Római városi lakóházak fajtái és szerkezetük

A köztársaság utolsó századaiban alakult ki a római lakóház három fő típusa, az előkelő városi ház (domus), ennek vidéki változata (villa), és az emeletes bérház (insula).

Az előkelő római házak magva az ősi, itáliai eredetű atrium volt. Az atriumban kapott helyet a családi tűzhely, itt áldoztak a házi isteneknek, és itt intézte a családfő mindennapi ügyeit. Az atriumból nyíltak a hálóhelyiségek és más szobák. A középületekhez illő, méltóságteljes belső térképzés hatását a köztársaság utolsó évszázadaiban lábra kapott fényűzés valósággal fejedelmi pompává fokozta. A bejárat az atrium közepére nézett, innen pedig, a tablinumon keresztül, az egész házat át lehetett tekinteni.

atrium és tablinum elrendezése a római domusban

A görög hatás az itáliai házban több fényt és levegőt hozott, és a peristilium, az oszlopos udvarral körülvett díszkert, az atrium mögött kapott helyet. A peristilium a család magánéletének színterévé vált; körülötte sorakoztak az étkező- és hálószobák, a gyakorlati és reprezentatív célokra pedig az atrium körüli részt tartották fenn. A görög hatás azonban inkább a nagyobb kényelem és a gazdagabb dekoráció, mint az építészeti szerkezet bevezetésében érvényesült. A görög lakóházak helyiségei rendszerint aszimmetrikusan laza rendben helyezkedtek el a központi udvar mellett, de a római domus alaprajza alapvetően szimmetrikus maradt.

peristilium és oszlopos udvar a domusban

Augustus korában a római társadalom vagyonos osztályai már inkább vidéki villáikban fejlették ki pompát, mivel Rómában a telkek magas ára és a zsúfolt építkezés mindenki számára nem tette lehetővé a nagy házak fenntartását. A birtok igazgatási központjai és termékeik gyűjtőhelyei a majorok voltak, ahol a gazdasági épületek mellett mindig ott állt a birtokos lakóháza is (villa rustica). A villák a hagyományos vidéki élet vonzóerejével és a városi házakhoz képest sokféle előnnyel rendelkeztek: terjedelmes, kerttel és parkokkal körülvett egységek, oszlopcsarnokok, kilátó teraszok, valamint nyitott, egymásra forduló szobák, amelyek az évszakok változásait kihasználják.

villa rustica - vidéki római lakóház

Augustus idejében az előkelő villákban kedvelt volt a széles homlokzatot képező porticus, amely gyakran terasszal és crypto-porticussal párosult. A nápolyi-öböl környékén sok luxusvilla épült, gyakran árkádos elő-építményekkel közvetlenül a vízpartra vagy a víz fölé nyúlva. Az urbanus és az üdülővillák építészetében következetesebben érvényesült a középtengelyre szimmetrikusan szerkesztett, monumentális elrendezés.

tipikus mediterrán villa környezetben

Az egyre nőtt lakókapacitás hatására a városi domusok egyre gyakrabban bővültek emeletes részekkel és üzletsorral (insula). Augustus korában és a következő évtizedekben megfigyelhető, hogy a korábban földszintes városi házak fokozatosan emeletes és üzletsorral kibővített bérházakká épültek át. A nagyvárosi házak földszintjét gyakran üzletek (tabernae) foglalták el, míg a lakóterület az emeleten kapott helyet. A tabernák világossága és nyitottsága az utcára nézett, és csak a ház belseje felé vezető kapu és a lépcsők szakították meg a sorokat.

Az éles társadalmi különbségek az építészetben három fő irányban adtak feladatot és lehetőséget: az előkelő városi ház, a vidéki villa és a kertépítés fejlődése a vagyonos osztályok gazdagsága tette lehetővé; a középületek és monumentális nagy építmények pedig a polgárság elviselését segítették. Az építészet harmadik feladata az állam nagyságát és méltóságát megörökítő reprezentatív építmények és emlékművek létrehozása volt. Augustus korának építészete tehát egy olyan kompromisszumot ad, amely nem volt semmiféle múltszemléletű retró, hanem a korszak igényeit és megváltozott életstílust összegző, monumentális stílusjegyeket vezetett be.

császárkori középületek és panoráma

A római bontás és alapelvek

Az itáliai hagyományok ápolása és a klasszikus görög normák felújítása tudatosan szolgálta a birodalom szemléletét: az arculatot egységben tartó normák és a dinamikusan változó társadalmi igények találkoztak benne. A korszak építészete nem a múltba néző klasszicizmus, hanem a páratlanul nagy középületek, a grandiózus belső terek és a hidraulikai-közművek megtervezése révén mutatta meg önmagát. A városi és vidéki építészet között pedig az a kettősítás érvényesült, amely a gazdag arisztokrácia igényeit és a város korlátolt lehetőségeit egyaránt figyelembe vette.

Pantheon és római forumeleetek példája
  1. Domus: szimmetrikus alaprajz, atrium, tablinum, peristilium, gazdag díszítés.
  2. Villa: porticus, crypto-porticus, látványos kilátás, kert és pavilonok, gyakran vízparti elrendezés.
  3. Insula: emeletes bérházak, tabernae a földszinten, lakóterületek az emeleteken, városi élet zaját szolgálva.

tags: #a #romai #varosi #lakohaz #fajtai #szerkezetuk

Népszerű bejegyzések: