Kossuth utca Lakótelep története
A II. világháború után a fővárosi lakáshelyzet kritikussá vált, egyrészt mert a háború miatt a lakásállomány egy része megsemmisült, másrészt mert a fővárosba egyre többen érkeztek, aminek a kommunista rendszer maga is előidézője volt. A kommunista párt - részben a hidegháborús fenyegetettség miatt - a nehézipar felfuttatásában gondolkodott, amelynek munkaerőigényét a téeszesítés következtében a faluról a fővárosba és nagyvárosainkba áramló tömegekkel, a határon kívülről érkező menekültekkel és a városi munkásokkal kívánta kielégíteni. Lakhatásukat lakásfelújításokkal, a meglévő lakások társbérletekké történő szétválasztásával és új lakótelepek építésével oldották meg.
Így elsősorban az angyalföldi ipari létesítmények közelsége miatt döntöttek a Rákos-patak melletti, csekély beépítettségű területre építendő lakótelepről, amely a korszak emblematikus beruházásává vált. A lakótelepet egyik utcája Ernst Thälmann nevéről nevezték el, aki a német és a nemzetközi munkásmozgalom mártírjaként vált ismertté. A három-négy emeletes téglaépületek egy-két szobás lakásokkal 1947 és 1949 között épültek meg, szocialista realista stílusban. A lakótelep sztahanovista módszerrel épült, vagyis az előre meghatározott napi mennyiségi normákat többszörösen túlteljesítő munkások dolgoztak itt, mint erről a napi sajtó is beszámolt.
A Máglya közben a kapuk fölött allegorikus domborművek utalnak az irodalom, az építészet, a festészet és a szobrászat itt lakó jeles képviselőire. A szűk munkásodúkhoz képest extra méretű, száz négyzetmétert is meghaladó alapterületű lakások melletti kisebbeket pedig művészettörténészek számára utalták ki. Itt alkotott többek között Würtz Ádám, Kalló Viktor, Szentiványi Lajos és Blaskó János is, nevük a homlokzatokon elhelyezett emléktáblákon olvasható.
Bár a szocreál lakótelep le sem tagadhatja születésének ideológiai lenyomatát, a beépítésért, a házak elrendezéséért felelős építészek, Mester Árpád és Krivátsy Ádám kiváló munkát végeztek. Lényegében kisvárost terveztek meg jól használható központtal, kiszolgáló intézményekkel: óvodával, iskolával, bolttal, könyvtárral együtt. Az utcák vonalvezetése miatt az autók csak lassan haladhatnak, és a nagy fák, a dús növényzet, a Rákos-patak közelsége, a lakóházak előtti gondozott előkertek igen népszerűvé tették a lakótelepet, amely a rendszerváltás után búcsút intett Thälmann-nak, és visszakapta eredeti nevét, amely a 19. században is hangsúlyos volt.
A ház ma a 24919-es helyrajzi számon, a Kossuth Lajos tér 13-15. és a Falk Miksa utca 2. számok alatt áll. A Kossuth Lajos tér korábbi nevei: az 1820-as években Városi kikötő tér, Hajókászati tér, Városi Tömő tér - majd az Országház építésének idején 1898-ban nevezték át Országház térre. 1918-ban Köztársaság térre keresztelték át, de rövid időre visszakapta előző nevét. A tér beépítését 1920-as évekre jegyezték, és a MÁK Rt. által finanszírozott bérház-építkezések jelentős részét is ide tervezték.
Az 1920-as évek végén a tér északi és déli oldalát zárták le, és a terület a korszak ipari fejlődésének fontos központjává vált. A MÁK Rt. közvetlen hatására a kockázatos projekt központi eleme lett a modern hatású, de mégis a klasszicizmus jegyeit viselő szocreál építészet. A tervek kivitelezését Málnai Béla építész vezette, számos társépítővel együtt dolgozva. A „Mák” bérpalota (a MÁK Rt.-hez kötődő ház) kiemelkedő példája ennek az építészeti korszaknak, amely a korszak igényéhez igazodva ötvözte a modernitást a historizáló elemekkel.
{Képforrások és részletek: Magyar Építőművészet, 1930. 30. évf. 4. sz. p. 2-7.}
Az 1930-as évek végéig a Málnai Béla által tervezett Kossuth Lajos téri ház a korszak egyik legjelentősebb városi-építészeti alkotása volt. A Helyi engedélyezési és kivitelezési eljárások során a Fővárosi Közmunkák Tanácsa és a Képzőművészeti Tanács közösen dolgozott a terv megvalósításán, amely során az épület frontján megjelenő szemléltető elemek és a belső terek質sági megoldásai összehangolták az igényes külső és a funkcionális belső elrendezést. A központi fűtésrendszer és a részletes kivitelezési technikák példás módon tükrözik a korszak ipari-technikai törekvéseit.
Az 1960-as évekig tartó időszakban a későbbi korszakokhoz képest jelentős változások történtek a környéken: a nyílászárók részben mágnesezett acélból készültek, az előcsarnok és a belső terek modernizálták a korabeli igényeket. A későbbi felújítások során az 1982-ben engedélyezett homlokzati felújítás során megőrizték a kor jellegzetes karakterét, miközben korszerűsítették a közműveket és meghonosították a korszak technológiáit. A 1990-es években pedig a társasházak és közösségi terek kezelése új kereteket kapott, megőrizve a telep történeti értékeit.
A modern korszak lakótelepeinek példái közé tartozik az Újpalotai lakótelep és a többi környező telep, amelyeket a hatvanas-nyolcvanas években építettek meg. E területek tervezésekor számos építészeti és társadalomtudományi megközelítés ötvöződött: a klasszicizmus elemei a szocreál keretben, a közösségi funkciók hangsúlyozása, a zöldterületek, a központi intézmények és a közlekedés integrált megoldása. A Kossuth utca Lakótelep története e komplex folyamatok összegzése, amely a városszerkezet és a politikai-gazdasági változások tükrében formálódott.
Jellegzetes adatok és összefüggések
- Az angyalföldi ipari telepek közelségére tervezett lakótelep, a Rákos-patak mentén.
- Az építés a szocialista realizmus és a szocreál stílusjegyeit hordozta.
- Az eredeti tervek a lakásszám növelését és a komfort csökkentését is tartalmazták a gyorsabb lakhatás érdekében.
- A telep neve Thälmann utcára és később újra felvette a történelmi nevet.
- A házak és közösségi terek a korszak központi elemei voltak: óvoda, iskola, bolt, könyvtár.
tags: #kossuth #utca #lakotelep