Történet

A Pászthory-ház 1910-ben épült fel az emeletes Krautsack-ház nyugati szomszédjaként a Rákóczi utcában. Építtetője a felsőmaráci születésű Felsőpásztori Pászthory István volt. A szombathelyi premontrei gimnáziumban érettségizett, majd Budapesten végezte el a jogi egyetemet, ahol 1911-ben szerezte meg diplomáját. Ügyvédi irodáját 1914 májusában nyitotta meg Körmenden. Az első világháború kezdetén az orosz harctérre került, megsebesült, majd visszatért a frontra. 1915-ben főhadnagyként esett orosz fogságba, ahonnan szökése után 1918 nyarán tért haza Körmendre. Az őszirózsás forradalom idején a körmendi nemzetőrség parancsnoka volt, majd ügyvédként tevékenykedett. 1945. június 24-én az Ideiglenes Nemzetgyűlés képviselőjévé választották a kisgazdapárt listájáról. Az 1947.augusztus 31-i választáson ismét országgyűlési képviselő lett. 1986-ban hunyt el.

Házának a Rákóczi utcára néző hat ablakoshomlokzata gazdagon díszített. Az ablakok és a kapu oldalain jón oszlopfős pilasztereket alkalmaztak, az ablakszemöldököket emberfejes díszítés ékíti. A ház helyiségeinek mennyezeti festései is különlegesek. Az 1800-as évek végén ugyan már állt a Donner-kocsma, de annak pontos építési idejét nem ismerjük. A köztiszteletben álló vendéglős család fő utcai kisvendéglője nem csak a városban, de a környéken is ismert volt, hisz vásárok idején a szekereket, lovakat biztonsággal be lehetett állítani a hátsó istállókhoz, remekül főztek, és a borra sem volt soha panasz. 1945 után az épületet nem államosították, a Donner család tulajdonában maradt, de onnantól a Vas Megyei Vendéglátó Vállalat működtette, előbb „gebines”, majd 1980-tól szerződéses rendszerben. Ekkor már Fényesnek hívták a vendéglőt. Donnerné egészen a 80-as évek közepéig a konyha mögötti lakásban élt.

A maga nemében hőskora volta 80-as évek a városnak, a Fényesnek, hisz Krisztina néni legendásan finom „pejslije” mellett nevezetes volt a kosárcsapat törzshelyeként is. Sajnos az épület állagmegóvására senki nem fordított gondot: bérleményként omlott, romlott már abban az időszakban is. A pince télen-nyáron frissen tartotta az italokat, a vendégtér fűtése cserépkályhákkal történt, a törzsvendégek, kosarasok által birtokolt „kisteremben” egy vaskályha adott némi meleget. Az istállók, kocsiszínek helyén autószerelő műhely működött, bár a be-és kijárás már akkor sem volt egyszerű az udvarból.

A Rákóczi út egyre növekvő forgalma lassan ellehetetlenítette a vendéglő működését, ráadásul a rendszerváltás utáni változások sem kedveztek a nagy belmagasságú, megromlott tetőszerkezetű, nagykonyhás épületnek… A 90-es években végleg bezárt a Fényes, lezárult egy korszak.

Kutrovácz Éva –Móricz Péter