1 hektár szőlő termése: beruházástól a megtermelt jövedelemig
A mezőgazdaság szóban a gazdaság arra utal, hogy a termelésnek jövedelmezőnek kell lennie. Kezdjük a beruházási költséggel. Írtam már arról, hogy mi minden kell egy kis borászat beindításához (szőlőtermő terület, pince, gépek, berendezések). Termőhelytől függően 1Mio és 10Mio forint között van egy hektár szőlő, a kacsaláb méretétől függően 3-30Mio forint között a pince (uradalom, kastély) ára. Bogyózó, prés és a többi berendezés 1Mio és 3Mio között beszerezhető. Ha a birtok nagyobb mint 5 hektár, a gépesítés elkerülhetetlen, a használt MTZ-től a vadiúj Kubotáig 1-11Mio forint között költhetünk traktorra, és még kb. Akkor járunk a legjobban ha beállt szőlőt veszünk, nekünk megfelelő támrendszerrel, ami pont olyan szőlőt terem ami nekünk tetszik. (Én valószínűleg béna vagyok ezen a téren, mert egyetlen ilyen szőlőt sem vettem még.) Ebben az esetben pótolgatni kell a kiveszett szőlőt, és a támrendszer oszlopait és a karókat. Egy betonoszlopos ültetvény drótozásának felújítása teljesen racionális áron (néhány százezer forintért) megvalósítható, és máris olyan a szőlőnk, mint 20-30 évvel ezelőtt, a támrendszer létesítésekor volt. Hobbiszőlő esetén többet a támrendszerre költeni nem szabad. A telepítés előtt (szerintem) két lépésben érdemes a parlagot talajjavító zöldtrágyával bevetni: kora tavasszal és nyáron. Mindkét növényt érdemes aláforgatni, de a második aláforgatás előtt a területre ki kell juttatni a szervestrágyát is. Ezt követi az ültetvény-esőkészítő szántás (rigolekével), amit tárcsával elegyengetve megfelelő területet kapunk a gépi telepítéshez. A telepítés költségeihez hozzátartozik a támrendszer költsége is, amiről itt írtam. Az első évek munkáinak egy lehetséges technológiáját mutatom be. Ami furcsa lehet, az a háti permetezővel történő növényvédelem. Axiálventillátoros permetezőgépet szerintem csak akkor szabad alkalmazni, amikor egy nyitott csap pont beteríti a leveleket. Telepítésbe nem érdemes európai úniós támogatás nélkül belevágni. Más szavakkal: érdemes legalább akkora területen szőlőt telepíteni, amely már eléri a támogatható méretet, és csak olyan területen szabad és olyan fajtájú szőlőt telepíteni, amelyikre adnak támogatást. (Minden más hobbi vagy küldetéstudat, amelyeknek nincs köze a gazdaságossághoz.)
Modern támrendszerrel, középkötött talajon, közepes lejtőn (5-15%), megfelelő talajelőkészítéssel, bérmunkában végeztetve kb. 4Mio forintra jön ki egy hektár szőlő telepítése, amihez (támogatott fajta telepítése esetén) kb. 3,5Mio forint támogatás kapható. Így a telepítés "csak" fél millió forintunkba kerül hektáronként. Az első négy év művelési költsége 650-850eFt körül jön ki évente ha saját gépparkkal rendelkezünk de mindent napszámossal csináltatunk, és olyan 720ezer-1Mio körül van teljes egészében bérmunkával végeztetve (ezekben a számokban az elpusztult oltványok pótlása is benne van). Nyilván ez a költség a saját kezünkkel végzett munkával drasztikusan csökkenthető. Az első években még több a kézi munka, de a tőkék megerősödésével egyre több minden gépesíthető. A jövedelmezőség számítást pénzáramlás (cash-flow) szemléletben közelítsük meg, és alkalmazzunk egy nagy egyszerűsítést: a beruházási költségekre tekintsünk úgy, hogy azok a birtok értékét növelik. Az amortizáció csak az adó kiszámítása miatt létező fogalom - a termőföldre amúgy is értelmezhetetlen, az épületek állagmegóvása, a gépek szevízelése, cseréje pedig nem osztható fel arányosan az évek között. Az állagmegóvást és a modernizációt kezeljük a megtermelt jövedelem újrabefektetési döntéseként.
