Székesfehérváron középkori lakóházak: kutatások, emlékek és épülettömbök
Székesfehérvár a középkori Magyarország politikai és kultikus központja volt: itt koronázták a királyokat, itt őrizték a királyi kincstárat és levéltárat, és sok évszázadon át temetkeztek az uralkodók. Bár a város egyik legjelentősebb épülete - a hatalmas, Szűz Máriának szentelt bazilika - ma már csak romkertként látható, a belvárosban számos olyan épület és épülettömb maradt fenn, amelyek középkori eredetre vagy középkori magra vezethetők vissza. Ezek a lakóházak, sarokerkélyek, pinceszerkezetek és részben átépített földszerkezetek segítenek elképzelni, milyen volt egy királyi székhely középkori városi beépítése.
Középkori alapok, régészeti feltárások
A teljesen megsemmisült templom feltárására egy váratlan eseményt követően indultak az első régészeti kutatások. 1848-ban váratlanul előkerült III. Béla és felesége, Antiochiai Anna sírja. A régész Henszlmann Imre a 19. század második felében (1862-ben, 1874-ben és 1882-ben) három ásatást vezetett, kutatásai azonban az egykori bazilika és a hozzá csatlakozó épületek területének csak kisebb részét érintették.
Kralovánszky Alán 1965-ben kezdte meg a templom csaknem teljes feltárását, munkáját 1993-ban bekövetkezett haláláig több szakaszban végezte. Kralovánszkynak a korábbiaknál alaposabb ásatási módszerei komoly felfedezésekhez vezettek. A teljes feltárás 2006-ban fejeződött be Biczó Piroska vezetésével, ennek során kerültek elő egy korai, a 12. századi rétegek fontos adatai és meghatározták Szent István és Szent Imre herceg nyughelyét is.
A régészeti kutatások eredményeként ma már elkészíthetőek a templom rekonstrukciós rajzai. Bár részleteikben ezek feltételezéseken is alapulnak, mégis lehetővé teszik, hogy magunk elé képzeljük az egykori Szűz Mária-templomot, amely a középkori Európa egyik legnagyobb bazilikája volt.
Középkori lakóházak maradványai a belvárosi tömbökben
A belvárosi tömbök, különösen a Jókai utca-Oskola utca-Goldziher Ignác köz környezetében végzett feltárások számos középkori pincét és alapfalat tártak fel. A területen több rétegű építéstörténet rajzolódik ki: a XIII-XIV. század fordulóján épített téglalap alakú házak padló- és pince-szerkezetei ma is feltűnnek az ásatási rétegekben.
A Jókai utcában ott, ahol az 1. és 3. számú telkeken feltárták a középkori beépítést, egy szabálytalan téglalap alakú középkori házat tártak fel a kb. 100 cm széles L-alakú kerítésfallal együtt. A ház pincéje és földszintje középkori. A házak alaprajzi méretei és falvastagságai részletesen rekonstruálhatók: utcai ház külső mérete 10 x 8 m, belső mérete 8,3 x 6,3 m; a Jókai utcai valamivel nagyobb: 15 x 6,7 m kívülről, 13 x 6 m belülről. Mindkét ház alápincézett, pincéjükbe az utcáról lehetett lejutni.
A tömb beépítése a XV-XVI. század során is folyamatosan alakult: a Goldziher Ignác köz sarkán feltárt, a XIII-XIV. századból származó házat a XV. században tovább folytatták. A feltárt épületrész pilléralapokkal és ablak kávaköveivel fennmaradó épület külmérete 22 x 8,2 m, belmérete 20,9 x 7 m. Falainak vastagsága kb. 110 cm, ezzel Székesfehérvár egyik leghosszabb középkori épületévé vált.
Pince- és falrészletek
Az Oskola utca 4. pincéjének falai 80 cm vastagok, különböző méretű fehér habarcsba rakott terméskőből állnak, belmérete 3,2 x 2,5 méter. A Jókai u. 3. pince- és földszint rétegei, valamint a feltárt középkori nyílások egyértelmű bizonyítékai annak, hogy a belváros telekstruktúrája és épületállománya hosszú történeti kontinuitást mutat.

Építészeti típusok és házformák
A feltárások tanúsága szerint a középkori fehérvári házak többsége téglalap alaprajzú, utcai traktussal és udvari részlel. Sok ház alápincézett volt, pincéjükbe gyakran az utcáról lehetett lejutni. A falak vastagsága 80-110 cm között változik, anyagukban gyakran keverednek a terméskő és a tégla használata, az egyes periódusokban változik az építőanyag szerkezete: a XIV-XV. század folyamán a kő mellett többen tértek át a tégla használatára.
A középkori házak között előfordultak nagyobb tömegű, több traktusos, hosszú épületek is, amelyek az udvar felé nyitott tornácokkal rendelkeztek. A belső udvarok déli szárnya kétemeletes tornácokkal nyithatott, míg más oldalak egyemeletes, félköríves tornácokkal rendelkeztek. Az ilyen szerkezetek jól mutatják, hogy egyes házaknak jelentősebb közösségi vagy vendégfogadói funkciójuk is lehetett.
Átalakítások, továbbélés és rekonstrukciós kihívások
A lakóházak történetében a török korban és a későbbi századokban bekövetkezett pusztítások jelentősen módosították a beépítést. 1543-ban a városba betörő törökök megrongálták és kifosztották a bazilika sírjait; 1601-ben a templom tornya felrobbant, az épület köveit széthordták, és az egykor gigantikus méretű épület a 17. századra lényegében eltűnt. A házak egy részét fából építették, ezért könnyebben pusztultak el; más részüket átalakították vagy barokk illetve későbbi stílusok szerint átépítették.
A belvárosi épületek többszöri átépítése nyomot hagyott a falazatokon: a falkutatások során több helyen kimutathatók a többszörösen átépített, réteges szerkezetek. Sok középkori alapfal és pince részben megőrződött, ám nem maradt meg teljes eredeti középkori lakóház a mai állapotában: az eredeti formájában meghagyott, középkori lakóház sincsen.
Dokumentáció és műemléki kezelés
A helyreállítási munkálatok és a művészettörténeti falkutatások nyújtottak némi támpontot az épületek építés- és tulajdonostörténetének megírásához. Az 1958-as és későbbi helyreállítások során sok elem megkísérelte a barokk és egyéb rétegek egységes megjelenését; az 1963-as födémcserékkel és a második világháború utáni átalakításokkal azonban számos középkori szerkezeti elem eltűnt vagy átalakult.
A felújítással kapcsolatos elképzelések és részletes rekonstrukciók elkészítése több lépésben történt, beleértve a telkek és a fennmaradt házak összeírását, valamint a művészettörténeti és régészeti dokumentációk összeállítását. A Hiemer-Font-Caraffa épülettömb és a Goldziher-ház példája azt mutatja, hogy az építés- és tulajdonostörténetek szorosan összefüggenek, és a területi beépítés vizsgálata fontos forrást ad a középkori városi struktúra megértéséhez.

Középkori elemek a mai városképben
Székesfehérvár belvárosában több épület jelenlegi formájában barokk, copf, szecessziós vagy historizáló rétegeket mutat, ám ezek alatt gyakran középkori alapok húzódnak. A Goldziher-ház az ország talán legrégibb lakóháza: a XIII. század második felében épült, bár századok során többször átépítették és bővítették. Végül 1977-ben az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség állította helyre.
A Hiemer-ház elődjét 1715-ben vásárolta meg Hiemer Mihály városbíró; a mai formáját 1760-1770 körül kapta. A ház két zárterkélyével és barokk-rokokó stukkóival a város építészeti emlékei közé tartozik, és több középkori épület összeolvadásából jött létre.
Székesfehérvárt a sarokerkélyek városaként is emlegetik: régen divat volt a belváros épületeire zárt erkélyeket biggyeszteni. Ezek nemcsak jól mutattak, illetve megnövelték kicsivel a lakás alapterületét is, de az unatkozó háziasszonyok innen remekül beláthatták az erkély alatti utcákat és az ottani történéseket, ami sok esetben a városi pletykák terjedésének első mozzanata volt.
Konkrét példák: Jókai utca, Oskola utca, Goldziher köz
A Jókai u. 3. ház több perióduson ment keresztül; a földszinti és pincei rétegek középkori elemeket őriznek. A ház utcai homlokzata és udvari tagolása a kutatási adatok alapján részben középkori jellegű beépítést tükröz. A Jókai utcai házban előkerült középkori nyílások és a falazaton látható többszöri átépítések jól dokumentálták a telek hosszú történetét.
Az Oskola utca 2-4. telkeken végzett ásatások során előkerült középkori pince- és falmaradványok, valamint a téglázott boltozatok illusztrálják a terület belső beépítésének középkori magvát. A kutatás szerint hat-hét középkori ház is állhatott egymás mellett bizonyos periódusokban.
| Helyszín | Korszak | Fő leletek |
|---|---|---|
| Jókai u. 3. | XIII-XV. sz. | középkori alapfal, pince, nyílások |
| Oskola u. 2-4. | XIII-XIV. sz. | pincefalak (80 cm), terméskő szerkezet |
| Goldziher köz sarok | XIII-XV. sz. | hosszú téglalap ház, pilléralapok, ablak kávákkövek |
Műemlékvédelem és a középkori emlékek jövője
A városban és környékén végzett régészeti és építészettörténeti kutatások, valamint a művészettörténeti falkutatások adatai alapján több helyen megfogalmazódtak rekonstrukciós és helyreállítási tervek. A Hiemer-Font-Caraffa tömb és a Goldziher-ház állapota és a területen feltárt középkori épületrészletek miatt kiemelt figyelmet érdemelnek a további felújítások és műemléki beavatkozások. A munkálatok során nemcsak barokk vagy copf homlokzatok rekonstrukciójára van szükség, hanem a középkori szerkezeti rétegek megőrzésére és bemutatására is.
A városi tömbökben végzett falkutatások és ásatások eredményei nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy reális képet kapjunk arról, milyen lehetett a tömb beépítése a középkorban, és hogy a jelenkorban hogyan lehet a meglévő épületeket műemléki elvek szerint helyreállítani és bemutatni.
3D Mapping Szent Istvan Bazilika 2013
Kulturális kontextus: a bazilika és a város életében betöltött szerep
Az egykori bazilika és a királyi központ szerepe - koronázások, uralkodói temetkezések, törvénylátó napok, országgyűlések - meghatározta a város térszerkezetét és beépítését. A középkori lakóházak kialakulását, méretét és funkcióit részben ezek a központi állami és egyházi funkciók határozták meg. A város számos külvárosa és intézménye (pl. johannita rendház, plébániák, monostorok) szintén befolyásolta a belvárosi telekszerkezetet és a lakóházak elhelyezkedését.
A középkori lakóházak maradványainak vizsgálata így nem pusztán éptészettörténeti kérdés, hanem a város társadalmi és gazdasági történetének fontos forrása is. A középkori pinceszintek, kerítésfalak, sarokerkélyek és utcai bejáratok feltárása alapján rekonstruálható a telekhasználat, a háztartások tagoltsága és a városi élet mindennapjai is.
Hol látható ma a középkori örökség?
- Romkert: az egykori prépostsági templom maradványait bemutató nyílt romterület, ahol a bazilika történetéről és temetkezéseiről ismereteket szerezhetünk.
- Goldziher-ház: XIII. századi mag, helyreállítva; a homlokzaton Goldziher Ignác emléktáblája látható.
- Hiemer-ház: barokk-rokokó zárterkélyek, középkori alapokra épült tömb; ma több kulturális funkciót is betölt.
- Jókai u. - Oskola u. tömb: régészeti rétegek, pince- és falmaradványok, dokumentált középkori beépítés.
A város szakrális és királyi múltja, a bazilika romjai és a belvárosi tömbök feltárásai együtt alkotják azt a történeti forráshalmazt, amely révén a középkori lakóházakról ma egyre részletesebb és megalapozottabb képet alkothatunk.
tags: #kozepkori #lakohazak #szekesfehervaron
Népszerű bejegyzések:
- Könnyűszerkezetes épületek profiljainak felhasználása
- Théophile Gautier élete és művei: áttekintés a francia irodalom korai művészeti kritikájáról
- Előzmények és tervezés: Szigetváros Dunapart építészet és családi házak Szigetszentmiklóson
- Közös költség felszólító levél mintája és jogszerű tartalma
- Szárszó, Öreghegy utca: hangulatos nyaraló eladó
