Basilika San Pietro in Vaticano alapterve és kereszt alaprajza: történeti fejlesztés

A Szent Péter-bazilika a római katolikus egyház legismertebb temploma, a négy nagybazilika (basilica maior) egyike, a világ második legnagyobb keresztény temploma. A bazilika a Vatikán állam területén található, befogadóképessége körülbelül 60 000 fő. A hagyomány szerint Szent Péter apostol sírjára épülték, ennek ellenére nem ez a templom a Római egyházmegye székesegyháza, hanem a lateráni bazilika. A bazilika II. Gyula pápa idejében, a 16. század elején kezdődött építése, az akkor részben lebontott régi római Szent Péter-bazilika helyére. Alapkőletétele 1506. április 18-án volt.

Építéstörténet és alaprajzrétegek Bramantéra és Michelangelóra visszatekintve

A tervezését II. Gyula pápa Bramantéra bízta, aki az eredeti bazilika helyére egy lenyűgöző, kilencosztatú térrendszert álmodott meg. A középpontba 42 m átmérőjű, tamburos kupolával fedett négyezetet, ahhoz négy oldalról félköríves apszissal záródó, körülbelül 60 m hosszú keresztszárakat, a sarkokba pedig a főtér formáját 1:2-es méretcsökkentéssel megismétlő görög kereszt alaprajzú, kupolás melléktereket tervezett. A kupolát Michelangelo tervezte görög kereszt alaprajzú tér fölé. Egy magas dobon álló kupolát képzelt el, de 1564-ben meghalt. Követője, Giacomo Della Porta ennek ellenére Michelangelo elképzeléseit igyekezett tiszteletben tartani, és a kupolát a tervek szerint készítette el, de ívét magasabbra emelte.

A templom befejezése után olyan tér kialakítása vált szükségessé az épület előtt, ahol a hívek részt vehetnek az ünnepségeken és láthatják a körmeneteket. A teret úgy alakították ki, hogy a pápa a tér minden pontjáról látható legyen, és hogy a tér 100 ezer ember befogadására legyen alkalmassá téve. A Michelangelo által tervezett kupolát a Carlo Maderno által épített homlokzat teljes egészében takarta, ezért Bernini az ellipszis alakú térrel és a tér oldalán lévő kolonnádokkal igyekezett elvonni a figyelmet erről a hibáról. A Piazza Retta, a főhomlokzat előtti trapéz alakú tér az, amely az emberek figyelmét a kupolára irányítja, így a bazilikához való közeledés kevésbé érzékelhető; tovább engedi láttatni a kupolát.

A főhajó 118 méter hosszú volt, szélessége 64 méter körüli, a háromhajós, kereszthajóval és apszissal ellátott templom belső tere öt hajóra tagolt. A főhajót tíz korinthoszi pillér választja el a mellékhajóktól, az apszis felé eső négy óriási pillér tartja a kupolát. A dongaboltozatú mennyezetet a 18. század végén VI. Piusz pápa aranyozott panelekkel borított. A régi bazilika padlószintjén egy fülke nyílt Szent Péter sírjával, és efölött található a bazilika főoltára, amelyen csak a pápa misézhet. Az oltár fölé a Bernini által készített bronzból készült baldachin emelkedik, míg az apszis legkiemelkedőbb műalkotása Szent Péter katedrája, szintén Bernini remeke.

A térépítés és Bernini gaillardei - a tér rendezése

A templom befejezése után szükségessé vált egy olyan tér kialakítása, ahol a hívek részt vehetnek az egyházi ünnepségeken és láthatják a körmeneteket. VII. Sándor pápa 1656-ban megbízta Berninit a tér kialakításával, és a munkálatok 1657 és 1667 között be is fejeződtek. Bernini elképzelése igen fontos: az ellipszis alakú tér és a két oldalról szegélyező kolonnádok meghatározzák a térrendezést. Eredetileg trapéz alakú tér lett volna, de a későbbi tervek egy ellipszises megoldást hoztak, amelyet végül vízszintes gerendázattal lezárt portikusszal váltott fel. Bernini ezzel találta meg a legegyszerűbb és legerőteljesebb formát. Az Ellipszis alakú tér szélessége 320 méter, hosszúsága 240 méter. A kolonnádokat két oldalon kilenc kilombos lodzsát keretezik, összesen 284, mészkőből faragott, 13 méter magas dor oszlopból felépítve. A kolonnádok tetejét nagyméretű párkányzattal zárták, és a párkányzat két végén VII. Sándor pápa címerét helyezték el. A tér közepén áll az obeliszk, amelyet 1586-ban emeltek a Szent Péter tér közepére Domenico Fontana irányításával. Az obeliszk 25 méter magas vörös márványból készült, 8 méter körüli alappal, és a víz a kutakból, amely a térszervezés részét képezi, az örök életet jelképezi. A térhez kapcsolódó két hosszú egyenes épületszárnyat Bernini tervezte, és a tér közepén álló obeliszk mellett a szökőkutakat elhelyezve a tér monumentalitását fokozta.

A 18. és 19. században törekvések voltak a templomot és a teret nagyobb urbanisztikai egységbe illeszteni, de a környék arculatát csak a 20. század első felében alakították ki, XI. Piusz pápa idejében. Ő volt az, aki beleegyezett a környékbeli régi paloták bontásához, amely 1937-ben lehetővé tette a szükséges munkálatokat. A templom homlokzatát a térről 34 lépcsőfokon keresztül lehet megközelíteni; a lépcsősor lábánál jobboldalt Szent Péter, baloldalt Szent Pál szobrát állították fel, amelyet G. Fabris és A. Todolini faragott 1840-ben. A 118 méter széles, a homlokzat magassága 45,5 méter, és a nyolc darab legnagyobb korinthoszi féloszlop tagolja a mészkőből készült homlokzatot. A homlokzat felett 13 nagyméretű szobor áll, melyek Krisztust, Keresztelő Szent Jánost és a hű apostolokat ábrázolják. A bal oldali órákat Giuseppe Valadier készítette a 18. századból; az egyik az időt mutatja, a másik az európai középidőt. A Szent Péter tér harangtornáinak illetve a külső kolonnádoknak a befejezése után a környék arculatának megőrzése érdekében a legutolsó nagy változások a 20. században történtek.

Építészeti megoldások és hatások

  • A kupola: Michelangelo tervei nyomán készült, Giacomo Della Porta finomításokkal valósította meg, majd Bernini tovább alakította a kupolai ívet és lanternát. A kupola monumentális hatást kelt, amely a későbbi korok építészetére is nagy hatást gyakorolt.
  • A tér elrendezése: Bernini ellipszisé alakította ki a teret, amely a kupolát a lehető legjobban kiemeli, miközben a körmenetek és ünnepélyek látványa számára is betölti funkcióját.
  • A főhomlokzat és a kolonnádok: Carlo Maderno tervei alapján a főhomlokzat a tér felől megközelíthető, de nem akadályozza a kupola láthatóságát; a nyolc oszlop és a szobrok összetett vizuális kompozíciót hoznak létre.
  • A sír és az oltár: Szent Péter sírja a főoltár alatti fülkében található, ahol a pápa misézhet; az oltár fölötti baldachin Bernini alkotása, míg az apszis Szent Péter katedrája a mester remekműve.

A Szent Péter-bazilika építésének története végig a kornak megfelelő igények és korrekciós lépések összetett szövevéként értelmezhető: Bramante alapötletétől Michelangelo és Bernini végső megoldásaiig sok építész dolgozott a templom megformálásán, miközben a teret és a kupolát a római városképhez igazították. A jelenlegi bazilika tehát több évszázad építészeti törekvéseinek összegzése, amely egyben a reneszánsz és barokk forma- és térgazdaságának ikonikus példája is.

Infografika: Szent Péter-bazilika alaprajz és kupolatér

Az építészet történeti áttekintése mellett érdemes megemlíteni, hogy a régi bazilika padlószintjén elhelyezett sírok és síremlékek jelentős része a 16-19. századi feltárások során kerültek napvilágra, így a jelenlegi bazilika alapját képező régi szerkezetek sem maradhattak érintetlenek. A korábbi mozaikok és Giotto-freskók nagy részét megsemmisítették a középkori átépítések során, de a kutatások folyamatosan hozzájárultak ahhoz, hogy ma már egy sokrétű és rétegekben gazdag templomot láthatunk.

A Vatikán titkai: A sír felett emelkedő bazilika

Az 1506-ban megkezdett építkezés és a későbbi változtatások nem csak a templom belső terét formálták át, hanem a tér környezetét és a városképhez való viszonyát is meghatározták. A tér közepén álló obeliszk, a kútak és a kolonnádok összessége a barokk városépítészet egyik legkiemelkedőbb példája, amely egyrészt a vallási eseményeknek ad otthont, másrészt a római Városhoz szorosan kapcsolódó közteret képezi.

tags: #bazilika #alaprajza #kereszt

Népszerű bejegyzések: