József Attila-lakótelep Erzsébet környéki fejlődéstörténete: zöldfelületek értéke, közösségi közlekedés és kortárs építészeti minőség

Budapest egyik legkedveltebb lakótelepe megépítése óta nem sokat változott, miközben kifejlődött jelentős növényzete komoly értékké vált. A műszakilag elöregedő típusépületek energetikai korszerűsítése, a lift nélküli épületek felvonóval történő bővítése a társasházak jogos igénye. A lakótelep többször hangsúlyozott legfőbb értéke a fás, ligetes zöldfelület, ígyhát a tervező csapat ezek megőrzésével, ám egy új telekstruktúrával, közösségi funkciók válaszolt a tervezési feladatra, amellyel a használati érték is növekszik.

Intermodális közlekedési fejlesztések és közösségi közlekedés alappillérei

Közösségi közlekedési hálózat és annak csomópontjainak fejlesztése: a közösségi, a megosztott valamint a gyalogos és biciklis közlekedés infrastruktúrájának fejlesztése, intermodális helyi csomópontok kiépítése annak érdekében, hogy a lakótelepen az autófüggőséget csökkentsük.

Magán tulajdon védelme és egységesített bővítési lehetőségek

Magántulajdon (lakások) védelme illetve az egységesített bővítési lehetőségek biztosítása: építési helyek kijelölése, településképi arculati elemek meghatározása. A magántulajdon tisztelete, annak bővítési lehetőségének előkészítése, mely azonban minden esetben a helyi közösség egyetértésben valósulhat meg (más magántulajdon védelme), a lakótelep egységes arculati iránymutatása mellett.

Kortárs, magas építészeti minőségű, fenntartható lakókörnyezet

A lakótelep építésének idejében (1956-1963) korának mintaprojektje volt (telepítése, belső terek, új szerkezetek, új anyagok, szalagrendszerű szervezési módszer) mely az elmúlt 50 évben elavult. A több mint 230 éves múltra visszatekintő, I. kerületi Horváth-kert megújításáról közösségi tervezés indult. Ha valaki csak fényképen látja az 1900-ban épült Leiner-házat, joggal gondolhatná, hogy a kétemeletes magastetős neoreneszánsz palota egy belvárosi negyedben áll. A karakteres homlokzat, a faragott kapu, a freskókkal díszített lépcsőház, a kovácsoltvas lépcsőkorlátok tovább erősítenék ezt az elképzelést. Azonban az épület Újpest szélén, a Duna sor 14. szám alatti telken áll, az enyvgyáros Leiner testvérek építtették családjuk és az üzemük főtisztviselői számára.

Értékteremtő közösségi infrastruktúra és városi kontextus

IX. Bevásárló központok (SHOPMARK, KÖKI TERMINAL) 5-6 percre; Bevásárlási lehetőségek (LIDL, SPAR, ALDI) 5-6 percre; Street Food, illetve éttermek, cukrászdák 4-5 percre; Csendes, zöld, fás, rendezett környezet; Kötöttpályás tömegközlekedési eszközök, mint például az M3-mas metró, illetve 3-MAS villamos 3-4 percre; Buszmegálló (84, 84E, 123, 123A, 181, 281, 999) 4-5 percre; Budapest Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtere 15 percre.

Építészeti megfontolások és a lakótelep szerkezete

10 emelet, 11 lakószint (szintenként 6 lakás, kivéve földszint); Lakások méretei szintenként (2 db 35 m²-es, 4 db 61 m²-es); 1973-mas építés; Fenntarthatóság (Közös költség: 9.100, Ft, amely tartalmazza, a lift karbantartását, lépcsőház takarítását és közvilágítását, felújítási alapot).

A lakótelep múltja és jelenlegi értékei

Amit szeretnének a lakásban: csendes, zöld, rendezett, nyugodt és biztonságos környék. A kerületben folyó építőmunka jelenlegi legdöntőbb része a Mária Valéria-telep felszámolása. A Budapesti Városi Tanács Építési Osztályával ezt végre is hajtotta. A régi nyomortanya, a földbe rejtett fabarakkok helyén egészséges, napfényes munkáslakásokat építettek - jelentette ki Tóthegyi József, a IX. kerület tanácselnök-helyettese 1951 augusztusában a Fővárosi Napló című lapnak, ám ha ezután a helyszínre sietett volna szemrevételezni a „felszámolást”, az ott élők valószínűleg meglincselik. Budapest legismertebb nyomor negyede ekkor már több mint harminc éve működött, és az első szanálásra vonatkozó terv csak egy évvel később született, az is határidők nélkül.

Valaha lőtér volt az Ecseri út, az Üllői út és a Határ út kijelölt területen, de 1916-ban, amikor a kórházakban már nem fért el több sebesült, tábori egészségközpontot állítottak fel itt. A Mária Valéria barakk-kórháznak nevezett létesítmény építményeit Károlyi Mihály alatt kezdték el szükséglakásokká alakítani, elsősorban hadirokkantak számára, de a Tanácsköztársaság idején már egész családokat is elhelyeztek a leválasztott barakkokban. 1920-ban a telep 1033 egyszobás, komfort nélküli lakásaiban mintegy nyolcezer ember élt. A telep tovább épült, a harmincas évekre a szükséglakások és viskók száma meghaladta az 1700-at. A helyi közbiztonság állapotát jól jelzi, hogy e viszonylag kis területen a II. világháború végéig három rendőrőrs is működött.

1956 szeptemberében a budapesti tanácselnök meglátogatta az ott élőket. A következő ötéves terv idején lebontanak itt mindent. A forradalom leverése utáni zavaros időkben a hatóságoknak arra is volt gondjuk, hogy megkezdjék a kiköltöztetést. A korabeli propaganda ezt a múlt feletti győzelemként tálalta, de közben a telepiek hajléktalanná váltak, miután 1957 októberében megjelentek a buldózerek, hogy eltakarítsák a barakkokat. Hat évvel később a telep kétes romantikája is megörökíttetett Keleti Márton Hattyúdal című filmjében, amelyben a főhős kunyhója olyan volt, mintha a Mária Valéria-telepről mentették volna meg a filmesek.

A szanálást csak 1958 augusztusában fejezték be, de már zajlott a tereprendezés és a közművek felújítása. A Buváti építész tervében a későbbi utcák kijelölése is megfogalmazódott. Mester Árpád tervei szerint a szocialista lakótelep elrendezése eltérő volt a korábbi példáktól: lazább szövetű úthálózat, figyelem a három-, négy és hétemeletes típusépületek tájolására, zöldterületek megőrzése. A lakótelep lakói a városi településforma és a tömeges-kollektív lakóház nyújtotta előnyök mellett felszabadulnak ennek hátrányai alól. A sorozatban épített típusházak együttese megfelelő épületcsoportosítással és néhány elem variálásával, valamint azok változatos színezésével sehol sem kelti a sivár egyhangúság érzetét.

Az első időkben központi fűtést csak a 7-8 emeletes toronyházakba építettek be, az alacsonyabb tömbházakban cserépkályhák melegítettek. A házakat bordóra, kékre, sárgára festették, így valóban változatosnak tűntek még az ugyanolyan típusépületek is. Az első házak még téglaépítésűek voltak, de hamarosan először alkalmazták az úgynevezett kohóhab-salakos nagyblokkokat, amely technológiát pedig a panelek elődjének lehetne nevezni. A lakótelep 1960-ban kapta a József Attila nevet, 1961-ig 2312 lakást adtak át, és a következő húsz évben a több mint 6 ezer új lakás mellett bölcsődék és óvodák, három általános iskola, művelődési ház, mozi is épült, valamint az ország akkori legnagyobb közértje és játszótere is itt valósult meg.

Jelenkori értékek és identitás a kerületben

Az utcák 1962-1963-ban kaptak neveket, a lakók többsége így először névtelen közterületen élt. A lakótelep egyedi arculata és zöldövezeti jellegének köszönhetően a mai napig sokakat vonz. A kilencvenes évekig tartó kihívások ellenére az ingatlanok értékállók voltak, és a mai négyzetméterárak is magasak a budapesti viszonylatban. Ennek részben az akkori növényzet telepítéséből adódó zöldövezeti környezet az oka, amely eredetileg is a telep fő erőssége volt. A későbbi időszakok renovációi és a városrendezési beavatkozások ugyan hozzáadtak az értékekhez, de a zöldfelületek megőrzése minden korábbi és jelenlegi tervezési döntésben központi szempont maradt.

Zöldövezeti jellemzők a József Attila-lakótelepen

Az intermodális közlekedés és a zöldterületek integrált fejlesztése hozzájárul a társasházak energiahatékonyságához és a lakók életminőségéhez. A tervezés során figyelembe vették a magántulajdon védelmét és a közösségi döntések fontosságát, valamint a kortárs, magas építészeti minőségű és fenntartható környezet létrehozását, amely a múlt értékeit megőrizve szolgálja a jövőbeli igényeket.

TételekLeírásIdőszak
Közösségi közlekedésIntermodális helyi csomópontok kiépítése, autófüggőség csökkentésefolyamatos
Magántulajdon védelmeegységesített bővítési lehetőségek előkészítése, közösségi egyeztetésekkelfolyamatos
Építészeti megközelítéstípusépületek variációja, zöldterületek megőrzése1950-es évek vége - 1960-as évek
Közösségi arculattelepítés és belső terek modernizálása1960-1980

Az együtt élő építészeti hagyaték és a zöld környezet együttesen formálják a József Attila-lakótelep arculatát, amely a múlt történetiségét és a jelenkori igényeket egyaránt szolgálja. A helyi közösség igényeinek folyamatos felülvizsgálata és a fenntartható városfejlesztési gyakorlatok beépítése kulcsfontosságú a telep hosszú távú értékmegőrzésében.

tags: #jozsef #attila #lakotelep #erzsebet

Népszerű bejegyzések: