Felcsút földalatti építkezése: a millenniumi forgalom és európai mérnöki teljesítmény nyomában

Az 1890-es évek elején, az Ezredéves kiállítás közeledtével újra felszínre került a tömegközlekedés megannyi gondja a világvárosi címre pályázó Budapesten. A zsúfolt Király utca tehermentesítésére 1876-ban megépült a Sugárút, a mai Andrássy út, ám az ott közlekedő omnibusz nem tűnt megfelelőnek a várható nagyszámú látogató szállítására. A Pesti Közúti Vaspályatársaság lóvasutat kívánt építtetni az úton, ezt azonban a Fővárosi Közmunkák Tanácsa nem engedélyezte, arra hivatkozva, hogy a sínek tönkre tennék a szép, fakocka burkolatot.

Ekkor állt elő korszakalkotó ötletével, az elektromos hajtású földalatti vasút tervével Balázs Mór, a Budapesti Villamos Városi Vasút vezérigazgatója. A törvényhatóságot sikerült meggyőznie, hogy a földalatti európai színvonalra emelné Budapestet, nem mellesleg eredeti céljának, a tömegek gyors, kényelmes szállításának is megfelelne. A kivitelezést a Siemens és Halske cég, a föld-, beton- és szerelési munkálatokat Wünsch Róbert budapesti vállalata végezte, építésvezetőnek Vojtek Ödönt kérték fel. Mivel a főváros kikötötte, hogy a kiállítás megnyitására el kell készülnie a földalattinak, a kivitelezésre mindössze 20 hónap maradt. Az idő rövidsége miatt az építkezés rohamtempóban folyt, ez azonban nem ment a minőség rovására.

Felcsút földalatti építésének történeti helyszíneit illusztráló ábra

Számos, a munkálatok közben felmerülő problémát sikerült bravúrosan megoldani: az Oktogonnál, a Nagykörúton a főgyűjtőcsatorna fölött kellett átvezetni a pályát, a beton minőségére pedig egy külön, e célra felállított vizsgálóállomás ügyelt. A munkások kiemelt bérezésben részesültek, a legkorszerűbb gépek - villamos üzemű betonkeverő, kotrógép - álltak a kivitelezők rendelkezésére. A teljes pálya a Gizella tér (mai Vörösmarty tér) és a Városliget között vezetett, az állomások átlagos távolságát 375 méterben szabták meg. A Városligeti végállomás egy 465 méteres felszíni szakasz végén az Állatkertnél volt.

A korabeli baloldali közlekedés szabályai miatt a szerelvények a mai megszokott menetiránnyal szemben hajtottak. A biztosítóberendezések a kor legmodernebb eszközei voltak. Automatikusan működő fényjelző biztosította, hogy a kocsik állomásnyi távolságra kövessék egymást. A járművek is méltóak voltak a kontinens első földalatti vasútjához. A jávor- és mahagóniából készült politúrozott ülőhelyeket félkörívben alakították ki. A rögzített és leereszthető ablakok fenyőkeretet kaptak, az üvegeket gumikeret védte a rázkódástól. Az utastérben felirat tiltotta az ablakon kihajolást, a dohányzást és a köpködést.

A kontinens első elektromos hajtású földalatti vasútja - többszöri próbaüzem után - 1896. május 2-án, szombaton délután indult el. Reggel 6 és este 11 óra között 4 percenként követték egymást a szerelvények. Május 8-án déli 12 órakor szállt fel a mai Vörösmarty téri végállomáson az erre az alkalomra díszesen kialakított kocsira I. Ferenc József császár, hogy megtegye első útját a földalattin. A végállomáson az üdvözlésére felsorakozott miniszterek és városi elöljárók előtt kegyesen beleegyezett, hogy a főváros új büszkesége felvegye a nevét.

Schickedanz Albert és Herzog Fülöp Ferenc tervei alapján készült lejárócsarnokok részlete

Ferenc József 1897. szeptember 20-án még egyszer visszatért a földalattira, amikor is a Budapesten tartózkodó II. Vilmos német császár kíséretében ismét Ferenc József utazott rajta. Az erőteljes igénybevételnek kitett síneket és a motorkocsikat 1924-30 között a földalatti új üzemeltetője, a BESZKÁRT felújította. 1973-ban Pest, Buda és Óbuda egyesítésének 100. évfordulója alkalmából jelentős fejlesztést hajtottak végre a „kis földalattin”: egy megállóval meghosszabbították a vonalat, a végállomás átkerült a Mexikói útra. Százhuszonöt éve, 1896. Bár talán furcsának tűnhet, de nagy szükség volt a 19. század végén a földalatti vasútra Budapesten! A főváros ugyanis a millenniumi ünnepségekre készült, amelynek alkalmából grandiózus kiállítást terveztek a Városligetben.

A kiépítés és üzemeltetés történetét összefoglalva: a földalatti a kontinens első villamos-meghajtású földalatti vasútja volt a londoni közelmúlt után, és a szerkezetek, jelzőberendezések a kor legmodernebbek közé tartoztak. A pálya 3689 méter hosszú volt, amelyből 3225 méter alatt futott, míg a felszínen 464 méter haladt. A vonatkaravánok baloldali közlekedése, a 11 megálló közül pedig az utolsó kettő a felszínen zárta az útvonalat. A millenniumi földalatti: 4,4 kilométeres teljes hossz, 11 megálló, és a Városligetnél végződő alagút komoly mérnöki teljesítmény volt.

Az 1995-ös felújítás során a megőrzés érdekében a belső burkolatokat és a külső megjelenést restaurálták, a korszerűsítés során pedig 23 darab Ganz-szerelvény váltotta a korábbi kocsikat. A Millenniumi Földalatti Vasút 11 állomásából 8 eredeti maradt, 3 pedig a későbbi átalakítások eredménye. A végleges rekonstrukció után 1973-ban a pálya teljesen a felszín alatt futott tovább, és 2002 óta az Andrássy úttal együtt a világörökség része. A földalatti múzeum a Deák téri lejárócsarnok makettjével és az 1896-os kocsik rekonstrukciójával örökíti meg ezt a létfontosságú mérnöki teljesítményt.

  1. A földalatti megvalósítását előkészítő tervek és megállapodások időrendi áttekintése.
  2. A pálya hossza, állomásai és a föld alatti technikai megoldások részletezése.
  3. A díszes lejárócsarnokok tervei, kivitelezése és bontása.
  4. A korszerűsítések és múzeumi örökség jelentősége a városképben.

Részletek a kivitelezés technikai oldaláról

A földalatti vasút mélyépítése az Oktogon környékén kezdődött, a kocsikat a Schlick gyárban készítették, belső területein a Siemens & Halske hajtóművei dolgoztak. A 6 méteres alagút szélesség és 2,85 méteres magasság korlátozó volt, ezért a kocsikat hattyúnyak alakú főtartókkal kellett megvalósítani. A födém vasbetonból készült, acéloszlopokkal támasztva, a talajvíz elleni védelem érdekében szádfal és víznyelő kutak kerültek kiépítésre. A többrétegű, vízhatlan födémet acélgerendákra támaszkodó betonboltozat alkotta. A fakocka burkolatot az Andrássy úton alkalmazták a zaj- és súlycsökkentés érdekében.

Az utastérben a vállalat egyszerre fontos funkciót töltött be: a fényes mahagóni és jávorfa burkolatú ülések, a megfelelően védett ablakok és a figyelmeztető feliratok biztosították az utasok kényelmét. A nyomvonal magja a Gizella térről indult, az Andrássy út és a Városliget felé haladt, végül az Állatkertnél ért véget. Az alagút extázisos technikai megoldása és a csillogó díszek a korabeli közlekedési művészet ékköveiként szolgáltak.

Millenniumi Földalatti Vasút állomásbejáratok és pavilonok fotói

A történet kulturális öröksége

A földalatti megnyitása óta Budapest a kontinens első földalatti villamosvasútjával büszkélkedhet. A kivitelezés esztétikai értékei: Zsolnay kerámiák, majolika díszek és a díszes lejárócsarnokok, amelyeket Schickedanz Albert és Herzog Fülöp Ferenc tervezett a Gizella térre és az Oktogonhoz. A Deák téri és Gizella téri pavilonok minden részlete a kor szecessziós ízlését hirdette. A későbbi átépítések során azonban több építményt bontottak vagy átalakítottak a közúti forgalom és városkép érdekében.

A millenniumi földalatti végső formája és a múzeumi kiállítások megőrzésre kerültek: a Deák téri lejárócsarnok makettje a Földalatti Vasúti Múzeumban, a régi kocsik pedig az 1896-os díszes kivitelezés visszaadása érdekében restaurálásra kerültek. A Millenniumi Földalatti Vasút 125 éves évfordulóján a járművek és állomások is számos restauráláson mentek keresztül, hogy napjainkban is emlékezhessünk erre a mérnöki bravúrra.

tags: #felcsut #foldalatti #epitkezes

Népszerű bejegyzések: