Vörösmarty Mihály élete és öröksége: költői mítosz és hazafias szellem
Szép epigrammában siratta meg az anya, a gyermekek szaporodásával megélhetése nehezülvén, s a költői tevékenységét egyre inkább csak akadémiai fizetése és a pár száz forintos költemény-jövedelem támasztotta fel. Vörösmarty Mihály 1800-ban született Pusztanyéken, egy szegény kisnemesi családban a Velencei-tó környékén, és 1855-ben hunyt el Pest városában. Szülei római katolikus nemesi felmenők, apja idősebb Vörösmarty Mihály, édesanyja Csáthy Anna voltak.
Tanulmányait 1811-1816 között a székesfehérvári Ciszterci Szent István Gimnáziumban kezdte, majd a pesti Piarista Gimnáziumba került. Apja korán meghalt, így anyja és a rokonok támogatásával folytatta tanulmányait, s 1820-ban elvégezte a bölcsészkart. Kortársai és barátai között olyan alkotóközösség alakult, amely later a Magyar Tudományos Akadémia megalapításához és a Kisfaludy Társaság létrejöttéhez is vezetett.
Zádor György barátja révén ismerkedett meg Deákkal és Fáy Andrással; Zalán futása című honfoglalási eposza hozta meg költői hírnevét. A Kor inti környezetében rendszeresen részt vett a Csiga kávéházi esteken, melyek később a Nemzeti Kör és az Ellenzéki Kör megalakulásához vezettek. 1830-as években tagja lett a Magyar Tudományos Akadémiának, s 1834-ben megkapta a pályadíjat a Zalán futásért.
1843. május 9-én feleségül vette Csajághy Laurát, s öt gyermekük született: Béla, Ilona, Erzsébet, Mihály és Irma. Ebben az időben vált ő a reformmozgalom lelkes támogatóivá, szeretett lírája pedig Széchenyi reformmozgalmának szellemi hangjegye lett. Anyagi gondok továbbra is nehezítették a család megélhetését, mivel költeményei és akadémiai fizetése mellett csak kevés volt a jövedelem.
1848-ban a szabadságharc idején politikai cikkei segítették a hazafias beszéd hangját, s 1848. június 9-én Bács-Bodrog megye almási kerületének képviselőjévé választották. A háború végét követően rövid ideig kegyelmi törvényszéki közbíróként tevékenykedett, majd 1849-ben országgyűlési képviselővé választották. A világosi fegyverletétel után bujdosnia kellett, s közben lányai közül az egyik meghalt, egészsége pedig megromlott.
1850-ben Pestre költözött, és katonaszakértői meghallgatás után néhány hónap alatt hazája iránti elhivatottságát újraélesztette. Baracskán és környékén kereste a megélhetést kertészeti foglalkozásokkal, szívesen fogadta a támogatást a Baracskán szerzett földdel és kerttel, amelyet egy évszázaddal később is emlegettek jótékonyságait. 1853 tavaszán Kápolnásnyékra költözött vissza szülőföldjére, ahol a Bach-kormány korlátozásai okoztak aggodalmakat.
Sírhelye a Fiumei úti temetőben található, de utolsó napjait a Kappel-házban töltötte a Váci utcán Pest városában, ahol november 19-én elhunyt. Halálának oka több forrás szerint apoplexia serosa cerebri vagy szívbetegség volt; temetése nemzeti gyász volt, és nagy összefogás kísérte a család felé nyújtott támogatások formájában. Az egész nemzet méltatta a költőt: Kisfaludy Társaságban, a Magyar Tudományos Akadémián és a több mint 100 ezer forintos adomány összegyűjtésében is része volt.
Vörösmarty költészetének központi témája a hazafiság és az identitás megőrzése a nemzeti mozgalom idején. Zalán futás és ezer egy éjszaka-oroszlánrészt vállaló történelmi regények és hősköltemények-késői életművében is kirajzolódik. Czillei és Hunyadiak című drámáján kívül kevés írása maradt fenn, mégis ezek a művek meghatározóak a magyar irodalomban. Könnyedén szembesült az akadémiai élet és a politikai mozgalom összefonódásával, miközben költészetével a nemzeti öntudatot erősítette.
Az utolsó költeménye, A vén cigány címet viselte, amelyet éppen halála előtt írt, és a nacionális gyásznak a kifejeződése. A költő örökségét az 1858-as emlékbeszéd és a Kisfaludy Társaság 1864-es megemlékezései is részletezik, amelyeken az ő alakja a magyar irodalom egyik mítoszteremtőjeként él tovább. Vörösmarty Mihály munkáinak gyűjteményei, színművei és versei számos kiadásban jelentek meg, s a Zalán futása, Lear király és a többi mű hatalmas hatást gyakorolt a 19. századi magyar irodalomra.
Főbb események rövid időrendi áttekintése
- 1800: születés Pusztanyéken (ma Kápolnásnyék).
- 1811-1816: gimnáziumi tanulmányok Fehérváron, majd Pest felé az iskolákban.
- 1820: bölcsészettudományok; 1823: Zalán futása megírása; joggyakornoki időszak.
- 1830: MTA tagja, 1834: pályadíj megnyerése; 1837: Kisfaludy Társaság elnöke.
- 1843: házasság Csajághy Laurával; öt gyermek születése.
- 1848-1849: politikai képviselő, majd kegyelmi törvényszéki közbíró; bujdosás.
- 1850-1853: Baracskán és Kápolnásnyéken; 1853: visszaköltözés hazájába.
- 1855: halál Pestén, temetése nemzeti gyász volt.
Vörösmarty Mihály élete és munkássága nélkülözhetetlen része a magyar kultúra identitástörténetének. Művei, különösen Zalán futása és Lear király fordításai, valamint a hatalmas költemények hozzájárultak ahhoz, hogy a magyar irodalom és politika összefonódjon, és a nemzet felemelkedő szellemét megerősítse a 19. században. A nemzet iránti elkötelezettségét a szívósan dolgozó költő és írói közösségek segítették, valamint a Kisfaludy Társaság és a Magyar Tudományos Akadémia támogatása tette lehetővé, hogy maradandó emlékek szülessenek.
| Mű neve | Kiadás éve | Megjegyzés |
|---|---|---|
| Zalán futása | 1825 | Honfoglalási eposz, szerepe a költői hírnévben |
| A bujdosók | 1831 | Szomorújáték |
| Kisilágyi és Hunyadiak | 1834-1835 | Történeti dráma |
| Lear király | 1870 (kiadás) | Fordítás, klasszikusnevű munkák |
