Hódmezővásárhelyi kórház építése és története: a helyi egészségügyi ellátás fejlődése a XVIII–XXI. században
Levéltári adatok szerint a XVIII. század végén Makó város már tartott fenn betegápolóházat, és a század utolsó éveiben chirurgusokat hívott meg letelepedésre. Az 1831. évi nagy kolerajárvány idején a vármegye 80 ágyas ispotályt állítatott fel. Az egymást követő kolera-járványok után nyilvánvalóvá lett, hogy egy állandó közkórházra van szükség, melynek építése 1862-ben elkezdődött, és 1866-ban került átadásra. Az egyemeletes, 85 ágyas kórház igazgató főorvosa Dr. Meskó János lett.
A kórház a XVIII-XIX. században fokozatosan bővült: 1872-ig a napi átlagos beteglétszám 30 volt, az ápolási napok átlagos száma 11000. A század végére olyan mértékben megnőtt a betegforgalom, hogy a kórház szűknek bizonyult, ezért Dr. Dózsa Lajos kezdeményezte a bővítést és új kórház építését. 1905. július 17-én az építkezés megkezdődött az Apaffy utca végén önálló szabad területen, és 1906. november 23-án fejezték be. A kombinált blokk- és pavilonrendszerben épült kórház 185 ágyra volt berendezve.
Az emeletes főépületben helyezték el a sebészi, belgyógyászati, bőr- és veneriás betegeket és az ellátáshoz szükséges egységeket (mûtő, röntgen, laboratórium, gyógyszertár stb.). Az elmebetegek és a fertőző betegek számára külön pavilon épült. A gazdasági épületben kapott helyet a kápolna, a konyha, a varroda, a mosókonyha, és itt laktak a betegápoló nővérek és a cselédség is. A teljesen új felszerelési tárgyakkal berendezett kórház már az építkezés befejezése előtt augusztus 1-jén megkezdte működését. Ez a kórház is, mint a régebbi, elsősorban belgyógyászati célokra lett berendezve.
1913-ban Dr. Uray Vilmos igazgató főorvossá történő kinevezése fordulatot jelentett a kórház életében. A meginduló fejlődésnek a világháború kitörése vetett véget; a háború és a gazdasági vezetés hiánya teljesen lezüllesztette a kórházat. 1920 június 1-jétől Dr. Diósszilágyi Sámuel újonnan kinevezett osztályos főorvos látta el az igazgatói teendőket, amíg Uray Vilmos vissza nem vette a kórház vezetését. A növekvő betegforgalom ismét átszervezést követelt: 1922-ben egy 16 ágyas szülészeti osztályt állítottak fel, 1928-ban pedig az orr-, torok-, gége-, és fülbetegek ellátására rendelőfőorvosi állást szerveztek, melyet Dr. Bálint Nagy István töltött be.
A kórház a ’20-as évek közepétől 9 orvosgyakornokot tartott; az egészségügyi személyzet 4 főorvoson, 3 alorvoson kívül 13 Szent Ferenc-rendi betegápoló nővérből, 4 világi ápolóból és 2 szülésznőből állt. Mind gyakrabban fordult elő, hogy helyhiány miatt betegeket kellett elutasítani; ez a körülmény, valamint a régebbi tervezési hibák és a kórtermek nem megfelelő fûtése ismét bővítést, átalakítást követelt. A főépület középső részét meghosszabbították: az alagsorba került a központi fûtőberendezés gépháza és a szénpincék, az első emeleten a szeptikus betegeket helyezték el (ellátásukra külön mûtőt is berendeztek), a második emelet pedig az orvosok és gyakornokok szobáit és ebédlőjét foglalta magában. A földszintes pavilonok és a gazdasági épület emelet ráépítéssel bővültek. Az átalakítás után 250 ággyal rendelkezett a kórház, minden helyiséget gőzzel működő központi fűtés melegített.
A ’30-as évek elején a fertőző osztályt 8-ról 39 ágyasra bővítették. 1934-től 24 ágyas szemészeti osztály kezdte meg működését, az összágyszám 301 lett. A tüdőbetegségek terjedése miatt 1940-ben Tüdőbeteg otthont hoztak létre, majd 1946-ban 64 ágyas tüdő osztályt alakítottak ki, amit 1949-ben 120-ra bővítettek. 1949-ben került bővítésre a gyermekosztály is; ekkor 405 ágy állt rendelkezésre.
1954-ben a bőr- és elmeosztály megszűnt, ágyait átcsoportosították más osztályokra. A ’60-as évek elején ismét megindultak a fejlesztések: 1961-ben adták át a kórbonctan új épületét, 1962-ben a laboratórium került új helyre. 1963-ban szerveződik meg a véradó állomás. 1967-ben megkezdődik a rekonstrukció: először a belgyógyászati osztály költözött a jelenlegi kétszintes pavilonba; ezzel az ágyak száma 435-re bővült. A főépület felújítása során a járóbeteg-szakrendelő, a radiológia és a központi műtő is megújult, és 1979-re készült el az összekötő főműtő-szárny. 1975-ben megszűntették a tüdő osztályt, helyét ideg- és elmeosztály vette át.
1981-ben került átadásra az új röntgenépület. A főépület teljes rekonstrukciója 1986-ra fejeződött be; az épület külseje elvesztette korábbi díszeit (bejárat kovácsoltvas-üveg tetője helyére betontető került). 1990-ben a minisztérium megszűntette a fertőző osztályt, helyén belgyógyászati rehabilitációs osztály 22 ággyal kezdett működni. Ezt követően a gazdasági épület felújítására került sor. A kórház 1950-ig megyei kórházként működött, amikor Csanád vármegyét megszüntették. A városban a ’20-as években magán- és városi orvosok látták el a lakosságot.
1902-ben a Serház téri uradalmi épületbe költözött a kórház, ahol 1885-ben önálló szemészeti osztályt alapítottak. Erzsébet Szemkórház névre hallgató 40 ágyas intézményt építettek 1898-ban; az Erzsébet Szemkórházat a későbbiekben Bakay Lajos sebész és Dr. Imre József szemész szorgalmazta. 1905-1911 között a jelenlegi helyen kialakult a 9 pavilonból álló 225 ágyas kórház, amelyet Dr. Bakay halála és Imre József kinevezése után Dr. Genersich Antal vezetett.
1948-ban a kakasszéki szanatórium rekonstrukciója után dr. Riskó Tibor vezetésével megnyílt a Tüdőgógyászati osztály. A 60-70-es években folyamatosak voltak az eszköz- és épületfejlesztések; 1967-ben korszerű ideggyógyászati osztály, 1968-ban a belgyógyászati osztályok felújítása, majd a keleti és nyugati szárnyak összekötése jellemezte a korszakot. 1979-re elkészült az új mûtőépület és intenzív osztály. 1989-ben átadták az A épület új diagnosztikus szárnyát, radiológiai osztályt, szülészeti és sebészeti műtőket, szülőszobát és egy 6 ágyas intenzív osztályt alakítottak ki. A fertőző osztály megszűnte után a kórház a belgyógyászati rehabilitációra koncentrált.
1990-től dr. Török István patológus főorvos, majd 1992-2001 között dr. Ördögh Béla fül-orr-gégész főorvos vezette a kórházat; megkezdődött a nemzedékváltás a főorvosi karban, és online informatikai rendszer kiépítése történt a megyei kórházak integrációja részeként. A város finanszírozásával több ütemben megtörtént a műszerfejlesztés és felújítás: laboratórium és radiológia, patológia, gyógyszertár, főépület, kakasszéki reumatológiai és rehabilitációs osztály, valamint az intézményi informatikai rendszer korszerűsítése. 2005-ben bevezették az integrált informatikai rendszert, 2006-tól az új ápolási osztály kivitelezése zajlott.
A 2007-es egészségügyi reform jelentős hatást gyakorolt az Erzsébet Kórház-Rendelőintézetre: a 430 ágyszekrényből 2007. április 1-jét követően 344 ágy maradt, és 315 aktív ágyból 116 maradt aktívnak egy országos reform miatt, ami 63%-os csökkenést jelentett. Ennek következtében megszűntek a szemészeti, fül-orr-gégészeti és bőrgyógyászati osztályok, de helyükre új profilú, korszerű osztályok léptek. A kórház továbbra is központi szerepet tölt be a régió egészségügyi ellátásában, és 2008-tól fokozatosan bővíti és korszerűsíti a szolgáltatásait, beleértve az egynapos sebészeti és ápolási osztályokat is.
- Az állandó közkórház megvalósítása az 1860-as években
- A kórház bővítése a XX. század elején és a világháborúk következményei
- A belgyógyászati-rehabilitációs irányultság erősödése az 1990-es évekre
- A modernizációk és informatikai fejlesztések évszázados hagyománya
- A regionális egészségügyi ellátás központja a 21. században
Érdekességek és kiemelt személyek
Dr. Diósszilágyi Sámuel gazdag örökséget hagyott ránk; ő volt a laboratórium és a röntgen laboratórium megszervezője, továbbá több szakterületen is elismerést szerzett. Dr. Imre József által 1885-ben megalapított önálló szemészeti osztály, majd az Erzsébet szemkórház története szorosan összefonódik Makó és a városkörnyék orvostörténetével. A kórházi hagyományokhoz tartozik a TBC-s betegek világszerte ismert gondozása is, amelyet a későbbi évtizedekben szintén fejlesztettek.
tags: #hodmezovasarhelyi #korhaz #epitese