A nyugatias szemléletű lakótelep rehabilitációjának története és lehetőségei a Pesthidegkúti példán keresztül

A szocializmus mintaprojektjeként épült fel a II. kerületi lakótelep, ahol mindent a mozgássérültek igényeire szabtak.

Bár az eredeti lakók közül ma már kevesen laknak a pesthidegkúti lakótelepen, a házak még őrzik az egykori emlékeket.

Bár viszonylag sokfelé járok a városban, vannak helyek, amelyek még így is kiesnek a látókörömből, ilyen a pesthidegkúti mozgássérült-lakótelep is, amelynek létezéséről Krusovszky Dénes Budapest Nagyregényben megjelent elbeszéléséből szereztem tudomást.

A csendes, gondozott kis kertekkel, virágokkal és „cuki” házakkal teli környék ráadásul nem is a régi idők terméke, hanem a szocializmus végi időszaké, amely mintaprojektként gondolt rá.

1981-ben az ENSZ meghirdette a mozgássérültek nemzetközi évét, ami jó alkalom volt arra, hogy egyrészt az addig láthatatlan, különféle otthonokban élő mozgássérültek a társadalom számára láthatóvá váljanak, másrészt - és nyilván ezen volt a hangsúly - a párt megmutassa, hogy törődik az elesettekkel és mindent megtesz a támogatásukért.

Így elsődleges céllá vált, hogy építsenek számukra egy lakótelepet, ahol önálló életet élhetnek.

A Fővárosi Tanács eszmei áron juttatta a 2500 négyszögöles telket, az OTP harminc évre mindössze egyszázalékos kamatot számol fel az építési kölcsönre.

A jövendő lakóknak ötvenezer forintot kellett befizetniük.

Lakásonként még így is több, mint 200 ezer forint hiányzott.

A Fővárosi Tanács hárommilliót átutalt a mozgássérülteknek nyitott folyószámlájáról, a budapesti KISZ-bizottság a saját költségvetéséből juttatott, míg a Skála áruházak KISZ-szervezetei nyereménysorsjegyeket árultak, s a több milliós bevételt átadták a szövetkezetnek.

Jelentkeztek szocialista brigádok a MALÉV-tól, az EMG-ből, a Ganz Villamossági Művektől és más gyárakból - olvasható a Népszabadság 1982.

Magyarországon az 50-es években söpört végig a járványos gyermekbénulás, emiatt rengeteg fiatal került különféle intézményekbe, ahol megfelelően gondoskodtak róluk, így például a Rózsadomb tetején lévő szanatóriumban (Szent János Kórház Légzésrehabilitációs Osztálya), a Marczibányi Téri Állami Szociális Intézetben (itt csak nők voltak, és ez volt a Főváros kiemelt mozgássérült-rehabilitációs intézménye), illetve a Május 1. úti Állami Szociális Intézetben (ma Hermina út, itt voltak a férfiak).

Amikor felmerült a lakótelep építésének ötlete, nem volt teljesen ismeretlen az akadálymentes terek létrehozása.

Polinszky Tibor (KÖZTI) építész a 70-es évek végén kifejezetten a mozgásukban korlátozott emberek számára tervezett tereket.

A lakótelep tervezésére a KÖZTI-n belül írtak ki tervpályázatot, amit végül Dévényi Tamás (aki részt vett a Rácz fürdő és a Várkert Bazár felújításában) nyert meg, aki részben a magyar falvakból, részben az északiakra jellemző stílusból merítkezve egymás mellett álló kis (55-60 négyzetméteres) téglaházakat tervezett, a kis méretet pedig kertekkel és lugasokkal próbálták oldani.

Közös volt, hogy a házaknál nem voltak küszöbök, mindegyiknél derékmagasságban volt az ablak, és a villanykapcsolókat is alacsonyan helyezték el.

A Pinceszer utcai tömb közepén egy számítástechnikai foglalkoztatót is terveztek, hogy a telepre költözőknek legyen munkahelyük is.

