hid pilléreinek építése

A szöveg alapján a hidak között kiemelt figyelmet igényel a hidak pilléreinek és mederpilléreinek építése, különösen a víz alatt vagy felett zajló szerkezetépítés, a konzolos szabadszerelés és a kábelezés részletei. A dokumentum részletesen bemutatja a szlovák ártéri oldal 15 szerelési egységének úszódaruval történő telepítését, a merevítőtartó elemeinek hozzáhegesztését, a kereszttartók 3 méteres lépésekben történő kiosztását, és a híd teljes szerkezeti összefüggéseit a pilonok elmozdulásának figyelembevételével.

A konkrét példák között kiemelkedő a medernyílás 15 szerelési egységének konzolos szabadszerelése, amely a feszített ütemterv miatt átfedésben zajlott a merevítőtartó és a pilon építésével. Az aszimmetrikus pilon terhelés hatására keresztirányban fokozatosan elmozdult, körülbelül 1,0 m körüli mozgással, ami a végleges beállításokat is befolyásolta. Az úszódaru felemelte az új merevítőtartó-elemet a meglévő hídkonzol végére, ideiglenes rögzítéssel (nyírófogak, feszítőrudak).

Mederpillér és konzolos szerelés animációs ábra

A kábelezés részletei szintén meghatározóak: a két kábel-síkban elhelyezett, legyező kiosztású kábelek 24 m-ként (passzív lehorgonyzás) a merevítőtartóban, és 2,78 m-ként (aktív lehorgonyzás) a pilonban vannak elhelyezve. A kábelek hosszai 84,9 m-től 233,8 m-ig terjednek, maximális kábelerő pedig 5600 kN. A négy kábel összedolgozója a pilonban azonos ütemben feszített, hogy vízszintes erőket kiegyenlítsen.

Végállapotban megőrizték a kábelek finom szabályozásának lehetőségét: pászmánkénti meghúzás révén vagy nagyobb puskával történő egyszerre történő feszítés is szóba került. A budapesti Komáromi hídnál végül nem volt szükség utólagos feszítési műveletre. A szerkezet beemelése és feszítésének részletei hozzájárulnak a hosszú távú tartóssághoz és a terhelés eloszlásához.

Átépítés és korszerűsítés a Margit híd kapcsán

A Margit híd története gazdag a mérnöki megoldásokban és rekonstrukciókban. Az 1870-es évektől kezdődően a híd több lépésben jutott el a mai formájához: a 607,6 m hosszú szerkezet, a nyílások kiosztása 73,5 m + 82,67 m + 87,88 m + 87,88 m + 82,67 m + 73,5 m, és a teljes szélesség 16,9 m. A középső pillérnél található szárnyhíd 1900-ban kapcsolódott hozzá, majd 1935-1937 között Mihailich Győző tervei alapján jelentős kiszélesítés és átalakítás történt: új főtartók, keszont süllyesztések és a vasbeton szerkezeti elemek beépítése. A szárnyhíd 1900. augusztus 19-én adták át, a szárnyhíd 1944-es bombázás következtében sérült, majd 1945-ben a budai oldali nyílások is megsérültek; a háború utáni felújítás során acél íveket és vasbeton szerkezetet alkalmaztak.

Margit-híd rekonstrukciós rajz

A 1935-ös átépítés részeként a híd két csuklós ívet kapott, a régi lapos íveket felváltó, masszívabb tartókkal. A déli főhídnál és a pillérek környékén végzett módosítások lehetővé tették a gyalogos és villamosforgalom összekapcsolását, valamint a gyors járművek előzését a vágánysávon. A korszerűsítés idején a vasszerkezetekhez új csuklókat és a mederpillérek megerősítését is elvégezték, a következő lépések pedig a hosszú távú megerősítést és a környezeti hatások figyelembevételét célozták.

A 1944. november 4-i hídrobbantás súlyos károkat okozott: a mederpillérek részben elmozdultak és az ívek is kettétörtek. A bombatámadást követően a híd megmaradt részeit restaurálták: a középpillér tömege és a környező szerkezetek segítették a megmaradó nyílások megóvását. A helyreállítás után a híd további felújításai során a fakockás burkolatot 1921-től 14 cm vastag trachit kőburkolatra cserélték, és a villamosvasúti síneket is átépítették. A teherbírás növelése érdekében a hídra korlátozásokat vezettek be: például 16 tonnánál könnyebb járművek haladhattak át. A Duna-hidak program részeként Margit híd kiszélesítése megvalósult a 1930-as évek végén, amely során a vágányokat a középső részre helyezték át, járdákat átépítették, és a járófelületeket átbúvó aluljárókkal kötötték össze.

Extradosed megoldás a Tomori Pál hídon

A Tomori Pál híd megvalósításának kulcsa az extradosed szerkezet alkalmazása volt: háromnyílású mederhíd, két ártéri acélszerkezetű gerendahíddal a bal- és a jobb parton. A mederhíd középső nyílása 200 méter, ez országos és nemzetközi ritkaságnak számít. A kivitelezés során a mederpillérek előrehaladott módon kerültek elkészítésre, és a zsaluzatot láncos csigasorral mozgatva, a vízi környezetben dolgoztak. A kőépítmények és a vasbeton lemezek összerakásával a rendszer stabilan megépült. A kivitelezők a hajózás és a környezeti hatások figyelésével igyekeztek minimalizálni a környezetre gyakorolt hatást, és a tervek szerint a pilonok 39 méter magasak, 19 méter mélyen nyúlnak az Elba-medertöréshez hasonló környezetben.

Extradosed hidaszerkezet vázlata

Az extradosed megoldás lényege, hogy a felszerkezetet kábelekkel felfüggesztik egy pilonra, a hajlított ívekhez kapcsolódó kábeleket pedig úgy tervezik meg, hogy a többi szerkezeti elem ne legyen túlzottan terhelve. A Tomori Pál hídnál a pilonok és a mederpillérek között különleges megoldások születtek: a ferde kábelek link elemekhez történő lehorgonyzása megkönnyíti a karbantartást és javítja a erőeloszlást. A szerkezet előkészítése és a zsaluzás koordinálása a Duna-menti területek gazdálkodásával összhangban történt, és a tervezők különös figyelmet fordítottak a hőmérséklet-ingadozásokra és a különböző terhelésekre a hosszú távú tartósság érdekében.

A Tomori Pál híd projektjét a CÉH és Pont-Terv mérnökei tervezték UTIBER-rel közösen, a kivitelezést a Duna Aszfalt Zrt. végezte. A siker kulcsa a szoros együttműködés volt a tervező és kivitelező között, amelyet a hidász szakma is elismert: Wunderlich István, a Duna Csoport projektvezető mérnöke 2025-ben az Év Hidásza díjat kapta.

tags: #hid #pillereinek #epitese

Népszerű bejegyzések: