Nibelung-lakópark – Kortárs tragédia kettős tükre a Wagner-örökségen át

A Nibelung-lakópark című dráma korrajzot ad a mai Magyarország állapotáról a wagneri hagyományt felelevenítve, mítosz keretében. Térey János szellemes verses szövege archaikussá teszi a mindennapi beszédet, miközben a modern valóságot és a mítoszt összemosva teremt egységet a szöveg és a jelmezek között. A világ, amelyet egy lakópark jelképez, bajban van; a két tőkés család sarjaiból, ügyvédekből, modellnőkből, rendőrökből, tűzoltókból és rádiósokból álló társadalom az összeomlás szélén billeg. A darab egyszerre katasztrófajáték és szociológiai korrajz, mely a gengszterizált hatalmi rendet a közönség elé tárja.

A történet több szintet ölel fel: Hagen félisten-szerű alakja bosszúra törekszik a hatalom ellen, megbomlott rendet teremtve, miközben Brassó-szerű összecsiszolódások derengenek a társadalom mélyén. A nyomvonal nemcsak a világ végéről mesél, hanem arról is, hogyan válik a kapzsiság és a hatalmi játszma a mindennapok részesévé. A dramaturgia megidézi a germán mítoszok sorsistennőit és hősöket úgy, hogy a modern környezetben, a lakópark és a toronyház üzemanyagát teremtő tőke és pompakedvelő elit mögött húzódó vészjelzéseket is láthatóvá tegye.

A Krétakör színészeivel készült előadás helyszíne, a Budavár oldalában fekvő Sziklakórház elhagyott fala között, egy kísérteties, föld alatti és föld feletti tereket összekötő térben játszódik. A közönség a morfiumos ládák és ősi röntgengépek árnyai között követi nyomon a látványosan fokozott fenyegetettséget és a kaotikus eseményeket. A rendező Mundruczó Kornél által lebonyolított filmes változat a Lipót-nevet viselt intézmény elhagyott falai között készült, a mozgóképes feldolgozás pedig a színpadi dinamizmust próbára teszi. A film megjelenítésében Tilo Werner narrátor végigkalauzolja a nézőt a cselekmény labirintusán, de a közönség közvetlen jelenléte nélkül ez az élmény kétdimenziós marad.

Részletek a koncepcióból és a helyszínből

Hagen, aki a hatalomra tör, a piacvezető Gibichung & Nibelung-csoport csúcsán próbálja megvalósítani terveit, miközben a gyűrű hatalmára is törekszik.
A Lakópark és a Toronyház a modern hatalmi struktúrák szimbólumai: a lakók köre a csúcsvállalkozóktól a minitársadalomig terjed.
A germán mítoszok sorsistennői és istenei összefonódnak a mai gazdasági és társadalmi valósággal: a profit csillogása mögött morális összeomlás rejtőzik.
A darab főszereplői mind hazaérkeznek Walhallába, de a Walhalla egy modern, képlékeny tér, ahol a nyelv játékossága és a költői retorika él.
A színpadi megoldás mindkét mozgatórugója a veszély és a káosz növekedése, amely a közönséget is érinti a kórházi tereket és a föld alatti folyosókat összekötő átjárásokban.

A rendezés úgy döntött, hogy a vizuális és hangbeli elemeket egyesíti: a 2000-es évek eleji magyar drámában ritkaságszámba menő feszes ritmus és a költői nyelv egyaránt dominál. A filmváltozatban a rendezés megőrizte a dinamikát, de a kameraköltés és a térhasználat miatt a befogadó élmény kissé elválik a közönségtől: a nézők a kép számára ki vannak rekesztve, így a személyes kapcsolatok intenzitása csökkenhet. Ennek eredményeképp a mozi verzió kétdimenziós hatást kelt, noha a tartalmi és érzelmi töltet továbbra is erős.

Szereplők és alakítások

HAGEN - Gunther és Gutrune mostohabátyja, befektetési tanácsadó: Gáspár Sándor
SIEGFRIED - a Wälsungwerke elnök-vezérigazgatója: Sághy Tamás
BRÜNNHILDE - Siegfried menyasszonya, a Ragnaröck Galéria tulajdonosnője: Ballér Bianka
GUNTHER - a Gibichung & Nibelung-csoport elnök-vezérigazgatója: Sarádi Zsolt
GUTRUNE - Gunther húga: Ladányi Júlia
GERDA - Hagen titkárnője: Decsi Edit
TRUCHS - projekt igazgató: Kelemen István
FREI - kíváncsi kertész: Kozáry Ferenc
ALBERICH - Hagen apja nyugállományban: Trokán Péter
DANKWART - dj a Hél pincében: Kőrösi András
VOLKER - rezidens dj a Café Midgardban: Kuna Károly
GERENOT - díler: Keller János
GISELER - mc: Kádas József
SKULD - a jövő: Stauróczky Éva
VERDANDI - a való: Molnár G. Nóra
URD - a volt: (név megemlítése a forrásban található formában)

Az előadás és a film egyaránt a Krétakör jellegzetes játékát mutatja: a rendező Mundruczó Kornél, a színészek között kiemelkedő a Rába Roland, Nagy Zsolt, Gyabronka József, Péterfy Bori, Sárosdi Lilla és Somody Kálmán teljesítménye. A látványtervezés a színpadi verzióban Menczel Róbert, a filmben Ágh Márton munkája, amely a kettős térhatásokat erősíti. A korábbi budai előadásaik és a lipótmezei finomhangolás között a koncepció a közönség felszabadítására törekedett: a kazamatakórház és a kórtermek adtak egy olyan atmoszférát, amelyben a nézők a különböző helyszíneken vándorolnak és különböző effektusokkal találkoznak.

Vizuális és tematikus összefüggések

A Lakópark és a Toronyház a hatalmi struktúrák jelképei, melyekben a lakók a csúcsvállalkozók és a minitársadalom tagjai.
A Nornák a Rajna-menti tőzsdére vetik vigyázó szemüket, miközben a profit a társadalom alapjait is felfalja.
A germán mondakör modernizált interpretációja veszélyeket és morális utakat tár fel, miközben a nyelv kettőssége a költői világosságot megőrzi.
Az ógermán sorsistennőkből televízióbemondónők lettek, a kertész Frei és a törpék intrigái a lakópark környezetében játszódnak.

A vizuális megjelenítés zárótérképe: a Sziklakórház és a Walhalla modern tükörképe

A mű aktualitását és öröklétének összefonódását jól mutatja, hogy a Wagner-operaciklus újítóinak példáját felhasználva Térey János nem egyszerűen adaptál, hanem új, eredeti történetet állít a régi anyagból. Az ógermán mitológia sűrítése a mai társadalom tükrében egy olyan kritikai eszközzé válik, amely egyszerre irodalmi és politikai állásfoglalás is.