Erzsébetváros kataszteri térkép: történeti áttekintés és források
Magyarországon az 1849. évi császári pátens rendelte el a kataszteri felmérést, amelynek elsődleges célja a földadó megállapításához pontos adatok biztosítása volt. Ugyanakkor a térképezés az állam területének minél jobb megismerését és a tudományokat is szolgálta. A kataszteri térkép tehát a vizsgált időszakban a földadó megállapításához végzett felmérések eredményeképpen készült, nagy méretarányú (1:2880) térkép.
A 1850-ben indult ideiglenes felmérés során csak a községek és dűlők határát mérték fel, az egyes telkek méretét bevallás alapján állapították meg. 1856-ban kezdődött a részletes, telkenként történő felmérés, amely az ország nagy méretarányú (1:2880) térképezését jelenti. A térképek a hozzájuk kapcsolódó iratokkal együtt információkat közölnek a földrészletek területéről, művelési ágáról és birtoklásáról.
A felmérés során készült térképeket alaptérképként használták különböző műszaki és egyéb munkálatokhoz. A felmérés hatalmas vállalkozás volt, melyhez kezdetben a Habsburg Birodalomból vezényleték át a már nagy tapasztalattal rendelkező osztrák, cseh és galíciai földmérőket és felmérési felügyelőket. A birodalomban már a 19. század elején elkezdődtek a kataszteri munkálatok.
A kiegyezést követően megnövekedett a magyarországi mérnökök száma. 1869-ben például 375 személyt alkalmaztak a kataszteri felmérés szervezetében. A mérnökök száma azonban nem volt elegendő, mert részben egyéb feladatokat is elláttak: részt vettek a földadó-szabályozásban, az államhatár rendezésében, helyszínelést végeztek, a mérnöki nyilvántartásokban vezették a változásokat, és az ingatlan-nyilvántartás számára adatokat szolgáltattak.
1856-ban a Magyar Királyság nyugati határán, a Dunántúlon kezdték a felméréseket, majd Horvátországban folytatták. Ezt követően az 1860-as évek közepén az északkelet-magyarországi megyék következtek, majd a felvidéki és az alföldi megyék. Az utóbbiak térképezése az 1880-as évek végén fejeződött be. A felvételek jelentős része több forrásból, telekkönyvekből és birtokvázlatokból származott, amelyeket az 1880-as évek végére egységes tematikákkal ötvöztek.
A térkép nagy méretaránya (1:2880) a földbirtokok határait, a művelési ágakat, az épületeket, valamint általában mindazon tereprészeket és tereptárgyakat ábrázolta, amelyeket a mértarány lehetővé tett: 1856, 1865, 1869 és 1904 évek felvételein. A telekkönyvek kezdetben német nyelven készültek, később magyar és német nyelvű, majd csak magyar nyelvű formanyomtatványokat használtak.
A kéziratos kataszteri térkép előrajza is 1:2880-es méretarányban készült, amelyen nem szerepeltek helyrajzi számok, a telkek területében a birtokos neve és házszáma tüntetve volt. A kéziratos térképet követő birtokvázlat tartalmazta a helyrajzi számot, a birtokos nevét és a házszámot is. A kéziratos térképet később nyomtatott formában adták ki; a nyomtatott példányok nem színesek, ellentétben a kéziratos verzióval.
Számos magyarországi közgyűjteményben találhatók kataszteri dokumentumok, de ezek többnyire a mai Magyarország területére vonatkoznak. A trianoni békeszerződés értelmében ugyanis a világháborúkat követően át kellett adni az utódállamoknak a területüket ábrázoló kataszteri anyagot. A megyei levéltárakba, illetve Budapest Főváros Levéltárába kerültek a helyi földmérési felügyelőségekben, pénzügyigazgatóságokban, földhivatalokban stb. Ezek miatt egyik gyűjtemény sem teljes, és előfordulhat, hogy egyes településekről semmit sem vagy csak néhány dokumentumtípust találnak.
Az Országos Levéltár gyűjteményébe több részletben kerültek ezek a források. A Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztálya kezdeményezte a térképek közgyűjteménybe kerülését, és a két világháború között nagy mennyiségű térképet vett át a Földmérési Térképtártól. A térképeket helyhiány miatt az MNM Levéltárának raktárában helyezték el, ami a Bécsi kapu téri levéltárépületben volt. 1934-ben az MNM Levéltárát az Országos Levéltárhoz csatolták, és hamarosan megkezdték a térképek levéltári nyilvántartásba vételét. Ezt követően az 1950-es években vettek át térképeket és iratokat a FÖMI jogelődeitől, az Országos Földmérési Intézettől, a Geodéziai és Kartográfiai Intézettől, valamint az Állami Földmérési és Térképészeti Hivatal Központi Adattárából.
A gyűjteményt mindig is kiemelt kutatói érdeklődés övezte, mivel a korszakból ezek a térképek a legnagyobb méretarányú térképek, amelyek az ország nagy részéről rendelkezésre állnak és egységes, tudományos szempontok alapján készültek. Az MNL és a BFL nyilvántartásai az Elevéltár oldal keresőfelületén és a Magyar Levéltári Portálon kereshetők. Az MNL OL gyűjteménye (2014. évi állapot) digitális felvételekkel együtt kutatható a Hungaricana Közgyűjteményi Portálon. A Mapire rendszer lehetővé teszi, hogy a Habsburg Birodalom illetve az Osztrák-Magyar Monarchia történelmi térképein navigáljunk a legmodernebb technológiák segítségével.
Fő célja egységesen készített, a teljes Birodalomra kiterjedő katonai felmérések, kataszteri térképek közreadása. Emellett azonban más, érdeklődésre számot tartó régi térképeket is találhatunk. Az oldal jelenlegi verziója tartalmazza az első felmérés (1764-1784) és a második katonai felmérés (1806-1869) teljes anyagát, melyek méretaránya 1:28.800. Izgalmas felfedezés lehet például saját lakhelyünk egykori környékének vizsgálata, a régi utcanevek, mára már elfeledett gyárak és közterek megtekintése. A gyűjteményt a nap 24 órájában elérhetjük a Mapire oldalán.
A térkép: A térképek fajtái
1. Kassa sz. kir. város térképe és más csomópontok kapcsolódó anyagai között található meg a kataszteri felmérésekhez kapcsolódó dokumentáció sokrétűségének példája. Az 1:2880-es léptékű térkép a legjobb korabeli felbontást nyújtja, hiszen az 1883-as katonai felmérés csak 1:25 000-es méretarányú volt. A kézi vezérléssel készült térképszelvények irdatlan információval gazdagítják tudástárunkat. Az épületek és tereptárgyak mellett a korabeli helyrajzi számokkal is megismerkedhetünk.
A nagy részletezettségű források között megemlíthető a Kishatvan, a Hatvan városrész és a hozzá kapcsolódó utcák elhelyezkedése, határai, valamint a folyóvonalak és a zöldterületek archív felvételei. A korabeli határrajzok és telekkel kapcsolatos adatok hozzájárulnak a családfa-kutatásokhoz is, hiszen a házszámok és helyrajzi számok segítenek az ősök településrészének azonosításában.
- A felmérés alapelvei és a 1:2880-es térkép szerepe.
- A részletes felmérés kezdete és a telkenkénti felmérés folyamata.
- A kataszteri térképek közgyűjteményekbe kerülése és a gyűjtemények elérhetőségei.
- A Mapire és más modern platformok szerepe az intézményi kutatásokban.
- Kassai és hatvani példák a kataszteri térképek részletezésére.
Források és hozzáférés
A térképek elérhetősége és az adatbázisok kereshetősége a következőképpen történik:
- Az Országos Levéltár és a Magyar Nemzeti Múzeum levéltári részlegeinek katalógusai kereshetők az Elevéltár és a Magyar Levéltári Portál felületein.
- Az MNL OL gyűjteménye digitális felvételekkel együtt kutatható a Hungaricana portálon.
- A Mapire rendszer lehetővé teszi a Habsburg Birodalom és az Osztrák-Műze Monarchia történelmi térképeinek navigálását.
- A térképek a Földmérési Térképtártól és a FÖMI jogelődeitől származó anyagok részletes összegyűjtése révén érhetők el.
Az 1849-es pátens és az ezt követő felmérések Magyarországon a földtulajdon kapcsolódó rendszereinek megismeréséhez vezetnek. Ez a kataszteri örökség ma is alapul szolgál a történeti földrajz és a családtörténet kutatásához, különösen olyan helyeken, mint Erzsébetváros vagy a hatvani településrész. A modern digitalizáció és a térképtárak közgyűjteménybe kerülése lehetővé teszi, hogy a kutatók 1:2880-es léptékben vizsgálják meg a telkek határait és a hozzájuk kapcsolódó művelési ágakat, épületeket és tereptárgyakat.
tags: #erzsebetvaros #kataszteri #terkep