Lázbérci Tájvédelmi Körzet és a Lázbérci-víztározó epitése: földrajz, természeti értékek és társadalmi-környezeti hatások
A Lázbérci Tájvédelmi Körzetet 1975 decemberében hozták létre Borsod-Abaúj-Zemplén megyében az Upponyi-hegység életközösségeinek és az újonnan kialakított Lázbérci-víztározó védelme érdekében. A 9/1975. számú OTvH határozatban a védetté nyilvánítás céljaként a víztározó vízminőségének védelme, az Upponyi-hegység tájképi értékeinek megőrzése, geológiai és növénytani ritkaságok védelme, a védett madárvilág fészkelésének biztosítása, valamint a közművelődés és a szabadidő kulturált felhasználása szerepelt. A körzet eredetileg 8510 hektáros volt, ám 1986-ban közel 4900 hektárral csökkentették, ma pedig hatszázalékosnál többet nem érintve, határain hat Borsod-Abaúj-Zemplén megyei településre terjed ki: Bánhorváti, Borsodbóta, Dédestapolcsány, Nekézseny, Sáta, Uppony.
A tájvédelmi körzet felépítése és földrajza
Az terület két területi egységből áll: Upponyi-hegység (Bánhorváti, Borsodbóta, Dédestapolcsány, Nekézseny, Sáta, Uppony határában) és Damasa-szakadék (Bánhorváti határában). A Lázbérci-víztározó a Bán-patak felduzzasztásával jött létre; a tó 6,2 millió köbméter vizet tárol és átlagos mélysége 7,5 m, legmélyebb pontja 17,3 m. A gát előtti terület megőrzése érdekében a tó déli és északi ágai közt körülményei szerint változó mederviszonyok alakultak ki, a vízminőség és a hidrológiai adottságok ezért kiemelten fontosak.
A táj geológiája két nagy, különböző korú, de egymással szoros kapcsolatban álló részt foglal magában: az Upponyi-hegység paleo- és mezozoos tömegét, valamint az északra eső Damasa-szakadék környékét, ahol jórészt miocén medenceüledékek és vulkano-szedimentek találhatók. A Bükk-hg. és Uppony közti összeköttetések több csapás mentén létrejöttek; az Upponyi-hegység üledékes kőzetei között a Kréta-kori és Devon-kori rétegek adnak alátámasztást a karsztos formák kialakulásához. A terület bükk- és hegyvidéki jellegét mutatja, ahol a Kalica-tető és a Vízköz-tető kiváló kilátóhelyeket kínál.
Természeti értékek és klíma
A klíma szubkontinentális jellegű, mérsékelten hűvös és mérsékelten száraz. Az éves középhőmérséklet 8,5-9 °C körüli, a növényzettel gazdagon borított területen a nyári időszakban 15,5 °C körüli átlagokra számíthatunk. A csapadék évente 650-700 mm között mozog, a növénytermesztéshez és a vizekhez kötődő ökológiai rendszerek számára pedig fontos a vízhozam és a felületi vízréteg összetétele. A leggyakoribb szélirány a Ny-i és DNy-i, átlagos szélsebesség körülbelül 2 m/s. A körzetben több mikroklimatikus eltérés észlelhető 200-300 m-es távolságokra is az Upponyi-szorosban.
A vízfolyások közül a Bán-patak a domináns vízgyűjtő, mely a Bükkben ered, és hiszen kora tavaszra, nyár elejére esik az áradások ideje. A Csernely-, Sátai- és Csom-patak kivételével a többi vízfolyás csak tavaszi hóolvadás és nagyobb esőzések idején szállít vizet; az év nagy részében medrük kiszárad. A terület legjelentősebb állóvize a 77 ha-os Lázbérci-víztározó, amely az Upponyi-hegység és Damasa-szakadék közelében található, és a víztározóban történő haltelepítés fontos szerepet játszik a környék ökológiájában.
Földtani értékek és barlangok
A Lázbérci Körzet földtani kincseinek középpontjában az Upponyi-hegység paleozikos és mezozoikos kőzetei állnak, melyek között a Devon és a Permián korú üledékes kőzetek húzódnak. A legfontosabb bemutatóhelyek közé tartozik az Upponyi-szoros és a Lázbérci-víztározó két oldala mentén elhelyezkedő feltárássorozat, amely mintegy 4 km hosszan követi a rétegeket. A legtöbb karsztos üreget a Keresztes-kő környékén találjuk, a Cserepes-barlang pedig régészeti jelentőséggel bír. A tájvédelmi körzetben 25 barlang található; közülük 1. sz. kőfülke rendkívül fontos régészeti megőrzési értékkel bír.
