Berkenye sétány lakótelep története

A Havanna-lakótelep elődje, a pestszentlőrinci Állami lakótelep megteremtése egy történelmi pillanatban, 1916 és 1921 közötti időszakban kezdődött. A budapesti lőszergyár infrastruktúrája, jó állapotú téglaépületei és nagy területe lehetővé tették a meglévő épületek átalakítását, illetve újak emelését, hogy gyorsan és jó minőségű bérlakásokat biztosítsanak több ezer ember számára. A lakótelep dellátottsága ekkor már lakásokból, fürdőkkel és kertes környezetben készült, jellemzően egy és két szobás, konyhás lakásokkal a 1921-1927 közötti időszakban.

Pestszentlőrinc összlakossága 1920 elején 12 000 fő volt (még a lakótelep nélkül), így a lakótelep közel egyharmadával emelte a lakosságszámot, és hozzájárult ahhoz, hogy Pestszentlőrinccel 1936-ban városi rangot kapjon. A lakótelep szolgáltatásai és közintézmény ellátottsága, a lakások felszereltsége a Pestszentlőrinci átlagnál jobb volt. A kommunista korszak előtti évtizedekben a telep a városrész egyik fontos központjává vált a közlekedés és a szolgáltatások tekintetében.

kopjafa emlékmű a havanna-lakótelep elődjéhez

A II. világháború utáni időszakban a fővárosi lakáshelyzet kritikus volt: a háború megrongálta az állományt, és a kommunista rendszer hatására is nőtt a szükséglet a lakások iránt. A szocialista állam az olcsó és gyors megoldást a lakótelepek építésében kereste, miközben a meglévő lakások szétosztásával és átalakításával ezt igyekezett kezelni. Ennek jegyében a korszakban a Rákos-patak melletti és alacsony bekapcsolódási mutatókkal bíró területekre telepítettek lakótelepeket, az angyalföldi ipari létesítmények közelébe. Az egyik utcát Ernst Thälmann nevéről nevezték el, aki a német és nemzetközi munkásmozgalom mártírjaként vált ismertté. A 1947-1949 közötti időszakban a három- és négyemeletes téglaépületek jöttek létre, egy- és kétszobás lakásokkal, amelyek között a szocialista realizmus jegyeit viselő stílus érvényesült. A lakáshiány az építés közben is módosított terveket követelt meg: a Cs jelű, azaz csökkentett értékű lakásokban fürdő helyett csak fürdőhelyiséget alakítottak ki.

Az 1950-es években a sztálinbarokk stílus befolyása a hazai építészetben érvényesült, és a lakótelepek gyakran négyzetesen megtervezett tömbökből álltak. A lakások általában 1-1,5 szobásak voltak, de a fürdőszobák megkönnyítették az életminőséget. A korszakban a 10%-os fürdőszobai ellátottság és a 70%-os egy szobás megoldások voltak jellemzőek az országosan. Ezt követően a 60-as években a paneles technológia elterjedése és a típustervek általánosítása jellemezte a fejlődést.

A Havanna-lakótelep tervezése viszont a lőszergyár közvetlen szomszédságában, a XVIII. kerületben valósult meg: 60 hektáros területen 6020 lakás készült el, közel 20 000 ember számára. A telep építésekor törekedtek arra, hogy ne csak pontházak legyenek, hanem legyenek utcák, sétányok és terek is, hogy élhető környezetet biztosítsanak. A Közösségi lét megerősítéséhez hozzájárult, hogy a telep sétáló utcái, parkjai és zöld területei lehetővé tették a lakók számára a közösségi életet és a biztonság érzetét.

Berkenye sétány - a telep történeti nyomai és zöldterületek

A 60-as évek végére a lakótelepek presztízse nőtt, majd a 70-es évek a magyarországi lakótelepépítés aranykora lett: a paneles technológia előretörése, a nagy lakótelepek kialakulása a város peremein, és a közművek kiterjesztése. A legnagyobb telepek közé tartozik Újpesti-lakótelep és Újpalotai-lakótelep, amelyek együtt közel 80 000 embernek adtak otthont. 1971-től jogszabályokkal is szabályozták a telepekre költözők kiválasztását, és a lakáskiutalást a jövedelmi és szociális státuszhoz igazították. A randáshoz, hogy a lakások megfelelő viszonyban legyenek, két-három szobás és központi-fűtéses lakások száma nőtt.

Az 1980-as évekre a lakótelepépítés volumene csökkent, és egyre nagyobb szerephez jutott a magántőke. A korszak végére a telepek kiegyensúlyozottabb megjelenése és a modernizáció kezdete történt: tetővel fedett épületek, változatos homlokzatok és jobb környezeti kialakítás jellemezte a telepeket. 1990-re a lakások 81%-a fürdőszobával rendelkezett, a szobakonyhás lakások aránya 17% alá csökkent, és a folyóvíz ellátottság 83%-ra emelkedett. A lakásállomány modernizációja ezzel teljes körűvé vált, de felújításokra továbbra is szükség van.

Berkenye eredetiben XIII-XV. századi település volt, amelyet a váci püspök népesített be a XVIII. század elején Német-római Birodalom körzetéből érkező telepesekkel. A falu története összefonódik a helyi hagyományokkal, az erdőkkel és a vérszilva fasorral, amely a telep mellett ma is vonzza az utazókat. A település a XVIII. századtól fejlődött, templomot és harangokat is kapott, és a mai Berkenye modernizációja a 20. század végéig tartott, amely alatt a település fejlődése és autonómiája erősödött.

Berkenye tájképe - erdő, tó és a falusi nyugalom

Az 1990-es évektől kezdve Berkenye rohamos fejlődésnek indult, 1990-1996 között közel 130 millió forintot fordítottak a fejlesztésre. A hagyományok ápolására 1984-ben nemzetiségi kórus, 2011-ben pedig tánccsoport alakult, melyek a mai napig élő hagyományokat őrzik. A közigazgatási változások után Berkenye önálló hivatalt hozott létre, és a közösségi élettel együtt nőtt a település vonzereje. A 2010-es évek felé közeledve a térképeken is megjelent Berkenye jelenléte, ahogy a vérszilva fasor ismertsége is nőtt.

Verkenye vérszilva fasor - a telep látványvédjegye

Berkenye ma egy színesen ötvözi a történelmi gyökereket a modern tájépítészeti megoldásokkal: található itt kényelmes vendégház, erdei környezet, tó és patak, amely a csendes életminőséget szolgálja. A település látogatói számára a kertek, sétányok és a vizek adta nyugalom ideális kiindulópont a természetközeli kikapcsolódáshoz. A terület közlekedése a vasúti összeköttetésre támaszkodik, ami Berkenyét ideális úticéllá teszi mindenki számára, aki a történelmet, a természetet és a falusi hangulatot keresi.

tags: #berkenye #setany #lakotelep

Népszerű bejegyzések: