A kártérítési felelősség közös szabályai
A közös kártérítési szabályok tekintetében vizsgálatra szorul, hogy a „közös szabályok” egésze, azaz a 6:520-6:534. §-ok együttese a Ptk. mely normáihoz kapcsolódik, továbbá az, hogy mely normák tekintetében kizárt a „közös szabályok” egészének mögöttes szabályként való alkalmazása.
A normák hatókörének korábbi tanulmányban való meghatározását követően vizsgálni kell, hogy a „közös szabályok” körébe tartozó egyes normák milyen rendelkezések tekintetében minősülnek mögöttes szabálynak.
Kifejezetten megtévesztő továbbá a „kártérítési felelősség közös szabályai” elnevezés, amely helyett - a jóval szűkebb alkalmazási körre utaló módon - a „deliktuális felelősség közös szabályai” név alkalmazása lett volna indokolt.
A személyiségi jogok megsértése és a sérelemdíj
A személyiségi jog megsértése esetén fizetendő sérelemdíjra a Ptk. 2:52. § (2) bekezdése szerint a kártérítési felelősség szabályait kell alkalmazni.
A személyiségi sérelem orvoslása során tehát - kisebb eltéréssel - a vagyoni károk megtérítésére vonatkozó normák irányadók.
A Ptk. hivatkozott rendelkezését úgy kell értelmezni, hogy a deliktuális felelősségi szabályokat kell alkalmazni, márpedig ebbe a körbe a „közös szabályok” is beletartoznak.
A kódex egyrészt rögzíti, hogy a sérelemdíj szabályai közül melyekre vonatkoznak a kártérítési felelősség szabályai.
A Ptk. szerint a sérelemdíj fizetésére kötelezés feltételeire - különösen a sérelemdíjra köteles személy meghatározására és a kimentés módjára - kell alkalmazni a kártérítési felelősség szabályait.
Ez a megszorítás nem érinti a kártérítési felelősség közös szabályainak mint egésznek a mögöttes szabályként való alkalmazási lehetőségét, legfeljebb a felhasználási kört szűkíti.
A sérelemdíj fizetésére kötelezés feltételei közé nem tartoznak a sérelemdíj mértékére vonatkozó normák, így a Ptk. 2:52. § (3) bekezdése tekintetében a „közös szabályok” nem alkalmazhatók.
Az első megszorítás alapján tehát az rögzíthető, hogy a Ptk.-nak az a rendelkezése, hogy „a sérelemdíj fizetésére kötelezés feltételeire - különösen a sérelemdíjra köteles személy meghatározására és a kimentés módjára” kell alkalmazni a kártérítést, a sérelemdíjra vonatkozó szabályokon belül korlátozza azt a kört, amelyre a mögöttes szabályok vonatkoznak, de nem szűkíti a mögöttesként alkalmazható normák körét.
A Ptk. A megszorítások másik csoportja a kártérítési felelősség szabályai közül egyeseket kizár.
A kártérítési felelősség szabályait ugyanis azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a sérelemdíjra való jogosultsághoz a jogsértés tényén kívül további hátrány bekövetkeztének bizonyítása nem szükséges.
A bizonyítandó körülmények köre tehát sérelemdíj esetén szűkebb, mint a kártérítésnél.
A személyiségi jogaiban sértett személynek ahhoz, hogy sérelemdíjra tartson igényt, nem kell bizonyítania azt, hogy kárt szenvedett és így értelemszerűen azt sem, hogy okozati összefüggés áll fenn a jogsértő magatartás és a kár között.
Ezeket a kártérítés esetén bizonyítandó körülményeket a felelősség általános szabálya címet viselő Ptk. 6:519. §-a rögzíti.
Mivel a sérelemdíj esetén figyelmen kívül maradó követelmények nem a „közös szabályok” között találhatók, így ez a megszorítás sem érinti a „kártérítési felelősség közös szabályainak” mint egésznek a mögöttes szabályként való alkalmazását.
Kódexbeli rendelkezés tehát nem zárja ki azt a lehetőséget, hogy a „közös szabályok” egészét a sérelemdíj mögöttes szabályaként vegyék figyelembe.
A sérelemdíj és a kártérítés közötti különbségek
A történeti folyamatok arra utalnak, hogy a sérelemdíj és a kártérítés között lényeges lett a különbség.
A személyiségi jog megsértése esetén a nem vagyoni kártérítés helyébe lépő sérelemdíj elnevezés azt sugallja, hogy a kodifikáció nyomán a kártérítés és a sérelemdíj távolabb került egy mástól.
A „közös szabályok” tartalmi elemzése alapján - álláspontunk szerint - az állapítható meg, hogy a „közös szabályok” nem mindegyike alkalmazható mögöttes szabályként a sérelemdíjra.
Nem alkalmazható mögöttes szabályok
A károkozás jogellenességét főszabályként megállapító és a kivételeket felsoroló 6:520. § - megítélésünk szerint - azért nem tekinthető mögöttes szabálynak, mert személyiségi sérelem esetén a sérelemdíj alapjául szolgáló hátrányt nem tekinti a jogalkotó kárnak, így a sérelem előidézése sem károkozás.
A sérelemdíjra nem vonatkozik a kártérítési kötelezettség terjedelméről szóló 6:522. §.
A károsulti közrehatással kapcsolatos rendelkezések egy fenyegető vagy már bekövetkezett kárhoz, nem pedig személyiségi sérelemhez kötődnek.
Nem gondoljuk, hogy a személyiségi jogok veszélye esetén a 6:525. § (1) bekezdése alapján megelőzési, elhárítási kötelezettséggel kellene terhelni a személyiségében fenyegetett személyt.
A bekövetkezett hátrányok enyhítése nyilván az ilyen személynek is érdeke, de ezek elmaradása más következményt vonz, mint a kárenyhítési kötelezettség elmulasztása.
A bírónak nem kell összemérnie a jogsértésre vezető és az azt nem enyhítő magatartások felróhatóságát és nem kell a sérelemdíjat olyan módon megosztania, mint ahogy a kárt kell a károsult közrehatása esetén a 6:525. § alapján a károsult terhére esik mindazok mulasztása, akiknek magatartásáért felelős.
Személyiségi sérelem esetén ritkán fordulhat elő, hogy a sérelem bekövetkezte részben ilyen személy magatartására lenne visszavezethető.
A sérelemdíjra nem vonatkozik a kártérítés módjáról szóló 6:527. §, mert nem csupán főszabályként, hanem minden esetben pénzben kell azt megfizetni.
A természetbeni teljesítést - mint a kártérítés esetén érvényesülő kivételes lehetőséget - nem teszi lehetővé a Ptk. 2:52. §-a.
Ez következik egyrészt magából a sérelemdíj elnevezésből, másrészt abból, hogy a 2:52. § nem teszi lehetővé a természetbeni teljesítést.
Sérelemdíjat a személyiséget ért sérelem kompenzálása érdekében kell fizetni, így a jövedelempótló járadékról szóló 6:528. §, és a tartást pótló járadékról szóló 6:529. § sem minősülhet a sérelemdíj mögöttes szabályának.
Nem minősülhet a sérelemdíj mögöttes szabályának a járadék megváltoztatásáról vagy megszüntetéséről szóló 6:530. § sem, mivel a sérelemdíjat nem járadék formájában ítélik meg.
A sérelemdíjat egy összegben kell a bíróságnak meghatározni [2:52. § (3) bek.].
„A sérelemdíj összegszerűségével kapcsolatban a Ptk. megszünteti annak a lehetőségét, hogy járadék formájában legyen megítélhető.”
Mivel a sérelemdíj megállapítására járadék formájában nem kerülhet sor, ezért a járadék megváltoztatására vagy megszüntetésére vonatkozó 6:530. § sem alkalmazható.
A sérelemdíj mutat ugyan némi rokonságot az általános kártérítéssel, de sérelemdíj megítélésére nem azért kerül sor, mert a kár mértéke nem állapítható meg.
Ezért az általános kártérítésre vonatkozó 6:531. § sem alkalmazható.
A Ptk.-ban rögzített személyiségi jogok megsértése jelenleg nem minősül bűncselekménynek, így a sérelemdíj tekintetében a bűncselekménnyel okozott károk speciális elévülési szabálya [6:533. §] sem alkalmazható.
A 6:530. § kapcsán kifejtettük, hogy a sérelemdíjat nem lehet járadék formájában megítélni, így a járadékkövetelés elévülési idejét rendező 6:533. § sem alkalmazható.
Nem tekinthető a sérelemdíj mögöttes szabályának a 6:534. §, amely az értékviszonyoknak a károkozás és az ítélethozatal közötti időszakban bekövetkezett változásának figyelembevételére vonatkozik, mivel az értékviszonyok változása alatt a Ptk. nem a sérelemdíjra vonatkozó speciális szabályokat érti.
Alkalmazható mögöttes szabályok
Másfelől viszont a „közös szabályok” közé tartozó egyes normák irányadóak a sérelemdíjra.
A normáknak ebbe a csoportjába olyan szabályokat sorolunk, amelyek némi változással lehetnek irányadók.
A károsodás veszélye esetén a bíróságtól kérhető intézkedések célszerűek lehetnek személyiségijog-sértés bekövetkezésének veszélye esetén is, így a 6:523. § alkalmazható.
Nem zárható ki az, hogy a személyiségi jogot sértő magatartást többen tanúsítják.
Ilyen esetben a károkozók egyetemleges felelősségét rögzítő 6:524. § alkalmazható.
A sérelemdíjra is vonatkozik a kártérítés esedékességéről szóló 6:532. §.
Álláspontunk szerint a bíróság által megállapított sérelemdíj után a személyiségi sérelem bekövetkezte és a sérelemdíj megfizetése közötti időszakra vonatkozóan kamatot kell fizetni.
Asszertivitás a gyakorlatban 1 rész
A felelősséget korlátozó vagy kizáró szerződési kikötések és a beleegyezés
Külön elemzést igényel a 6:526. §, amely a felelősséget korlátozó vagy kizáró szerződési kikötés semmisségét deklarálja egyrészt a szándékosan okozott károkért való felelősség, másrészt az életet, testi épséget, egészséget megkárosító károkozásért való felelősség tekintetében.
Valószínűleg ritkán fordul elő az, hogy valaki szerződésben eleve hozzájáruljon ahhoz, hogy személyiségi jogait másvalaki szándékosan sértse, de egy sportolónak az ahhoz adott hozzájárulását, hogy a verseny során esetleg sportsérülést okozzanak számára, lehetséges a játék hevében elkövetett szándékos magatartásokra is kiterjesztően értelmezni.
Feltehetően az sem gyakori, hogy valaki eleve hozzájáruljon testi épségének, egészségének a megkárosításához, de erre mégis sor kerülhet, pl. műtét előtt álló betegek esetén, akik nyilatkozatot tesznek, amelyben tudomásul veszik a műtéti kockázatokat.
Ilyen esetekben nehézséget okoz annak eldöntése, hogy feltétlenül alkalmazandó-e a személyiségijog-sértés és a sérelemdíj körében a Ptk. 2:42. § (3) bekezdése, amely szerint nem sért személyiségi jogot az a magatartás, amelyhez az érintett hozzájárult.
Mivel az általunk vizsgált esetekben egy létező szerződésben szereplő kikötés érvényességét kell megítélni, ezért a felek közötti konszenzus alapján valószínűleg azt kell megállapítani, hogy az érintett személy hozzájárult egy olyan magatartáshoz, amely a beleegyezés nélkül jogsértőnek minősülne.
Nem egyértelmű, hogy vajon azt tekinti-e a jog fontosabbnak, hogy a sérelmet szenvedett személy mindenképpen igényelhessen sérelemdíjat, vagy azt, hogy önrendelkezési joga feltétlenül - esetleg saját rovására is - érvényesüljön.
Előbbi esetben a károkozásért való felelősséget korlátozó vagy kizáró szerződési kikötés semmisségét deklaráló rendelkezés a sérelemdíj mögöttes szabályának kell tekinteni, utóbbi esetben nem.
A személyiségi jogok megsértéséhez adott hozzájárulás sokszor valamilyen kiszolgáltatott helyzet következménye, így azt érzem kisebb veszélynek, hogy a bíróság semmisnek tekinti a jogsértés következményeit eleve korlátozó vagy kizáró szerződési kikötést.
A sérelemdíj megállapítása során ugyanis figyelembe lehet venni a sértetti hozzájárulást és annak körülményeit.
Feltétlenül szükségesnek látom azonban a személyiségi jog változásának, nevezetesen a 2:42. § (3) bekezdése és a régi Ptk. 75. §-a közötti kapcsolat tisztázását.
A kártalanítás mögöttes szabályai
A kártalanításra mögöttes szabályként irányadó normák körét illetően kétféle lázattal is szembesülünk a Ptk. szövegét olvasva.
Látszólagos egységesség
A Hatodik Könyv Negyedik Részének XXVIII. Címében található kártalanítás kapcsán a 6:564. § a kártalanítás módjára és mértékére vonatkozóan visszautal a kártérítés szabályaira.
A törvényszöveg alapján úgy tűnik, hogy a kártérítési felelősség „közös szabályai” mint egész alkalmazható a kártalanítás mögöttes szabályaként, hiszen a „közös szabályok” nem vitásan a kártérítési normarendszer részét képezik.
Szelektív alkalmazás
A jogszerű károkozás esetén fizetendő kártalanításra vonatkozó szabály[5] szerint a kártalanítás módjára és mértékére a kártérítésre vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.
A 6:564. § ugyan a kártalanításon belül húz határvonalat, de áttételesen a kártérítési felelősség „közös szabályai” között is szelektál a normák mögöttessége szempontjából.
A kártalanítás módjára és mértékére vonatkozóan nyilvánvalóan csak a kártérítésen belül ugyanolyan tárgyú, azaz a kártérítés módjára és mértékére vonatkozó normák figyelembevétele racionális.
Anélkül, hogy külön nevesítené az irányadó szabályokat a jogalkotó, valójában a kártérítés módja címet viselő 6:527. §-t és a kártérítési kötelezettség terjedelme címet viselő 6:522. §-t kell alkalmazni.
Álláspontunkat megerősíti a jogirodalom.
„Annak ellenére, hogy a régi Ptk.-ból hiányoztak a kártalanításra vonatkozó általános, közös rendelkezések, amikor az egyes jogszabályok a kártalanításról szóltak, a jogalkalmazás a kártalanítási kötelezettség megállapításánál a mérték és a mód tekintetében minden esetben alkalmazta a kártérítési szabályokat.
A 2.1.2. pontban írt megközelítés hiányossága akkor válik szembetűnővé, ha figyelembe vesszük azt, hogy esetleg további „közös szabályok” is alkalmasak lehetnek mögöttes normaként.
A kártérítés módjára vonatkozó 6:527. §-on és a kártérítési kötelezettség terjedelme címet viselő 6:522. §-on kívül további normák is alkalmazhatók lehetnek.
További alkalmazható szabályok
Nem zárható ki az, hogy a kárt okozó jogszerű magatartást többen tanúsítják.
Ilyen esetben a károkozók egyetemleges felelősségét rögzítő 6:524. § alkalmazható.
A kártalanításra is vonatkozik a kártérítés esedékességéről szóló 6:532. §.
A 6:526. § a felelősséget korlátozó vagy kizáró szerződési kikötés semmisségét deklarálja egyrészt a szándékosan okozott károkért való felelősség, másrészt az életet, testi épséget, egészséget megkárosító károkozásért való felelősség tekintetében.
A tilalom - álláspontunk szerint - megfelelően alkalmazandó a jogszerűnek minősülő károkozó magatartások esetén.
A helytállás
Szemben a sérelemdíjnál és a kártalanításnál tapasztaltakkal, helytállás esetén nem találunk olyan szabályt, amely tévedésre adhatna alapot a mögöttes szabályok alkalmazása tekintetében.
Arra azonban fel kell hívni a figyelmet, hogy a Ptk. számos olyan helyzetet szabályoz felelősségként, amit helytállásnak kellene neveznie.
Ezekben az esetekben a „felelősségi közös szabályok” alkalmazására nincs szükség.
Helytállás és kártérítés különbsége
Mivel a helytállás nem kártérítés, ezért a kártérítésre vonatkozó normákat - köztük a „közös szabályok” egészét, vagy egy részét - csak akkor kellene irányadónak tekinteni, ha létezne ezt előíró szabály.
Abban az esetben, ha pl. a társaság kárt okoz és emiatt deliktuális felelősség terheli, de nem képes a kárt megtéríteni, akkor a társaság felelősségére a „közös szabályok” egésze irányadó, hiszen - amint azt a korábbi számban bemutattuk - ezek a normák a Ptk. más könyveiben található deliktuális felelősségi tényállások tekintetében is mögöttes szabálynak minősülnek.
A károkozó társaságot terhelő kártérítés mértékét tehát a deliktuális felelősség - köztük a „közös szabályok” - alapulvételével kell megállapítani.
Ha ezt az összeget a társaság nem egyenlíti ki, akkor a társaság tagjainak (és bizonyos egykori tagjainak) a helytállási kötelezettsége már a Ptk. jogi személyekre és társaságokra vonatkozó szabályaiból következik.
Abban az esetben, ha a társaság szerződésszegéssel okoz kárt és emiatt kontraktuális felelősség terheli, de nem képes a ká...
A kár fogalma és a kártérítés célja
Mindenekelőtt érdemes tisztázni a kár fogalmát: kárnak nevezhető valamennyi olyan személyben vagy vagyonban beálló hátrány, amelyet más tevékenysége vált ki.
A kártérítés célja, hogy olyan helyzetbe hozza a károsultat, mintha a kár meg sem történt volna.
A Ptk. 2013. évi V. törvény kodifikálta a polgári jog kártérítési felelősségének szabályait.
A jogellenesség és a kár
Alapvetően minden tevékenység jogellenes, amely valamilyen jogszabályi előírásba ütközik, vagy jogszabályi előírás megszegése, figyelmen kívül hagyása.
A Ptk. 6:518. § tiltja a jogellenes károkozást.
A Ptk. 6:519. § kimondja, hogy a károkozó akkor mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy magatartása nem volt felróható.
A károsult beleegyezésével történő károkozás jellemzően a sportjátékok sajátossága.
A Legfelsőbb Bíróság BH1977.17. számú döntés szerint a sportoló beleegyezik a sporttevékenységgel együtt járó lehetséges károk kockázatának a viselésébe.
A szükséghelyzet a Ptk. 5:26. §-a szerint: Másnak életét, testi épségét vagy vagyonát közvetlenül fenyegető és más módon el nem hárítható veszély esetén a tulajdonos köteles tűrni, hogy dolgát a veszély megszüntetése céljából a szükséges mértékben igénybe vegyék, felhasználják vagy abban kárt okozzanak.
Más vagyonát fenyegető veszély esetén ez a kötelezettség a tulajdonost akkor terheli, ha a fenyegető kár előreláthatóan jelentős mértékben meghaladja azt a kárt, amely a tulajdonost a behatás következtében érheti.
A tulajdonos a szükséghelyzetbe került személytől kártalanítást, attól, aki a veszély megszüntetése során indokolatlanul nagy kárt okozott, a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség szabályai szerint kártérítést követelhet.
A Ptk. 5:28. § (1) bekezdés a) pontja a jóhiszemű túlépítésről:
„Ha a tulajdonos jóhiszeműen földjének határain túl építkezett, a szomszéd követelheti, hogy a túlépítő a beépített rész használatáért és a beépítéssel okozott értékcsökkenésért adjon kártalanítást”.
A BH1994.532. számú döntés szerint jóhiszemű túlépítésről beszélünk akkor, hogyha a fél nem tudta és megfelelő körültekintés mellett sem kellett volna tudnia, hogy földjének határán túl építkezett, illetve aki a szomszédja beleegyezésével építkezett vagy abban a megalapozott tudatban volt, hogy a túlépítés következményei megállapodással rendezhetők.
A kár megtérítésére sor kerülhet pénzben való megtérítéssel, vagy, ha a körülmények ezt indokolttá és lehetségessé teszik, akkor természetbeni megtérítéssel is történhet.
A Ptk. 5:622. § a kártérítési kötelezettség terjedelméről az alábbiakat mondja ki: „A károkozó a károsult teljes kárát köteles megtéríteni.
A károkozó mellett a károsultat is terhelik bizonyos kötelezettségek: ilyen a kármegelőzési, kárelhárítási és kárenyhítési kötelezettség.
A Ptk. 6:142. § szerint „Aki a szerződés megszegésével a másik félnek kárt okoz, köteles azt megtéríteni.
Mentesül a kártérítési felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a szerződésszegést ellenőrzési körén kívül eső, a szerződéskötés időpontjában előre nem látható körülmény okozta, és nem volt elvárható, hogy a körülményt elkerülje vagy a kárt elhárítsa.
Ez szinte az objektív felelősséget jelenti.
Természetesen ilyen szabályozás mellett minden szerződő félnek az az érdeke, hogy a szerződésben felhívják a másik fél figyelmét arra, hogy a másik szerződés szegése esetén milyen káruk keletkezhet, hiszen ha a szerződésbe bele van írva a várható következmény, akkor már nem igen lehet megmagyarázni, hogy miért nem volt előre elhárítható a kár bekövetkezése vagy legalább a mérséklése.
A szerződésen kívül okozott kárért való kártérítési felelősségnek számos formája van:
Az általános szabály szerint a törvény tiltja a jogellenes károkozást.
Aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni.
Mentesül a felelősség alól a károkozó, ha bizonyítja, hogy magatartása nem volt felróható.
Minden károkozás jogellenes.
A Ptk. 6:518. § kimondja, hogy a károkozás jogellenes, kivéve, ha:
- a károkozó a kárt a károsult beleegyezésével okozta (pl. sportbaleset)
- szükséghelyzetben okozta (pl. életmentés céljából)
- a jogszabály által megengedett magatartással okozta, és a magatartás más személy jogilag védett érdekét nem sérti, vagy a jogszabály a károkozót kártalanításra kötelezi
- jogos védelemre hivatkozhat.
Alapvetően tehát az új Ptk. alatt 2014. március 15. utáni káresemények vonatkozásában a kár okozójának kell mentegetőznie, nem pedig a károsultnak kell a jogellenességet bizonyítania.
Ez jelentősen megkönnyíti a károsult helyzetét.
A szerződésen kívül okozott károknak vannak speciálisan szabályozott esetei is.
- Felelősség a fokozott veszéllyel járó tevékenységért, mely objektív felelősséget takar.
- Felelősség más személy által okozott kárért.
- Felelősség a vétőképtelen személy károkozásáért (pl. gyermek).
- A termékfelelősség.
- Felelősség az épületkárokért.
- Felelősség az állatok károkozásáért.
A Ptk. 6:519. §-a rögzíti, hogy a károkozó mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy magatartása nem volt felróható.
A Ptk. 6:520. § a károkozás jogellenességét állapítja meg főszabályként, és felsorolja a kivételeket.
A Ptk. 6:521. § elvágja az okozati láncot az olyan károk tekintetében, amelyet a károkozó nem látott előre és nem is kellett előre látnia.
A Ptk. 6:522. § a kártérítési kötelezettség terjedelmét szabályozza.
A Ptk. 6:525. § a károsulti közrehatást szabályozza.
A Ptk. 6:526. § a felelősséget korlátozó vagy kizáró szerződési kikötés semmisségét mondja ki.
A Ptk. 6:535. § a fokozott veszéllyel járó tevékenységért való felelősséget szabályozza.
A Ptk. 6:540. § az alkalmazott és a tag egyetemleges felelősségét szabályozza.
A Ptk. 6:541. § a vezető tisztségviselő felelősségét szabályozza.
A Ptk. 6:542. § a megbízott károkozásáért való felelősséget szabályozza.
A Ptk. 6:543. § a más szerződés jogosultja felelősségét szabályozza.
A Ptk. 6:544. § a vétőképtelen személy gondozójának felelősségét szabályozza.
A Ptk. 6:545. § a vétőképtelen károkozó felelősségét szabályozza.
A Ptk. 6:548. § a közigazgatási jogkörben okozott kárért való felelősséget szabályozza.
A Ptk. 6:561. § az épület közös használatára szolgáló helyiségekből való kidobás, kiejtés vagy kiöntés által okozott kárért való felelősséget szabályozza.
A Ptk. 6:562. § a veszélyes állat tartójának felelősségét szabályozza.
A Ptk. 6:563. § a vadászható állat által okozott kár megtérítéséért való felelősséget szabályozza.
Asszertivitás a gyakorlatban 1 rész
tags: #berbeado #karteritesi #felelossege #fogalom