Az őszi, téli időszakokban a terület geológiája a pliocén-pleisztocén földtani rétegek és a folyóvizek által létrehozott formákat mutatja. A Damasa-szakadékot a változó agyagtartalmú és kavicsos homokos kőzetek adták, melyet a Hölgyei- és Csom-patak völgye alámosta, és a kőzetek instabilitása földcsuszamlásokat eredményezett. A löszes lemezek és a vulkanizmus nyomai a Lázbérci-víztározó környezetében is megfigyelhetők, például a Három-kő-bérc közelében.
Gazdálkodás, társadalom és turizmus
A térség gazdasága hosszú ideig elmaradott volt; a bányák és nehézipari üzemek bezárása után a foglalkoztatás korlátozott maradt, a települések zöme olvasztó- és öregedő népességgel küzd. A mezőgazdaság félintenzív módon működik; a hagyományos növénykultúrák, a kalászosok, kukorica, napraforgó és lucerna jellemzőek. A gyepek kisebb részben maradnak meg, a juhállományok visszaszorultak, és a táj erdősültsége közel 60%-ban állami tulajdonban van. A természetközeli erdőgazdálkodás még nem vált általánossá, a konfliktusokat főként az erdőgazdálkodás és a nagyvadállomány túlzott száma okozza. A turizmusban az ökoturizmus lehetőségei megvannak, de az infrastruktúra elmaradása és a védett területek korlátozásai miatt a fejlődés lassú.
A Natura 2000-es tematikájú támogatások és a falusi vendéglátás élénkülése a gazdálkodók érdeklődését növelte a természeti értékek fennmaradásának érdekében. A Bükk hegységhez közeli települések, például Szilvásvárad, kihasználják az országos Kék Túra útvonalát, hogy turizmusukat fejlesszék, ami a környék gazdaságának potenciálját növeli.
Szabadidő és természeti értékek bemutatása
A Lázbérci-tó a vízőrzők és horgászok kedvelt helye. A tó 6 millió m3 víztartalma, az average 7,5 m mélysége és a különleges hidrológiai viszonyok miatt kiváló horgászhely. A tollas és halak sokfélesége; a ponty, amur és busa mellett a keszegállományok és ragadozó halak, például balin, süllő, csuka és harcsa is megtalálhatók. Partiszemlékkel és különböző horgászati módszerekkel lehet élvezni a vizet, és a helyi halőrség rendszeres ellenőrzése biztosítja a fenntartható halállományt. A gát és a tópart kinézete népszerű fotótéma a kirándulók körében, és a Szalamandra tanösvény lehetőséget ad a természeti közösségek megfigyelésére.
A tanösvény 6 km hosszú, a sárga-fekete jelzésen haladva érhető el a tó mentén és az erdőben. Az útvonal az Upponyi-szorosra és a Kalica-tetőre, valamint az Eszkála-tetőn keresztül Összekapcsolja a turistákat Uppony és Dédestapolcsány felé. A látogatók megfigyelhetik a védett növény- és állatvilágot, a mohákat, zuzmókat és karsztos barlangokat, miközben a kilátás a Vízköz-tetőn és Kalica-tetőn lenyűgöző. A tanösvény végén az országos Kék Túra útvonala is találkozik a Szalamandra tanösvénnyel, így összekapcsolja a helyi és országos turisztikai útvonalakat.
Infografika

Video
Turisztika - Lázbérci-víztározó
Adatok és statisztikák (áttekintés)
- A Lázbérci-víztározó: 77 ha, átlagos mélység 7,5 m, legmélyebb pont 17,3 m, tárolható mennyiség 6,2 millió m3. A tó 1967-1969 között épült, 1970-ben átadták ivóvízellátásra. A körzetek védelmi céllal alakultak ki, és 2008-as módosítás a hydrológiai védőövezet közelébe hozta a jogi kereteket.
- A terület erdőborítása: körülbelül 54% erdő, 21% gyep, 15% szántó, 9% művelésből kivont területek, 1% gyümölcsös. A tájvédelmi körzet területe hat település határán terül el.
- A körzet klímája: szubkontinentális, középhőmérséklet 8,5-9 °C, a tenyészidőszakban 380-410 mm eső valószínű. A 24 órás csapadékmaximum 113 mm Sátánnál, a Bán-patak völgyében 75 mm alatt. Hóhatár télen átlagosan 45 nap, hóvastagság átlag 22 cm. A leggyakoribb szélerősség 2 m/s, nyugati és délnyugati szél dominál.
- A döntő geológiai értékek közé tartozik a Sima-kő 120 m-es magassággal, a Három-kő 25 m magas tömbjei és a Keresztes-kő déli oldala. A Damasa-szakadék és a Csom-patak által vájt meredek lejtők különleges földtani szerkezetet mutatnak. A területen 25 üreg található; jelentős az Upponyi 1. sz. kőfülke és az Upponyi 2. sz. kőfülke.
Meta adatok
tags: #lazberc #viztarozo #epitese
