Első magyar telekkönyvek története

Magyarországon az 1849. évi császári pátens rendelte a kataszteri felmérést, amelynek elsődleges célja az volt, hogy a földadó megállapításához pontos adatokat szolgáltasson. Ugyanakkor a térképezés az állam területének minél jobb megismerését és a tudományokat is szolgálta. A kataszteri térkép tehát a vizsgált időszakban a földadó megállapításához végzett felmérések eredményeképpen készített, nagy méretarányú (1:2880) térkép.

A felmérés kezdeti szakasza 1850-ben indult ideiglenes formában, mely során csak a községek és dűlők határát mérték fel, az egyes telkek méretét bevallás alapján állapították meg. 1856-ban kezdődött a részletes, telkenként történő felmérés, amely az ország nagy méretarányú (1:2880) térképezését jelenti. A felmérési térképek a hozzájuk kapcsolódó iratokkal együtt információkat közölnek a földrészletek területéről, művelési ágáról és birtoklásáról.

Felvételi előrajz: Kál 6. szelvénye, 1886. A kéziratos kataszteri térkép elkészítését megelőzte a felvételi előrajz megrajzolása, amelynek méretaránya szintén 1:2880. A felvételi előrajzon ugyanakkor nem találhatók helyrajzi számok, a telkek területében a birtokos nevét és házszámát tüntették fel. A kéziratos kataszteri térképet nyomtatott formában megjelentették; a nyomtatott példányok nem színesek.

A kataszteri térképekhez kapcsolódó alapadatok hatalmas összefogását mutatják a birtokvázlatok és a telekkönyvek. A telekkönyvek első megnevezései a Fassions- vagy Lagerbuch (Vallomány- vagy telekkönyv) voltak, utalva arra, hogy a telkek nagyságát a tulajdonos bevallása alapján rögzítették. A részletes, telkenkénti felmérés során a mérnökök pontos mérések alapján adták meg a telkek nagyságát, és 1904 után a „kataszteri telekkönyv” elnevezés is megjelent.

Az ingatlanok adatai között szerepelnek a helyrajzi szám, a művelési ág és a terület, valamint a tulajdonosok neve, lakhelye és házszáma. A földrajzi helyet a térképeken rögzítették. A felmérés során készített térképek közé tartoznak a felvételi előrajzok (1:2880), a birtokvázlatok (1:1440) és a kataszteri térképek (1:720), melyek az S 78 állagban és más közgyűjteményekben (megyei levéltárak, Lechner Tudásközpont) is megtalálhatók.

Az állandó kataszterhez kapcsolódó telekkönyvek a birtokrészletek jegyzőkönyveit tartalmazták, amelyek a telkek pontos területét és a tulajdonosok adatait rögzítették. A telekkönyvek az 1850-1918 közötti időszakban keletkeztek a földadó megállapítása céljából. A korszak legfontosabb adatszintjei tehát a helyrajzi számok, a területek és a tulajdonosok adatai.

A kataszteri iratok digitalizálása 1850 és 1918 közötti időszakra vonatkozik, és az adatbázisban többféle térkép- és íratípus található: telekkönyvek, házszámjegyzékek, tulajdonosok névjegyzéke, lakóházak jegyzéke, határleírások, felvételi előrajzok. A digitális feltárásban az MNL OL S 79 állaga között kutathatók a telekkönyvek és más kataszteri iratok. A digitalizálás története részben külső partnerekkel folytatott projektek keretében valósult meg (OTKA K 105886, 2013-2015; NKFIA K 132723, 2019-2023).

Hol érhetők el a források? A megyei levéltárakba, a Budapest Főváros Levéltárába kerültek a helyi felügyelőségek iratai; a Magyar Nemzeti Levéltár és a BFL állagai között digitálisan is kutathatók a dokumentumok a Hungaricana portálon. A fővárosi ingatlanokra vonatkozó betétek a budapesti adatok 1870-es évektől kezdve a BFL XV.37.c és BFL XV.37.b állagok alatt érhetők el.

A kataszteri anyag történetileg és kutatási szempontból kiemelkedő, hiszen ezek a térképek a modern telekkönyvi rendszer alapját képezték, és a város- valamint vidéktörténeti kutatásokhoz nélkülözhetetlenek. A trianoni békeszerződés után az utódállamok részére kerültek át a területüket ábrázoló kataszteri anyagok, így a hazai kollekciók részlegesen hiányosak. A felmérési és telekkönyvi iratok jelenleg több gyűjteményben találhatók, ezért egy település teljes kataszteri anyagának összegyűjtése több helyen való kutatást igényel.

Az adatbázis lehetővé teszi a hely- és családtörténeti, gazdaság- és társadalomtörténeti, történeti földrajzi és tájtörténeti kutatásokhoz történő hasznos böngészést. A telekkönyvek és térképek kombinációja betekintést ad a magyar városépítés gazdasági és társadalmi hátterébe, és napjainkig meghatározza a jogbiztosítást is.

térképek és telekkönyvek kapcsolata

Az adatbázisban található további források és összefüggések

Kataszteri iratok típusai és tartalma

Az ideiglenes földadó- és az állandó földadó megállítását szolgáló műszaki felmérések során keletkezett iratok között megtalálhatók a telekkönyvek, házszámjegyzékek, tulajdonosok névjegyzéke, lakóházak jegyzéke, határleírások és felvételi előrajzok. A telekkönyv az ingatlanok helyrajzi adatait és a tulajdonosok adatait tartalmazza, és a térképekkel együtt dolgozták fel az információkat. A felmérés során a különböző nagy méretarányú térképek rajzolása történt: 1:2880, 1:1440, 1:720 arányokban.

A felvételi előrajzok a telekkönyvek használatát segítették, a birtokvázlatok és a kataszteri térképek pedig a részletes felmérés végtermékei. A források elraktározása és rendszerezése több közgyűjteményben történt, köztük az MNL OL állaga és a BFL gyűjtemények, amelyek hozzájárulnak a kutatók tájékoztatásához.

Telekkönyvek és földadó-nyilvántartások

A telekkönyv a földadó megállapítása céljából készült térképekkel összhangban rögzítette a telkek nagyságát és a tulajdonosok adatait. A korszakban a telkek pontos méreteket a mérnökök végezték, a bevallások pedig a részletezést szolgálták. A telekkönyvek általában a helyrajzi számokat, a terület nagyságát és a tulajdonos adatait tartalmazták.

Az 1850-es évektől az ideiglenes földadó mellett felmerült az állandó kataszter megvalósítása is, amely hosszú távra tervezte az adóalap meghatározását. A felmérésben dolgozó mérnökök és a közigazgatási személyzet közreműködése nélkülözhetetlen volt, és a későbbi jogi és gazdasági kutatásokban is meghatározó marad.

telekkönyvek kapcsolata térképekkel

Összegzésképpen elmondható, hogy a 19. századi kataszteri felmérések, a telekkönyvek és a térképek együttesen adtak mély betekintést a magyar föld- és tulajdonviszonyokba, és ezek az adatok azóta is a történészeti, földrajzi és jogtudományi kutatások alapját képezik.

tags: #elso #magyar #telekkonyvek

Népszerű bejegyzések: