Cigány lakótelep és a kuka problematikája: integráció, társadalmi kirekesztés és városi marginalizáció

Ha az integráció teljes értékű, akkor akceptálni kell a másságot, a nyelvet, a kultúrát. Csak azért integrálódni, hogy megfeleljünk a többségi társadalom elképzeléseinek, hogy ne legyenek konfliktusok, az nem integráció. A kelet-közép-európai városok fejlődése jelentősen eltér a nyugat-európai városok fejlődésétől. A roma közösségek régóta állandó részét képezik a szlovák városoknak, de az egyes városokban az integrációjuk foka és minősége változó. Szlovákiában körülbelül a romák fele volt képes valamilyen szinten a társadalmi változásra és alkalmazkodni a többségi társdalomhoz. Ezek a romák integráltan élnek a városokban a helyi lakossággal. A másik része a roma kisebbségnek viszont izoláltan a város egyes részein, vagy a szélén, vagy a városok mellett él. Ezeket a közösségeket a szociális és etnikai izoláció jellemzi, amely egyes esetekben eltérő lehet. A roma közösségek ún. városi gettókat alakítottak ki, a város egészéhez hasonlítva kevésbé integráltak. Ezek között a gettókban élő romák között jellemzően magas a munkanélküliség, a kulturális elzárottság, a város hivatalos életéből való kitaszítottság, az elmélyülő társadalmi izoláció, amely összefügg a többségi társadalom részéről való elutasítással. Ezeket a közösségeket a különböző mutatók szerint felosztották szegregáltra, szeparáltra, integrált-koncentráltra és integrált szóródottra.

Šuvada 2015 szerint az elnevezés szerint a szegregált romatelepülések önálló települési formákat alkotnak, amelyek egy bizonyos távolságra helyezkednek el a várostól. A szeparált elnevezésű települések a város szélén találhatók, s a várostól természetes vagy művileg kialakított kerítéssel vannak elválasztva. Az integrált romatelepülések azok, amelyek közvetlenül a városban fekszenek, s feloszthatók integrált-koncentráltra, ahol a roma lakosság koncentráltan él egy térségben és integrált szétszórtra, ahol a roma közösség szétszórva él a többségi közösségben. Ez a négyfajta roma településtípus létezik a szlovák szakterminológia szerint jelenleg az országban. A mutatók meghatározásakor például szegregált településnek azt nyilvánították, amely a városon túl vagy annak a szélén van, nincs vízvezeték és az illegális lakhelyek száma magasabb a 20%-nál.

A kutatás szerint a romák belső migrációja problémát okoz: a helyi polgármesterek ezeket nem hajlandók számon tartani. A migrációk néha szezonálisak és megélhetéshez kötöttek, és az emberek nem jelentkeznek ideiglenes lakhelyre, mégis hosszú ideig az állandó lakhelyükön kívül élnek. A hivatalos szervek gyakran szemet hunynak e felett. Körülbelül 24 800 roma lakos él az állandó lakcímén kívül. A város nem homogén egység, hanem gyakran diametrálisan különböző szegmensekből tevődik össze.

A koncentrált roma lakosság a térségnek egy ilyen szegmensén él. A város e területei válnak a kutatás több szempontból érdekessé. A szlovák városokban a koncentrált roma közösségek létrejötte új keletű, a roma negyedek, az úgynevezett „panel” romagettók a legfiatalabbak. Ritka az olyan város, ahol nem 20. századi szocialista képződmény a koncentrált roma közösség.

Homonna példája kiemelkedő: roma tábora, a Szirtalja, a kelet-szlovákiai romákat 1950-es években Csehországba telepítették, majd többségük visszaköltözött Homonnára. A temető Közép-Európában egyedülálló cigány temetőnek számít a régi sírjai miatt. A tábor területén a közösségi ház és intézmények létrejötte, illetve a vallási missziók dinamikus fejlődése jellemző, de infrastruktúrája hiányos: víz, fűtés és csatornázás hiányzik, belső tér sem alakították ki megfelelően. A kormány által támogatott Apostoli Egyház missziói pozitív hatással lehetnek a közösségre, ugyanakkor a közbiztonság és az integrációs folyamatok összességében problémásak maradnak.

A tábor lakóinak súlyos problémája a közlekedés és a városi közlekedés miatti feszültség: a roma lakosok a telepről a helyi járatokra gyakran nem férnek fel. A város felé körülbelül 30 méterre a teleptől olyan lakóövezet található, amely kilátásban a telepre esik, és ez politikai-szociális ütközőpontokat teremt a többségi etnikummal. A telep jelenlegi lakossága szlovák cigánynak vallja magát, és csak egy kis része szlováknak. Homonna kitelepített, közüzemi díjakat nem fizető romákat is a táborba költöztették, ami az identitásváltást is előidézte, noha nyelvi módosulás nem történt: a helyi kelet-szlovákiai roma nyelvjárást használják, és büszkék a roma kultúrájukra.

A közösségben hagyományőrző néptánccsoport működik, az iskola kétnyelvű, és roma szimbólumokkal van díszítve. A temető sírjainak fejfái különlegesek, mert felirataik az ellenkező oldalon találhatók. A romák autonómiát szeretnének a Szirtalja közigazgatásában, továbbá a Gömör régióban a Roma közösség történelmi jelenlétét igazolják a XVIII-XVII. századi adatok. A gömöri régióban a romák főleg uradalmakban és falvakban éltek, vajda volt a vezetőjük, és a vándorló életmód főként kovács és kereskedelem volt.

Rimaszombat környékén az 1770-1774-es felmérések szerint a romák főként lovakkal kereskedtek, a 19. században pedig cigány zenészek és prímások kerültek elő. 1929-1931 között több roma család telepedett le a környéken, a vándorló életmód jellemző maradt. A vándorló roma közösségek számottevő szerepet játszottak a városi gazdasági életben, és a 20. század első felében a telepek és pantomim jellegű lakóhelyek alakultak ki.

Az Óbudai lakótelep története egy másik példát mutat: a 1960-70-es években létrejött paneltelep előrevetítette a modern városi lakhatás új formáit. A közösségi terek és a lakóközösség igényeinek figyelembe vételével alakították ki a berendezést, hogy a lakók érezzék otthonuknak a környezetet. A roma közösség emlékezete számos kiállításon és archív felvételben él tovább, például a Budapest Galériában és más helyszíneken.

A fészekrakó jelenség kapcsán felmerülő kérdésekben a nyílt diszkrimináció problémája áll: olyan hirdetések és reklámok jelennek meg, amelyek a roma jelenlétet kizárólag negatív kontextusban tüntetik fel. Ugyanakkor a társadalmi együttélés érdekében elengedhetetlen a nyílt beszéd és az integráció megfelelő kereteinek megerősítése. A közösségi összetartás és az együttélés kódexeinek meghatározása nélkülözhetetlen a hosszú távú társadalmi békéhez.

Távlati képek és a lokális identitás

A közösségek identitása megőrzése mellett fontos, hogy a városok fejlesztése inkluzív legyen. Az integrációra törekvés egyik példája lehet a kétnyelvű oktatás és a roma kultúra bemutatása a helyi iskolákban, a közösségi házak és kulturális programok támogatása, továbbá a közlekedési és infrastrukturális beruházások igazságos elosztása.

Adatok és jellegzetes jelenségek a tanulmányokból

- A belső migráció és a települési integráció sok településre jellemző jelenség.

- A tábori infrastruktúra hiánya befolyásolja a közösség életminőségét és a társadalmi elfogadottságot.

- A közösségi intézmények támogatása és az egyházi tevékenységek erősítése hozzájárulhat a közösség kohéziójához.

A városi lakótelepek és a gettó jellegzetes összefüggései között megtalálható a lakásárak alakulása, a közlekedéshez való hozzáférés és a közösségek közti kapcsolatok dinamikája. A történeti példák rámutatnak arra, hogy a nyílt diszkrimináció és a nem megfelelően megtervezett fejlesztési projektek tovább erősíthetik a társadalmi feszültségeket, és megnehezíthetik a beilleszkedést.

tags: #cigany #lakotelep #kuka

Népszerű bejegyzések:

• SSL/TLS és a biztonságos webes kommunikáció
• Hálózattervezés részletei és a megvalósítás mérföldkövei
• 42 m²-es 1 szobás albérlet Zalaegerszegen kertvárosi környezetben
• Fókuszban a tetőmegoldások: UJ haz centrum para elvezetes teton részletek
• Cserháti ingatlanok Erdőkürtől Cserhátszentivánig: Csillogó és csendes tájak