Az osztatlan közös tulajdon Dunakeszin: tudnivalók és szabályok
Az osztatlan közös tulajdon lényege, hogy egy ingatlan egészére több tulajdonos tulajdoni hányaddal rendelkezik, a telek azonban fizikailag nincs felosztva.
Az osztatlan közös tulajdon kifejezés azt jelenti, hogy egy dolgon fennálló tulajdonjog meghatározott hányadok szerint több személyt illet meg. Ezt úgy kell értelmezni, hogy a vagyontárgy felett fennálló tulajdonjogot egyszerre több személy gyakorolhatja, de a vagyonelemet alapesetben együttesen, „osztatlanul” használhatják. Erre az állapotra a leggyakoribb ingatlanpiaci példa az, amikor a teljes ingatlant minden tulajdonos jogosult használni. A tulajdonostársak joga minőségileg azonos, viszont arányuk akár különböző is lehet.
A tulajdonostársakat a közös tulajdonuk vonatkozásában a tulajdonjog részjogosítványai (a rendelkezés, a használat, a hasznok szedése, a hasznosítás és a birtoklás joga) felett a rendelkezés lehetősége tulajdoni hányaduk arányában illeti. Viszont egyik tulajdonostárs sem gyakorolhatja a részjogosítványokat úgy, hogy sérti a többi tulajdonostárs jogait és lényeges jogi érdekét. Ha valamelyik tulajdonostárs az ingatlant a tulajdoni hányadánál nagyobb arányban használja, akkor a többi tulajdonostárssal szemben megtérítési kötelezettsége van.
Az osztatlan közös tulajdonjog megoldása sokszor kompromisszumos, problémás élethelyzeteket teremt. Ezért él a köztudatban a „közös lónak túros a háta” mondás. Ennek elkerülésére a tulajdonostársak a közös tulajdonukban álló dolog birtoklását és használatát - belső jogviszonyaikat - rendezhetik a szokásjog alapján, szerződéssel. Az osztatlan közös tulajdonban álló ingatlanok tulajdonosai számára a békés, gördülékeny együttélés biztosítéka a használati megállapodásról szóló szerződés. Az ilyen szerződéses konstrukciónak az a sajátossága, hogy a tulajdonostársak megállapodása szóban, írásban vagy ráutaló magatartással, a kialakul gyakorlattal is létrehozható. Nem zárja ki a jogszabályt azt sem, hogy a tulajdonostársak tulajdoni hányadaiktól eltérő arányú birtoklás vagy használat jogában állapodjanak meg. Így akár az is előfordulhat, hogy az egyik tulajdonostárs kizárólagos birtoklással, használattal rendelkezik a felek megállapodása alapján.
Az osztatlan közös tulajdon megszüntetése
A földeken fennálló osztatlan közös tulajdon lényege, hogy egy tulajdonosi kényszerközösség, amelyben sok, egymással sok esetben semmilyen rokoni vagy akár ismerősi viszonyban nem álló személy érintett. Az osztatlan közös tulajdonnak számos hátránya van. Ezek között említhető, hogy a tulajdonosi szemlélet nehezen alakítható ki a tulajdonostársak között, továbbá e tulajdonosi forma a földhasználatnak is gátját képezi.
Erre a helyzetre jelentett megoldást a még 2021. január 01. napján hatályba lépett, a földeken fennálló osztatlan közös tulajdon felszámolásáról és a földnek minősülő ingatlanok jogosultjai adatainak ingatlan-nyilvántartási rendezéséről szóló 2020. évi LXXI. törvény (rövidítve: Foktftv.) valamint a végrehajtására megalkotott, a földeken fennálló osztatlan közös tulajdon felszámolásának részletes szabályairól szóló 647/2020. (XII. 23.) Kormányrendelet.
Az osztatlan közös tulajdon megszüntetése nyomán a földek „feldarabolásra” kerülnek, így új helyrajzi számokon nyilvántartott, kisebb, már egy-egy személy tulajdonában álló földrészletek jönnek létre. E két jogszabály hatályba lépése óta jelentősen csökkent az osztatlan közös tulajdonban álló területek száma Magyarországon.
