Óbudai kísérleti lakótelep története: 3. kerület Óbudai lakótelep

Így született meg a panelkorszak előtti utolsó hangulatos lakótelep. A Vörösvári úton három furcsa tetejű toronyház figyelmeztet ugyan rá, de a Bécsi út irányából szinte semmi nem utal arra, hogy a dús lombok mögött egy különleges lakótelep húzódik meg. Különleges már csak a fái miatt is: tulajdonképpen egy hatalmas árnyas parkban sétálhat végig az ember a házak között. Néhol egészen nyaralótelepi hangulata van a helynek. Még különlegesebb azonban az épületei: szinte ahány ház, annyiféle típus. Szögletesek, modernek, mint a jól ismert panelek, de téglából épültek. Egyikük sem rideg, s valamennyi emberléptékű. Többségük két-három emeletes, de akad közöttük néhány kétszintes lakóház is. Ez a legendás óbudai kísérleti lakótelep. De vajon mi is volt ez a kísérlet?

A háború után óriási volt a lakásínség Budapesten. Rengetegen érkeztek az újjáépülő fővárosba, ahol nem csak az építőipar, de a sorra nyíló új üzemek is munkaerőt igényeltek. A lakóházak jelentős része azonban súlyosan megsérült vagy akár meg is semmisült a város ostromakor, a helyreállításuk pedig lassan haladt. A lakáshiány megoldását a szovjet megszállók is nehezítették: az ötvenes évek első felében ugyanis Magyarországon is kötelezővé tették a szocreál stílus követését. Fel is épült ebben a szellemben néhány reprezentatív lakótelep Budapesten, például az Örs vezér térnél vagy Angyalföldön, de nagyon hamar nyilvánvalóvá vált, hogy ezekkel nem lehet otthont nyújtani több százezer embernek. Sztálin halála után azután - mint oly sokan - az építészek is fellélegezhettek kicsit.

Az ötvenes évek második felében már nem volt többé kötelező a szocreált követni. Már csak az volt a kérdés, hogy akkor merre tovább. Milyen lakásokat építsenek? Előképek nem nagyon voltak, hiszen évtizedek óta nem épült komoly lakótelep Budapesten. Olyan házakat kellett tervezni, amelyeket gyorsan és olcsón fel lehet húzni, és amiben a lehető legtöbben elférnek. Közben persze az sem árt, ha az épületek jól néznek ki. Természetesen típustervekre volt szükség, amelyeket az ország különböző pontjain is fel lehet építeni - ezzel is időt és pénzt takarítva meg. Meghirdették hát 1958-ban az Országos Lakástervpályázatot.

Voltak már hasonlók korábban is, de ez sok mindenben egyedi volt. Egyrészt kiírtak mellé pályázatokat lakásútorok és beépített konyhaszekrények tervezésére is, hiszen az új, kis lakásokhoz nem igazán passzolt már a háború előtti lakberendezés. Másrészt - és ez volt az igazán fontos - elhatározták, hogy a legjobb pályaműveket felépítik. Így az életben tesztelhették le a munkafolyamatot, a költségek alakulását, na és persze értékelhették a lakók visszajelzéseit. Mai szemmel rendkívül kicsi otthonokat kellett terveznie az építészeknek. A pályázati kiírások szerint a kétfekhelyes lakások 24-30, a négy fekvőhelyesek 50-58, a hat fekvőhelyesek legfeljebb 76 négyzetméteresek lehettek. A pályázat díjazottjait azután Óbudán, a felhagyott téglagyár helyén építették fel. A Bécsi út, Váradi utca, Vörösvári út, Reménység utca által határolt tömbben ma is állnak a házak.

