A jobbágyok (iobagio) helyzete Magyarországon a középkortól a XVIII–XIX századig: jogok, kötelezettségek és társadalmi átalakulások
jobbágy (lat. iobagio): ura földjét művelő, nem harcoló ember.
- A ~ elnevezés lat. formájával a 12. sz: találkozunk először.
Így hívhatták eleinte a szolgáló népek előnyösebb viszonyok közé jutott részét, amint a →várjobbágyok a várhoz tartozó nép előkelő rétege volt.
~ok a kir. udvar előkelő tisztjei is (pl. az →Aranybullában).
- A ~ság mint társad. csoport a →nemességgel egyidőben a 13-14. sz: alakult ki rabszolga és félszabad, különösen a kir. várak eladományozott, magánföldesúri hatalom alá jutott földjeinek népelemeiből, de sokan voltak közöttük azok a már eredetileg is szabad falvakban letelepített vendégek, idegenek, akiket Szt István óta szívesen láttak.
Közéjük olvadtak be azok a szabad eredetű m. parasztok is, akik már nem tudtak hadi kötelezettséget teljesíteni, s mások védelme alá helyezkedtek.
- Az egységesítést előmozdította a pénzgazdaság kifejlődése, ami a 13. sz: már lehetővé tette a birtokosnak, hogy magát népe szolgáltatásaitól függetlenítve fedezze ipari szükségleteit.
A földesurak mindenütt megszerezték a birtokaikon élők fölötti bíráskodás jogát.
A régi rabszolgák és félszabadok viszonyainak megváltoztatásával az idegen, főleg ném. telepítésű falvak nagyobb gazd. eredményei szolgáltak a földesuraknak mintául és ösztönzésül.
„A vendégek szabadságát” (→hospes) utánozták új falvak létesítésénél és a régiek helyzetének rendezésénél.
„A vendégfalvak lakói kezdettől fogva szabadok; a föld, melyre letelepítették őket, a földesúré maradt, a telepes nem tulajdonjogot, hanem csak korlátlan használati jogot kapott, s földjét ura beleegyezésével eladhatta.
A föld, ha a család kihalt, visszaszállt a földesúrra. A telepesek kisebb ügyekben a maguk választotta bíró joghatósága alatt álltak.
- Mindezt alkalmazták a 13-14. sz: a m. falvakra is.
- A ~ elsősorban abban különbözött a rabszolgától, hogy személyében szabad volt, amit kifejezett a →vérdíja (40 Ft), ura nem adhatta el.
A telket ugyan, melyen élt, az úr eladhatta, de ha a ~ nem akart az új úr alá tartozni, elköltözhetett (→telek).
A szabad költözés joga a ~ személyes szabadságának legfontosabb biztosítéka.
Már a 13. sz. végén törv. állapította meg, hogy a ~, ha tartozásait megfizette, más földesúr birtokára költözhet.
A ~ok közt nagy vagyoni különbség keletkezett.
A telkek idők folyamán fölaprózódtak, s ámbár sok volt a puszta, lakatlan telek is, a 15. sz. végén a ~ság nagy része fél-, negyed-, sőt nyolcadtelken élt. s bőven volt földtelen zsellér is.
A szántót és a kaszálót a 30-50 házból álló ~falu családjai részére a földközösség ősi módjának megfelelően a határban mindig másutt mérték, ill. sorsolták ki, a legelőt és az erdőt közösen használták.
A ~ gazd. jóléte nem függött teljesen a telkétől.
A 14-15. sz: telke mellett bérelhetett nemcsak saját földesurától, hanem valamely szomszédos birtokostól földet, mely fölött teljes tulajdonjoga volt, ha a csekély éves bérösszeget megfizette.
A földesúr hozzájárulása nélkül eladhatta ezt a bérbevétel előtte műveletlen, hasznot nem hajtó földet.
A 15. sz: föllendülő városi élet magasabb színvonala, a kir. v. egy nagybirtokos joghatósága alatt álló mezővárosokban élvezett nagyobb szabadság bevándorlásra csábította a ~okat.
A parasztpolgárok közs-e ott egy összegben fizette meg adóját és magaválasztotta bírák ítélkezése alatt állt.
A nagyarányú bevándorlás volt a legfőbb oka a ~telkek elhanyagolásának, melynek már jó fele lakatlan, puszta volt a 15. sz. 2. felében.
Ez a nemesség részéről a szabad költözés megakadályozására irányuló törekvéseket idezett elő.
Kir-aink és a nemesség között küzdelem folyt e kérdésben.
Érthető, hogy a ~ok szabadságainak korlátozására II. Ulászló (ur. 1490-1516) idején került sor, amikor a közép- és kisbirtokos nemesség az ogy-en döntő befolyáshoz jutott.
Törv. rendelte el, hogy a mezővárosok polgárai is kilencedet fizessenek (1492:47. tc.).
Más törv-ek a ~ok bérelt szőlőit és szántóit is kilenced alá vetették, s ezzel megszűnt a különbség a bérelt föld és a telek között, s vele a ~ minden gazd. szabadsága (1492:49; 1498:41. tc.).
Szigorú büntetéseket állapítottak meg a ~okat birtokáról csábító földesúrra, viszont könnyebbé vált a költözni akaró ~ visszatartása.
A szabad költözködés joga válságba került.
- Mindezek a körülmények idézték elő az 1514. évi parasztforradalmat, melynek leverése véglegesen megpecsételte a ~ok helyzetének romlását.
A nemesség megtorlásul megszüntette a szabad költözés jogát, és a ~ röghöz kötött (glebae adstrictus) lett.
Ennek szinte szükségszerű következménye volt a ~ok kötelezettségeinek egységes szabályozása.
Ezután minden feleséges ~, akár telkes, akár zsellér, évi 1 arany Ft földbért, a gabona és bortermésből kilencedet fizetett.
Az eddigi különböző ajándékok helyett havonta 1 csibét, évi 2 libát, s minden 10 telek egy disznót adott.
Hetenként 1 nap robotot szabtak meg, ami az eddigi munkakötelezettséggel összehasonlítva a legsúlyosabb változtatás volt (1514:14, 20. tc.).
A társad. emelkedés kapuja végleg bezárult.
Külön szigorú büntetések tiltották meg a városba költözést, a városoknak a ~ok befogadását.
~ származású pap nem emelkedhetett többé ppi v. érs. székbe (1514:24. tc.).
- Bár az 1514. évi törv-ek sohasem mentek át teljes erejükben az életbe, megteremtették az „örökös ~” fogalmát, aki nem mozdulhat ura földjéről, s társad-ilag és gazd-ilag élesen elkülönül a nemességtől, a pol-ilag jogosultaktól.
Állandósította és megdönthetetlenné tette évsz-okon át e fölfogást a →Hármaskönyv, mely felvette címei közé a ~ságra vonatkozó örök szolgaságot.
- Az új fölfogás mellett nem lehetett többé szó a ~közs-ek önkormányzatáról. A bírót ezután a földesúr nevezte ki.
A mezővárosok legnagyobb része a ~falvak színvonalára süllyedt, és a ~ többé szabadabb életformára nem emelkedhetett.
- 1514 u. a ~ sorsát a fölkelés következményein túl súlyosabbá tette az a gazd. változás, mely a szomszéd Cseh-, Lengyo-ban és a Habsburg tart-okban is végbement: a nagybirtokok majorsági gazdálkodásának kialakulása.
Minthogy a nagyobb gazd. üzemek terméshozama már könnyebben volt értékesíthető, a középkor gazdálkodási módjáról, mely túlnyomóan a ~szolgáltatásokon alapult, áttértek a földesurak saját gazdaságaik kiépítésére.
A kk-ban saját gazdaságában a nemesi birtokos csak annyit termelt, amennyi háztartásában szükséges volt, s gyakran közösen osztozkodott a ~okkal a szántóföldön és a réten.
A majorság növelésére a földesurak az eddig közösen bírt földet foglalták le, úgyhogy csak a legelő és néhol az erdő maradt meg a földesúr és a ~ közös használatában.
A majorság megnövekedése a földesúr robotszükségletét is növelte, és a robotteher a törv-nyel ellentétben állandóan emelkedett.
Az urbariumok (→úrbér) robotnapok megállapítása helyett gyakran csak azt írták elő, hogy a parasztok a majorsági birtok minden munkáját tartoznak elvégezni.
- A ~ot legjobban sújtotta a szabad költözés jogának elvesztése.
Igaz, hogy törv. szerint csak egy emberöltőn át állt fönn nálunk a röghöz kötöttség, s már 1547: belátták a rendek, hogy „az egykor virágzó Magyarországnak néhány év óta semmi sem ártott inkább, mint a ~ok elnyomása, akiknek a kiáltása állandóan fölszáll Isten színe elé”, s „hogy a mindenség legfőbb Teremtőjének haragját eltávolítsák, vissza kell adni az alárendelt, nyomorult ~ok szabadságát”, hogy uruktól más úrnak a hatalma alá költözhessenek. (26. tc.)
