Helyrajzi térkép XI. kerület — Újbuda története, adottságai és modern digitalizációja

XI. kerület, vagy hivatalos nevén Újbuda (történelmi nevén 1934-1950 között Szentimreváros, 2005-ig Kelenföld, németül: Neuofen) a magyar főváros, Budapest egyik kerülete, amely a Duna jobb partján, Budán fekszik.

Északon az I. kerület és a XII. kerület, nyugaton Budaörs, délen a XXII. kerület, míg a Duna által keleten a IX. kerület, illetve a XXI. kerület határolja.

A kerületnek jelenleg 21 városrésze van: többek között Kelenföld, Lágymányos, Gazdagrét és az Őrmező.

Jelentősebb terei közé tartozik többek között a Móricz Zsigmond körtér, a Kosztolányi Dezső tér, illetve a Szent Gellért tér.

Főbb közlekedési csomópontjai az imént említett Móricz Zsigmond körtér, valamint a Kelenföldi pályaudvar.

Újbuda kulturális szempontból is jelentős.

Itt található a Bartók Béla Boulevard, amely a művészeti galériák, kávézók, könyvesboltok és kulturális terek színes sorával Budapest egyik legélénkebb városi tengelyévé vált.

A kerülethez tartozik továbbá a MU Színház, a B32 Galéria, valamint számos közösségi és kulturális rendezvénytér.

Az addig jobbára mezőgazdasági jellegű, I. kerülethez tartozó területen a 19. század végétől kezdve rohamosan növekedett a népesség, így 1930-ban rendelet született az új kerület létrehozásáról.

A helyi hivatalok 1934-ben kezdték meg működésüket.

1950-ben, Nagy-Budapest létrehozásakor érte el mai méretét, miután hozzácsatolták Albertfalvát és Kelenvölgyet.

Népessége az 1960-as évektől az 1980-as évekig tartó lakótelep-építések nyomán ismét jelentősen gyarapodott.

Újbuda ma már nemcsak lakóövezetként, hanem kulturális, oktatási és gazdasági központként is meghatározó szerepet tölt be.

A kerület fejlődése a 19. század végén indult meg, különösen a Duna menti részeken, ahol a vasút és a közlekedési infrastruktúra kiépítése elősegítette az ipari és lakóövezetek kialakulását.

Területe 33,49 km², lakosainak száma a 2025-ös becslések szerint nagyjából 150 000 fő, népsűrűsége pedig mintegy 4 500 fő/km².

A Lágymányosi-öböl környékén kialakított Infopark, valamint a Duna-parton megépült új egyetemi kampuszrészek, köztük az ELTE és a BME épületei, új szellemi és gazdasági központokat hoztak létre.

Újbuda Buda déli részén fekszik.

Északkeleti irányban a Duna, ezáltal az V. és a IX. kerület, délkelet felé szintén a Duna által a XXI. kerület, délen a XXII. kerület határolja.

Nyugaton Budaörssel, északon a XII. és az I. kerülettel szomszédos.

Négy Duna-hídja a pesti oldalon a IX. kerülettel kapcsolja össze.

Újbuda északi határán állnak a Budai-hegység déli vonulatának tagjai: a Duna-parton a 235 méteres tengerszint feletti magasságot elérő (a környező terep szintjétől számítva 140 méteres) Gellért-hegy, ami a Duna felé meredeken, nyugat felé pedig lankásan lejt.

Nyugati végpontja Kis-Gellért-hegy néven ismert, magassága 168 méter.

A Gellért-hegyet a Németvölgyi-árok északnyugat-délkelet irányú törése választja el a 266 méter magasságú Sas-hegytől.

Mindkét kiemelkedés - magasságuk alapján egyébként valójában dombok - jórészt dolomitból áll.

A Hosszú-rétről ered a Hosszúréti-patak (vagy Kő-ér) egyik ága, amely dél felé halad a városhatár mentén, majd a Biatorbágy felől érkező vizekkel egyesülve Törökbálint határában kelet felé fordul, átszeli Kőérberket és Péterhegyet, majd Kelenvölgy és a XXII. kerület határa mentén haladva éri el a Dunát.

Természetes állóvíz nincs a kerületben: a már feltöltött Lágymányosi-tó a híd- és gátépítések nyomán jött létre a Dunából, a Feneketlen-tó és a kelenvölgyi Kék-tó pedig korábban agyagbányaként funkcionált.

Korabeli térkép részlete.

A Műegyetem CH épülete helyén egykor a Duna medre, illetve ártere húzódott, majd a Kopaszi-gát megépítése (1870-1876) után a Dunától elzárt tóvá alakult, amelyet a 19. század végén - részben a Duna kotrásából származó anyaggal, de többnyire a fővárosi építkezéseknél kitermelt talajjal - feltöltöttek.

A Sopron út és a Hengermalom út találkozásánál 2013-ban két bronzkori települést tártak fel, melyek egykor a Duna-menti dombsor egyik magaslatán épültek.

A korábbi a Kr. e. 2500 körül megtelepedett harangedényes kultúra falusias települése, a másik a Kr. e. 3. században keletkezett.

A római bevonulás idején az eraviszkuszok feladták a Gellért-hegyi oppidumot, helyette a hegy lábánál építettek új települést, egy részük pedig a mai Albertfalvára települt.

A hegy (melyet róluk Mons Eraviscusnak neveztek az antik szerzők) még sokáig, legalább a 3. századig megtartotta vallási jelentőségét.

A római limes részeként a mai Albertfalván az 1. század közepén palánkerőd létesült egy ötszáz fős lovascsapat (auxilia) elszállásolására, amit a 2. század elején, Traianus korában kőből újjáépítettek és megnagyobbítottak.

A korábbi szarmata és kvád támadások nyomán többször kijavított és újjáépített erődöt a 3. század közepén pusztították el végleg a barbárok a körülötte elterülő ismeretlen nevű, de kiterjedt és népes településsel együtt.

Késő római (4-5. század) időszakból egy longobárd (Albertfalva) és egy avar temető (Kelenföld, Fehérvári út) is előkerült.

A honfoglalás és Magyar Fejedelemség korából nem kerültek elő maradványok a térségben.

A hagyomány szerint Szent Gellért püspök 1046-ban a később róla elnevezett hegy tövében halt vértanúhalált.

Az Árpád-korból Kőérberek területén találtak maradványokat: a 11-12. században alapított, 15. századig működő Szent Szabináról elnevezett bencés kolostort, ami Kána faluban volt, illetve tőle nem messze egy Árpád-kori falu, templom és temető létezett.

A ma Gellért fürdőt tápláló gyógyvízről már a 15. századból is maradtak feljegyzések, és a török hódoltság korában is hasznosították: itt állt az Aga fürdőjeként ismert fürdő.

A 17. századtól a lerakódott iszap miatt Sáros fürdőnek nevezték.

Újbuda nagy része a török kiűzése után is sokáig ritkán lakott, agrárjellegű terület volt: a Gellért-, a Sas-hegyen, a Péter- és a Rupp-hegyen a többi budai domboldalhoz hasonlóan szőlőművelés folyt, Lágymányos nagy részét pedig az 1876-ra befejezett gátépítésekig a Duna kiszélesedő főága, majd részleges feltöltéséig az arról leválasztott Lágymányosi-öböl borította.

A Kamaraerdő a 19. században alakult ki; 1815-től 1849-es pusztulásáig ott működött az egyetemi csillagvizsgáló.

Ennek helyére 1854-ben Julius Haynau a kerület legjelentősebb 19. századi emlékét, a Citadellát, amelynek szerepe a pesti lakosság megfélemlítése volt az 1848-49-es szabadságharc után.

1859-től a Gellért-hegy déli oldalában működött Entz Ferenc tangazdasága, amely a későbbi kertészeti felsőoktatási intézmények alapjául szolgált; ugyanekkor az 1853-ban talált keserűvízre építve megnyílt az Erzsébet Gyógyfürdő Kelenföldön, ami köré kedvelt üdülőtelep épült a következő évtizedekben.

A komolyabb városiasodás csak a 20. század elején indult meg, ekkor a beépítés északkelet - az 1896-ban átadott Ferenc József híd - felől haladt délnyugati irányba.

A nagy építkezéseket megkönnyítette, hogy a filoxéravész kiirtotta a budai szőlőültetvények nagy részét.

A Lágymányosi-öböl északi részének feltöltésével nyert területen épült fel a Műegyetem új campusa 1909-re, és a század első évtizedeiben a Dunától nagyjából a mai Móricz Zsigmond körtérig emeletes polgárházakat emeltek.

A délebbi Duna-parton iparterület alakult ki (Röck István Gép- Gőzkazán Gyára és Vasöntödéje, a hengermalom, kávégyár, repülőgyár, hőerőmű, tésztagyár).

1910-ben kezdett kiépülni a kelenföld vasútállomástól az Andor utcán áthaladó, a Duna-parti iparterületet kiszolgáló, kiterjedt iparvágány-hálózat.

A tömegközlekedés fejlődését a Szent Gellért térről - később a Móricz Zsigmond körtérről - Budafokig közlekedő, később Nagytétényig és Törökbálintig bővített HÉV 1899-es megindulása fémjelezte.

Budapest főváros négy új, a XI-XIV. sorszámokat viselő kerületének létrehozását az 1930. évi XVIII. törvénycikk rendelte el, határaikat pedig a 2130/1930. számú belügyminiszteri rendelet határozta meg.

Az új kerületek közigazgatási szerveit a következő években fokozatosan hozták létre, a XI. kerületi elöljáróság 1934. március 1-jén kezdte el működését.

A két világháború között a Petőfi híd megépülése (1937), a kelenföldi vasútállomás pályaudvarrá bővítése, illetve a számos Duna menti ipari létesítmény jelentősen felgyorsította a helyi népesség növekedését.

(1923-1926 között még hidroplánállomás is működött a Szent Gellért térnél, a Dunán.)

Budapest ostroma során a szovjet csapatok december 26-án értek el a Kelenföldi pályaudvart, december 28-ára pedig elfoglaltak Albertfalvát.

A front az ostrom alatt jórészt a Sas-hegy - déli vasút töltése - körvasúti töltés vonal mentén húzódott.

Hosszú, heves harcok árán a stratégiai fontosságú Sas-hegyet február 6-án adták fel védői.

Február 9-én a Kis-Gellért-hegy is szovjet kézbe került, innen pedig megindulhatott a támadás a Duna és a Gellért-hegy felé.

Február 10-én, éjjel kezdték meg az áttörést a mai Kosztolányi Dezső tér környékén, és február 11-re felszámolták az ellenállást.

Erről értesülve a körvasúti töltést a folyamatos szovjet rohamok ellenére mindaddig megtartó magyar védők is kapituláltak.

1950-ben, Nagy-Budapest létrehozásakor csatolták ide délen Albertfalvát és Budafoktól Kelenvölgyet, és a XI. kerületnek az I. és a XII. kerülethez tartozását.

Az újjáépítés éveit követően az 1950-es években indult meg az állami lakótelep-építés, melynek korai példája a lágymányosi és albertfalvai lakótelep, illetve a Villányi út szocreál házai.

Az 1960-as évek közepétől kezdődően házgyári elemekből összeállított, paneles lakótelepek épültek az addig beépítetlen Kelenföldön, Őrmezőn és Gazdagréten.

Az építkezések az 1980-as évek végén álltak le.

Az Expo '96 tervei alapján az egyesített újjáépítés részeként a Lágymányosi Duna-parton épült ki az ELTE új campusa, az első épületet, a Kémia Tömböt 1989-ben adták át.

Ettől kezdve, fokozatosan épültek a további egyetemi épületek (ELTE, BME) és az informatikai cégek központjainak otthont adó Infopark tömbjei.

Az ezredforduló idején a kerület több részén lakóparképítések történtek, amelyek visszafogják a szuburbanizációt és a népességfogyást.

A rendszerváltás után felmerült az igény, hogy olyan elnevezést kapjon a kerület, amely egyszerű, kifejező és egyik kisebb városrészhez sem köthető.

A választás az Újbuda névre esett, amelynek már középkorra visszanyúló előzményei voltak, majd az 1860-as évek várostervezésének dokumentumaiban bukkant fel.

A területet a Déli Vasút idején még Újbudának, de az összekötő vasúti híd 1873-as megépítése után itt kialakított vasúti csomópontot már Kelenföldi vasútállomásnak nevezték.

1991-ben az önkormányzat a kerület lapját Kelenföldi Híradóról átkeresztelte Újbudára.

2003-tól kezdve mind több szervezet, rendezvény viselte az Újbuda elnevezést, így a 2004-ben indított, de 2008-ban megszüntetett, egyes városrészeket összekötő Újbuda-busz is.

A képviselő-testület határozata értelmében 2005. A Fővárosi Közgyűlés 2012. 2023. Átl.

A XI. kerület lakónépessége 2022. október 1-jén 141 090 fő volt, ami Budapest össznépességének 8,4%-át tette ki.

A 2011-es népszámlálás óta 2075 fővel csökkent a kerület lakosságszáma.

Ebben az évben az egy km²-re jutó lakók száma, átlagosan 4213 ember volt.

A XI. kerület népesség korösszetétele igen kedvezőtlen: 2022-ben a kerület lakónépességének 13%-a 14 évnél fiatalabb, míg a 65 éven felülieké 22%.

2022-ben a férfiaknál 76,8, a nőknél 81,2 év volt a születéskor várható átlagos élettartam.

A legmagasabb befejezett iskolai végzettség szerint a diplomával rendelkezők élnek a legnagyobb számban a kerületben, 61 790 fő, utánuk következő a érettségivel rendelkezők 41 671 fővel.

2022-ben a 6 évnél idősebb népesség 90,8%-nál volt internet elérési lehetősége.

A népszámlálás alapján a kerület lakóinak 18,4%-a, mintegy 25 910 személy vallotta magát valamely kisebbséghez tartozónak.

Az adatokból szemmel látható, hogy a 19. század utolsó évtizedéig nem élt számottevő népesség Lágymányoson és Kelenvölgyön.

Az 1880-as évektől kezdődő népességnövekedés az 1890-es években, a Ferenc József híd építésével párhuzamosan kapott nagy lendületet.

A lakosság zöme a mai Szentimreváros és Lágymányos területén, illetve Kelenvöld vasúttal elválasztott északi és nyugati részén telepedett meg, de a Gellért-hegy betelepülése is nagyobb lendületet kapott a rakpart és az Erzsébet híd elkészülését követően.

Az I. világháború után, ha jelentősen lassulva is, de folytatódott a kerületi népesség növekedése, amire ösztönzőleg hatott a Horthy Miklós híd megépítése.

A házak egyrészt továbbra is a központban, Lágymányoson és Szentimrevárosban épültek...

Infografika: Újbuda térképe és főbb közlekedési csomópontok

1980-as években megkezdődött a digitális térképi adatállomány kiépítése; 2007-re lezárult Budapest összes fővárosi kerületeinek adatállománya.

A fővárosi kerületek digitális ingatlan-nyilvántartási térképei 2006-tól üzemelő rendszerrel működnek; a DAT és TOPOBASE a hivatalok adattovábbítását is lehetővé teszi.

A TOPOBASE rendszer a hiteles nyilvántartási térképeket kezeli Windows-alapú szervereken, Oracle adatbázisokon.

A térképi szolgáltatások közé tartozik helyszínrajzok kiadása, földmérési adatszolgáltatás, teljes közigazgatási egységet lefedő térképek, valamint tematikus térképek elérhetősége.

A digitális térképek használata jelentősen bővül a hatósági és közigazgatási feladatok mellett a magán- és önkormányzati megrendelők körében is.

A 2. számú Körzeti Földhivatalban futó TOPOBASE rendszer több lehetőséget nyújt az adatszolgáltatásra, és 2007 végére elkészül a DAT konverter is.

A digitális ingatlan-nyilvántartási térképek jelene és jövője folyamatos innovációt és piackutatást igényel, hiszen a többcélú kataszter megismertetése a piac szereplőivel kulcsfontosságú.

Infografikák és multimédiás elemek

Gellért-hegy kiemelkedései és a Duna-part kapcsolódása

OTTHON A DUNA PARTJÁN - AHOL MINDEN NAP A PANORÁMÁÉ A FŐSZEREP

Első ütemben kiépült Műegyetem-kampusz és környezete a 1909-es átadások után

Adatok és források rövid összegzése

  1. A kerület területe: 33,49 km²; népesség becslése 150 000 fő körül 2025-ben; népsűrűség ~4 500 fő/km².
  2. Jelentős közlekedési csomópontok: Móricz Zsigmond körtér, Kelenföldi pályaudvar, Lágymányosi-öböl.
  3. Az informatikai és felsőoktatási központok (Infopark, ELTE, BME) megalapozzák a kerület gazdasági és szellemi életét.
  4. A digitalizációs programok részletei: INFOCAM, TOPOBASE, DAT konverter bevezetése és működtetése 1990-es évek végétől 2007-ig.
  5. A lakótelep-építés a 1950-es évektől kezdődően, a 1960-as évektől a paneles technológia elterjedése a kerület déli részén.

Meta leírás: A XI. kerület Újbudak története, földrajzi helyzete, közlekedési csomópontjai és a digitális helyrajzi térképek fejlődése.

tags: #helyrajzi #terkep #xi #ker

Népszerű bejegyzések: