Felhőkarcolók és New Manhattan: hogyan formálódott a magasváros históriája

Empire State Building, Chrysler Building, One WTC, Flatiron - néhány New York ikonikus felhőkarcolói közül. A város sziluettjét uraló építmények legtöbbje megérdemelné a figyelmet, annyi rekordert, úttörőt találni közülük. A város neves felhőkarcolói közül csak hármon, a One World Trade Centeren, a GE Buildingen és az Empire State Buildingen üzemel jelenleg nyilvános kilátó. A város egyik fő új turistacélpontja a One World Trade Center kilátója. A One WTC kilátója az épület három emeletén, a 100-102. szinten terül el 386 méteres magasságban, amivel a kilencedik legmagasabb ilyen létesítmény a világon. Már a feljutás is külön show. A háromemeletes kilátót végigjárva 360 fokban élvezheted a panorámát; tiszta időben a George Washington-hídig vagy akár Coney Islandig ellátni. A szintek elő sorban a nézelődést szolgálják, de van itt büfé, étterem, ajándékbolt is. Jegyet, illetve látogatási időt előre kell foglalni a kilátó honlapján. Az antennájával együtt 443 méter magas Empire State Buildingen két kilátó is működik. Az alsó (main deck) a 86. emeleten, a felső (Top deck) pedig a 102-diken. Az alsó kilátót a kupola tövében alakították ki. Egész tágas, még ajándékboltok és vécé is van itt. A kilátók reggel nyolc órától éjjel kettőig vannak nyitva. A Top of The Rock a GE Building kilátójának a neve. A keskeny épület 1933 óta áll Közép-Manhattanben, egy hosszabb szünet után, 2005-ben kapott újra nyilvános kilátót. Ez a 67. és a 70. A kilátó alsóbb szintjein üvegtáblákon át élvezheted a 360 fokos kőrpanorámát, míg a 260 méteren lévő legfelsőn már csak egy korlát van közted és a látkép között. A Top of The Rock reggel nyolc órától éjfélig látogatható, az utolsó lift tizenegykor visz fel. Ott vannak még a tetőteraszok, amik kilátóként is felfoghatóak. Ilyenből sok van a városban, legtöbbje egész jó magasságban, jó kilátással. Sok bár, étterem működik az épületek tetején, de az sem ritka, hogy egy hotel fenntart magának egy tetőteraszt. Ha szeretnél építészeti rekorderekre vadászni, segítünk. Az elmúlt száz ötven évben ugyanis a város tizenegy felhőkarcolója birtokolta hosszabb-rövidebb a világ legmagasabb épülete címet. Ez a rekord utoljára a World Trade Center északi tornyával volt New Yorké, 1974-ben viszont a Chicagói Sears Tower elvette tőle. A 119 méter magas Park Row Building 1899 és 1901 között volt a legnagyobb. A Metropolitan Life Tower volt az első 200 méter feletti felhőkarcoló. 213 méterével 1909 és 1913 között tartotta a címet. 241 méterével 1913 és 1930 között nem volt a Woolworth Buildingnél nagyobb. A Trump Buildingként is ismert 40 Wall Street 283 méterével csak pár hónapig volt rekorder 1930-ban. A város egyik legszebb felhőkarcolója, a 319 méter magas Chrysler Buildng 1930-tól ’31-ig volt a legmagasabb. Az Empire State Buildinget négy évtizeden át, 1931 és 1972 nem tudta senki megverni. Ehhez elég volt neki 381 méter. Chicago mellett New Yorkot szokás a felhőkarcoló-építészet úttörőjeként nevezni. Bár ma már leginkább Hongkong, Dubaj és Sanghaj a műfaj királyai, tizenhárom 250 méternél magasabb épületével New York még most is élmezőny tagja. Sok egykor rekordernek számító felhőkarcolója az évek alatt eltűnt ugyan, de a múlt század elejéről sokat őriz még, melyek a modern épületekkel összhangban alkotják a mai városképet. Kiadós képgyűjtemény a város felhőkarcolóinak építéséről: A sorozat 1.; 2. és 3. Manhattan délnyugati csücskén, a Battery Parkhoz közel található a Felhőkarcoló múzeum (Skyscaper Museum, ha keresnéd). A különleges kialakítású múzeum padlója rozsdamentes acélból készült, amely a belső kialakítással együtt különös térérzet ad. A múzeum az építészet több oldalát bemutatja, de első sorban a dizjánnal és a technológiával foglalkozik. A kiállítási tárgyak között fotók, tervrajzok, vázlatok, modellek és térképek láthatók. A felhőkarcolók New Yorkban kezdték meg ma is virágzó karrierjüket, közelebbről Manhattan déli részén épültek az első magasházak, majd felhőkarcolók. 150 méter feletti épületek esetében beszélhetünk felhőkarcolóról, de valójában ennél jóval alacsonyabb házakra is ráhúzzák a felhőkarcoló megnevezést. New Yorkban a 19. A felhőkarcolók New Yorkban kezdték meg ma is virágzó karrierjüket, közelebbről Manhattan déli részén épültek az első magasházak, majd felhőkarcolók. 150 méter feletti épületek esetében beszélhetünk felhőkarcolóról, de valójában ennél jóval alacsonyabb házakra is ráhúzzák a felhőkarcoló megnevezést. New Yorkban a 19. század végén indult el a magasházak világszintű fejlődése, hiszen akkor rúgták be a város gazdasági motorjait, ami köszönhető annak is, hogy az európai bevándorlók száma ugrásszerűen megnőtt. Az 1870-es években kezdték el azokat a 7-10 emeletes házakat megépíteni, amelyek egyáltalán lifttel rendelkeztek. Ez azért volt fontos, hiszen korábban a liftnélküli házak felső szintjeit meglehetősen rossz hatékonysággal tudták hasznosítani, valamint a vizet is nehezen tudták felnyomni a magasabb emeletekre. A toronyházak építésének nagy lökést adott a liftek megjelenése: Elisha Otis volt a felvonó-evolúció első nagy alakja, aki 1852-57 között több találmányt is letett az asztalra. Egyik munkatársa, Baldwin pedig 1872-ben feltalálta a hidraulikus meghajtású liftet, amelyet két év múlva már gyártani kezdtek. 1902-ben már a 25 emeletesnél magasabb házakba is képesek voltak felvonót szerelni. Korábban nem csak az alacsony telekárak nem ösztönözték a beruházókat magasabb házak építésére, hanem a technológia sem állt rendelkezésre. A magasabban fekvő szintek megépítése többe került, hiszen ha kőben vagy téglafalban gondolkodtak, akkor az épület alacsonyabb részein vastagabbra kellett tervezni a falakat, amely növelte a költségeket, és csökkentette a hasznos alapterületet. Valamint az acél meglehetősen drága mulatság volt akkoriban. Harmadrészt pedig senki sem fizetett több bérleti díjat azért, mert az irodája az ötödik emeletnél magasabban volt, még ha lifttel is közlekedett. Vagyis a hatodik emelettől felfelé a kivitelezés költségei nagyobbak voltak, mint a bérleti díjból származó bevételek. A virágzó gazdaság általában mindig ingatlanár-robbanást idéz elő, így történt ez New Yorkban is, ahol felmentek a telekárak. Mivel a tulajdonosok drágán vették a telkeket, ezért minél magasabb épületeket akartak felhúzni, hogy megfelelő profitra tegyenek szert. Persze a magasabb épületek kivitelezése növelte a költségeket, hiszen erősebb szerkezeteket és nagyobb alapot kellett építeniük, másrészt lényeges szemponttá vált a liftek építése, miközben a felvonók részére egyre több területet kellett elvonni a házban, így az nem hasznosult kereskedelmi felületként. New Yorkban és Chicagóban épültek a legmagasabb házak, mivel itt mentek fel leginkább a belvárosi telekárak. A felhőkarcoló-építkezések másik fő oka a technológia fejlődése, hiszen az acél ára jelentősen csökkent a 19. század végére. További technológiai fejlesztések segítették elő a nehezebb szerkezetű épületek felhúzását. Így például 1850 körül a födémeket öntöttvas-gerendákkal erősítették meg, míg 1885-ben már acélgerendákat alkalmaztak. 1890 után pedig acélt használtak mind a függőleges, mind a vízszintes szerkezetek építéséhez. Chicagóban például 1885 és 1895 között közel 50 acélszerkezetes épületet kiviteleztek. Nagyjából 1000-4000 munkás dolgozott egy-egy építkezésen. A 20. század első felében New York már a világ legnagyobb üzleti központjainak egyike lett, és ezt a hatalmas fejlődést kiválóan illusztrálja az irodaházak evolúciója. Néhány statisztika meglehetősen beszédes: az 1870-es években Manhattan déli részén mindössze néhány irodaház érte el az öt emeletes magasságot, 1880-ben New Yorkban még csak 6 épület volt magasabb 10 emeletnél, 1900-ban azonban Dél-Manhattanben már 65 irodaház érte el a 200 láb magasságot. 1908-ban már 538 épület volt 10 emeletnél magasabb. A felhőkarcoló kifejezést a 19. századtól használják, a világ legelső felhőkarcolójának az 1870-ben átadott, 43 méter magas Equitable Life Buildinget tartják, amelyben utaslift is volt. 1889-ben Chicagóban elkészült a 82 méteres Auditorium Building, 1894-ben pedig a Manhattan Life Insurance Building meghaladta a 100 méteres magasságot. 1909-ben átadásával a Met Life Building elérte a 200 métert is. A híres-nevezetes Empire State Building 1931-re készült el, és az antennáig számolva elérte a 443 méter magasságot, amellyel 1972-ig a világ legmagasabb felhőkarcolójának számított. Ezután adták át a WTC északi tornyát, amely az antennával együtt 526 méter magas épület volt. 1974-ben a Chicagói Sears Tower lett a number one 527 méterrel. A 21. A szuperkeskeny felhőkarcolók, más néven ceruzatornyok az elmúlt évtizedben kezdtek el szaporodni New Yorkban, melyek sorát a SHoP Architects 111 West 57th Street-i épülete fejelte meg, ami egyben a világ legvékonyabb felhőkarcolója címet is megkaparintotta. Bár nincs hivatalos arányszám annak meghatározására, hogy egy felhőkarcolót szuperkeskenynek lehet-e nevezni, általában úgy tartják, hogy legalább tízszer olyan magasnak kell lenniük, mint a legkeskenyebb pontján mérhető szélességük. A múlt hónapban elkészült 111 West 57th a világ legkeskenyebb felhőkarcolója a maga elképesztő 24:1 arányával. A SHoP Architects által tervezett luxustorony, amely ceruzaszerűen keskenyedik, emeletenként csak egy társasházi lakást tartalmaz. A torony építése 2014-ben kezdődött, de 2017-ben pénzügyi nehézségek miatt leállt. A Central Park Tower a maga 472 méteres magasságával jelenleg a világ legmagasabb lakóépülete. A 18:1 arányú épület 2019-ben érte el teljes magasságát, és 2021-ben nyitotta meg kapuit a lakók előtt. A 2019-ben elkészült toronyházat, melyet a New York-i múzeum közelsége miatt MoMa-toronyként is emlegetnek, Jean Nouvel Pritzker-díjas francia építész tervezte. A 77 emeletes,320 méter magas épület a 11. legmagasabb épület a városban, magassága és szélessége 12:1 arányban van. A Mies van der Rohe tervezte Seagram Building melletti 63 emeletes felhőkarcolót Manhattan Midtownjában a brit Foster + Partners építésziroda tervezte, hogy kontrasztot alkosson szomszédjával. „A Seagram sötét bronzszínével szemben a mi tornyunknak tiszta fehér, hullámzó héja lesz. Arányai szinte lehetetlenül karcsúak, a kilátás pedig egyszerűen hihetetlen lesz” - mondta a Foster + Partners alapítója, Norman