Hiába erősítették meg ismételten tc-ek a költözés szabadságát (1550:34; 1556:27. tc.), az elköltözést olyan körülményes és a földesúrnak kedvező eljárás lefolytatásához kötötték, mely csaknem hatálytalanná tette ezt a jogot.
Csak miután megkapta urának és a vm-nek a költözés megengedéséről szóló bizonyítványát, távozhatott el a ~, ha előbb minden földesúri és köztartozását kifizette és falutársaival esetleg folyó pereit elintézte.
A földbirtokos nemesség azonban még ezzel sem elégedett meg, hanem a vm-kben egyre-másra hozta a szabad költözést megtiltó határozatokat, s ezzel kivette a földesúr-~ viszony szabályozásának ügyét az országos törv-hozás köréből.
A rendek a Bocskay-fölkelésben a kir. hatalommal szemben elért sikerüket ennek az eljárásnak törv-es megerősítésére használták föl: ahol a vm. a szabad költözést megengedi, ott legyen érvényben, ahol azonban megtiltja, szűnjék meg (1608:13. tc.).
Ezzel vége is lett a szabad költözésnek.
A 17. sz: a ~ helyzete súlyosbodott, mert a végvárak építésére és fönntartására is a paraszt ingyen munkáját vették igénybe, ami a törv. szerint a földesúri roboton kívül 12 napi munkát jelentett, szintén vm. ellenőrzés alatt.
Ezenkívül a vm. tisztikar fizetésére szolgáló vm. adó, mely alól a nemesség kivonta magát, a vm. részére végzett robot és a falu papjának →párbére is a ~ságra nehezedett.
A szabad költözés megakadályozásával a ~ ki volt szolgáltatva földesura ill. ispánja önkényének, és robotmunkája, de füstpénze is az 1514: megállapítottnak 3-4-szeresére is emelkedett.
- A parasztsorsnak ez a megnehezedése ebben az időben nem különleges m. jelenség, a lengy., or. parasztnak még rosszabb volt a helyzete.
A m. ~nak legalább a telekhez való joga biztosítva volt, s abból őt, ha kötelezettségeinek megfelelt, kitenni tiltva volt, amit a szomszéd országokról nem mondhatunk el.
Telkét és ingóit fiai és leányai örökölték a szolgáltatásokkal együtt.
A földesúrtól való függés oly erős volt, hogy a ~nak nősüléséhez a földesúr engedélyét kellett kérni.
A ~osztály sem gazdasági-társadalmi, sem jogi szempontból nem volt egységes.
A telkeknek a ~ok utódai között végbemenő gyakori osztódása már a 16. sz: a zsellérek sorába juttatta a ~ok nagyobbik részét.
A tönkrement ~ szökéssel segített a sorsán.
A földbirtokosok és tisztjeik önkénye, az örökös háborúk és fölkelések okozta elnyomorodás belső vándorlást idézett elő.
Nagyobb számú ~ származású mesterember is tartózkodott a nagybirtokon. Ezek a „kurialisták” mentesek voltak a földesúri és jórészben az állami adótól is.
Más ~ok fegyveresen szolgálták urukat.
Már a 16. sz: adtak a földesurak jó váltságdíjért mentességeket is az úrbéri kötelezettségek alól.
Az ilyen szabadosokból került ki armális révén az új nemesek jelentős része (→armális nemes).
A 17. sz. végén mindenfelé voltak a falvakban nagyobb számmal a földesúr akaratából mentesek, exemtusok.
A vm-k hiába iparkodtak ezt a kiemelkedő réteget elnyomni.
A nemesség felé tartó vagyonos paraszttól a napszámba járó házas zsellérekig és házatlan alzsellérekig, meg a majorságokon élő nincstelen béres szolgákig a vagyoni és társad. érvényesülés változatos formáival találkozunk a Mohács utáni sz-okban, de az ált. kép a kk. viszonyokkal szemben a parasztság nagyfokú vagyoni és társad. süllyedése.
- A röghöz kötöttség korában elsorvadtak a paraszti önkormányzatnak a kk-ban életre fakadt hajtásai is.
A kk-ban a bírót, akire a földesúr igazságszolgáltató hatáskörének egy részét ráruházta, a közs. választotta.
Most, hogy a falu élete teljesen a földesúr és a vm. irányítása alá került és a parasztok nem is vállalták a bírói tisztséget, a vm. jelölte ki a házak sorrendje szerint azokat, akiket 1-1 évre köteleztek e teher viselésére.
Bizonyos mértékű önkormányzat a 17. sz: a tör. hódoltságban a nagy magyar alföldi parasztvárosokban fejlődött ki.
A török a →tizenötéves háború után, belátván, hogy a hódított terület megtartása megkívánja a lakossággal szembeni jobb bánásmódot, a szultáni kincstárhoz tartozó ún. khaszvárosokban megszüntette a török bíró, a kádi igazságszolgáltatását, s a →városi tanács, főbíróval az élen ítélkezett, mihez a kir. is hozzájárult.
Még élet és halál fölött is dönthettek.
Különösen Kecskemét, Nagykőrös és Cegléd városokban volt azonos a fejlődés, úgyhogy a 3 város együttes törv-széke is kialakult.
Igazi néptörv-székek is működtek ezekben a paraszti demokráciákban: a →fogott bírák intézménye.
- A tör. földesúr, aki nem örökbe kapta birtokát, kíméletlenül kizsarolta a rajta élő ~okat.
A gabona- és bordézsmán kívül a tizedek és alkalmi, megparancsolt „ajándékok” számos fajtája terhelte a hódoltsági ~ot, aki kezdetben nemcsak a kir. adót fizette meg, hanem régi földesurával is fenntartotta a kapcsolatot, hiszen nem tudhatta, mikor tér vissza a régi birtokos család.
Még a 17. sz. 2 felében is messzi vidékről is beküldték az adót a kir. ter-re menekült földesúri családnak.
A tör. kiűzése után a ~ság nagyrészt még mindig földközösségben gazdálkodott.
Sok közs-ben évről-évre, másutt nagyobb időközökben osztották föl a határban levő szántóföldet.
A falu minden dűlőjében jutott minden parasztnak egy-egy darab, úgyhogy a földje gyakran tíznél is több apró részben volt szétszórva.
A gyakori új fölosztás miatt a ~ nem is törődött annyira a földdel, mintha az állandóan használatában lett volna.
Gazd. helyzetét az is nagyon megnehezítette, hogy saját földje műveléséhez csak akkor jutott hozzá, amikor földesura majorságában az időszerű munkát már elvégezte, ahol is nemegyszer 4-5 hétig robotolt egyfolytában.
- Mivel a tör. iga alól való felszabadulás után az Alföldön hatalmas ter-ek voltak művelés alá vonhatók, nagyarányú vándorlás indult, a nagybirtokosok iparkodtak a települőknek szerződések útján az ált. ~i viszonyoknál kedvezőbb föltételeket teremteni.
Így keletkezett a kontraktualista v. árendás ~ok rétege, egyesek, csoportok v. egész közs-ek szerződése révén.
Ha a ~közs. összes terheit egyetlenegy földbérben, censusban, állapították meg, censualistáknak v. taksásoknak hívták őket.
Leginkább az újból művelés alá vett ter-ek települőivel, főleg ném-ekkel kötöttek a földesurak ilyen szerződést, mely boldogulásukat megkönnyítette, mert földesúri szolgáltatásaikat egy összegben fizethették és gyakran robotmentesek is voltak.
A nagyarányú elvándorlás és szökés különösen az 1-2 ~ot tartó kisebb birtokos gazdaságában volt érezhető, s ezért a 18. sz. elején már országos törv-ek is lehetetlenné tették a ~ok fölszabadított ter-re való költözését.
Egy törv. kimondta, hogy mivel sok ~ földesura tudta nélkül és akarata ellenére a tör-től visszavívott vm-kbe szökött, az uruk útlevele nélkül szökéssel gyanúsítható ~okat egyik vm-ből a másikba átmenni ne engedjék, és a volt tör. v. erdélyi részek vm-ibe való átköltözésüket katonai erővel is akadályozzák meg (1715:101. tc.).
Ez azonban a sok irányból jövő átszivárgást nem tudta megakadályozni.
Majd a taksások szabad költözését is betiltották (1723:6. tc.).
... jobbágy (lat. iobagio): ura földjét művelő, nem harcoló ember.
- A ~ elnevezés lat. formájával a 12. sz: találkozunk először.
Így hívhatták eleinte a szolgáló népek előnyösebb viszonyok közé jutott részét, amint a →várjobbágyok a várhoz tartozó nép előkelő rétege volt.
~ok a kir. udvar előkelő tisztjei is (pl. az →Aranybullában).