A várható szó nagyon fontos jelzője a bevételnek! Míg a költségek tervezésében eleve (az óvatosság elve alapján) a legrosszabb forgatókönyvvel érdemes tervezni és utána a költségeket keményen tartani kell a tervezett szinten, addig a bevételeinkre jóformán semmilyen közvetlen ráhatásunk nincs. A szőlő felvásárlási ára és a termés mennyisége évről évre változhat, óriási ingadozásokat okozva a bevételekben. Más szavakkal: a bevétel erre a két tényezőre érzékenyen reagál. Ezért a várható bevételeinket nem egy számmal lehet meghatározni, hanem egy ún. A példában a szőlőtermesztés várható bevételének kiszámítására mutattam példát - a lényeg a módszertan. Ugyanígy kiszámítható a 300 forint körüli áron eladott lédig bor, vagy a palackozott minőségi bor is.
A világ legdrágább borvidékein a hektáronkénti ár ma már nem csupán mezőgazdasági kérdés. A több millió dolláros földérték mögött nem csak a terméshozam, hanem történelmi presztízs, egyedi termőhelyi adottságok és globális piaci kereslet áll. A The Wealth Report kiadott egy rangsort a borvidékek hektáronkénti árairól, amelynek az élén az olaszországi Barolo áll, ahol egy hektár szőlő ára elérheti a 2 millió dollárt (669 132 000 Ft). A francia Margaux AOC 1,25 millió dolláros (418 207 500 Ft), míg az amerikai Rutherford 1,2 millió dolláros (401 479 200 Ft) hektárárai jól mutatják, hogy az európai történelmi borvidékek mellett a tengerentúli területek is felzárkóztak az élmezőnyhöz. A lista további szereplői az olasz Montalcino és Bolgheri, az amerikai Los Carneros és North Fork, a spanyol Rioja, valamint az argentin Mendoza már alacsonyabb árszinten mozognak, de esetükben is egyértelmű, hogy a föld értékét az évszázados borkultúra és a márkanévvé vált földrajzi eredet adja. A több millió dolláros hektárár tehát nem csupán a szőlőtermesztés jövedelmezőségét tükrözi. Sokkal inkább annak a gazdasági és kulturális értéknek az eredménye, amely évtizedek, vagy akár évszázadok alatt épült fel.
A szőlőtermesztés szóba hozatalakor jogosan a döntő jelentőségű borszőlőre gondolunk. A betakarított termés 8-10% körüli mennyiségét kivéve a szőlő termése a borkészítésre kerül. A temesztés több évszázados hagyományú, és a kialakult szőlő és bortermő vidékek hagyománya is évszázados múltú. Fogyasztásában a friss étkezési forma a második és nagyon kevés egyéb, korábban talán ismertebb mód lassan elkopik. Egyes térségekben népszerűbb fogysztási mód volt a szőlőbefőtt, a mustméz, tartósított must.
A hazai szőlőtermesztés és borászat jelentős változásokon megy át. A termesztéstechnológia a kézimunka erősödő hiánya és magas költsége miatt a gépesítés irányába halad. A termesztéstechnológia szempontjából a borszőlő meghatározó és az általános tápanyagellátási tapasztalatok elsősorban arra vonatkoznak. A borszőlő fajták és talajadottságok ismeretében több információ is rendelkezésre áll a tápanyagellátás tervezéséhez. A talaj- és növényvizsgálati eredmények segítik a minőséget szabályozó, fenntartó tápanyagellátást.
A termő csemegeszőlő igen eltérő fajtasora miatt is eltérő tápanyagellátást igényel. A hazai termesztésben a professzionális szintű technológiát csak részben alkalmazhatjuk, de a telepítés előtti és fenntartó trágyázás alapvető. A telepítés előkészítését érdemes úgy felfogni, hogy az ültetvény egész életére vonatkozó beavatkozásról van szó. A harmadik kiemelt kérdés a szőlő szaporítóanyag tápanyagellátása: kiváló minőségű, fejlett gyökerű egészséges szaporítóanyag szükséges. Az öntözött ültetvényekben a tápanyagellátás meghatározó a minőségben és hozamban egyaránt. Az öntözés lehetőséget ad a legkorszerűbb tápoldatos növénytáplálás bevezetésére. A tápanyagellátás alapja a növény tápanyag felvételének ismerete, és az egyes részek által kivont összes tápanyag pótlását kell megoldani. A nemzetközi szakmai javaslatok a korlátozott termésű ültetvényekre átlagosan 3-6 kg N, 1,4-2,5 kg P2O5 és 6-10 kg K2O műtrágya hatóanyagot javasolnak egy tonna termésre vetítve.
A szőlő az emberiség egyik legrégebbi termesztett kultúrnövénye, és a hazai borvidékek világszerte híressé tették a magyar termékeket. Bár mi is bortermelők vagyunk, a kiskertekben a szőlő egyre ritkább vendég. Személy szerint bárhogy szívesen fogyasztom: nyersen, desszertekben és egy minőségi szőlőből készült borban egyaránt élvezhető. Ha nem akarunk rögtön egész szőlősort telepíteni, kacsokkal kapaszkodó csemetéket futtathatunk lugasra vagy pergolára, ami klasszikus és rendkívül mutatós megoldás. A fajták csoportosítása és az ültetési mód alapján különböző növényvédelmi és termesztéstechnológiai eljárások szükségesek.
A megvilágítottság és a szellőzés kiemelten fontos tényezők. A dél- és délkeleti tájolású domboldalak a legideálisabbak, de délnyugati lankán és sík területen is jó termést adhat a szőlő. A talaj összetétele: a gazdag, laza szerkezetű, humuszos talaj kedvence, de a kvarctartalom figyelembevétele is lényeges; ha a talaj kvarctartalma 75% alatt van, saját gyökerű ültetés nem ajánlott. A szőlő mély ültetéséhez megfelelő gödör méretet és a tápanyag utánpótlást meg kell tervezni. A gödör feltöltését szakaszosan végezzük, jól letömörítve, és folyamatosan vizet adagolva. A telepítés során őszi-téli időszakban a talaj fölé kiemelkedő részt földdel borítjuk, hogy a téli fagyoktól védjük a friss oltványokat. A metszés ideje a tél végi fagyok elmúlásához és a nedvkeringés megindulásáig tartozik.
Szőlőt lugasként? Hát persze! A váltómetszés különösen ajánlott: az első évben az egyéves vesszőt rövid csapra metsszük vissza, a második évben az előző évi csapok közül a jobb állásút hagyjuk meg, a másikat eltávolítjuk. A megmaradt csapon 2 vesszőt hagyunk (egy rövid, egy hosszú csap). When a csap elöregszik, a csapot el lehet távolítani, mert a szőlő alvó rügyről ifjítani tudja a csapot. A hónaljhajtások eltávolítása és a tetejezés szintén fontos munkaműveletek. A védekezés első lépése a tavaszi lemosó permetezés, amelynek célja a kártevők és kórokozók előzetes fellépése. A kontakt hatóanyagú készítmények gyors kötődést biztosítanak a növény felületén, bár a hatásidő rövidebb lehet. A zöldmunkák között kiemelkedőek a kötözés és a zöldmetszés, és az Izabella, Otelló típusokhoz is relevánsak lehetnek. A gomba és atkabetegségek közül kiemelkednek a szürkepenészes rothadás, peronoszpóra és lisztharmat, melyek megelőzése és kezelése folyamatos figyelmet igényel. A levelek, fürtkezdemények védelmére különféle permetező megoldásokat lehet alkalmazni, figyelembe véve az időjárási viszonyokat. A szőlőmolyok és a gubacsatkák elleni védekezés is része a rendszeres karbantartásnak. A különböző régiókban megjelenő kártevők és kórokozók kezelése meghatározó a hozam és a minőség szempontjából.
A szőlőmolyok és a gubacsatkák elleni védekezésre gyakorlati példákat is tartalmaz a leírás. A magyar gazdák eddig 3,9 millió mázsa szőlőt szüreteltek, ez országos szinten 111,6 mázsa hektáronkénti termésátlagot jelent. A becslések szerint idén 5 millió mázsa szőlőt szüretelnek, amelyből mintegy 3-3,5 millió hektoliter alapbor állítható elő. A szüret vége felé felgyorsulnak a folyamatok, hiszen a származási bizonyítványt november 30-ig kell kikérni. Termésbecslést érdemes végezni egy kiválasztott ültetvényben, és a betakarítás előtt ellenőrizni a becslés helytállóságát. A termőegyensúly kialakítása érdekében a termés és a hajtások mennyiségét össze kell hangolni, hogy évről évre kiegyensúlyozott és magas minőségű termés legyen. A megfelelő metszés és zöldmunkák segítik a tőkéket abban, hogy a tavalyi terheléshez viszonyított következő évi hajtás- és fürtterhelés optimálisan alakuljon.
Az űrtartalmak és a termőegyensúly fenntartása érdekében a tőkék kondícióját, a tápanyag-ellátottságot és az egészségi állapotot figyelembe véve kell meghatározni a felső korlátot a terhelésben. A rügyterhelés beállítása a metszésnél történik, a világos rügyek és fürtkezdemények kiválasztásával, míg a zöldmunkáknál a hajtás- és fürtterhelés megállapítása történik. A jó termőegyensúlyú tőkéken a következő évi hajtórügyek differenciálódásához is megfelelő feltételeket biztosítunk. A termésmenedzsment fontos része tehát a szakszerű metszés és a gondos zöldmunkák összehangolása.
tags: #1 #hektar #szolo #termese