Az Aranybika Szálló Debrecen történetében: a Grand Hotel Aranybika szálló útja a város kultúrtörténetében

Debrecen gazdag helytörténetének elmaradhatatlan fejezete az „Aranybika” története. A Grand Hotel Aranybika névre hallgató szálló a cívisváros emblematikus helyszíne, melynek semmi köze az alföldi bikákhoz, annál több a Bika családhoz. A Bika család telkét egy árverésen szerezte meg a város, azzal a céllal, hogy szállodát épít oda. Köztudott, hogy Debrecen vásártartási joga miatt nagyarányú áruforgalmat bonyolított, a vásárló tömegek pedig a település idegenforgalmát is igen fellendítették. Az elégedett látogatók számára azonban szálláshelyekre volt szükség, a Fehérló (Fejér ló), a város első fogadója a Piac utca 58. szám alatt nyílt meg a Dobozi-féle házban. A szálló gyors fellendülése arra késztette a városatyákat, hogy elgondolkozzanak egy városi tulajdont képező fogadó létesítése mellett, kapóra jött az a Piac utcai árverésre váró ingatlan, ami a Bika család tulajdona volt. A család vagyonának megalapozója, Bika Bálint, gazdálkodás és állattenyésztés mellett serfőző felügyelőként is működött. A gazdagság azonban nem tartott sokáig, Bálint gazda két fia már híján volt az üzleti érzéknek, örökségük gyorsan apadt, míg a „Piacz” utcai kőházat is dobra kellett verni. Amikor 1699-ben a város megszerezte a Bika-házat, egy négy vendég- és egy ivószobás fogadót hozott létre benne. Így kezdődött a „Bika” története. A szálloda története híven követi hazánk olykor viszontagságos történelmének eseményeit. A Rákóczi-féle felkelés során például a fogadó erősen megrongálódott, azonban ez a bizonyos négy szoba úgy tűnt, nem csak háborúban, békeidőben is kevésnek bizonyult. A feljegyzések szerint volt, hogy hatan, nyolcan is alkalmi ismeretségbe kerülhettek egy közös szobában eltöltött éjszaka alatt, bizony nem önszántukból. A város vezetésének azonban nem csak a szálláshely méretével volt gondja, az év nagy részében a fogadó katonai beszállásolás alatt állt, így a látogatók számára a Bika-szálló zárva marADT. A fogadó katonai rendeltetése hosszú időn át tartott, egészen 1796-ig kellett várni, hogy a város beszüntesse a szálláshely beszállásolási célokra való felhasználását. Ezután, hogy nyomatékot adjanak a változásnak, egy emeletet rá is építettek az addigi földszintes házra. Az elkövetkezendő évek a folyamatos bővítésről szóltak, a 19. század második felétől már 18 szobával rendelkezett a szálló. Ám ekkor már nem csupán szálláshely, hanem kávéház is működött falai között, így igen vonzó helyszín lehetett a város lakóinak, annál is inkább, mivel tekeasztal is volt. A Bika népszerűsége egyre nőtt, és nemcsak központi elhelyezkedése miatt, bár igaz, a hírhedt debreceni „dagonya” ellen épített gyalogos fahíd pont a szálló mellett vezetett el, ami igen előnyös lehetett annak vendégforgalmára. 1848-ban István nádor néven működött, majd Nádor szállóra változtatták a nevét, de mivel mindenki csak Bika-szállóként hivatkozott rá, visszatértek az Aranybika elnevezésre. Amikor 1876-ban a korábban már említett Fehérló épületét egy jövendő megyeháza céljaira adták át, a Bika fejlesztése elodázhatatlanná vált. Eredetileg Gál József építész terveit fogadta el a városvezetés, azonban az építkezés súlyos hiányosságai miatt végül elálltak ezen tervektől és Steindl Imre műegyetemi tanárt kérték fel új tervek készítésére, aki el is vállalta a munkát. 1882-ben készült el az új, kényelmes szállóépület és vendéglő, valamint a kávéházi üzem sokáig kiszolgálta az itt szálláshelyet kereső közönséget, köszönhette ezt Fehér Hermannak is, aki mint a szálloda igazgatója 1902-ig bérelte a szállót. Azonban a szálló a sorsát nem kerülhette el, már átadásának pillanatában kicsinek bizonyult. Legalábbis ez volt az indok, mikor lebontásáról határoztak. 1903-1926-ig Németh András és tsa bérelte a szállodát, a társ pedig nem volt más, mint Vilmos Lajosné, aki férje után az Angolkirálynő szállodát megörökölte. Jól menő üzletből később házasság lett, Németh András és neje együtt vezették a szállodát. Eközben a hotel fejlesztése folyamatos volt, Németh többek között bevezette a villanyvilágítást, de volt fodrászterem is az épületben. A megvalósításra nem is kellett olyan sokat várni, az általunk is ismert Aranybika épületét Villányi Lajos és első magyar olimpiai bajnokunk, Hajós Alfréd (eredetileg Guttmann Arnold) tervei alapján 1915-ben adták át. Az impozáns háromcsillagos, szecessziós stílusú szálloda homlokzati plasztikáját olasz kőfaragómesterek készítették. De ne gondoljuk, hogy kitörő lelkesedéssel fogadta a város a gyönyörű, új szállodáját. Az elmaradt örömhöz persze hozzájárult a világháború, majd a későbbi román megszállás is, hiszen ez alatt az időszak alatt jórészt katonai alakulatok voltak itt elszállásolva. A patinás hotel vendége volt Móricz Zsigmond is egykoron. 1976-ban a Kereskedelmi Tervező Intézet elképzelései alapján ismét kibővítették a szállót, úgy tűnik, a bővítés tényleg végigkísérte az egész szálloda történetét. A korabeli sajtóban olvasható, hogy a patinás épület egy 300 ágyas új szárnyat kapott, a régi szárny felújításával együtt pedig már 600 szállóvendéget fogadhatott a vendéglátóhely - hol van már az a kis négy szobás fogadó?! Azonban ez a bővítés még annyira sem nyerte el a városlakók tetszését, mint a korábbi változatok. „Debrecen egyik legrégibb nevezetességét, az Arany Bika szállót is elérte a végzete, hogy a modern kultúra építse fel romjain mindazt a kényelmet és művészetet, amit a ma embere joggal igényel.”

Történeti korszakok és a mai helyzet

A mai Bajcsy-Zsilinszky és a Piac utcák sarkán áll egy szecessziós épület: becsületes nevén Grand Hotel Aranybika ****, de a népnyelv csak Aranybikának, esetleg Aranybika Szállónak hívja. Nevét egykori tulajdonosáról, a Bika családról kapta, akiknek telkét és házát a família elszegényedése után Debrecen városa 1690-ben megvásárolta, hogy az épületben fogadót alakítsanak ki. Debrecen őskor óta lakott területe a nyugat- és kelet-, illetve az észak- és dél-európai áruforgalom hagyományos útvonalainak metszéspontján feküdt, így nem csak a debreceni iparosok és kereskedők jutottak el a kontinens nagyobb városainak vásáraiba portékáikkal, de a város is vonzotta a külhoniakat. A piac- és vásártartás királyi kiváltságaival megtámogatott település a középkor óta rendkívül nagyarányú idegenforgalmat bonyolított, azonban a vásározók elszállásolása egészen a 16-17. századig megoldatlan maradt. A vásárra érkező kézművesek és kereskedők, csakúgy, mint a vásárlók maguk, sokáig a város falain kívül felhúzott, kétes közbiztonságú sátorvárosban voltak kénytelenek megszállni, azonban az 1600-as évekre a puritán erkölcsöket valló városi tanács lehetővé tette a nem helyiek számára is az éjjeli városban tartózkodást, lefektetve ezzel a helyi szállodaipar alapjait. Ez tekinthető Debrecen turisztikai központtá válása első, tudattalan lépésének. Debrecen városközpontjában, a cívisváros egyik jelképévé vált Nagytemplom közvetlen szomszédságában fekszik a ma már négycsillagos Grand Hotel Aranybika. Ha az egyszeri szemlélő ma végigfuttatja a tekintetét a szecessziós tornyokon és fesztonokon, joggal hiheti, hogy egy 19. század végi-20. század eleji építészeti műről van szó, azonban az Aranybika története annál jóval régebben kezdődött. 1536-ban egy - ahogyan ezt beszélő neve is sejteti - akkor már csaknem 300 éve állattenyésztéssel és állatkereskedelemmel foglalkozó gazdálkodó família, a Bika-család birtokolta a telket, ahol ma a szálloda áll. Debrecen városa 1690-ben árverésen vásárolta meg az akkori Piacz és Nagyuj utcák sarkán álló családi telket, amelyen egy kis kőépület állt, hogy azt beemelje a városi tulajdont képező közházak hosszú sorába. Később, reagálva az idegenforgalom megnövekedett igényeire, ezt a kis kőházat alakították át fogadóvá, amelybe nem fért be több, mint négy vendégszoba és egy ivószoba - erre ma már talán a „bár” fogalmát használnánk -, illetve az üzemeltetői-karbantartói feladatokat ellátó vendéglős részére kialakított egyszobás kis lakás. Hogy a Bika-ház a maga csekély méretei ellenére is kiemelkedő körülményeket biztosított szállóvendégei számára, bizonyítja, hogy gróf Eszterházy Antal „kuruc generális” ide kérette át saját és 50 katonája szálláshelyét a város másik, a kényelemhez szokott főúr számára elfogadhatatlan ellátást nyújtó Fejérló szállóból, s ragaszkodott is szálláshelyéhez a Rákóczi-szabadságharc végéig. A Rákóczi-szabadságharc pusztításában megrongálódott épületet hamar helyreállították, s a század végére a központi helyen lévő, kényelmes fogadó olyan nagy népszerűségnek örvendett, hogy a folyton növekvő fogyasztói igények kielégítésére azt emeletráépítéssel bővíteni volt szükséges. A bővítés részben hálóhelyiségeket, részben pedig egy közös használatú, közösségépítő-közösségmegtartó báltermet adott az épülethez, jelezve annak helyi és helyközi kultúrára gyakorolt jelentőségét. Ekkor, nem csak egy szállóként, hanem „a szállóként” való, saját jogán történő meggyökeresedésekor került fel homlokzatára a ma is látható, vasból vert, rézzel borított bika-forma cégér. Ugyan a bővítés minősége megkérdőjelezhető volt, olyannyira, hogy 1809-ben a teljes emeletet le kellett bontani és újraépíteni, a szálloda egyre inkább hasonlítani kezdett mai önmagára. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc idején a kelet-magyarországi harcok csapatainak és csapatvezetőinek szinte állandó szálláshelyéül szolgált - a legendás Bem „apó”, azaz Bem tábornok is többször szállt meg itt. Az 1850-es és 1860-es évek infrastrukturális változásai, a megyehatárok ki- és eltolódása és a vasúthálózatba való bekapcsolódás jelentősen megnövelte a város idegenforgalmát - ami azt jelentette, hogy a rendelkezésre álló kevés állandó szálláshely befogadóképessége elenyészőnek bizonyult. A város közgyűlése 1877 őszén fogadta el a Bika szálló helyén létesítendő nagy szálloda építési tervét, amelyet akkorára terveztek, hogy a saroktelek körül álló telkeket és házakat is felvásárolták létrehozásához. Az új épület terveit Gál József debreceni illetőségű építész készítette, azonban mind a tervezés, mind a tervezés alapján történő kivitelezés hibái és hiányosságai miatt azokat hamarosan Steindl-tervek írták felül. 1882 fordulópontot jelentett a szálloda életében: a hagyományos városkép részét képező, egyemeletes kőépület helyett ekkorra felépült annak modernebb változata, az Országházat is jegyző Steindl Imre tervei alapján. A külső építészeti jegyek belsőépítészeti változásokat is takartak, ugyanis a korszak felpezsdülő kávéházi kultúrájához kapcsolódva - és abba bekapcsolódva - kávéház és vendéglő is helyet kapott. Azonban a századforduló folyton fejlődő gazdasági és társadalmi viszonyai, azok átalakulása mellett hamar elavulttá vált az épület - főmérnöki szemle állapította meg róla, hogy a közös helységek sötétek, beosztásuk elégtelen, állandó bővítésre, „toldozásra-foldozásra” szorulnak. Két emelet ráépítését tervezték. A ma ismert szállodaépület azonban az első világháború kirobbanása okán csak valamivel később, 1915-ben született: ekkor épült fel a Hajós Alfréd - mellékállásban az első magyar olimpiai bajnok - által megálmodott szecessziós épület. A vidéki viszonylatban óriásinak számító komplexum 192 szobája mellett dísztermet, színháztermet, megújult kávéházat és megújult éttermet, sőt, a városban akkoriban felfedezett termálvíz (ki)használatával saját fürdőt bocsátott a látogatók rendelkezésére. A második világháború az Aranybikán is nyomott hagyott: a várost érő ismétlődő bombázások súlyos károkat okoztak az épületnek: a légnyomás rendszeresen betörte az újra és újra bevágatott ablaküvegeket, a srapnel folyamatosan beszakította a tetőt, a fűtőberendezések megsemmisültek - mindazonáltal lakható maradt, meglehetősen magas komfortfokozattal. A háború végén mind Magyarországon, mind külföldön az a hír járta, hogy a szövetséges bombázók parancsot kaptak a szálloda megkímélésére, mert annak fontos szerepet - a háború után meginduló politikai élet központjának szerepét - szánták. A város ostroma után a szálloda előbb a szovjet parancsnokság támaszpontja lett, majd a Debrecenbe érkező hazai és moszkvai politikusok tényleges bázisává vált. Amellett, hogy politikai gyűlések és értekezletek színhelye lett, 1944. DOK_FTV-ÉGA_173_79-344_10. 1948. december 27-én „állami gondozásba” került, azaz az ország nagy(obb) városaiban működő reprezentatív szállodákkal együtt állami tulajdonba vették, új gondviselője bérlők hosszú sora után a Belkereskedelmi Minisztérium lett. Az állam, hogy a szálloda színvonalát emelje, megszüntette közellátó funkcióit és kisebb belsőépítészeti, illetve a berendezést érintő átalakítások után az új gazdasági elit számára specializálódva nyitott újra: 1957-től magyaros bútorzat és népies dísztárgyak várták az ide látogatókat, akik szinte nyugat-európai bárban érezhették magukat az új félemeleti grillmulatóban - legalábbis a szálloda vezetésének szándéka szerint. Ebben az időszakban a belsőépítészeti áttervezésre és átalakításra helyeződött a hangsúly egy nagyobb, az épület egyedi és eredeti külső jegyeit is megváltoztató beruházás miatt, noha a korszak építészetének hivatalos álláspontja szerint „ormótlan, szecessziós palota” volt csupán a Püspöki Palotával és a Bankházzal együtt, amelyek a Nagytemplom előtti tér klasszicista atmoszférájába erőszakkal betüremkedve tönkretették azt. „… sajátos debreceni jelenség: a ’puritán kálvinista’ város, ahelyett, hogy helyi klasszicista hagyományait nevelte volna tovább, neobarokk épületeket emelt, magyaros motívumokkal cifrázott újromán templomot, s alkalmazkodott a nagypolgárság szecessziójához. Volt ebben proccos hivalkodás és volt az újnak, a korszerűnek, a világos szerkesztési elv érvényesítésének is szerepe, nemcsak az úrhatnám, de praktikus Debrecennek tehát… Aprólékosan nyugtalan s olcsó hatású az Aranybika Szálló …” - hangzott a kritika, amellyel azonban nem mindenki értett egyet: Ferkai András például eklektikusként határozta meg (Magyar Építőművészet, 12. évfolyam 6. szám (1963). 41. Koczogh Ákos: Debrecen. Magyar Építőművészet, 35. évfolyam 6. szám, (1986), 63. DOK_VÁTI_MV_17_95. Az egyébként egységes és egységesen szecessziós összhatást némileg megbontotta, mikor 1973-ban, a debreceni városközpont rekonstrukciójának tervezésekor és kivitelezésekor az Aranybikához illesztettek egy 230 ágyas épületszárnyat a korszak építészeti stílusának megfelelően. Az elemekből álló blokkot az akkor már ötödik éve működő debreceni házgyár biztosította, ami évenként háromezer környékbeli lakás elemeit is szolgáltatta, de a gyár és a gyári munkások jegyezték a hajdúszoboszlói Délibáb új szárnyát is. A 300. születésnapját ünnepelte a szálloda, amikor a rendszerváltás idejére használaton kívül került szakasz rendbehozatala mellett döntöttek: 1999-ben a hotel visszanyerte régi fényét s „régi” szárnyát - 205 hálóhelyiséggel, köztük 10 stúdió-és 12 apartmanszobával, illetve négy luxuslakosztállyal várta vendégeit a teljes kapacitásával összesen 500 ágyas, magát négycsillagossá kinövő Aranybika Szálló. A szálló bruttó 13.600 m2 szintterületének célcsoport szerinti megosztása új tulajdonosának, a tanulóéveit az Aranybikában töltő Boros Józsefnek köszönhető: a régi, „patinás” szárnyat az üzletembereknek, míg az újat a hazai turizmus számára új lendületet jelentő fiataloknak és fiatal családosoknak szánta. 2021 óta új tulajdonosa van az épületnek: az országos hálózattal rendelkező tehetséggondozó intézmény, a Mathias Corvinus Collegium, amely megvásárolta az épületet, hogy annak átalakítása után (a szocializmus idején épült szárny felszámolásával annak részleges bontása árán) ott kialakíthassák kelet-magyarországi központjukat. 05. 30.) Balassa Gábor: A debreceni Aranybika Szálló története. Debrecen, Szabadság, 1959.

  • A hajdúvárosban az Aranybika a reformáció előtti időktől fogva a vásárok és idegenforgalom központja volt.
  • A szálló 1882-es modernizációja Steindl Imre tervei alapján készült.
  • A II. világháború után állami tulajdonban, majd magán és intézményi kezelés alatt állt.
  • Az MCC 2021-től Debrecenben működő tehetséggondozó központtá alakítja a szálló részeit.

Napjaink és a tervpályázatok

A Napur Architect Építészeti Iroda Kft. nyerte a tervpályázatot az Aranybika hotel felújítására és részbeni átépítésére. A szakmai bírálóbizottság szerint a pályamű historizáló módszerű tükrözés a legkézenfekvőbb és a legközkedveltebb megoldás az új szárny kialakítására. Az épület minden homlokzatán következetesen végigviszi ezt a gondolatot, így az épületben nincs stílustörés - még akkor sem, ha így a hátsó homlokzat nem követi a kiírásban szereplő 21. A tervpályázaton hatan jelentkeztek; a bírálóbizottság nem osztott ki második díjat. A Napur Architect nyertes pályázata alapján a régi szárny konzervatív, historizáló stílusú megjelenítése valósul meg, miközben az új szárny modern funkciókat és szolgáltatásokat kínál majd. A kivitelezés széles körű és hosszabb időt vesz igénybe, de a Debrecen belvárosi látképe így megőrizheti történeti jellegét.

Debrecen Aranybika történeti fekvése és főterének kapcsolata

Jelenlegi helyzet és jövőbeni funkciók

A jelenleg rossz állapotú, kihasználtatlan szálloda ugyanannyira hozzátartozik a cívisváros történelméhez és mindennapjaihoz, mint például a református Nagytemplom, a Déri Múzeum vagy éppen az egyetem főépülete. A cívisváros főterének nagy múltú, patinás épülete az alapítvány ingatlanfejlesztésének köszönhetően komplex tehetséggondozó, így oktatási, kutatási, rendezvényhelyszíni, reprezentációs, szállás- és irodafunkciót lát majd el. Az épületegyüttes egy része a kollégista fiatalok lakóhelye is lesz. Az 1699-ben még fogadóként, később szállodaként üzemelő „Arany Bikában” magyar nagyságok sora szállt meg. Többek között Bem József tábornok, Széchenyi István, Vörösmarty Mihály, később pedig Móricz Zsigmond, IV. Károly és Bartók Béla is vett ki szobát itt. Az 1915-ben épült, eklektikus stílusban tervezett épület terveit Hajós Alfréd építészmérnök készítette. A szálló évtizedeken keresztül a város kulturális életének központja volt, valamint kedvelt közösségi helyként és rendezvényhelyszínként is funkcionált. A világháborút követő államosítás a szállodát sem kerülte el. A rendszerváltozás után egységeinek egyszerre a megyei és a városi önkormányzat, továbbá később különféle magánvállalatok is tulajdonosai lettek, és az épületkomplexum állapota sajnos lassan romlani kezdett. A Mathias Corvinus Collegium Alapítvány célja, hogy ingyenes tehetséggondozási programjait minél több fiatal számára elérhetővé tegye, ezért fokozatosan bővíti tevékenységét Debrecenben is. Az MCC 2020 decemberében kezdte meg működését Debrecenben a Fiatal Tehetség Programmal (FIT), ami az 5. osztályos diákokat képzésével indult. Mára azonban már nem csak a FIT képzése várja az érdeklődőket: 2021 szeptemberétől már a Középiskolás Program (KP) és az Egyetemi Program (EP) is elérhető az itt tanuló fiatalok számára. Az Aranybika Szálló az elmúlt évtizedekben hotelként üzemelt, ám bezárása előtt már csak egy rosszabb panzió szintjét érte el. A beruházók kizsigerelték az épületet; a gépészeti rendszerek kaotikusak és elavultak, az elhanyagoltság és a fejlesztések hiánya használhatatlanná tette azokat. A 1976-ban hozzáépített, szocialista korszakra jellemző új szárny az épület kapacitásának és arculatának kiemelkedő része lett. A rekonstrukció a szocializmus ideje alatt épült szárnnyal kezdődik majd, ennek elkészültét követően nyerheti vissza régi patináját a 100 évnél is idősebb, legendás épület. A szálló országos szinten kiemelt műemlék épületnek számít, melynek műemléki értéke a Parlamentével azonos kategóriába tartozik, és ezt szem előtt tartja az MCC. Az elmúlt évek egyik fontos mérföldköve volt egy építészeti tervpályázat és egy tervezési közbeszerzés lebonyolítása, így megkezdődhetett az alapos tervezés. Az MCC elkötelezett abban, és ez a tervezés szempontjából kiemelt szempont, hogy a régi épületszárny Kossuth tér felőli és Nagytemplom felőli homlokzatának sarokbástyáig történő maradéktalan megtartása megvalósuljon. Egy reprezentatív felmérés szerint a debreceniek döntő többsége is azt szeretné, hogy egy, a történelmi városképbe illeszkedő, hagyományos építészetű, felújított épület álljon a város főterén. Ilyen lesz a debreceni Aranybika szálló a felújítás után - látványtervek Turizmus.com 2022. September 24. 10:56. A Napur Architect Építészeti Iroda Kft. nyerte a tervpályázatot, melyet az Aranybika hotel felújítására és részbeni átépítésére írt ki az épület tulajdonosa, a Mathias Corvinus Collegium. A szakmai bírálóbizottság szerint a pályamű által javasolt historizáló módszerű tükrözés a legközkedveltebb megoldás az új szárny kialakítására. Az épület minden homlokzatán ezt a koncepciót viszik végig, így stílustörés nélkül alakul az új külső. A tervpályázaton hatan vettek részt; a nyertestől várható, hogy Debrecen központi arculatát is erősítse. A történet sokunk számára inspiráló példája a városi megújulásnak és a kulturális élet újraéledésének. A terv megvalósulásával a Grand Hotel Aranybika új funkciókkal, megújult környezettel szolgálhatja majd a látogatókat és a helyiek közösségét egyaránt.

tags: #aranybika #szallo #kft #tarsashaz

Népszerű bejegyzések: