Gregersen palota alaprajza és a Gregersen família 19–20. századi építőművészete Budapesten
Tavaly április 17-én kezdődött Budapesten, a Fiumei úti sírkertben, és idén május 18-án Nagybörzsönyben és Szobon zárult a Gregersen-emlékév. A nagybörzsönyi evangélikus templomban gyülekeztek össze a Gregersen leszármazottak, hogy istentisztelet keretében adjanak hálát mindazért, amit Gregersen Gudbrand (1824-1910) életében létrehozott. A helyszín nagy jelentőségű volt a Gregersen család számára, hiszen egykor ide jártak át istentiszteletre Szobról. A Magyarországon befutott nagyvállalkozó sosem felejtette el, hogy honnan indult, ahogyan mindvégig hű maradt evangélikus kereszténységéhez is. Az igehirdetés szolgálatát Gregersen-Labossa György végezte, a prédikációban is felelevenítve a híres előd életét és életművét. Hangsúlyozta: Gregersen Gudbrand abban is máig ható példát mutatott, hogy mindazért, amit elért, Istennek mondott köszönetet és hálát. Az életéért, a családjáért, a munkájáért érzett hálát jótékonysággal is kifejezte, életével és munkájával is hirdette Isten dicsőségét. Közben pedig a közjót is szeme előtt tartotta. Így tett akkor is, amikor a szegedi nagy árvíz után jótékony adományokkal segítette a bajba jutott embereket. E tette elismeréseként nemesi címet kapott. Gregersen Gudbrand például szolgál a ma embere előtt. Az istentisztelet keretében a gyülekezet és a Gregersen leszármazottak együtt ünnepelték az Úr szent vacsoráját. A megemlékezés Szobon folytatódott, amely egykor lakóhelyként szolgált a család számára. A kisváros lakói emlékparkot alakítottak ki abban az utcában, ahol Gregersenék háza áll. A park átadásán Ferencz Gyöngyi polgármester köszöntötte a megjelenteket. Ünnepi beszédet Lánszki Regő, az Építési és Közlekedési Minisztérium építészeti államtitkára mondott. Mint hangsúlyozta, a park arra emlékeztet, hogy elkötelezettséggel, szakértelemmel és közösségi szellemmel maradandó értékek születhetnek. Az ünnepségen Norvégia magyarországi nagykövetsége is képviseltette magát. A nagykövetség képviselője hangsúlyozta: a Gregersen családnak elévülhetetlen érdemei vannak abban, hogy a két ország kapcsolatát szorosabbra fűzte. Gregersen Gudbrand fia, Endre az első norvég konzulként szolgált Magyarországon. Az ünnepségen felszólalt dr. Gönczi Ambrus helytörténész, muzeológus, aki közel harminc éve kutatja Gregersen Gudbrandnak és családjának a történetét, kutatásait doktori disszertációjában is feldolgozta. Bár a Gregersen-emlékév lezárult, Gregersen és családja továbbra is a figyelem középpontjában áll majd. Az Evangélikus Országos Múzeum kiállítást rendez, a Dunatáj Alapítvány közreműködésével pedig dokumentumfilm készül, amely bemutatja a Gregersen-életművet.
A Gregersen család története és fő állomásai
1824. április 17-én született a Modum egyházkerülethez tartozó Strand nevű udvarházban. 14 évesen Christianiába (Oslo) költözött, ahol előbb egy ácsmesternél a szakma minden fortélyát elleste, majd két hídépítő mérnöktől matematikát és geometriát tanult. 1842-ben Koppenhágába ment, ahol két év múlva elkészítette mesterremekét, az ottani városháza egyik ablakát. 1844-ben néhány társával vándorútra indult, hogy tovább gyarapítsa az ismereteit. Berlinben a Spree folyónál kikötőépítésben segédkezett, s részt vett egy kórház és egy börtön építésénél is. 1845-ben Drezdába ment, majd Prága következett. Prágából Bécs felé vette az útirányt, s ekkor került először kapcsolatba a vasúttal is. Bécsben egy magyar építész azt ajánlotta neki, próbáljon szerencsét Pesten, mert ott egyre nagyobb igény mutatkozik jól képzett ácsokra, építőmesterekre, és biztosan talál magának munkát. Pesten először Zitterbarth Mátyás építőmester alkalmazta, aki kisebb raktárépületek tervezését bízta rá. Nem sokáig dolgozott azonban a neves mesternek, mert a Pestet Béccsel összekötő vasútvonal építése sokkal nagyobb feladatokkal kecsegtetett. Zitterbarth Mátyás portréja (Magyar Művészet, 1937. XIII. évf. 8. 1848 forradalmi eseményei, majd a magyar szabadságharc minden bizonnyal nagy hatással volt a fiatal norvégra. Önkéntesként jelentkezett a IV. számú mérnökcsapatba, mint utásztiszt szolgált a Habsburg-ház ellen vívott küzdelemben. 1849 tavaszán Paksnál egy pontonhíd összeszerelésével hívta fel magára a figyelmet, négy csatában is harcolt, ott volt a végzetesnek bizonyuló temesvári ütközetben is. A fegyverletételt követően Észak-Itáliába menekült. Vasúti híd Tokajnál, egyik munkája az 1860-as évek elejéről (Vasárnapi Ujság, 1863.
A 1850-es évek második felében rendelkezett már elegendő tőkével ahhoz, hogy ne csupán egy kivitelező megbízottjaként működjön, hanem a saját maga ura legyen. Első magyarországi éveit Szobon és környékén töltötte, későbbi feleségével Esztergomban ismerkedett meg, a kezdeti vállalkozásaihoz üzleti partnert is a közelből választott. Gregersen első országos jelentőségű munkája a szolnoki vasúti híd volt. A híd az 1857. novemberében megnyílt Szolnok-Debrecen vasútvonal részeként épült, s az ország leghosszabb vasúti fahídjának számított. A fa cölöpjármokon nyugvó feszítőműves alkotmány 28 ártéri és 10 meder feletti áthidaló szerkezettel rendelkezett, teljes hossza 512 méter volt. Ezen az egyvágányú fahídon 31 évig bonyolódott le a vasúti forgalom. A norvég vállalkozó a híd tervezésének feladatát és az építkezés irányítását is elvállalta.
Budapest, Ferencváros és a Gregersen-palota
Az 1875-ös év fontos mérföldkő volt Gudbrand életében. Ekkor készült el Ferencvárosban családi háza a mai Lónyay utca 29. alatt, és ebben az évben adták át a fővárosban a Népszínház épületét, melynek elkészítéséért első állami kitüntetését érdemelte ki. A vállalkozás fővárosba költöztetéséről már majdnem egy évtizeddel korábban döntött, felismerve, hogy könnyebben jut megbízásokhoz, ha rendelkezik Pesten telephellyel. 1865-ben megvásárolta Luczenbacher Jánostól a fafeldolgozó üzemét, kibővítette asztalosműhelyekkel és hatalmas raktárakkal. 1868-ban Angyalföldön is megvetette a lábát, a Vizafogó 18-20. számú telken létesített fűrészüzemet, gőzgépekkel, asztalosműhelyekkel, istállóval. Gregersen 1875-ben költözött be népes családjával pesti állandó lakóhelyére, az akkori Két Nyúl utca 29-35. A Gregersen család egykori otthona a Lónyay utca 29. A Bergh Károly építész tervei alapján épült lakóház egyszerre tükrözte az ekkor már nagyiparosnak számító vállalkozó puritán életszemléletét és azt az igényt, hogy ha kell, nagyszámú vendéget is tudjon fogadni a család otthonában. A neoreneszánsz stílusban kialakított kétszintes épület falait gazdag gipszelemekkel díszítették, a belső kiképzéshez felhasznált vörös fenyőt Gregersen egyenesen Norvégiából hozatta. A lakóház mellett állt az irodaépület, mely összeköttetésben állt a lakóház mögötti, nagy területen húzódó gyáregységekkel: a 200 négyszögöl alapterületű asztalosműhellyel, a mellette lévő parkettműhellyel, a mögöttük álló kazánházzal, és egy nagyméretű fedett raktárral. Ebben az időben már újabb rokonok: testvérek, unokatestvérek és egy nagybácsi is Pestet választották munka- és lakóhelynek, a családi vállalkozást erősítették. A mai Blaha Lujza térre szánt pesti Népszínház igazi kihívásnak számított az alapterületét és a méreteit tekintve. Az épületet a bécsi Fellner és Helmer tervező- és építővállalat tervezte. A Népszínház asztalos- és ácsmunkái Gregersen tervei alapján és az ő irányításával folytak. A berendezés legnagyobb része, a bútorok és a nézőtér ülései is a vállalkozó ferencvárosi telepén készültek. A Népszínház előcsarnoka korabeli fametszeten (Magyarország és a Nagyvilág, 1875.
