Tapolcai katonai örökség és a haditechnikai park története
A tapolcai katonaság elmúlt hetven évének történetét megörökítő állandó kiállítás valójában már korábban is létezett, ám csak a laktanyafalakon belül, így a civil közönség nem láthatta. A haditechnikai parknak a városba történő kitelepítését és önkormányzati kezelésbe adását a tapolcai kiképzőközpont bezárása tette szükségessé. A haditechnikai parkban jórészt a néphadsereg időszakában rendszeresített fegyverek, hadieszközök kaptak helyet, így lövegek, páncélozott harci járművek, harckocsik, aknavetők.
Tapolca belvárosában önálló garázs garázssoron eladó. A belváros 10 perc gyalog, ezért könnyen kiadható, még befektetési lehetőségnek is jó. téglából, lapos tetővel. A bejárásra kétszárnyú fém kapu szolgál. alapterülete 15 m2, egy autó tárolására alkalmas. alakítottak ki. Anikót a Csudijó-Stúdió Kft-nél.
Az Örvényes öreghegyi domboldalon, közvetlenül a Nemzeti Park szomszédságában kínálunk eladásra egy jó állapotú, helyi építési stílusban készült, Balatonra tájolt, hangulatos nyaralót. A két, egymástól elszeparált lakrész különleges lehetőséget kínál családi pihenésre, vendégek fogadására vagy akár többgenerációs használatra. A szőlőkkel és nyaralókkal övezett domboldal igazi elvonulást biztosít, mindössze 3 km-re az örvényesi szabadstrandtól.
Aszófő szívében kínáljuk eladásra ezt a szabályos, négyszög alakú telket, amely aszfaltozott úton könnyen megközelíthető, a településközpont mindössze 500 méterre található. Belterületi építési telkek (3 db) Siófok fiatal, fejlődő településrészén eladók. Jól járható aszfaltos úton közelíthetők meg. Budapesttől mindössze 105 km az autópályán, a strand pedig 1100 m-re található. 700 m, az M7 felhajtója 4,1 km távolságra van az ingatlantól. Ha olcsó rezsijű, újszerű, földszintes lakóházat keres, mely kényelmes életet biztosít önnek, akkor nézze meg ezt a csendes, nyugodt, kikapcsolódásra alkalmas környezetben lévő medencés lakóházat Felsőörsön.
tapolca egykor gazdag katonai múltjának emlékét jobbára ma már csak a Keszthelyi út két oldalán üresen álló Dobó István és Kinizsi Pál laktanyák őrzik, pedig a település igazi „katonavárosként” fontos szerepet játszott hosszú évtizedeken át a magyar honvédség és a néphadsereg történetében. A frissen átadott tapolcai repülőteret 1935. október 1-én vette birtokba az akkor még titkos magyar királyi légierő meglehetősen eklektikus típusösszetétellel, majd a „Győri program” haderőfejlesztési terv keretében leszállított Ju-86 kétmotoros repülőgépekkel itt alakult meg a 3/I. bombázó osztály 3/1. „Isten nyila” és 3/2. „Isten kardja” százada. A m.kir. légierő különböző szervezeti formákban egészen 1945. márciusáig maradt Tapolcán, majd az előrenyomuló szovjet csapatok miatt a repülőteret leszerelték és mindent elszállítottak amit lehetett.
A visszamaradt felszereléseket és a kiszolgálóépületeket március 26-án felrobbantották, így a rá következő napokban a Vörös Hadsereg már csak a repülőtér romjait tudta elfoglalni, de ez nem akadályozta meg őket abban, hogy rövid ideig a szovjet 17. légihadsereg alegységeinek állomáshelyének megtegyék. A helyőrség 1946-ben került vissza a magyar honvédség kezelésébe, majd 1950-től a légierő is visszatért, egészen a típus kivonásáig (1956) a 23. Önálló Csatarepülő Ezred állomásozott itt Il-10 Párduc repülőgépekkel. Az ötvenes évek nagyszabású haderőfejlesztései következtében a légierő mellett a szárazföldi alakulatok is megjelentek Tapolcán, elsőként a 38. gépesített lövészezred, amelyből később megalakult a 8. gépkocsizó lövészezred, amely aztán harckocsi ezreddé végül dandárrá alakult át.
A dandár 1991. március 15-én vette fel Kinizsi Pál nevét, majd a dandár bázisán alakult meg 1997. április 1-én a Dunántúli Kiképző Központ, 2000. január 3-án pedig a Tapolcai Kiképző Központ, hogy aztán 2006. Tapolca életében a katonaság történetében hatalmas fordulatot hozzon. A mai napig a laktanya Dobó István nevét viseli, de a belső területek már többnyire magántulajdonban vannak. A 1960-as évek elején hozott döntés kulcsfontosságú volt: létrehozták a Magyar Néphadsereg legnagyobb pusztító erejével rendelkező alakulatát, az 5. Önálló Hadműveleti Rakétadandárát, amely a fedő- és csak kevesen ismerték MN 1480 fedőszám alatt működött.
Az 1960-as évek elején keletkezett, hagyományosan a legtitkosabbnak tartott állományrészhez kapcsolódó feladatok és a rendkívül precíz kiképzés meghatározta a katonák mindennapjait. A dandár felállítása a Varsói Szerződés és a Szovjetunió által diktált fejlesztések csúcsát jelentette, hiszen olyan képességeket növelt, amelyekkel korábban nem rendelkezett a Magyar Néphadsereg. A SCUD-A és később a SCUD-B rendszeresítése, a hajtóanyagok és a rakétatestek kezelésének alapos gyakorlása, a „tudatos” titoktartás és a fegyverrendszerek részletes ismerete szerves része volt a mindennapoknak. A katonai fegyelem és a harckészültség magas szintje fontos szerepet játszott a kiképzésben, és az átadás-átvétel gyakorlatai is szigorúak voltak.
A két terület, a lenti zárt terület és a felső baglyasi rész, összefonódik a dandár történetével. A laktanya igen szigorúan védett volt, a belépőkre a jelszó és a körbélyegzők adták meg a jogosultságot. Az indításokhoz és a rakétatestek karbantartásához kapcsolódó gyakorlati tevékenységek sokszor a laktanya központi javítóműhelyében folytak, miközben a gyakorlófejekkel való feladatok elengedhetetlenek voltak a valóságos feladatok szimulálásához. A valóságos éles szándék a háborús helyzetek felderítéséhez, de az éles lövészetek a Szovjetunióban nyíltan csak kivitelezhető körülmények között történhettek meg, a gyakorlófejekkel.
A dandár történetét szorosan összekapcsoló emlékek megőrzése érdekében a jelenlegi helyszínen sok mindent sikerült megmenteni: a zárt területek többsége épségben megmaradt, így a rakétadandár „emlékhelyei” ma is bejárhatóak. Ugyanakkor néhány épület ma már magántulajdonban van, és a beázások, a vízelvezetés problémái továbbra is kihívást jelentenek a megőrzésükhöz. A területeket a jövőben is tervezték különböző fejlesztésekkel, ám a valós megvalósítás az idő és a gazdaság változásaitól függ.

A rendszerváltás után a 9 indítóállvány és 24 rakéta kivonásra került, majd a helyükre hattyúdalként a 5. Önálló Sorozatvető Tüzérezredet hozták létre BM-21 típusú rakétákkal, amely 1995-ben 5.Csobánc Sorozatvető Tüzérezrednévre hallgatott, végül 1997-ben Pécsre települt, ezzel Tapolca rakétatüzérségének 34 éves története véget ért. A kivont hordozórakéták 1992-ben szétszerelésre kerültek, és a hadrendből való kivonás után a laktanya területe egy részének újrafelhasználása került előtérbe. A katonai közösség emlékeinek megőrzése érdekében reménykedtek abban, hogy egy indítóállvány a laktanyába kerülhet, de a terv végül nem valósult meg.
Az épületek belső állapota miatt a felújítások hosszú távú és költségigényes feladatnak bizonyultak. Ennek ellenére a laktanya külső részei részben megőrizték a történeti karaktert, és a jelenlegi használat lehetőségeit vizsgálják. A katonai múlt emlékének megőrzése mellett a város törekvései a terület ideális hasznosítására irányulnak, és a történeti értékek bemutatásával lehetőség nyílik a látogatók számára a vasfegyelem és a technikai fejlettség kölcsönhatásának megismerésére.
A békét őrizték! ( Dokumentumfilm az MN 1480 Tapolca rakétadandárról. 2016)
Fontos állomások és idővonal
- 1935: A tapolcai repülőtér megnyitása a magán és állami hatáskörökben zajló fejlesztéssel.
- 1945-1946: Szovjet csapatok bevonulása, a repülőtér részleges felszámolása.
- 1950-1956: A légierő visszatérése, a 23. Önálló Csatarepülő Ezred állomásoztatása Il-10 Párduc gépekkel.
- 1960-as évek: Létrejön az 5. Önálló Hadműveleti Rakétadandár (MN 1480 fedőszámmal), SCUD-A és később SCUD-B rendszerrel.
- 1963-1964: Dandár felállítása a VSZ fejlesztési jegyzőkönyv alapján, titkos tevékenységek, szigorú belső ellenőrzés.
- 1989-1991: A SCUD-B és a FROG-7 kivonása, majd az 5. Önálló Sorozatvető Tüzérezred átalakulása BM-21 típusú rakétákra, végül 1997-ben Pécsre telepítés.
- 1997-2006: A Tapolcai Kiképző Központ fejlődése, a katonai infrastrukturális átalakulások.
Az egykori katonák és hagyományőrzők továbbra is törekednek az emlékek megőrzésére. Az indítóállványok közül kettő is helyükön maradt, de a pontos helyek és a karbantartási felelősség kérdése ma már összetett kérdés. A területek többsége ma magántulajdonban van, és a jelenlegi állapot sokat adhat a történeti értékek bemutatására, ha megfelelő támogatás mellett megvalósul a megőrzés és a látogatók számára is hozzáférhetővé tétel.
Az eredetileg rejtett, tiltott, de részben ma már hozzáférhető laktanyai és haditechnikai elemek megismerése jelenti Tapolca katonai örökségének mélyebb megértését. A terület a hadsereg történetét és a hidegháborús időszak hadiipari fejlesztéseit mutatja be, és lehetőséget ad a látogatóknak arra, hogy megértsék a fegyveres erők szervezeti felépítésének és a haditechnika fejlődésének összefüggéseit.

Az idő múlásával a helyszín sokat változott, de a történeti értékek megőrzésére irányuló törekvések tovább élnek. A kiállítás és az emlékhelyek lehetőséget adnak a látogatók számára, hogy felidézzék Tapolca, a kilencvenes évek elejéig tartó katonai tevékenységek súlyos és összetett hálóját, és megértsék, hogyan formálta a város és a környék története a hadsereg és a polgári közösségek kapcsolatait.
tags: #honvedsegi #garazs #tapolca
