Kulturális XVII. század: összetett konfliktusok, vallási megújulás és művészeti átalakulás
A XVII. század közepétől a kelet-közép-európai térségben zajló összetett események összefonódása | vallási megújulás, politikai átrendeződés és kulturális pezsgés | meghatározó volt a korszak történetében. 1618. május 23-án az elégedetlen cseh rendek kihajították II. Ferdinánd cseh király megbízott kormányzóját a prágai Hradzsin ablakán, ami a harmincéves háború nyitányának számít. E konfliktus gyakran kapta elismeréseként a XVII. század összetett okaira visszavezethető jelzőket, és a szakemberek ezt az eseményt a háború kiindulópontjának tekintik, ám a háború kezdetének és jellegének megítélése között nincs teljes egyetértés.
Harmincéves háború értelmezési keretei és okainak bonyolultsága
Az előadók hangsúlyozták, hogy nem lehet kizárólag vallási vagy kizárólag politikai indíttatású háborúról beszélni, hiszen a harmincéves háború egy összetett konfliktus volt vallási, politikai és társadalmi okokra visszavezethető tényezőkkel. Az 1960-as évektől kezdve egyre többen mutattak rá a Birodalom alkotmányával kapcsolatos belső konfliktusok szerepére is.
Iconográfia és politikai egyensúly a békében
Madarász Fanni előadása a vesztfáliai békét követő hatalmi egyensúlyváltozásokat ikonográfián keresztül vizsgálta: a Münsterben és Osnabrückben aláírt békeszerződés kiindulópontja lehet-e egy új államrendszer megszületésének, vagy inkább a háború előtti elvrendszer visszaállítását szolgálta-e. A medálok és metszetek véleménye szerint a kor diplomatái a hatalmi egyensúly megőrzését tűzték ki célul a békerendszerrel. E gondolkodás eredete a reneszánszból fakad, majd fokozatosan politikai kérdéssé vált, felülírva vallási és felekezeti szempontokat.
Hadügy és hadszervezés: forradalom vagy ellenforradalom?
B. Szabó János a hadügy kérdését vizsgálta: forradalomról vagy ellenforradalomról beszélhetünk-e a 30 éves háború kapcsán? A téma 2015-ben újra megjelent, és a Swedish király II. Gusztáv Adolf (1594-1632) hadseregének reformjait állította a középpontba. Sokan emelték ki, hogy a későbbi időkben a lovasság aránya a hadseregekben 67%-ig emelkedett 1645-ig.
Portugália és Hollandia: globális konstellációk a háború árnyékában
Rákóczi István előadása Vecyiben a portugál-restaurációról szóló folyamatokra irányította a figyelmet: Portugália és Hollandia közötti konfliktus, amely a térségben egy globális hatalmi játszmává vált. USA-szerű gazdasági és gyarmati körforgások mutatkoztak meg: bizonyos gyarmatokat vesztettek, míg értékesebb területeket megtarthattak, például Brazíliát a cukortermelés miatt. Emellett a bennszülött lakosság missziós tevékenysége is megfigyelhető volt: jezsuita térítések a portugál oldalán, protestáns térnyerés Hollandiánál.
Svéd- Erdélyi kapcsolatrendszer
Kármán Gábor előadása a II. Gusztáv Adolf svéd király és Erdély fejedelmeinek viszonyát tárta fel, különös tekintettel arra, hogy miért nem jött létre svéd-erdélyi katonai együttműködés, noha Bethlen Gábor fejedelemsége idején sógorságot kötött a Brandenburgi Katalin révén. 1621-ben a fejedelem leveleket küldött a svéd királynak, de válasz nem érkezett, ezért a kapcsolattartás a hágai emigráció vagy a Brandenburgi udvaron keresztül zajlott.
Az előadások összegzése és hatásuk
Összességében a konferencia kiváló áttekintést adott a XVII. századi világháborúról, rávilágított a tévhitekre és a hamis következtetésekre, és megmutatta, hogyan alakult a hatalmi egyensúly. A korszak művészeti és kulturális átalakulása is megjelenik a konferencia előadásainak kontextusában. A történelmi események középpontjában a vallási reformok és a fejedelemségek, főurak közötti kapcsolatok álltak, melyek hozzájárultak a korszak gazdasági és kulturális fejlődéséhez is.
A korszak kulturális élete széles perspektívába kerül: a 17. század barokk művészete, Itáliából és Bécsből érkező művészek hatása, társadalmi és gazdasági átalakulások, valamint a nyomdászat forradalma mind hozzájárultak ahhoz, hogy a közép-európai térségben e korban is virágzó kulturális élet legyen. A 17. században a nyomtatás és a tudományos gondolkodás terjeszkedése, az írásbeliség növekvő népszerűsége, valamint a főúri és fejedelemségi reprezentáció erősödése mind meghatározták a kor művészet- és kultúrtörténetét. A korszaknak ezt a komplex dinamikáját tükrözik a kiállított és publikált művészeti alkotások, melyek között számos olasz vagy bécsi hatás is megfigyelhető volt.
Környezet és művészet a 17. században - a Korszakok a Múzeumban sorozat bevezetője
Az 17. századi barokk festmények drámai megvilágítású jelenetei vallásos és világi üzeneteket egyaránt közvetítenek, és összefonódnak a korszak társadalmi és politikai átalakulásaival. A sorozat szerzői múzeumpedagógusok, akik a Szépművészeti Múzeum műalkotásait kultúrtörténeti csokorba rendezik, és egyszerűen mesélnek bonyolult dolgokról a kultúra kedvelőinek. Különösen érdemes megemlíteni a kismartoni Esterházy-kastély dísztermének 1674-es festményét, ahol Ámor és Psyché történetét, valamint a Hesperidák kertjében őrzött aranyalmák történetét ábrázolta a mennyezet közepén és a szélek mitologikus jelenetei között.
Barokk és vallási megújulás
A korszak tehát nem csupán hadtörténet, hanem a vallási megújulás és a művészeti reprezentáció időszaka is volt: a reneszánsz gyökereiből kinőtt barokk stílus és a katolikus megújulás erőteljesen formálta a társadalom életét, az oktatást, az egyházi intézményrendszert és a főúri udvarok kultúráját. A középkori hagyományok megőrzése mellett új intézményi és kulturális formák jelentek meg, amelyek hozzájárultak a magyar és közép-európai kultúra gazdagodásához.
Táplálkozási és társadalmi szokások a 17. században
A korszak gasztronómiája a társadalmi különbségeket is tükrözi: a húsfogyasztás jelentősen függött a társadalmi státusztól, a fűszerek és étkezési szokások tekintetében pedig a kiemelkedő gazdasági rétegek voltak meghatározóak. A marhahús volt a leggyakoribb húsfajta, sertéshúst viszonylag keveset ettek; a bárány- és baromfihús a felsőbb rétegekig, a vaddisznó és egyéb vadak ünnepi eledelnek számítottak. A krumpli csak a XVIII. század végén terjedt el, a kukorica viszont már a XVII. században is ismert volt, bár állatok etetésére használták. A fűszerek közül a keleti fűszerek és európai ízesítők együtt jelen voltak, és a sáfrány, gyömbér, fokhagyma és más különleges összetevők kedveltek voltak.

A fegyveres konfliktusok kezelése a világban – Ez itt a kérdés
tags: #kulteruleti #szanto #xvii
