Kis Pongrác lakótelep története
A Pongráctelep története 1939-ben kezdődött, amikor október 16-án megkezdték a telep felépítését. A telep trapéz alakú területét az óramutató járásával megegyező irányban körbejárva a Salgótarjáni utca (1953-ig Tomcsányi utca), Pongrác út, Csilla utca és a Gyöngyike utca határolja. A telep nem panelházakból áll, hanem értékes téglaépületekből, amelyek jól szigetelnek és akár értékesek is lehetnének megfelelő körülmények között. A szociális ellátást a bölcsőde, óvoda, napközi otthon, a fiú- és leány elemi iskola, a közfürdő és az orvosi rendelő, valamint a mozi biztosította. A lakótelep előrelátható népességénél fogva gondoltak arra is, hogy a lakosság nevelésügyi, egészségügyi, kulturális és szórakozási lehetőségeit is biztosítsák a telepen, így óvodát- és gyermekotthont, iskolát, népfürdőt és mozit is építettek, külön-külön épületeket emelve ezekre a célokra.
A közintézmények között kiemelkedő a közfürdő, amelyet a telep összes lakójának részére terveztek. A Benkhard Ágost tervezte épület földszintjén a női fürdőt, emeletén a férfi fürdőt helyezték el. A földszinti női fürdőben 10 zuhanyozófülke és 11 kádas fürdőszoba létesült; az emeleten 10 zuhanyozófülkét tartalmazó férfifürdő és ugyanannyi fülkét tartalmazó fiúzuhanyzó kapott helyet külön-külön öltözőkkel, illetve itt került egy 11 kádas fürdőszoba is. A földszintre gondnoki lakást, pénztárhelyiséget, fürdős szobát és több kisebb mellékhelyiséget helyeztek el. Az épület másik szárnyában a külön férfi és női várószobával, rendelőszobával, vetkőző fülkékkel, laboratóriummal és ragályos betegek elkülönítő szobával felszerelt orvosi rendelőt helyeztek el. A pincében volt a kazánház, a szénraktár, óvóhely és ruhatár.
A telep 1940. januári előterjesztése szerint sürgősen új iskolát is kellett építeni, mert a környékbeli kőbányai és zuglói elemi iskolák már akkor is túlzsúfoltak voltak. A 24 tantermes elemi iskola (tervezte: Györgyi Dénes) kétemeletes épületének pincéjében az óvóhelyeket, a központi fűtés kazánházát és a raktárak egy részét helyezték el, a földszintre szélfogó, előcsarnok, tüzelőszer raktár, fűtők szobája, orvosi rendelő, kapus lakás, személyzeti fürdő, mosókonyha, étkezőhelyek, konyha, kamrák és tüzelőhelyiségek kerültek. Az első emeleten tornaterem és tantestületi terem kapott helyet; a második emeleten tantermek, ének- és vetítő terem, cserkész-szoba és zsibongók. A tervek szerint az építés 1941 szeptemberére fejeződött volna be, de a háborús gazdasági helyzet miatt a munkálatok későbbre tolódtak, és csak 1942 áprilisában kezdődhetett meg a tanítás az épületben. A modernizált belső terek között a tornaterem linóleum burkolata helyett hézagmentes kőpadlót alkalmaztak a nehéz anyagbeszerzés miatt elmaradt szertári és tornatermi burkolat ellenére.
A telep nyugati végében található óvoda- és napközi otthon (200 gyermek befogadására) 5 teremmel, konyhával és kapcsolt helyiségekkel, óvónői szobával és szertárral, orvosi váró- és rendelőszobával, fürdőkkel és a szükséges mellékhelyiségekkel épült, fedett játszószínnel és központi fűtéses helyiségekkel. A kulturális igények kielégítésére határozott a főváros egy mozi építéséről is a telep délkeleti sarkában. 1941 nyarán kezdett üzemelni a mozi (tervezte: Horváth Szabolcs), nagyon egyszerű és ideiglenes jellegű volt. A telep környezetét is igyekeztek gondosan megtervezni: kapuval körülvett telep, védett közterületek, kertszerű terek, szobrok, fasorok, padok, játszó- és pihenőkertek a gyermekeknek, és lubickoló medencék‑homokozók a lakók számára. A telep körül kerítés és alapokon fekvő útburkolat, valamint belső utcák rendezése is 1942 közepére készen állt. A telep közmű- és úthálózata akkoriban kiépült, a Tomcsányi utca és a Pongrác út közötti összeköttetés pedig településének beépítésével együtt valóságos modernizációt jelentett.
Érdekes módon a telep közlekedési kapcsolatait is a 20. századi gridírozott tömegközlekedés határozta meg: a villamosvonali kapcsolatok változtak az évtizedek során, de a telepen belüli elrendezés a közösségi életet szolgálta. A 28-as villamos a Salgótarjáni utcában, a 37-es a Kőbányai úton közlekedett eredetileg, majd 1958-ban cserélték meg a viszonylatokat; a 36-os villamos 1945-ig haladt a Salgótarjáni utcában, az Őrháznál keresztezett Korponai utcán át a Kápolna utcába. A 29-es villamos pedig a Rókus kórház és az új lóversenypálya között közlekedett. Ezek a kapcsolatok biztosították a lakótelep lakói számára a belváros és Kőbánya központja felé a közlekedési lehetőséget.
A telep zöldövezeti környezete parkosított, mintaszerű gondossággal tervezett: a lakóházak közötti tágas területeken játszó‑ és pihenőkertek, lubickoló medencék és homokozók, fasorok az utak mentén, kb. 140 pad. Az iskolai sportpálya évtizedekig nem épült ki, így a nagyobb terek mind nyílt közterületként szolgáltak. A telep egészét kerítéssel vették körül, kövezett alappal és tetővel fémrúd-keresztezésekkel. Ma a Pongrác út melletti rész még eredeti formájában látható, míg a Csilla és Gyöngyike utca alatti fundamentumok csak nyomokban találhatók. Az utcai bejáratokat kapuval zárták, a Pongrác út felőli két főbejáratnál pedig kapus szolgálat is működött.
A II. világháború utáni időszakban fokozatosan változott a lakótelep társadalmi összetétele. A 2000-es évekre elavult társasházak és öregedő lakosság jellemzők voltak, ezért a helyi önkormányzat 2009-ben pályázott az KMOP programban a Pongráctelep városrehabilitációjára. A rehabilitáció célja a telep eredeti értékeinek megőrzése és a modernizáció összhangjának megteremtése volt. Azóta a telep hosszú távú jövőjét szolgáló intézkedések és közösségi fejlesztések folynak.
Napjainkra a telep kettős arcát mutatja: az egyik oldal a lakók panaszai, a dílerekkel és rendőri tétlenséggel teli jelen, a másik pedig a gondozott kertek, a rendezett terek és a rendezett, kulturális vonatkozások felé mutat. Az iskola környéke és Csilla utca felé sétálva egy másik, rendezett világ tárul elénk: gondozott kertek, szökőkút és dekorált környezet jellemzi ezt a részt. A telep története jól mutatja, hogyan fejlődött Budapest gyorsan bővülő peremkerületeként egy tömbházrendszer nélküli, értékteremtő, közösségközpontú lakótelep.

tags: #kis #pongrac #lakotelep