A kísérleti lakótelep egyedi hangulata, és megépülte óta töretlen népszerűsége többek közt a beépítést tervező építészeknek, Kiss Albertnek és Pomsár Jánosnak is köszönhető. Na meg persze a díjnyertes házaknak! Az első díjat a 514-es számú kockaház kapta. Benjamin Károly, Boross Zoltán és Tarján László épületéből három változat is felépült, kettő a Bécsi út mentén. Kiss E. László 511-es tervében úgy próbált teret teremteni a „semmiből”, hogy bár a lakásokban az összes helyiség külön-külön is megközelíthető volt az előszobából, tolóajtókkal egybe is lehetett nyitni a szobákat az étkezőkonyhával. Az építészet szerelmeseinek igazi különlegesség Mináry Olga 527-es kockaháza, melyet később, kisebb-nagyobb módosításokkal, sokfelé használták máshol is típustervként. Valójában nem is kocka: egyik irányban három, a másikba játékosan csak két emeletes. Az étkezőkonyhára komponált lakások elosztása ügyes kísérlet volt arra, hogy a minimális térből a maximumot hozzák ki. Mináry azon kevesek egyike volt a hatvanas éveken, aki házaihoz, lakásaihoz berendezést is tervezett, akárcsak egykor a szecesszió mesterei. A legnagyobb név alighanem Rimanóczy Gyuláé a telep építészei közül. A pasaréti és a Bosnyák téri templom tervezője két fiával - Jenővel és ifjabb Gyulával - adott be közös pályázatot. A munka nagyrésze alighanem a fiatalokra hárult, hiszen az 55 éves mester még a pályázat évében elhunyt. Amikor 1960-ban elkészültek a telep első házai, bemutatót tartottak a nagyközönségnek. Berendeztek néhány lakást, amelyet bárki megnézhetett. Ráadásul minden típusból kettőt: egyet régimódi, egyet korszerű bútorokkal. 1960-ban egy „középmagasház” pályázatot is kiírtak, az itt díjazott tervek szerint épültek fel a Vörösvári út menti pontházak Dúl Dezső tervei szerint.

És hogy mi lett a kísérlet eredménye? Kiderült, amit ma már mindenki tud: hiába a trükkös megoldások, meg a tervezői zsenialitás, bizonyos méret alá egyszerűen nem csökkenthetők a lakások. Ami pedig az építés költségét, gyorsaságát és hatékonyságát illeti: mire elkészültek a házak, tulajdonképpen okafogyottá vált az egész kísérlet. A hatvanas évek elején ugyanis egészen más irányban kezdtek gondolkodni az építésügyi döntéshozók. Úgy gondolták, a megoldást az úgy nevezett „közép- és nagyblokkos” építésmód jelenti majd. Az óbudai kísérlet tehát nem jelentett megoldást az ország lakhatási problémáira, viszont egy teljesen egyedi hangulatú városrészt köszönhetünk neki. Az árnyas fák alatt sétálva érdemes alaposan megfigyelni a házakat. Észrevenni a sok apró érdekességet, szépséget rajtuk. Milyen egyszerű megoldásokkal játszottak el a tervezők, hogy takarékosan ugyan, de valamiképpen izgalmassá tegyék a házakat. Betonrácsokkal, erkélykorlátokkal, ablakok és lodzsák ritmusával, oszlopokkal, tetők dőlésszögével, itt-ott a burkolattal, helyenként csak a házak tömegével játszottak és az eredmény egészen figyelemre méltó lett.

Óbudai kísérleti lakótelep látképe - árnyas park, különleges háztípusok

Ha a Vörösvári úton járunk, alighanem feltűnik az a különös betonhéjszerkezet is, amely egy üzemen kívüli gázfogadót rejt magában. Valaki épp tavaly tett javaslatot, arra, hogy vonják helyi védelem alá. A cikkhez Branczik Márta Korszerű lakások az Óbudai Kísérleti Lakótelepen című tanulmányát használtam fel, mely az Óbuda története kötetben jelent meg. December 4-ig még látható a Kiscelli Múzeumban a Korszerű lakások 1960: Az óbudai kísérlet kiállítás. Pont a lakótelep szó maradt ki a kiállítás címéből, jelezve: itt nem egy dögunalmas panel lakótelepről van szó, hanem egy egyedi építészeti kísérletről. De mi teszi különlegessé ezt a néhány utcányi kis területet? Kalandozz a Fővárosi Bloggal az óbudai kísérleti lakótelepen, még térképet is kapsz hozzá!

A történet a második világháború után indult. Az "országdúlás" rengeteg megrongálódott, elbontandó házat és lakást hagyott maga után. Aztán jött a Rákosi-éra, amikor az erőltetett iparosítás szívta el a pénzeket a lakásépítés elől, a magánlakásépítést „elátkozták”, miközben a városok lakossága az ipari üzemek vonzásával egyre nőtt. Az ötvenes évek második felének egyik legnagyobb problémája így a lakáshiány lett. Tömegek laktak lakásra alkalmatlan helyeken, felszabdalt lakásokban, ágybérletekben, vagy az ötvenes években átadott Cs-lakásokban. Az 56-os forradalommal aztán nem csak Rákosi diktatúrájának lett végleg annyi, de a rendszer által erőltetett szocreál kényszernek is. Új lakásokból óriási volt az igény, a kötelező építészet irány már nem volt kötelező.

Az Óbudai Lakótelep története 1958-tól indul, amikor megírták az Országos Lakástervpályázatot, és 1960-ra már kiépült az első házak nagy része. A területe a Váradi utca-Bécsi út-Reménység utca-Zápor utca által határolt területre esett, 701 lakás, óvoda, bölcsöde és három kis üzlet. A kísérlet célja az volt, hogy a lakásalaprajzi rendszerek gyakorlati kipróbálását végezze el. Röviden ezek a következők: lakásalaprajzi nagyságrendek a fekvőhelyek szerint, beépített konyha és ruhásszekrények, melegvíz-ellátás, kis alapterületen belül is nagy lakóterület és differenciálás. A tervezők az alaprajzok mellé színes rajzokat is mellékeltek, de ezek csak töredékesen valósultak meg. Az első lakók kritikája is elsősorban a lakások kis méretére, na meg persze a kivitelezés hibáira irányult.

Az 514-es és 524-es jelű lakástípusok megépítésével bemutatták a közönségnek a prototípusokat: két-két azonos alaprajzú lakás, régies és korszerű bútorokkal, illetve az 514 és 524 jelű lakásokból rendezték be az 1960-es bemutatókat. A konyhák mérete a korábbi 8-10 négyzetméterről 5-6 négyzetméterre csökkent, így elengedhetetlen volt a variálható típusbútorok alkalmazása. Ezek megújított bútorai az Országos Lakásbútor tervpályázat keretében készültek. A lakásokban beépített konyhabútorok és gázvízmelegítők egyre jellemzőbbé váltak.

A kísérleti épületek közül a 514-es, 524-es és más, a Bécsi út mentén álló darabok megfigyelése segít megérteni a tervezők gondolkodását. A 404-es, 420-as és más háztípusoknál a színes vakolatok, a lábazatok kőből, a belső tér tagoltsága és a parkosítás korabeli megoldásai is felidézik az akkori elképzeléseket. A forgalom és közlekedés tekintetében az Árpád híd megnyitásával és a városközpont kiépítésével párhuzamosan a városközpont közlekedési hálózata is átalakult. A könnyűszerkezetes építésmódot az 1970-es években továbbfejlesztették, és a központi részeken újabb lakótelepeket építettek.

Séta a kísérleti lakótelepen - tervek, lakástípusok és megfigyelések

Az új lakótelep története azonban nem csak Óbuda története: a panelépítés hőskora része volt a magyar főváros és az ország lakásproblémáinak megoldásának útkeresésében. A 1970-es évekre Óbuda központi része a város egyik legnagyobb lakótelepévé vált, ahol a villamos közlekedés és a városközpont fejlesztése összhangban zajlott. A korabeli tervek és a megvalósítás közötti eltéréseket a mai szemmel is tanulságos megfigyelésekkel lehet értelmezni.

Házak típusaJellemzőkTervezők
5143 emeletes, 23 lakás, 4+ fa/építésBenjamin Károly, Boross Zoltán
52416 háromfős, 8 négyfős lakásÁrkai István, Kovács Jenő, Regula Ede
3153 emeletes, 8 kétfős, 16 háromfős, 8 négyfősÁrkai István, Regula Ede
4044 szintes, 23 háromfős, 1 kétfősRadnai Lóránt, Rimanóczy Jenő

Az első ütemben szerkezeti pályázatokat írtak ki konyhaberendezésekre, nyílászárókra és beépített szekrényekre. A második ütemben írták ki az Országos Lakástervpályázatot, harmadik ütemben pedig az Országos Lakásbútor tervpályázatot. A konyhák mérete a korábbi 8-10 négyzetmétertől 5-6 négyzetméterre csökkent, így elengedhetetlen volt a variálható típusbútorok alkalmazása. A konyhákban beépített bútorok és 5 liter/perces gázvízmelegítők kerültek be, a mosókonyha, szárítók és tárolók a pincében kaptak helyet. A tervezők igyekeztek a lakásokban a lehető legtöbb funkciót integrálni kis alapterületen.

Az Óbudai kísérleti lakótelep tehát egy egyedi helyet teremtett Budapesten a panelkorszak előtti időszakban. A tervezők és a kivitelezők közös munkája olyan városrész lett, amely ma is vonzó az árnyas ösvényekkel és az épületek történeti értékeivel. A városrendezési elképzelések középpontjában álló kísérlet nem hozott általános megoldást a lakhatási problémákra, de megőrizte a budapesti építészet sokszínűségét és az emberközpontú megközelítést.

tags: #3 #kerulet #obudai #lakotelep

Népszerű bejegyzések: