Centenáriumi lakótelep és a budapesti egyesítés századik évfordulója
A centenáriumi évhez kötődő fejlesztések, kulturális intézmények és közterületi emlékek különleges időszakot idéznek meg Budapest életében. A város egyesítése Pestet, Budát és Óbudát 1873-ban ünnepelte meg, és a centenáriumi év során sorra nyíltak meg új épületek, intézmények, parkok és közterületi alkotások, amelyek egészen napjainkig hatással vannak a főváros karakterére. Ebben a cikkben a 100. évfordulóhoz kapcsolódó legfontosabb beruházásokat és az akkori társadalmi-kulturális kontextust tekintjük át, amelyeket a fekete-fehér fényképek, tervek és levéltári adatok alapján igyekszünk összefoglalni.
Kultúra és közösség a centenárium évében
1973-ban ünnepelte a főváros a város egyesítésének centenáriumát. A 100. évforduló alkalmából egy sor új épületet adtak át, ezekből szemezgetünk most. A kulturális intézmények bővítésével párhuzamosan több településen óvodákat, bölcsődéket építettek, és országos szintű csatlakozások is történtek a kultúra és közösségi élet gazdagítására. A József Attila lakótelep új mozija, a Pest-Buda nevet kapta, ezzel a második világháború utáni második mozivá válva a fővárosban. A mozi 480 fős nézőterével, 70 milliméteres panorámafilmek vetítésére is alkalmas berendezéseivel készült, és 1973 augusztusában nyitotta meg kapuit.
Az építészeti és tervezési területeken a budapesti beruházások mind összetettek voltak: a Duna-parti felújítási munkálatok, a korábban gyorsnak szánt felújítások ütemezései, és a közvetlen városképhez kapcsolódó új szárnyak adták a centenárium tematikáját. A Várnegyed felújítása közben a Budai Vár egy részét már átmeneti berendezés nélkül, „felerészben” adták át, a távfűtés és légkondicionálás kiépítése pedig a múzeumok és más intézmények energiagazdálkodását is szem előtt tartotta. A Budapesti Történeti Múzeum távfűtése és a Nemzeti Galéria költözése a Várba szorosan összekapcsolta a történeti és képzőművészeti intézményeket.
Új épületek, színházak és mozik
A centenáriumi évben több olyan létesítmény is megnyílt, amelyek a város kultúráról szóló identitását erősítették. A Duna felől nézve megvalósult felújítások közt kiemelkedő a Lánchíd és az Alagút felújítása, amelyet a centenáriumi munkálatok közé soroltak. A rekonstrukció során három műszakban dolgoztak több mint kétszáz emberrel, és a feladatok közé tartozott az alagút belső falainak szigetelése, a mozaikburkolat felújítása, a közlekedési és villamos berendezések korszerűsítése. A Lánchídon a közúti és díszkivilágítási rendszer is megújult, a híd grafitszürkére festett felületeihez több száz lámpatest és hajó lámpa került.
A népszerűségen túl a Szovjet Kultúra Háza is a centenárium jegyében nyílt meg 1973 novemberében. A Kossuth Lajos utca-Semmelweis utca sarkán álló épület belső terei jelentős átépítéseken mentek keresztül, és részben magyar, részben szovjet berendezéssel látták el a kiállításokat, a könyvtárakat és a vetítőtermeket. Az intézmény több teremben változatos programokat kínált: előadó- és vetítőtermek, zenei szalon és kiállítóterem is helyet kapott, valamint egy 50 ezer kötetes könyvtár - ahol a szovjet napilapok és folyóiratok is hozzáférhetők voltak. A gyerekek számára vasárnapokra is szerveztek programokat, például koncerteket és rajzversenyeket.
A centenáriumi ajándékok, közterek és városi emlékek
A centenárium évében nem csak intézmények épültek, hanem közterekre, létesítményekre kiemelkedő ajándékok is kerültek. Margitsziget egyik legismertebb emlékműve, a Centenáriumi emlékmű Kiss István alkotása, a Duna két partján fogalmaz egy közös történelmet: a Pestet és Budát összekötő szálak jelképként jelennek meg benne. Ezenkívül Újpalotán egy közel hét méter magas acéltornyot állítottak fel, amely a még épülő panelházak környezetében állt. Ezek az alkotások a városközpontban is megvalósultak: a létesítmények közül a Szovjet Kultúra Házához közeli helyszínekre is emléktáblák kerültek, és a cikk idézetében több közterületi felirat fogalmazott a centenáriumi év eseményeire emlékezve.
A centenáriumi év másik fontos elemeként a Népligetben elkülönített Centenáriumi park vagy Megyék parkja szolgált a felajánlások befogadásához: ide minden megye és város díszeket, szobrokat és tájépítészeti alkotásokat küldött. Bár a park ma már nem őrzi az eredeti állapotot, a történeti értékek mégis jelzik a centenáriumi időszak kollektív kulturális megemlékezését. Ugyanebben az időszakban számos település - például Hajdú-Bihar megye - is adott óvodát, bölcsődét, játszóteret, és a vidéki megyékkel való kapcsolatok erősödésére is utalnak az ajándékok.
Szabályos megemlékezés és építészeti törekvések
A századik évforduló megünneplését különböző megemlékezések és kiállítások kísérték: a Budapest Lexikon első kötete, a Források Budapest Történetéhez és más történeti kiadványok megjelenése is ezt az időszakot dokumentálták. A kiállításokon és kulturális programokon túl a város fontos közterületein - például a József Attila lakótelepen és a Rákóczi téren - emléktáblák és feliratok is jelezték az évfordulót. A „kötelező ajándékozás” hagyománya azonban sokszor kényes témát jelentett: megosztó volt, hogy vidéki települések által küldött ajándékok mennyiben szolgálták a főváros közösségi identitását.
Összefoglaló adatok és hétköznapi örökség
Az évforduló kapcsán a közlekedés és infrastruktúra területén is jelentős fejlesztések történtek. 1972-ben kezdték a kettes metró teljes hosszában átadott korszakát, 1973 végén pedig a Millenniumi Földalatti Vasút új szakasza nyílt meg a Mexikói útig. A Városligetben a Budapesti Nemzetközi Vásár utolsó hagyatéka is ehhez az időszakhoz kötődik. Emellett több felújítási projekt, mint például az Alagút és a Lánchíd felújítása, a parkolóházak korszerűsítése és az Interag által kezelt parkolóház átadása is a centenáriumi évekre tehető.
A centenáriumi év jellegzetes jegye volt, hogy sok beruházás a későbbi években is funkcionálhatott vagy újjáéledhetett: például a parkolási kapacitások bővítése, a közlekedési infrastrukturális elemek korszerűsítése, amelyek tartósan beépültek a városképbe. A közterületi emlékek, a múzeumok és a kulturális intézmények mind hozzájárultak ahhoz, hogy Budapest - a város egyesítésének századik évfordulóján - egyszerre legyen történeti örökség és élő, korszerű metropolisz.
A cikkben felidézett események és építészeti törekvések tükrében megállapítható, hogy a centenáriumot nem csupán ünnepi fogadásokkal, hanem tartós infrastrukturális és kulturális beruházásokkal is megünnepelték. A korszakban megkezdett és későbbi évtizedekre ható fejlesztések új közterületeket, múzeumokat és közösségi helyeket hoztak létre, amelyek ma is meghatározzák Budapest arcát.
tags: #centenariumi #lakotelep #tortenete