- A ~ság mint társad. csoport a →nemességgel egyidőben a 13-14. sz: alakult ki rabszolga és félszabad, különösen a kir. várak eladományozott, magánföldesúri hatalom alá jutott földjeinek népelemeiből, de sokan voltak közöttük azok a már eredetileg is szabad falvakban letelepített vendégek, idegenek, akiket Szt István óta szívesen láttak.
Közéjük olvadtak be azok a szabad eredetű m. parasztok is, akik már nem tudtak hadi kötelezettséget teljesíteni, s mások védelme alá helyezkedtek.
Az egységesítést előmozdította a pénzgazdaság kifejlődése, ami a 13. sz: már lehetővé tette a birtokosnak, hogy magát népe szolgáltatásaitól függetlenítve fedezze ipari szükségleteit.
A földesurak mindenütt megszerezték a birtokaikon élők fölötti bíráskodás jogát.
A régi rabszolgák és félszabadok viszonyainak megváltoztatásával az idegen, főleg ném. telepítésű falvak nagyobb gazd. eredményei szolgáltak a földesuraknak mintául és ösztönzésül.
„A vendégek szabadságát” (→hospes) utánozták új falvak létesítésénél és a régiek helyzetének rendezésénél.
A vendégfalvak lakói kezdettől fogva szabadok voltak; a föld, melyre letelepítették őket, a földesúré maradt, a telepes nem tulajdonjogot, hanem csak korlátlan használati jogot kapott, s földjét ura beleegyezésével eladhatta.
A föld, ha a család kihalt, visszaszállt a földesúrra. A telepesek kisebb ügyekben a maguk választotta bíró joghatósága alatt álltak.
- Mindezt alkalmazták a 13-14. sz: a m. falvakra is.
- A ~ elsősorban abban különbözött a rabszolgától, hogy személyében szabad volt, amit kifejezett a →vérdíja (40 Ft), ura nem adhatta el.
A telket ugyanis, melyen élt, az úr eladhatta, de ha a ~ nem akart az új úr alá tartozni, elköltözhetett (→telek).
A szabad költözés joga a ~ személyes szabadságának legfontosabb biztosítéka. Már a 13. sz. végén törv. állapította meg, hogy a ~, ha tartozásait megfizette, más földesúr birtokára költözhet.
A ~ok közt nagy vagyoni különbség keletkezett. A telkek idők folyamán fölaprózódtak, s ámbár sok volt a puszta, lakatlan telek is, a 15. sz. végén a ~ság nagy része fél-, negyed-, sőt nyolcadtelken élt. s bőven volt földtelen zsellér is.
A szántót és a kaszálót a 30-50 házból álló ~falu családjai részére a földközösség ősi módjának megfelelően a határban mindig másutt mérték, ill. sorsolták ki, a legelőt és az erdőt közösen használták.
A ~ gazd. jóléte nem függött teljesen a telkétől.
A 14-15. sz: telke mellett bérelhetett nemcsak saját földesurától, hanem valamely szomszédos birtokostól földet, mely fölött teljes tulajdonjoga volt, ha a csekély éves bérösszeget megfizette.
A földesúr hozzájárulása nélkül eladhatta ezt a bérbevétel előtt műveletlen, hasznot nem hajtó földet.
A 15. sz: föllendülő városi élet magasabb színvonalát, a kir. v. egy nagybirtokos joghatósága alatt álló mezővárosokban élvezett nagyobb szabadság bevándorlásra csábította a ~okat.
A parasztpolgárok közs-e ott egy összegben fizette meg adóját és magaválasztotta bírák ítélkezése alatt állt.
A nagyarányú bevándorlás volt a legfőbb oka a ~telkek elhanyagolásának, melynek már jó fele lakatlan, puszta volt a 15. sz. 2. felében.
Ez a nemesség részéről a szabad költözés megakadályozására irányuló törekvéseket idezett elő.
Kir-aink és a nemesség között küzdelem folyt e kérdésben.
Érthető, hogy a ~ok szabadságainak korlátozására II. Ulászló idején került sor, amikor a közép- és kisbirtokos nemesség az ogy-en döntő befolyáshoz jutott.
Törv. rendelte el, hogy a mezővárosok polgárai is kilencedet fizessenek (1492:47. tc.).
Más törv-ek a ~ok bérelt szőlőit és szántóit is kilenced alá vetették, s ezzel megszűnt a különbség a bérelt föld és a telek között, s vele a ~ minden gazd. szabadsága (1492:49; 1498:41. tc.).
Szigorú büntetéseket állapítottak meg a ~okat birtokáról csábító földesúrra, viszont könnyebbé vált a költözni akaró ~ visszatartása.
A szabad költözködés joga válságba került.
- Mindezek a körülmények idézték elő az 1514. évi parasztforradalmat, melynek leverése véglegesen megpecsételte a ~ok helyzetének romlását.
A nemesség megtorlásul megszüntette a szabad költözés jogát, és a ~ röghöz kötött lett.
Ennek szinte szükségszerű következménye volt a ~ok kötelezettségeinek egységes szabályozása.
Ezután minden feleséges ~, akár telkes, akár zsellér, évi 1 arany Ft földbért, a gabona és bortermésből kilencedet fizetett.
Az eddigi különböző ajándékok helyett havonta 1 csibét, évi 2 libát, s minden 10 telek egy disznót adott.
Hetenként 1 nap robotot szabtak meg, ami az eddigi munkakötelezettséggel összehasonlítva a legsúlyosabb változtatás volt (1514:14, 20. tc.).
A társad. emelkedés kapuja végleg bezárult.
Külön szigorú büntetések tiltották meg a városba költözést, a városoknak a ~ok befogadását.
~ származású pap nem emelkedhetett többé ppi v. érs. székbe (1514:24. tc.).
- Bár az 1514. évi törvék sohasem mentek át teljes erejükben az életbe, megteremtették az „örökös ~” fogalmát, aki nem mozdulhat ura földjéről, s társad-ilag és gazd-ilag élesen elkülönül a nemességtől, a pol-ilag jogosultaktól.
Állandósította és megdönthetetlenné tette évszázadokon át e fölfogást a →Hármaskönyv, mely felvette címei közé a ~ságra vonatkozó örök szolgaságot.
- Az új fölfogás mellett nem lehetett többé szó a ~közs-ek önkormányzatáról. A bírót ezután a földesúr nevezte ki.
A mezővárosok legnagyobb része a ~falvak színvonalára süllyedt, és a ~ többé szabadabb életformára nem emelkedhetett.
- 1514 u. a ~ sorsát a fölkelés következményein túl súlyosabbá tette az a gazd. változás, mely a szomszéd Cseh-, Lengyo-ban és a Habsburg tart-okban is végbement: a nagybirtokok majorsági gazdálkodásának kialakulása.
Minthogy a nagyobb gazd. üzemek terméshozama már könnyebben volt értékesíthető, a középkor gazdálkodási módjáról, mely túlnyomóan a ~szolgáltatásokon alapult, áttértek a földesurak saját gazdaságaik kiépítésére.
A kk-ban saját gazdaságában a nemesi birtokos csak annyit termelt, amennyi háztartásában szükséges volt, s gyakran közösen osztozkodott a ~okkal a szántóföldön és a réten.
A majorság növelésére a földesurak az eddig közösen bírt földet foglalták le, úgyhogy csak a legelő és néhol az erdő maradt meg a földesúr és a ~ közös használatában.
A majorság megnövekedése a földesúr robotszükségletét is növelte, és a robotteher a törv-nyel ellentétben állandóan emelkedett.
Az urbariumok (→úrbér) robotnapok megállapítása helyett gyakran csak azt írták elő, hogy a parasztok a majorsági birtok minden munkáját tartoznak elvégezni.
- A ~ot legjobban sújtotta a szabad költözés jogának elvesztése.
Igaz, hogy törv. szerint csak egy emberöltőn át állt fönn nálunk a röghöz kötöttség, s már 1547: belátták a rendek, hogy „az egykor virágzó Magyarországnak … vissza kell adni az alárendelt, nyomorult ~ok szabadságát”.
Reklámmentes böngészés Google Chrome-ban — így állítsd be (ingyenes és működik!)
- Bevezető a jobbágyfogalom eredetéről és a főbb definíciókról.
- A 13-14. században kialakuló társadalmi réteg, a vendégfalvak és a telepítések jogi-szabályozása.
- A 15. században a szabad költözés korlátozása és a költözési jog válsága.
- Az 1514-es parasztforradalom és annak következményei a ~ok helyzetére.
- A 16-17. századi majorsági gazdálkodás és az urbáriumok hatása a robotokra és adóztatásra.
- A török hódoltság és a khaszvárosokban betöltött jogi szerepek.
- A 18-19. századi kontraktualista ~ok és a kárpótlási kötvények rendszere.
tags: #1 #4 #telkes #jobbagyok #valasztojog