A telepen alapvetően csak 5 évig éltek volna, terv volt, hogy integrált lakásokat hoznak létre a mozgássérülteknek - országszerte akadálymentes lakásokat szerettek volna építeni (ma a XIII. kerületi passzívházakban találunk erre példát), de ebből végül semmi nem lett.

Az első lakók 1982 márciusában költözhettek be a lakásukba, 1983 augusztusáig 8 sorház (40 lakás) épült fel, viszont a második eredményes ütem után alábbhagyott az állami építési szándék, és ezeken túl már nem épült több ház.

Az eredeti lakók közül mára csak kevesen maradtak, így például az eredetileg földszintesre tervezett házakon ma már emeletet is találunk, mégis érdemes ellátogatni a II.

Jubileumi kiadványunkban mindent megtalálsz, ami magazinunk és eddigi munkánk esszenciája.

Gasztronómia, kultúra, városi legendák és Budapest arcai, interjúk, történetek és a legjobb helyek - úgy, ahogyan mi látjuk a fővárost.

Folytatnád az olvasást? Szeretsz mindig képben lenni, érdekelnek a legújabb budapesti hírek, történetek?

A lakótelep-rehabilitációs állami támogatások korát éljük, ha már megszabadulni nem tudunk tőlük - röviden így jellemezhető ma a magyarországi lakótelepek helyzete, hivatalos szemszögből.

Az iparosított technológiával épült lakótelepek közmegítélése gyalázatos: egy friss felmérés szerint a 60-es, 70-es évek építészete, különös tekintettel a paneles építészetre az "igénytelen, rossz minőségű, unalmas és szürke" jelzőket érdemelte ki a lakosság körében.

Mit tehetünk ma a lakótelepekért?

Az állami támogatás keretei eddig az iparosított technológiával épült telepek fizikai (épületgépészeti stb.) állapotának javításáig terjedtek, s csak újabban bővült a keret a "közvetlen környezet korszerűsítésére" szánt, meglehetősen szűk mozgásteret biztosító forrással is.

A probléma kormányzati kezelésmódja mindeddig alapvetően megfeledkezett annak a szférának a támogatásáról, amiben a lakótelepek a leggazdagabbak: zöldterületekben és közterekben.

Talán nem is egészen véletlen, hogy sokszor éppen a lakótelepeken élők azok, akik kellemesnek találják ezeket a sajátos városrészeket, szemben mindenki mással, aki nem ilyen helyen lakik.

A lakótelep-problémával számos nyugat-európai város foglalkozik - természetesen ez mindenütt eltérő kontextusban került előtérbe, és így eltérő megoldási kísérletek születnek.

Németországban a keleti városok lakótelepeinek radikális presztízscsökkenése és kiürülése okán sok helyen az épületektől való programszerű megszabadulás tűnt először járható útnak, ám idővel a koncepció a lakótelepek humanizálása, a kreatív megoldások felé fordult.

A holland városépítészet is egyre intenzívebben fordul a kelet-európai lakótelepépítés stratégiái és gyakorlata felé, mert - az elkerülendő hibák feltárásán túl - számos esetben a szocialista lakótelepek sikeresebben működnek, mint a nyugat-európaiak.

Érdemes lenne ebből a figyelemből itthon is tanulni, és a szakmán kívül és belül egyaránt élő hamis kliséket félretéve megismerni a tömeges lakásépítés valós előnyeit, lehetőségeit és kiküszöbölendő hátrányait.

Ugyanígy a szakma kulturális örökségéhez tartozik az a bámulatos mennyiségű és színvonalú innováció, fejlesztés, kutatás, amit a tömeges lakásépítésben - kényszerből vagy sem - résztvevő építészek kidolgoztak, még akkor is, ha ennek a java része papíron maradt.

Az epiteszforum.hu októberi témája néhány magyarországi és kelet-európai építészeti, táj- és városépítészeti beavatkozási lehetőséget mutat be, amelyek azonban hangsúlyozottan nem egyoldalúan építészeti szempontból közelítenek a problémához, hanem - a német szakirodalomban bevett kifejezést használva - a "városi kreativitás" potenciáljának kihasználásával fogalmazódtak meg.

Ezek a kísérletek lokális megoldásokat keresnek, a helyi közösség igényeire és participációjára építenek, és egyszerű beavatkozásokkal kísérlik meg egy-egy lakótelepen az életminőséget emelni, a parlagon heverő köztereket átformálni és közösségi aktivitásokra alkalmassá tenni.

Hazánkban a szocialista idõszakban az állami beruházások jelentõs része lakótelep-építések formájában valósult meg, s e négy évtized alatt a nemzeti érték nem elhanyagolható része épült be a lakótelepi lakásállományba.

A rendszerváltozás után a lakáspiacon a lakótelepi lakások továbbra is jelentõs arányt képviselnek, így számítani kell arra, hogy az ilyen lakások még hosszú ideig lakásállományunk meghatározó szegmensét képezik.

A közelmúlt tapasztalatai azt mutatják, hogy mindenképpen szükség van tehát egy a lakásállományt érintõ rehabilitációs stratégia kidolgozására, amelynek a lakótelepek felújítása fontos és integráns (de nem az egyetlen) részét képezi.

Kétségtelen tény, hogy a lakótelepi lakások napjainkban széles társadalmi rétegek számára teremtenek lakáslehetõséget.

E lakások iránti kereslet csökkenése a városokban ezért sem mennyiségi, sem minõségi értelemben nem várható a közeljövőben, a lakótelepek lebontása tehát kevésbé célravezető megoldás.

A lakótelepi környezet felújítása ennek ellenére hazánkban még gyerekcipőben jár, s bár vannak helyi eredmények, ám hiányzik egy országos rehabilitációs program.

Ennek mielőbbi kidolgozása és elindítása lényeges, hiszen a lakásállomány és a lakókörnyezet felújítása meghatározó szerepet fog játszani a lakótelepek jövőjét illetően.

Több szakember kétségbe vonja a lakótelep-rehabilitáció állami támogatásának szükségességét és jogosságát.

Véleményük helytálló abban a tekintetben, hogy a lakótelepeken túlnyomórészt éppúgy magántulajdonú lakások találhatók, mint más lakókörnyezetben, ahol ugyanúgy támogatásra lennének jogosultak a tulajdonosok.

E tekintetben szerencsés lenne az átfogó rehabilitációs stratégiába és programba a lakótelepek mellett a többi lakókörnyezeti típust is valamilyen formában integrálni.

Nem szabad azonban megfeledkeznünk arról, hogy - elsõsorban a paneles - lakótelepeken a lakásállomány és a népesség jelentősen koncentrálódik, illetve a társadalmi és építészeti problémák is sokkal nagyobb arányban fordulnak elő.

Mind a nyugat-európai, mind az elsõ hazai városrehabilitációs tapasztalatok bizonyították, hogy a lakótelepek rehabilitációja nem lehet sikeres, ha az építészeti-környezeti rehabilitáció nem kapcsolódik össze a terület szociális és gazdasági rehabilitációjával.

A teljes írás *.pdf formátumban olvasható.

Az utólagos megfontolások szerint a nyugat-európai példák és a kelet-európai stratégiák összevetése hasznos leképzést adhat a hazai gyakorlat számára, hiszen a lokális igényekhez igazított tervezés és a közösségi részvétel növeli a rehabilitáció sikeres megvalósulását.

Az általános trendek alapján mindenképpen szükség van tehát egy a lakásállományt érintő rehabilitációs stratégiára, amelynek a lakótelepek felújítása fontos és integráns része, de nem kizárólagos megoldás.

tags: #lakotelep #rehabilitacio #nyugat

Népszerű bejegyzések:

• Részletes útmutató a fogfájás okairól és a kezelési lehetőségekről
• 35 m2 panel lakás praktikus berendezése kis térben
• Ivóközeli terület: kis ház 6 millióért - vásárlási útmutató
• Centro Családi Házak Sopronban: luxus és praktikum a kertvárosban
• Testreszabható elrendezések a medencés nyaralókban – júliusi kitekintő