Az új jogszabályok az osztatlan közös tulajdon felszámolásának három módját teszik lehetővé. Ezek:
- az ingatlan megosztással történő megszüntetése,
- az osztatlan közös tulajdon megszüntetése az ingatlan egyetlen tulajdonostárs tulajdonába vétele útján (ismert nevén: bekebelezés), valamint
- az osztatlan közös tulajdon megszüntetése az ingatlan kisajátítása útján.
A törvény hatálya a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvény (rövidítve: Földforgalmi törvény) hatálya alá tartozó mező-, erdőgazdasági hasznosítású földnek minősülő ingatlanokra terjed ki. A jogszabály kivételként sorolja fel többek között a tanyaként megjelölt ingatlant, valamint a zártkerti ingatlant, ha a földrészlet teljes területe nem mező- vagy erdőgazdasági hasznosítású. Ezekre az ingatlanokra az osztatlan közös tulajdon megszüntetés szabályai nem vonatkoznak.
Megosztás útján történő megszüntetés
A megosztási eljárás magában foglalja a megosztási folyamat bejelentését, az egyezség létrehozását, a megosztási térképvázlat elkészítését és a változásoknak az ingatlan-nyilvántartásban (szükség esetén az Országos Erdőállomány Adattárban) való átvezetését is.
A megosztás útján történő földterület megszüntetést bármely tulajdonostárs kezdeményezheti az illetékes ingatlanügyi hatósághoz, a földhivatalhoz benyújtott, a megosztás tényének feljegyzésére irányuló kérelem útján. A tulajdonosnak nem szükséges földművesnek lennie.
Az ingatlanügyi hatóság a kérelem alapján az érintett ingatlan tulajdoni lapjára feljegyzi a folyamatban lévő megosztás tényét. 2023. január elsejével módosult a szabályozás, miszerint a tény feljegyzését követően a társtulajdonosok, egyéb jogosultak értesítésére, az osztóprogramban elvégzendő feladatok végrehajtására, az egyezség megkötésére és földhivatalhoz történő benyújtására mindösszesen 120 nap áll a tulajdonosok rendelkezésére a korábbi 90 nap helyett. Ha a feljegyzést követően e határidőn belül nem kerül benyújtásra a megosztás átvezetése iránti kérelem, akkor az ingatlanügyi hatóság hivatalból törli a folyamatban lévő megosztás tényét.
Az ingatlanügyi hatóság a tényfeljegyzéssel egyidejűleg a kérelmező tulajdonos részére egy technikai azonosító megadásával hozzáférést biztosít az úgynevezett „osztóprogram” használatához, továbbá hirdetményt tesz közzé a kormányzati portálon a megosztás tényéről.
Az osztatlan közös tulajdon megszüntetéséért 15.000,- forint igazgatási szolgáltatási díjat kell fizetni.
Fontos szabály, hogy a megszüntetést kérelmező tulajdonostársnak a megosztási folyamat megkezdéséről írásban, igazolt módon kell értesítenie valamennyi, az ingatlanban tulajdoni hányaddal rendelkező tulajdonostársat, továbbá az ingatlan földhasználati nyilvántartásba vagy erdőgazdálkodói nyilvántartásba bejegyzett valamennyi használóját. Az értesítésnek tartalmaznia kell a jogszabály által felsorolt, a tulajdonostárs tájékoztatására vonatkozó elemeket.
A földek megosztására a Nemzeti Földügyi Központ internetes oldalán elérhető osztóprogram alkalmazásával, fizikai megosztás útján kerül sor. A tulajdonostársak közötti egyezség megkötése az osztóprogram segítségével létrehozott térképvázlat és területkimutatás alapján történik. Az egyezség érvényességéhez a tulajdonostársak tulajdoni hányad szerint számított egyszerű többségének döntése szükséges azzal, hogy az egyezséghez való hozzájárulást megadottnak kell tekinteni annak a tulajdonostársnak esetében, akinek az értesítése mellőzhető vagy annak közlése meghiúsul, ha az egyezségi döntésben nem vesz részt. Az egyezség hatálya az összes tulajdonostársra kiterjed.
Az egyezség keretében a tulajdonostársak a megosztás alapjául szolgáló ingatlanban fennálló tulajdoni hányadoktól eltérő megosztásban is megállapodhatnak. Arra is van tehát lehetőség, hogy részben vagy egészben az egyik tulajdonostárs kivásárolja a többieket. Ehhez természetesen meg kell egyezniük, az ellenérték tekintetében is. Lehetőséget ad a törvény földcserével vegyes megosztásra is.