Az 1880-as évek és a nagy infrastrukturális szerep
Gregersen Gudbrand az 1880-as évekre már olyan építővállalatot irányított, mely vasútvonalak kiépítését, hidak tervezését és építését, középületek és lakóházak alapozását, az ácsmunkáit és belső berendezését is képes volt elvállalni az ország egész területén. Volt olyan év, amikor egyszerre épített vasúti hidat a Dunántúlon, vasútvonalat Erdélyben és laktanyát a Felvidéken. Csupán a fővárosban a Keleti pályaudvar, a Nyugati pályaudvar a Déli pályaudvar fogadócsarnokának vagy a Boráros téri Elevátorháznak a cölöpözési és ácsmunkáit kivitelezte, de az Országház ajtói és ablakai is gyárában készültek. Neve, megbízhatósága és segítőkészsége mégis egy természeti katasztrófa után vált országosan ismertté. 1879. március 11-én Szeged városát elöntötte a megáradt Tisza, 5585 ház omlott össze, 151 ember lelte halálát a szerencsétlenség során. Az újjáépítési munkálatokban Gregersen vállalkozása oroszlánrészt vállalt. Először az otthonukat vesztett lakosok számára fabarakkokat építettek az úgynevezett Népkert magaslatán. Ezt követően a vízmentesítést oldották meg pumpák segítségével, majd a feltöltési munkálatok nagy részét is Gregersen cége végezte. Naponként 2000 kubikost, 700 napszámost, 160 lovas kocsit, 84 nyitott vagont és négy mozdonyt alkalmazott. A munkálatokat először személyesen ő, majd harmadik fia, Nils irányította. 1885-ben a király Gregersent nemesi címmel jutalmazta.

Gregersen Gudbrand vállalatának a kezdetektől a vasútépítés volt az egyik pillére. Ez a munka a Máramarossziget-Körösmező vasútvonal (1892-1895) kiépítése volt. A Magyarországot Galíciával összekötő vasúthálózat részét képező vonal kiépítésére a nehéz terepviszonyok miatt az 1890-es években kevés jelentkező akadt. A vasútvonal építésvezetői Lukács Béla miniszter látogatásakor - balról a harmadik Gregersen Gudbrand (A Vasárnapi Ujság füzetekben, 1894. 65. Szegedi példák is szólnak a cég sokrétű tevékenységéről. Az építkezésnél nagyon sok nehézséggel kellett megküzdeni: nemcsak a hegyi terep, a talajviszonyok, a sok földmunka, híd és alagútépítés nehezítette a kivitelezést, hanem a kedvezőtlen időjárás is. A Tisza helyenként olyan sodrású volt, hogy külön folyószabályozási munkákat kellett végezni ahhoz, hogy egyáltalán a vasúti hidak alapozását megkezdhessék. A legnagyobb nehézséget azonban az 1893 nyarán a Felső-Tisza völgyében kitört kolerajárvány okozta. A kitört pánikban a munkások tömegesen hagyták el a munkahelyüket, az addigi 9080 fős létszám 3700-ra csökkent. Gregersen kénytelen volt külföldi földmunkásokat és szakmunkásokat szerződtetni, és a létszámot végül 1894 tavaszára 15 ezer főre emelte. A vállalat kára végül 4,2 millió forintra rúgott. Bár Gregersen veszteséggel zárta az építkezést, a munkát a vállalata pár hét késéssel így is befejezte, a vasútvonalat pedig 1895. augusztus 15-én teljes hosszában megnyitották.

A Gregersen G. és Fiai Építő Vállalat a következő évtizedben újabb és újabb fontos megbízásokat kapott az Osztrák-Magyar Monarchia határain belül és kívül (például a fiumei és a konstantinápolyi tengeri kikötő korszerűsítése), a családi vállalkozás vezetői, vagyis Gudbrand fiai: György, Hugó, Nils, majd néhány évvel később Ödön, Béla és Endre, újra és újra bizonyították, hogy a Gregersen név egyet jelent a jól végzett munka fogalmával. Az I. világháború és következményei, mint annyi más nyersanyagforrását vesztő cég esetében, végzetesnek bizonyult, az ekkor már részvénytársasági formában működő vállalatot a leszármazottak kénytelenek voltak felszámolni. De szinte felsorolni is nehéz hány, a mai napig is használatban lévő vasúti híd, vasútállomás, középület, templom vagy éppen lakóház őrzi az 1910. A XX. század elején a norvég Gregersen családnév sokak számára ismerősen csengett Budapesten. Már itt megmutatkozott kivételes tehetsége a híd- és vasútépítés terén, így aztán nem meglepő, hogy az 1850-es évektől kezdve egyre több vasúti építkezés kötődött a nevéhez, és az általa vitt céghez. A fővárosban is számos épületet köszönhetünk az ácsmunkákkal is foglalkozó Gregersen-cégnek: a Parlament vagy a Szépművészeti Múzeum faszerkezeteit is ők készítették. Gregersen Hugó építészként számos bérházat tervezett, köztük az egyik legjelentősebb a Móricz Zsigmond körtéri tömb, mely kétségtelenül meghatározza a tér városképét. A Móricz Zsigmond körtéren sokáig beépítetlenül állt a házsornak helyet adó terület - furcsa kontrasztban az 1900-as évek elején a tér túloldalára épült, szecessziós városi bérházakkal. Az 1930-as évek közepén felépült lapostetős házsor egységes homlokzata mögött több különböző épület húzódik, közöttük van Gregersené is, aki a konkrét tervezés mellett a koncepció megálmodója is volt.

A Gregersen család öröksége ma
Ez a kerékpáros útvonal amellett, hogy felfedezi az albertfalvai Duna-partot, olyan kevésbé ismert helyeket is útba ejt, mint a Kék-tó vagy az albertfalvai Arany Dániel téri park. A 4-es metró átadásával kiderült, hogy lehet elegánsan, szép tereken áthaladva is utazni a felszín alatt. Az újbudaiak nap mint nap gyönyörködhetnek a kortárs építészet legjobb alkotásaiban, hiszen a nyomvonal 5 állomása is a kerületet szeli át. A norvég Gregersen Gudbrand a 19. századi Magyarország egyik legmeghatározóbb építési vállalkozója volt, emellett családjával rengeteget tettek a norvég-magyar kapcsolatok elmélyítéséért. A Gregersen-palota ma is áll, egy építésziroda gondozza, és a budapesti városkép fontos részét képezi.
| Jelentős építési projektek | Év | Helyszín |
|---|---|---|
| Népszínház (Ferencváros) | 1875 | Budapest |
| Keleti pályaudvar és középületek | 1880-1900 | Budapest |
| Szolnoki vasúti híd | 1857-?- | Szolnok |
| Máramarossziget-Körösmező vasútvonal | 1892-1895 | Kelet-Kárpátok |
tags: #gregersen #palota #alaprajza
