A házikacsa és családja
A házikacsa, vagy röviden kacsa, a récefélék családjába tartozó baromfi, a tőkés réce (vadkacsa) háziasított változata. Anas platyrhynchos domestica tudományos néven ismert. Háziasítása megközelítőleg 5000 évvel ezelőtt történt. A háziasítás során a kacsák megőrizték vízhez való ragaszkodásukat, így szervezetükben ma is megtalálhatók a vízi életmód jellemzői.
A házi kacsák tartása és hasznosítása különböző módon és különböző célokra történik világszerte. A világ legnagyobb házi kacsa tartói közé tartozik Kína, Vietnám, Banglades, Indonézia és India. Ezek az országok a 2021-es állományuk alapján az első öt helyen álltak.
A házikacsa őse és származása
A házikacsa őse a tőkés réce, ami ma is vadon élő vízimadár. A tőkésréce egész Európában, Ázsiában és Észak-Amerika jelentős részén elterjedt, a Kárpát-medencében a leggyakoribb récefaj, mely a házi kacsa őse. A 20. század elején a magyar parlagi kacsát már ősi magyar fajtaként említik, de származásáról biztos adatok ma sincsenek. A vízközeli falusi, tanyasi gazdaságok egyik legfontosabb baromfiféléje volt. Míg a gazdasszony a libát eladásra nevelte, addig a kacsahús a család ellátására szolgált. A tájegységeknek kialakultak a saját típusaik. A leggyakoribb a fehér szín volt, amelyet a 20. század elején a pekingi kacsával akartak nemesíteni. A "színes", vagyis a tarka, vadas színű kacsa kisebb rangúnak számított, pedig ez a fajtaváltozat őrizte meg leginkább a magyar kacsa ősi formáját. Állománya erősen lecsökkent, Erdélyben és az alföldi tanyákon találhatóak kisebb állományai. Jelenleg a gödöllői Kisállattenyésztési Kutatóintézetben mindkét változatát tenyésztik. Nagyobb állománya található Szarvason is.
A házikacsa jellemzői
A házikacsa csónak alakú, zömök testét sűrű toll borítja. A házi kacsa tolla nem ázik át, mert a teste hátsó részén faggyúmirigy található. Csőrével rákeni a faggyút a tollazatára, így lepereg a víz róla úszás közben és nem ázik át. A bőre alatt található vastag zsírréteg miatt a hideg vizet is jól bírja. Csőre lapos, lemezes és némiképp recés. Nyaka rövid. Teste csónak alakú, úszóhártyás lábai vannak. Az úszásban segíti a lemezes csőr, úszóhártyás láb, csónak alakú test.
Kitűnően bírja a mostoha viszonyokat, igénytelen, ellenálló fajta. Aránylag kistestű, a gácsér mindössze 2,5-4 kg, a tojó pedig csak 2,3-3 kg. Leggyakoribb a fehér és a vadas színváltozat, de előfordulhat barna és fekete színben is. A vadas színű tojó sokkal visszafogottabb színű, mint a gácsér, hasonlóan a tőkés récéhez.
A kacsacsalád
A kacsacsalád tagjai: a gácsér, a tojó, és a kiskacsák. A kacsa hímjét gácsérnak hívjuk, a tollazata színpompásabb a tojóénál. A baromfifélék hímjei közül talán a gácsérok a legrosszabb „udvarlók”, a tojóval való együttlétük szinte csak a párzásra korlátozódik. A szárazföldi párzás is sikeres lehet, de jobb, ha az a vízen történik. A helyes ivararány az, ha 1 gácsérra 3-6 tojó jut. Jobbak az eredmények, ha az egyéves éves gácsérhoz kétéves tojókat tesz az ember, vagy fordítva.
A házikacsa ritkán kotlik, de amelyik mégis „megül”, az kiváló kotlós és jó nevelő. Ezek szinte mindig idősebb kacsák, 15-20 tojás lerakása után kezdenek kotlani. Ha egy tojást mindig a fészekben hagynak, akkor tojónál három-négy hónapig elhúzódhat a tojás, egy-két napi megszakítással. Így összesen 60-70, de akár 90 tojást is raknak a tenyészidő alatt. Ha azonban tojásokat a fészekben hagyják, 15-30 tojás rakása után lekotlanak. Az esetek nagy többségében a kacsatojások tyúkkal vagy pulykával eredményesebben keltethetők. A kacsa kotlós alá 14-16 kacsatojást lehet tenni, de jobb, ha azokat tyúkkal vagy pulykával kelteti az ember, vagy keltetővel. Költés ideje átlagosan 28 nap. Kicsinyei a tojásból kibújva követik anyjukat a vízre.
Már 6 hónaposan kezdenek tojásokat tojni, évente két-hármat. Tojásaikat éjszaka vagy hajnalban rakják. Tojásaik a fajtától függően kékeszöldtől a fehérig terjedő színűek.
Kacsák élete... és feneke
Táplálkozás és hasznosítás
Táplálékát gabona és rovarok alkotják. Ha módja van rá, apró csigákkal, rovarokkal, vízinövényekkel egészítik ki táplálékukat. A házi kacsa mohón és sokat eszik, egyáltalán nem válogatós. Táplálkozását tekintve mindenevő. A magevés mellett szükségük van zöld táplálékra is.
Húsa, mája, zsírja, tepertője finom falat, de tojását - amelynek szárazanyag- és zsírtartalma lényegesen nagyobb a tyúktojásénál - csak alaposan megfőzve fogyasszuk, mert paratífusszal fertőzött lehet. Húsa rendkívül jó minőségű. A kacsafajtákat három csoportba sorolják, hasznosítás alapján: hús, tojás és kettős hasznosítású.
| Tápanyagforrás | Felhasználás |
|---|---|
| Gabona | Táplálék |
| Rovarok | Táplálék |
| Csigák | Táplálék kiegészítés |
| Vízinövények | Táplálék kiegészítés |
| Hús | Élelmiszer |
| Máj | Élelmiszer (pl. libamájhoz hasonlóan) |
| Zsír | Élelmiszer, főzéshez |
| Tepertő | Élelmiszer |
| Tojás | Élelmiszer (alapos főzés után) |
| Fosztott toll | Párnák töltése |
Fosztott tollával párnát töltenek. A kacsákat évezredek óta tenyésztik. Világszerte évente körülbelül 3 milliárd kacsát vágnak le hús céljából. A nyugati világban nem olyan népszerűek, mint a csirke, mivel a csirkének sokkal több fehér, sovány húsa van, és könnyebben tartható zárt helyen, így a csirkehús összára sokkal alacsonyabb, míg a kacsahús viszonylag drága.
Védett fajta
Főként Erdélyben, Szarvason és az alföldi tanyákon lehet találkozni velük. 2004 óta a magyar kacsa a védett háziállat.