Foster. A Flatiron kerület legmagasabb épülete, a Madison Square Park 237 méter magas. A Herzog de Meuron által tervezett 56 Leonard felhőkarcoló Lower Manhattan Tribeca negyedében található. A 60 emeletes épületet a helyiek „Jenga-toronyként” emlegetik homlokzatának szaggatott, egymásra rakott jellege miatt. Az uruguayi építész, Rafael Viñoly stúdiója által tervezett, 392,1 méter magas, 85 emeletes, egységes burkolatú felhőkarcoló a szupervékony felhőkarcoló tervezésének korai példája volt, magassága és szélessége 15:1 arányú. A kezdet ennél sokkal szerényebb volt, az első, már felhőkarcolónak nevezett magasházak a 90 métert sem érték el. A felhőkarcoló jellegzetesen XX-XXI. századi „termék”. A felhőkarcolók valahol külön világok. Nagyon sok nagyváros elképzelhetetlen lenne a tornyok nélkül, azok is, ahol nem a helyhiány szorította rá az építőket a magas épületek felhúzására. A legelső kérdés az, miért vannak és hogyan alakultak ki? Bár már a reneszánsz Itáliában, például Bolognában vagy Luccában is építettek sokemeletes, magas tornyokat a városokban, azok jelentős része vagy védelmi, vagy reprezentatív célokat szolgált. A felhőkarcolók építéséhez a technikának fel kellett nőnie, hiszen számos technikai újításnak kellett elterjednie, hogy meg lehessen építeni egy ilyen épületet. Egyrészt a legtöbb felhőkarcoló váza acél, azaz az acélszerkezet építésnek kellett olyanná válnia, hogy egy magas épületet elbíró szerkezetet lehessen az acélgerendákból összerakni. Az acél azért elengedhetetlen, mert különben a magas épületek alsó szintje szinte tömör lenne, ugyanis a hagyományos falazásnál minél magasabb egy épület, annál vastagabb falai lesznek az alsó szinteken, ami igazán magas épületnél már nem kivitelezhető. Ugyancsak fontos eleme a magas épületeknek a vasbeton. A vas jól bírja a húzást, a beton a nyomást, együtt, azaz a betonba vasat helyezve olyan anyagot kapunk, amely a húzást és a nyomást kitűnően kezeli, ezért ideális építőanyag. Legalább ennyire fontos, hogy az embereknek és a víznek is fel kell jutnia valahogy a magasba, hiszen 15-20 emeletet senki sem lépcsőzik szívesen, és a magasban szeretne vízhez is jutni. Ezek az innovációk a XIX. század utolsó évtizedére értek be, ezért a klasszikus felhőkarcolók a XX. század elején kezdtek megjelenni. Az első ilyen elvek szerint épített épület a New Yorkban álló Flatiron Building vagy közkeletű nevén vasaló ház. Az 1900-as évek elején az amerikai vállalatok körében nemcsak a jobb telek-kihasználás, hanem a PR is fontos oka volt az egyre magasabb épületek emelésének. Ekkor készültek azok a filmfelvételek, ahol magasan, a csupasz vasgerendákon sétálgatnak a munkások, emelik be a szerkezetre szerelt daruval az acélgerendákat, és szegecselik össze. Az amerikai nagyvállalatok sorra emelték az egyre magasabb tornyaikat. Az első, amely meghaladta az Eiffel torony méretét a Chrysler tornya volt, ez a New Yorkban álló épület ráadásul pont egy nappal a nagy gazdasági válság kitörése után készült el, és természetesen, ha rövid ideig is, de a világ legmagasabb épülete lett. Nem sokkal később készült el szintén New Yorkban az Empire State Building, 1931-ben, az első épület, amely 100 emeletnél is magasabb (102) volt. Ráadásul ezen épület 40 évig tartotta a csúcsot, hiszen 1971-ig, a World Trade Center tornyainak befejezéséig ez volt a legmagasabb felhőkarcoló a világon. (A csúcsa azért is különleges, mert eredetileg léghajókikötőnek szánták.)

Címlapképünkön is egy New York-i látkép látható az Empire State Buildinggel. A II. Ugyan a felhőkarcoló leginkább sokáig az USA-hoz volt köthető, a magas épületek iránti lázból Kelet-Európa sem maradhatott ki, igaz kissé más logika van: Nyugaton a vállalati fejlődés, az egyre koncentráltabb irodai munka igényelte a tornyokat, Kelet-Európában az államszocializmus reprezentációja. Moszkvában áll a Lomonoszov egyetem szocialista realista tornya, amelynek másolata Lengyelországban található, ahol ez a Technika Háza, benne a lengyel technikai múzeummal. Azaz ezen jellegzetes, városképet meghatározó tornyokban nem vállalati irodák és/vagy lakások kaptak helyet. A felhőkarcoló építése sem mindennapi történet, hiszen mélyre kell alapozni. A szerkezetet nem lehet hagyományos daruval építeni, a darukat általában maga az épület tartja, és ahogy a ház nő, a darukat is egyre feljebb emelik. A vasbeton magnál olyan csúszó zsaluzatot alkalmaznak, amelyet szintén szintenként fel-fel emelnek, és a zsaluzatot a már kész épületrészek tartják meg. Az építés ezért egyfajta logisztikai csúcs alkotás. A Petronas tornyoknál a két ikertorony egyikét egy japán, a másikat egy dél-koreai cég építette, és természetesen a két csapat versenyzett. A tét az volt, ki építheti meg a két tornyot összekötő hidat a magasban. Azonban a felhőkarcolóknál számos más dologra is figyelni kell. A világ jelenleg legmagasabb épülete a Burdzs Kalifa - amely 828 méter magas - a szennyvizet nem lehet hagyni, mert a hatalmas magasság miatt ez gondokat okozna. Mindemellett nem mellesleg ott van a biztonság kérdése. Hiába épülnek ezek a felhőkarcolók gyors és nagy befogadású liftekkel, katasztrófa idején nem lehet használni azokat. Arról, mennyire fontos a jó menekülési rendszer, szomorú tanulsággal szolgált a 2001. szeptember 11-i merénylet, amikor is a New York látképét addig meghatározó tornyok, a World Trade Center ikertornyai áldozatul estek a terrortámadásoknak. Pont e miatt a támadás miatt megváltoztak a modern felhőkarcolók előírásai. Ma már szélesebb lépcsőket építenek, a lépcsőházban ráadásul kis túlnyomás van, hogy a füst ne tudjon bejutni tűz esetén. Ezen felül ma már vannak olyan liftek, amelyek katasztrófahelyzetben is használhatók, sőt sok helyen csak a tűzoltók által használható lifteket is beépítenek.

Kína, Japán, Tajvan számos hatalmas felhőkarcolónak ad helyet, ahogy az indonéziai Kuala Lumpur meghatározó eleme a Petronas ikertornyai, a két tornyot összekötő látványos híddal. Csak reprezentáció? Az USA sok városában és másutt is nem feltétlenül van szükség felhőkarcolóra, hisz talán lehetne építeni elég irodát és lakást alacsonyabb épületekben is. Azonban a felhőkarcoló egy szimbólum, a hatalom, a pénz, a technikai fejlettség koncentrációjának szimbóluma, amely sokszor nem is veszi figyelembe a helyi igényeket és lehetőségeket. Vajon hogyan készültek Manhattan évtizedek óta álló felhőkarcolói? Milyen volt a sziget látképe az Empire State Building vagy a Chrysler Building megépítése előtt? Mint a felhőkarcoló-építészet egyik szülővárosa, New York számtalan újítást és rekordot adott a világnak. Némi túlzással mondhatjuk, hogy Manhattan volt a 20. század egyik meghatározó felhőkarcoló-építészeti központja. A szűk területre épült 87 méter magas irodaház, a Flatiron, 1902-ben készült el, és egyike volt a kor első acélvázas épületeinek. Az acélvázas megoldást a kényszer szülte, a szokványos technikákkal ilyen szűk területre ugyanis nem lehetett volna ennyire magas épületet felhúzni. 1913-ben adták át a Woolworth Buildinget, amely elkészültekor a világ legmagasabb épülete volt. A 13,5 millió dollárból készült, 241 méter magas felhőkarcoló a szintén Manhattanban álló Metropolitan Life Towertől lopta el a csúcsot, amit aztán 1930-ig magánál tartott. 1926 és 1930 között épült a Chrysler Building, mely elkészültekor nem csak a legmagasabb felhőkarcoló címet, de a világ legmagasabb épülete címet is megszerezte egyben. Ezt 319,4 méteres magasságával érte el. 1928-ban már javában épült a Chrysler Building. A Wall Street-i pénzügyi szakember Raskob 41 millió dollárt szedett össze egy felhőkarcolóra, aminek egyértelmű szándéka volt a legmagasabb cím elérése. Az Empire State Building munkálatai 1930. január 22-én kezdődtek meg. A néhány háztömbbel odébb épülő Chrysler ekkor már nagyon jól állt, ami húzóerőként hatott az itt folyó munkára. Talán épp a motiváció miatt, de az Empire építése rohamtempóban, 3400 munkás részvételével zajlott. A Chryslert 1930. május 27-én átadták, az Empire ellenben csak majd' egy évvel utána, 1931. május 1-jén készült el. A legmagasabb cím mellett, azonban a leggyorsabban felépült felhőkarcoló rekordját is megszerezte.

A 21. században a tendencia a szupervékony toronyképzés felé fordult: a SHoP Architects tervezte 111 West 57th Street 24:1 arányával a világ legkeskenyebb felhőkarcolójává tette. A Central Park Tower 472 méteres magasságával jelenleg a világ legmagasabb lakóépülete, 18:1 arányban. A 77 emeletes, 320 méter magas torony a MoMA közelsége miatt néha MoMa-toronyként is emlegetik. A 56 Leonard a Tribeca kerületben 60 emeletes, 392,1 méter magas épület, melyet a helyiek Jenga-toronyként emlegetnek szaggatott homlokzata miatt. A Seagram Building melletti torony, a Millerék által tervezett 63 emeletes felhőkarcoló a Midtownban a fehér héjával, tervezői kontrasztot ad a közeli Seagram Buildinghez. A következő fontos pont Manhattan történetében a 87 méter magas Flatiron Building, a vasalóház, amely 1902-ben készült el és az acélvázas megoldást tette lehetővé a szűk telek ellenére. A 56 Leonard, a 111 West 57th Street és a Central Park Tower példái annak, hogyan töri meg a torony a hagyományos arányokat és adják az ikonikus látványt a városnak. A felhőkarcolóépítészet történetében a sütő módra sütött tény, hogy a darukat gyakran maga az épület tartja, s a zsaluzatot is fokozatosan emelik fel. A modern kor különösen előtérbe helyezi a biztonsági előírásokat: a hivatali és magánépületekben kollaterálisan kifejlesztett kilátók és a tűz- és menekülési rendszerek a 11-i események hatására váltak kötelezővé. A világ legmagasabb épületei közül a Burdzs Kalifa jelenleg 828 méter magas, és logisztikai, vízellátási és tűzvédelmi megfontolásokat egyaránt figyelembe kell venni.

Vajon hogyan formálódott Manhattan sziluettje az Empire State Building és a Chrysler Building megépítése előtt? A felhőkarcoló-építészet története a 19. század végén indult meg, amikor az acél és vasbeton fejlődése lehetővé tette a magasabb épületeket. A felvonók megjelenése, a magasabb emeletek gazdasági hasznosítása és a telekárak emelkedése mind hozzájárultak a tornyok megjelenéséhez. Az első jelentős címadók közé tartozott a Park Row Building, a Woolworth Building és a Metropolitan Life Tower, majd 1930 körül az Empire State Building felívelt a csúcsra, és 40 évig ott maradt. A 20. század végére pedig a város újabb rekorderekre talált: a ceruzatornyok, a szuperkeskeny tornyok, és a közeli Central Park Tower és 111 West 57th Street, amelyek a város mai ismeretére formálták a látványt.

1. Flatiron Building és az acélvázas építés elterjedése
2. Chrysler Building és Empire State Building megépülésének gyors ütemezése
3. A 21. századi ceruzatornyok és a szupervékony tornyok megjelenése

tags: #felhokarcolo #epitese #new #manhattan

Népszerű bejegyzések:

• Szarvascsárda Társasház elérhetősége
• Római civilizáció a Grand Ages: Rome Gold Edition-ben
• Földhivatal ellenőrzés alatt – hasznos tippek
• Ramocsáni eladó házak: költséghatékony lehetőségek útmutatóval
• Bosch kerámia főzőlap típusok és összehasonlítás