Annak érdekében, hogy a megosztás során létrejövő ingatlanok alkalmasak legyenek a mezőgazdasági művelésre, továbbá elkerülhető legyen a túlzottan mozaikos elrendezésű birtokstruktúra, a jogszabály meghatározza a kialakításra kerülő ingatlanok legkisebb mérethatárait. A kialakítandó méretnagyság szőlő, kert, gyümölcsös, nádas művelési ág esetén nem lehet kisebb 3000 négyzetméternél (0,3 hektár), szántó, rét, legelő, erdő és fásított terület művelési ág esetén pedig 10 000 négyzetméternél (1,0 hektár). Vegyes művelési ágú ingatlan esetén a kisebb területi minimummal rendelkező művelési ágra vonatkozó mérték az irányadó.
Amennyiben a megosztási eljárás tárgya zártkerti ingatlan, akkor az osztatlan közös tulajdon megszüntetése eredményeként kialakítandó zártkerti ingatlan nem lehet kisebb 1000 négyzetméternél. A megosztás tehát a művelési ág, illetve a zártkerti fekvés szerinti mérethatárokkal történhet.
Erdőnek minősülő ingatlan megosztása esetén figyelembe kell venni a földön található faállomány fatérfogatát is. Az erdő mérethatárait illetően viszont a törvény szerint az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. törvény (rövidítve Evt.) erdő megosztására irányadó további előírásait nem kell alkalmazni.
A potenciálisan érintett osztatlan közös tulajdonú földek bizonyos része a méretük és a tulajdonosok száma miatt megfelel ezen eljárás követelményeinek. Lényeges elem, hogy a tulajdonostársaknak az egyezség keretében kötelesek rendelkezni a megosztásra kerülő ingatlant érintő jogoknak (például haszonélvezeti jog, jelzálogjog) és tényeknek a megosztás eredményeként létrejövő új ingatlanokra történő átjegyzéséről, kivéve, ha a jog vagy tény igazolt módon megszűnt. Amennyiben ilyen jog, illetve tény szerepel a tulajdoni lapon, azok tervezett átjegyzését a térképvázlaton és a területkimutatáson is fel kell tüntetni, továbbá azt jóváhagyás céljából meg kell küldeni ezen jog vagy tény jogosultja számára.
Ha az egyik tulajdonos tulajdoni hányadára eső területnagyság nem érné el a korábban ismertetett területi minimumot, és a tulajdonos mindenképpen szeretne földterülethez (és nem pénzhez jutni), ebben az esetben az ő tulajdonrészét egy másik tulajdonostárs tulajdoni hányadához lehet hozzászámítani. Amennyiben a törvény szerinti területi minimum így sem érhető el, akkor a területi minimumot el nem érő tulajdoni hányaddal rendelkező tulajdonostárs részére önálló földtulajdon nem alakítható ki, hanem ez esetben bekebelezésre kerül sor.
Bekebelezés útján történő megszüntetés
Az egyetlen tulajdonostárs tulajdonba vételére abban az esetben kerülhet sor, ha az ingatlanból nem alakítható ki két, a törvény szerinti területi minimumot elérő ingatlan. Ilyenkor az ingatlant egyetlen tulajdonostárs veheti tulajdonba.
Az ingatlan bármely tulajdonosa kezdeményezheti a többi tulajdonostárs tulajdoni hányadának bekebelezését. A bekebelezési eljárás során is értesíteni kell a tulajdonostársakat és meg kell határozni többek között az értékbecslési ajánlat szerinti értéket, valamint a kezdeményező tulajdonostárs által ajánlott ellenértéket.
Ha a bekebelező tulajdonostárs nem ért egyet az ajánlatban foglalt összeggel vagy a többi tulajdonostárs nem ért egyet a bekebelező tulajdonostárs által az értékbecslési ajánlat figyelembevételével ajánlott összeggel, akkor igazságügyi szakértővel új értékbecslési szakvéleményt készíttethet.
