Békéscsabai belvízcsatorna építésének története, modern állapotok és jövőbeni kihívások
Az Élővíz-csatorna egy része természetes eredetű, a Fehér-Körös egykori ágaiban halad, míg középső, Békéscsaba környéki szakasza emberkéz által létrehozott, mesterséges csatorna, amelyet 1777-ben ástak meg a békéscsabai polgárok, közhasznú munkával. Gyulán valaha a Fehér-Körös folyt keresztül, ezt azonban az 1850-es években biztonsági okokból a várost elkerülő mesterséges mederbe terelték a folyót. A csatorna eredetileg a közelben fekvő Erdélyi-Szigethegység fáinak leúsztatására szolgál, mivel a környék igen fahiányos volt a török háborúk után. Ezért eredetileg tutajozó csatorná-nak készült el. Később az egyre növekvő és fejlődő Békéscsaba vezetése elhatározta, hogy a kanálist alkalmassá teszi a belvíz elvezetésére is. Így a későbbiek folyamán szivattyúkat helyeztek üzembe, először csak a déli, majd a középső és az északi szakaszon is, teljessé téve az elvezetést.
Az idők során többször kotorták, mélyítették, szélesítették. 1888-ban a nagy csabai árvíz folyamán a Körösök gátszakadása nyomán a víz szintje meghaladta a Békéscsaba legmagasabb pontját, a Nagytemplom hátsó küszöbét, és csak rendkívüli erőfeszítéssel sikerült megvédeni a várost a körgát segítségével. A vízfolyás Gyula és Veszely között a Fehér-Körös egykori elhagyott medrében folyik, csak a Veszely-Békéscsaba-Sikkony szakasz (14,2 km) mesterséges eredetű. Így a csatorna nagy részben természetes mederben folyik. Mai állapotában teljesen szabályozott, partja a városok területén kikövezett.
Vízellátása a tavaszi olvadásoktól a késő őszig gravitációs úton történik. A víz megfelelő szinten tartását bögrerendszer biztosítja. Legnagyobb vízszállító képessége a torkolati szakaszon jelentkezik, ez 14 m³/s-ot jelent. Magas vízállás esetén a kifolyást két szivattyútelep üzemeltetésével lehet megoldani. További duzzasztóművek is épültek rajta például Békéscsabán is.
Bár lassú folyása, nem túl nagy szélessége és mélysége miatt elméletileg könnyen befagyna, mégis, a gyulai és csabai fürdők meleg termálvize, valamint a belekerülő szennyvíz miatt ritkán alakul ki a városok területén belül összefüggő jégréteg. Napjainkban az egykori faúsztató tevékenység teljesen eltűnt, medre több helyen igen eliszaposodott, alig 1 méter mély. Az egykori kikötő a mai Békés Megyei Tudásház és Könyvtár mellett lévő nagy füves, mélyen fekvő terület volt. Az 1960-as években még rendszeresen fürödtek benne, olyan tiszta volt a vize.
Jelenleg már sportolásra is ritkán használják, néha látni rajta csak kajakozókat, illetve Békéscsaba legnagyobb lakótelepe, a Lencsési lakóteleptől keleti irányban nyaranta főleg kisgyerekeket, amint fürödnek. Az ok nem csak a szennyezettség (a várostól keletre még viszonylag tisztább, utána már egyre több szennyvíz kerül bele), hanem a mederkotrás hiánya is. Emiatt feladata inkább már csak a belvíz elvezetése.
2008-ban 370 millió forintot nyert a Békési Települések Vízvédelmi Egyesülete egy uniós pályázaton. Ennek keretében Gyulán úgynevezett vízpótló szivornyát, Békésen kis teljesítményű stabil szivattyút, míg a csatorna torkolati szakaszán egy, az uszadék folyamatos kiemelését végző szerkezet került telepítésre. Emellett csónaklerakók, uszadék-letermelő helyek is létesítve lettek.
Békéscsabán a belvárosi szakaszán a partszegély ki van betonozva, a part mentén szomorúfűzek állnak. Érdekesség, hogy mind a Gyulai Várfürdő, mind a békéscsabai Árpád Gyógy- és Strandfürdő a partja mellett épült fel. Gyulán szökőkutak, Békéscsabán szobrok, füzek díszítik partját, így az ideális sétálóhely.
A csatorna története egészen a 18. század végéig nyúlik vissza, amikor a helyi lakosság összefogásával létrejött egy olyan vízfolyás, amely a faanyag szállítását és a települések vízellátását szolgálta. Az 1855-ös áradás után a Fehér-Körös medre Gyulánál megváltozott, így Békéscsaba és Gyula folyóvíz nélkül maradt. Az Élővíz-csatorna tehát korábban tutajozó, később belvíz-elvezető és vízellátó szereppel bővült.
A 19. század végén Gyulavárinál tápzsilipet, Gyulán duzzasztót és Poirée-keretes tűs gátat, Békésen pedig torkolati zsilipet hoztak létre. 1900-ban átadták a Békés I. gőzüzemű szivattyútelepet. 1905-ben és 1910-ben a Békés-től a békéscsabai alsó körgát zsilipéig tartó szakaszt, 1911-től 1914-ig pedig a Sikony és Veszely híd közötti medret kotorták.
Az 1960-as évektől a közművesítés és az iparosítás miatt egyre szennyezettebbé vált a csatorna. 1960-ban a Békés II. elektromos szivattyúegységeket helyezték üzembe, 1980-ban pedig a Békés III. szivattyútelep kezdte meg működését. A dánfoki szivornya nagyobb vízhozamot és jobb vízminőséget biztosít. 1989-től Békés megye helyi természetvédelmi területe.
Napjainkban öntözővíz biztosítására, tisztított szennyvíz, valamint belvíz befogadására és rekreációs célokra használják. A városokban található partok kedvelt horgászhelyek. A csatorna medre eliszaposodott, mélysége néhol mindössze 1 méter körül van. A meder hiányos karbantartása miatt a belvíz-elvezetés marad a legfőbb feladata. A 2008-as fejlesztések ellenére a vízszennyezés továbbra is gondot jelent.
2008-ban megvalósult uniós pályázat keretében a Békési Települések Vízvédelmi Egyesülete 370 millió forintot nyert az Élővíz-csatorna állapotának javítására. Ennek során Gyulán vízpótló szivornyát, Békésen kis teljesítményű stabil szivattyút, a csatorna torkolati szakaszán pedig uszadékot folyamatosan kiemelő szerkezetet telepítettek. Emellett csónaklerakók és uszadék-letermelő helyek is készültek.
A 21. században az Élővíz-csatorna részint rekreációs és turisztikai szerepet is betölt, például a Szoborsétány, a Széchenyi-liget és az Árpád Fürdő közelében. A Szoborsétányon tíz alkotás található, és a Munkácsy Mihály Múzeum is az Élővíz-csatorna mellett fekszik, amely a világ legnagyobb Munkácsy-gyűjteményét őrzi.
Az ökológiai állapot javítására és a rekreációs lehetőségek bővítésére például a Bandika-fa és a Cimbora-fa jogi védelem alatt állnak, a parton gesztenyefák, szomorúfüzek, kocsányos tölgyek és platánok díszítik a tájat. A jelenlegi kihívások közé tartozik a meder eliszaposodása és a vízminőség fenntartása, amely érintett a szennyezés és a karbantartás hiányosságai miatt.
2025-ös fejlesztési terv részeként a Wenckheim projekt keretében új pihenőpontok épülnek, miközben a vízszint szabályozása 50 cm körül mérséklődik, hogy minimalizálják a vízi élővilágra gyakorolt hatást. A beruházások és a megvalósítás ütemezése a Körös-vidéki Vízügyi Igazgatóság koordinálásával történik, a cél, hogy a belvárosban lévő rekreációs területek és a természetes környezet harmonikusan egymásra legyenek hangolva.
Az Élővíz-csatorna története tehát egy folyamatos átalakulás, amely a múltbeli szükségletekből táplálkozva a jövő kihívásai felé mutat. A csatorna nem csupán vízvezetési eszköz, hanem a táj természetes adottságaiba épült kulturális és rekreációs örökség is.
Fontosabb mérföldkövek összefoglalása
- 1777: 9 ezer békéscsabai lakos közmunkával kiásta a 14,2 km-es szakaszt Sikony és Veszely között.
- 1855: Fehér-Körös áradása miatt Gyulánál új mederbe terelték a folyót; Békéscsaba folyóvíz nélkül maradt.
- 1900-1914: szivattyútelepek, zsilip és körgáti fejlesztések a víz szabályozására.
- 1960-1980: szennyezés növekedése, új szivattyúegységek és a vízrendezés erősítése.
- 2008: uniós pályázat, uszadék-kiemelő szerkezetek, vízpótló szivornyák, csónaklerakók létesítése.
- 2000-es évek vége - 2020-as évek: rekreációs funkciók erősödése, zöldfelületek fejlesztése, pihenőpontok és múzeumi intézmények közelsége.
tags: #bekescsaba #eloviz #csatorna #epitese