Kos ház alaprajz és építészeti hagyatéka Kalotaszegen
A századforduló Európájában számos művész és látnok úgy tekintett az otthonra, mint a változások mozgatórugójára és egy újfajta életmód lehetőségére. Kós Károly számára az erdélyi Kalotaszegen, a Sztána falu mellett épített Varjúvár jelentette az angol Ruskin, Morris és a finn Akseli Gallen-Kallela által megfogalmazott ideális életstílus megvalósításának eszközét, és a nagyváros elhagyását a vidéki élet kedvéért. Személyesen ismerte a finn Eliel Saarinent, és Akseli Gallen-Kallelát ő maga vitte el Kalotaszegre.
A sztánai vasútállomástól Körösfőre vezető festői út részben a völgy mentén fekvő erdő mellett halad. Ezért elég valószínű, hogy Kós és Gallen-Kallela elhaladt Kós későbbi otthona, Varjúvár leendő helye mellett. 1909 nyarán édesanyja hívó szavára hazautazott. Végül így született meg az a vízió, amelyből később a Varjúvár tervei bontakoztak ki.
Az alaprajz és a tömegkoncepció
A Varjúvár tömegében egyszerű, világos geometria jelenik meg. A kör alaprajzú torony és a négyszögletű ellenpárjának összekapcsolása egyértelműen az erdélyi építészet középkori és népi típusai tanulmányaiból született kísérlet. A megvalósult épületnek csak négy előzetes tervváltozata (távlati kép, alaprajz) maradt fenn. Az épület természetes módon tartozik bele a hullámzó hegyekkel, rétekkel és bükkös ligetekkel tarkított kalotaszegi tájba.
Az 1925-ben készült tervekben már felismerhető a Ház fogalma: a Varjúvár torony- és házstruktúrája a kör alaprajzú és a négyszögletű ellenpár összekapcsolása révén szoros egységet képez a táj adottságaival. A ház jellegzetességei között megjelenik a nyers terméskő alapzat és kerítés, a magas tetőzet, a félköríves térbővület és a faragott fadíszítés - ezek olyan népies szecessziós elemek, melyek a hely szellemét tükrözik.
A tervező személyes motivációi
Kós Károly a megépült Varjúvár előzményeit a sztánai tájélményből merítette, és az ott szerzett benyomásokból épített meg karakteres grafikai és építészeti világot. A villa megtervezése és elhelyezkedése a Kalotaszegi táj feltételeihez igazodva született: a völgy menti ligetes részek, a vasúti töltés melletti telepítés és a környező erdő által létrehozott összhang mind-mind ezt a célt szolgálta. A helyszín kiválasztása során a kert és az épület kapcsolata is kiemelt figyelmet kapott: a környezeti adottságokkal harmonizáló konstrukció született.
Az épület lakó- és alkotó funkciója
A kertben villaszerűen szabadon álló ház lábazata és kerítése nyers terméskőből készült, a zárt tömeg és a környezet közti párbeszédet erősítve. A népies szecessziós jellegzetességek - a magas tetőzet, a félköríves térbővület és a faragott fadíszítések - gazdagítják az épület vizuális identitását. A hullámzó tájba illeszkedő masszív alakzatok és a természeti anyagok hangsúlya azt mutatja, hogy a konstrukció nem csupán lakóépület, hanem a létforma és munkakörnyezet összekapcsolásának eszköze is egyben.
A ház a későbbiekben kapcsolódott miskolci és régi erdélyi építészeti elemekhez is: a Deszkatemplomhoz hasonló motívumok, és a görgey Artúr utca 32. szám alatti, Kós Károly által tervezett műemlék lakóház példái ennek a hely- és időspecifikus összhangnak. A tető hófogói egyediek, és a fa díszítések gazdag karaktert adnak az épületnek. 1985-ben Miskolc Város Tanácsa vásárolta meg az épületet, majd 1987-ben átadták, és a Magyar Építőművészek Szövetségének Észak-Magyarországi Csoportja, valamint a Miskolci Városszépítő Egyesület székhelyévé vált.
Kós Károly élete és munkássága a Varjúvár környezetében
Kós Károly négygyermekes postatisztviselő családjának egyetlen fia volt, 1883. december 16-án Temesváron született. Kolozsváron végezte középiskolai tanulmányait a református kollégiumban, majd Budapesten, a József Nádor Műegyetemen kezdte mérnöki tanulmányait, később az építész szakra váltott és 1907-ben diplomát szerzett. Kezdő építészként különböző irodákban dolgozott, és a Székelyföld építészetét tanulmányozta. 1910-ben Kalotaszegen földet vásárolt, felépítette nyaralóját és feleségül vette Balázs Idát, a türei református lelkész lányát. 1940-től a kolozsvári Mezőgazdasági Főiskolán mezőgazdasági építészetet tanított, majd vezető beosztásokban dolgozott 1953-ig. 1977. augusztus 25-én hunyt el Kolozsváron.
1985-ben a Varjúvár megvásárlása és felújítása lehetővé tette, hogy a múzeum- és várostörténeti kiállítások központjává váljon. Az épület 1987-ben átadásra került, és azóta is több szervezet és kiállítás otthona, amelynek alapelve a helyi építészeti örökség védelme és bemutatása. A kertben lévő ház lábazata és kerítése nyers terméskő, a falakon a népies szecessziós jegyek dominálnak, amelyeket a tető és faragott fa díszítések egészítenek ki. A tető hófogói különlegesek, egyediek, amelyeket a helyi építészet kölcsönzött a tájszerkezettől.
Kapcsolódó épületek és örökség
A Görgey Artúr utca 32. szám alatti műemlék lakóházat szintén Kós Károly tervezte a 1920-as évek végén, és a ház lábazata, kerítése szintén nyers terméskő. Az épület népies szecessziós jellegzetességeket mutat, különösen a magas tetőzet, a félköríves térbővület és a faragott fadíszítés tekintetében. A ház hófogói teljesen egyediek, kiemelve az épület karakterét és összhangját a környezetével. 1985-ben ezt az épületet is Miskolc Város Tanácsa vásárolta meg, és 1987-ben a városépítészeti élet részévé vált.
| Év | Esemény |
|---|---|
| 1909 | Kós hazatérése Kalotaszegre, a sztánai táj megismerése |
| 1925 | Varjúvár terveinek kialakulása |
| 1985 | Az épület megvásárlása Miskolcon |
| 1987 | Kiállítások és székhelyteremtés a Varjúvárban |
Az épületek összefüggő története megmutatja, hogyan kapcsolódik a Kalotaszeg tájképéhez az otthon és munkahely integrált megközelítése. Kós Károly szándéka egy olyan élhető, természeti és kulturális sajátosságokra épülő környezet megteremtése volt, amelyben a tervezés és a használat egymást kölcsönösen formálja.
Az épített környezet és a táji identitás kölcsönhatása a Varjúvár példáján keresztül koherens látleletet ad a kalotaszegi építészet középkori és népi befolyásairól, valamint arról, hogyan kovácsolódik ma a hely története az örökségből.