Ha több tulajdonostárs is jelzi a szándékát a bekebelezésre, akkor az ingatlant az a tulajdonostárs veheti tulajdonba, aki az értékbecslési ajánlatban megállapított összeghez képest a legmagasabb ellenérték megfizetését vállalja.
Az ellenérték megfizetését - annak összegétől függetlenül - bírósági letétbe helyezéssel kell teljesíteni a bizonytalan személyű tulajdonostárs, a tulajdonostárs ismeretlen örököse, valamint a közlés meghiúsulása miatt értesítettnek tekintendő tulajdonostárs, továbbá azon tulajdonostárs részére, aki a teljesítéshez szükséges adatokat nem bocsátja a bekebelező tulajdonostárs rendelkezésére.
A bekebelezés esetén a tulajdonszerzés jogcíme a közös tulajdon megszüntetése lesz.
A bekebelezés kezdeményezése és a sorrend
A tulajdonba vételt kezdeményező tulajdonostársnak az ingatlanban tulajdoni hányaddal rendelkező valamennyi további tulajdonostársat írásban kell tájékoztatnia a bekebelezési szándékáról. Az értesítés tartalmi elemeit a földeken fennálló osztatlan közös tulajdon felszámolásának részletes szabályairól szóló 647/2020. (XII. 23.) Korm. rendelet határozza meg.
Eszerint annak tartalmaznia kell a kezdeményező tulajdonostárs nyilatkozatát, hogy az ingatlanrész tulajdonjogának megszerzésére jogosult, az értékbecslési ajánlat szerinti értéket és a kezdeményező tulajdonostárs által ajánlott ellenértéket, a figyelemfelhívást arra, hogy amennyiben az értesített tulajdonostárs a részére ajánlott ellenértékkel nem ért egyet, úgy értékbecslési szakvéleményt készíttethet.
Fontos, hogy amennyiben a bekebelezést a legnagyobb mértékben használó tulajdonostárs kezdeményezi, úgy neki az előzőekben felsoroltakon túl nyilatkoznia kell arról, hogy a tulajdonostársak közül a földrészletet ő használja a legnagyobb mértékben, emiatt a bekebelezésre más nem jogosult.
A törvény egy sorrendet is megállapít arra az esetre, ha több tulajdonostárs is igényli a földrészlet tulajdonjogát. Ez a következők szerint alakul:
- a földet a legnagyobb mértékben használó tulajdonostárs (alátámasztva azt a birtokpolitikai célkitűzést is, hogy a föld tulajdonát elsősorban az azt használó személy szerezhesse meg);
- legnagyobb tulajdoni hányaddal rendelkező tulajdonostárs;
- a tulajdoni hányad egyenlősége esetén a fiatalabb tulajdonostárs.
Az értesített tulajdonostárs 30 napon belül nyilatkozhat arról, hogy az értesítésben foglalt ellenértéket elfogadja, vagy igazolnia kell, hogy értékbecslési szakvélemény készítését kérte. Ha a kezdeményező tulajdonostárs nem a földrészletet legnagyobb mértékben használó tulajdonostárs, az értesített tulajdonostárs azt is köteles jelezni, hogy a bekebelezési sorrend alapján a kezdeményezőt megelőzően jogosult bekebelezésre, amennyiben ezen jogával élni kíván.
Amennyiben a földrészlet tulajdonjogát a tulajdonba vételt kezdeményező tulajdonostárs nem szerezheti meg, akkor köteles valamennyi okiratot (különösen a többi tulajdonostárs igazolt értesítését, a többi tulajdonostárs által adott visszajelzést, valamint amennyiben készült, úgy az értékbecslési szakvéleményt) a bekebelező részére átadni.
A szabályok alapján megváltott tulajdoni hányadok ellenértékét a felek szabadon határozhatják meg, amelyhez kiindulási támpontot ad az értékbecslési ajánlat, mint minimum ár. Ezen megosztási mód esetén is lehetőség van értékbecslési szakvélemény készíttetésére igazságügyi szakértő által, amennyiben a felek nem értenek egyet az értékbecslési ajánlatban szereplő összeggel. Ha az új értékbecslési szakvéleményben foglalt összeg meghaladja az értékbecslési ajánlatban foglalt összeget, a bekebelező tulajdonostársnak ellenértékként legalább az új értékbecslési szakvéleményben meghatározott összeget kell megfizetnie.
A nem elérhető tulajdonostársak irányába történő fizetés bírósági letétbe helyezéssel történik. Azonban, ha ezt az összeget aztán a jogosult 15 éven belül nem igényli, úgy az állam azt földvásárlásra használhatja fel.
Amennyiben a bekebelezéssel érintett földrészletben az állam is rendelkezik tulajdoni hányaddal, a Nemzeti Földügyi Központ köteles nyilatkozni arról, ha a földrészleten sírhely található. Ebben az esetben ugyanis kizárólag az állam jogosult a bekebelezésre.
A bekebelezésről értesíteni kell a földrészletre bejegyzett egyéb jogok és tények jogosultjait, amennyiben pedig a tulajdonjog átruházásához a jogosult, vagy valamely hatóság hozzájárulása szükséges, úgy azt a tulajdonszerzést megelőzően be kell szerezni.
A bekebelezés tényének ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzéséhez az összes tulajdonostárs által aláírt, szerződés, vagy ennek hiányában a bekebelező tulajdonostárs által tett egyoldalú nyilatkozat szükséges.
Az ingatlan-nyilvántartási adatok rendezése
A birtokszerkezet rendezése érdekében égetővé vált az ingatlan-nyilvántartásban szereplő adatok rendezése. Az adatok ismerete ugyanis jelentős mértékben elősegíti az átlátható birtokszerkezet kialakítását, és az osztatlan közös tulajdonban álló területek megosztását. Mivel a mindennapi tapasztalatok azt mutatják, hogy a termőföldek esetén viszonylag magas azon tulajdonosként bejegyzett személyek száma, akiknek az adatai hiányosak, a birtokviszonyok rendezése érdekében elengedhetetlenné vált az ilyen jellegű hiányzó adatok felderítése.
A törvény alapján beazonosíthatatlan személynek minősül az ingatlan-nyilvántartásban tulajdonosként bejegyzett természetes személy, akinek a természetes személyazonosító adatai hiányosak, illetve személyi azonosító jele hiányzik vagy tévesen került feltüntetésre, ide nem értve a nem beazonosítható személyt.
A földhivatal a beazonosíthatatlan személy adatainak kijavítása céljából összeveti a tulajdoni lapon szereplő adatokat a hivatalosan elérhető okiratok adataival, valamint a személyiadat- és lakcímnyilvántartásban szereplő adatokkal. Amennyiben ez eredménnyel zárul, úgy az ingatlan-nyilvántartásban szereplő bejegyzés adatait a földhivatal kijavítja.
Amennyiben a hivatali adategyeztetés nem vezet eredményre, úgy a földhivatal a saját honlapján, az ingatlan fekvése szerinti települési önkormányzat, a fővárosban a fővárosi kerületi önkormányzat honlapján és hirdetőtábláján, továbbá a kormányzati portálon 90 napra hirdetményt tesz közzé. A hirdetmény közzétételéről értesítést küld továbbá az érintett ingatlan közigazgatási címére, illetve amennyiben róla rendelkezésre áll adat, a bejegyzett tulajdonos ingatlan-nyilvántartásban feltüntetett lakcímére is.
A hirdetménynek tartalmaznia kell az ingatlan helyrajzi számát és a tulajdonosként bejegyzett személy adatait, valamint az arra vonatkozó felhívást, hogy akinek tudomása van a tulajdonosként bejegyzett személy hiányzó adatairól, úgy azokat a hirdetmény közzétételétől számított 90 napon belül jelentse be a földhivatalnál.
Amennyiben a hirdetmény kibocsátását követően eredményes az adategyeztetés, a földhivatal hivatalból elvégzi az adatkiigazítást. Amennyiben azonban a hirdetmény kibocsátása eredménytelenül zárul, a földhivatal azt állapítja meg, hogy az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett személy nem beazonosítható, ennek következtében pedig az ingatlan tulajdoni helyzete is rendezetlen. Utóbbi tény a tulajdoni lapra is feljegyzésre kerül.
Számos olyan tulajdonos is feltüntetésre került az ingatlan-nyilvántartásban, akikről feltételezhető, hogy már elhunytak. A törvény ezért arról is rendelkezik, hogy a földhivatal évente egy alkalommal feltárja a termőföldek esetében azon személyek körét is - az ingatlan jogi helyzetének rendezése céljából - akik születési évétől számított 120 év az adatfeltárás megindulásakor már eltelt. Az ilyen személyek esetén amennyiben az érintett személyek halálának időpontjára vonatkozóan nem áll rendelkezésre hiteles adat, a földhivatal szintén hirdetményt bocsát ki a hiányzó adatok tisztázása céljából.
Az ingatlan tulajdonjogában érdekelt személy a hirdetmény közzétételétől számított 1 éven belül igazolhatja, hogy az ingatlannak tulajdonjogot keletkeztető okirat szerint ő a tulajdonosa, vagy a tulajdonjogának megállapítására irányuló eljárást megindította, és az folyamatban van. Utóbbi esetben az ingatlanügyi hatóság az adatfeltárást megszünteti.
Amennyiben azonban 1 éven belül nem érkezik jelzés nem vezetett eredményre, az ingatlanügyi hatóság hivatalból megállapítja, hogy az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett személy nem beazonosítható, ezáltal az ingatlan tulajdoni helyzete rendezetlen. Amennyiben a földhivatal az ingatlan-nyilvántartásba tulajdonosként bejegyzett személy haláláról tudomást szerez, úgy hivatalból értesíti a jegyzőt a hagyatéki, vagy póthagyatéki eljárás megindítása céljából.
Ha az ingatlan tulajdoni helyzetét nem sikerül a fenti eljárások során rendezni, úgy a rendezetlenséget megállapító földhivatali döntés véglegessé válását követő 60. napon a nem beazonosítható személynek a tulajdonában álló ingatlan a törvény erejénél fogva az állam tulajdonába kerül. Fontos kiemelni, hogy az állam tulajdonszerzése az ingatlant terhelő, illetve az ingatlanra vonatkozó, és az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett jogokat nem érinti.
Az a személy, aki az ingatlan tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartáson kívül az állam tulajdonszerzését megelőzően megszerezte, pert indíthat az állammal szemben a tulajdonjog megállapítása iránt. Az állam tulajdonszerzését megelőző tulajdonos az állammal szemben kártalanításra jogosult. Erre vonatkozó igényt az állam tulajdonszerzését követően lehet érvényesíteni akkor, ha tulajdonjoga megállapításra került, de annak helyreállítását nem kívánja, vagy az állammal szemben erre már nincs lehetősége.
159. Kinek jó az osztatlan közös tulajdon megszüntetése?
A legújabb bírói gyakorlat szerint számottevő értéknövelő beruházáshoz, vagyis a rendes gazdálkodás körét meghaladó beruházáshoz abban az esetben nincsen szükség egyhangú határozathozatalra, ha a beruházást a napelem telepítést elhatározó tulajdonostárs kizárólag saját költségére végezteti el.
Egyszerűbb a kérdés megítélése abban az esetben, ha az egész házat - azaz, mind a 4 lakóegységet -, közösen látják el napelemes rendszerrel. Hiszen ebben az esetben a napelemes beruházás a közös tulajdonban álló vagyontárgy értékét számottevően gyarapítja.
Amennyiben cizellált megállapodás nincs a tulajdonostársak között, akkor általánosan elfogadott elv, hogy minden tulajdonos számára a kizárólagos használatában álló ingatlanrész felett elhelyezkedő tetőfelület használható a napelemes panelek elhelyezésére, a tetőfelület tulajdoni hányadának megfelelő mértékű terület igénybevételével. Nem elképzelhetetlen az sem, hogy a tulajdonostársak a tető használatát oly módon rendezik, hogy meghatározott tulajdonosok tulajdoni hányaduktól eltérő mértékű tetőfelületet használhatnak kizárólagosan.
Ahogy láthatjuk, a tulajdonjog osztatlansága és egyben közös mivolta számos hétköznapi kérdésekben történő ütközési pontot eredményezhet. A használati szerződés az a dokumentum, amely konkrét, behatárolható jogokkal és tartalommal tölti meg a tulajdonostársak osztatlan közös tulajdonból megillető tulajdoni hányadait. Hiszen ezek az ingatlan tulajdoni lapján csak egy törtszámként szerepelnek.
tags: #dunakeszi #osztatlan #kozos #tulajdon #1 #1