A legkisebb epitkezes filmek: az építészet mint tér és történet
Idén könyvajánlónk mellé karácsonyi filmajánlóval is készültünk. A mai napon 9 játékfilmet és egy sorozatot, holnap pedig 10 dokumentumfilmet szeretnénk a figyelmetekbe ajánlani. Igyekeztünk változatos, online is elérhető, főleg kortárs alkotásokat válogatni, melyek építészeti szempontból nézve is érdekesek. A filmművészet és az építészet több szálon keresztül kapcsolódik egymáshoz. A legkézenfekvőbb az építészet háttérként, díszletként való alkalmazása, mellyel gyakorlatilag minden filmben találkozhatunk. Persze eltérő, hogy az épített környezet mennyire sok és milyen szerepet kap. Emellett a filmművészet térérzetet kelt, hiszen befogadásélménye sok tekintetben megegyezik a mindennapokban tapasztalt világ élményével. Bár vitatható, hogy mit értünk egy mozgókép téri dimenzióján (kötődhet a film fizikai teréhez vagy cselekményének teréhez is), egyértelmű, hogy a tériség fontos eleme a filmeknek.
Kogonada: Columbus (2017) - a modernista gyökerek tere
A korábban főleg videóesszék készítőjeként ismertté vált Kogonada első nagyjátékfilmje az Egyesült Államokba, az indiana állambeli Columbusba kalauzol el minket. A mindössze ötvenezres lélekszámú város a modernista építészet valódi kis Mekkája. Több épülete is található itt a finn-amerikai Eliel Saarinennek és fiának, Eero Saarinennek, de találhatunk házakat I. M. Peitől, Robert Venturitól és több kiemelkedő amerikai építésztől is. A Columbus az építészeti szempontból érdekes filmek között is kiemelkedik, mivel az épületeket nemcsak háttérnek használja, hanem beleszövi őket a történetbe, illetve azok eszmeisége is helyenként párhuzamba állítható a felmerülő témákkal.
Bong Joon-ho: Élősködők (2019) - nyitott díszletek és társadalmi kettősség
A szöulban játszódó film érdekessége, hogy a látszattal ellentétben, minden helyszín újonnan épített, nyitott díszlet, melyet a cselekményre, a kameramozgásra és a képarányra való tekintettel alakítottak ki. Így van ez a főszerepet kapó otthonnal is, melyet a történet szerint egy fiktív építész, Namgung Hjondzsa tervezett. A vertikalitás meghatározó eleme a filmnek, mely nemcsak szimbolikusan, hanem térben is tetten érhető, többek között a színek, textúrák és tárgyak sűrűsödésében, a lakások elhelyezkedésében, valamint a hosszan elnyúló, nagy szintkülönbségeket összekötő lépcsőkben, ezzel is utalva az alkotás központi kérdéskörére, a társadalmi egyenlőtlenségekre.
Nemes Jeles László: Napszállta (2018) - a háttér kontextusa a fókuszban
Nemes Jeles László második nagyjátékfilmje kizárólag a háttérben felsejlő kontextusról szól. Emiatt a tavaly 70 évesen elhunyt építész, díszlet- és látványtervező Rajk László századelőt megelevenítő díszletei kiemelt hangsúlyt kapnak. A tériség fontos szerepe van a filmben, hiszen a Nemes Jelesre jellemző hosszú, vágás nélküli jelenetekben mind a kamera, mind a szereplők mozgását nagyon pontosan, előre kell megtervezni.
Jia Zhangke: Still Life (2006) - a Jangcén át a társadalom tükrében
A kínai rendező egyik legjelentősebb alkotása, Still Life (Csendélet) a Jangcére épült Három-szurdok-gát hatásait tükrözi. A 2000 éves múltra visszatekintő városok és kulturális örökség elvészése miatt a környező vidékek ökoszisztémája is veszélybe került. A Still Life realisztikus, dokumentumfilmes szerű szociális tabló a kortárs kínai társadalom helyzetéről ezen szélsőséges körülmények között.
Wes Anderson: A Grand Budapest Hotel (2014) - Görlitzer Warenhaus belsőépítészete
A film egy Zubrowka nevű, fiktív országban játszódik a 30-as években, azonban a helyszínek korántsem csak koholt díszletek. A felvételek többségét Németországban, Drezdában és környékén forgatták, a történet középpontjában álló szálloda pedig az 1913-ban Carl Schumanns osztrák építész tervezte Görlitzer Warenhaus. Az egykori áruház hatalmas átriumával, ólomüveg mennyezetével és terebélyes lépcsőivel kiváló forgatási helyszínnek bizonyult.
Alan J. Pakula: A Parallax-terv (1974) - a Space Needle tetőfokon
A Parallax-terv az 1960-as évek Amerika-képet a határokon átívelő politikai idegességgel mutatja be, ahol a környezeti atmoszférát az épített környezet erősíti. A film atmoszférája a városi terek, irodaházak és közterek összhangjából fakad, miközben egy szenátor merényletének nyomozását kíséri figyelemmel.
Reisz Gábor: VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan (2014) - budapesti terek mint történet
A film a budapesti hétköznapokat mutatja meg, ahol a tér és idő játékai összemosódnak. A képek a VIII-VII. kerület ikonikus helyszínei köré szerveződnek, és a forgatási helyszínek egyszerűsége által idézik meg a korszak és a generáció közös nevezőjét. A felvételek a budapesti játszóterek, a bulinegyed és a közlekedéshez kapcsolódó képek révén adják vissza a városi létet.
Sipke Jonze: A nő (2013) - Los Angeles és Pudong összemosott látképe
Spike Jonze filmje a közeljövő Los Angelesében játszódik. A kreált város mentes az utópiákra jellemző futurisztikus vonásoktól, helyette egy élhető és elérhető jövőképet mutat. A vizuális koncepcióban a Los Angeles és a sanghaji Pudong városképe egymásba fonódik, a lakások pedig finom fények és textúrák ölelésében lebegnek.
Sean Baker: Floridai álom (2017) - az elhagyatott üdülőövezet élete
A környezet a floridai Disneyland melletti elfeledett, lepusztult üdülőterület, ahol sok ember él életvitelszerűen az eredetileg a vidámparkba érkező turistáknak épített motelekben. A vizuális világ a narancsos-zöld tónusokkal, fagyis pohár alakú útmenti fagyizókkal és extravagáns színű házakkal ad mély tapasztalatot a tér és az identitás kapcsolatáról.
David Simon: Mutassatok egy hőst (2015) - Deszegregáció a városban
A 6 részes minisorozat Yonkers városrészének történetét meséli el a 80-as és 90-es évek fordulóján. A sorozat a közösségi deszegregációs programokat és az építészet szerepét mutatja be részletesen, ahol az építészet mint társadalmi eszköz és terepminta jelenik meg. Oscar Newman Defensible Space Theory-je itt is releváns kontextusként merül fel, a magasházak és a sorházak kapcsolataiban.
+1 Jorge Luengo Ruiz: Architecture of Cinema (2017) - filmetörténeti vizuális esszé
És ha ennyi nem volt elég, akkor érdemes figyelmetekbe ajánlani Jorge Luengo Ruiz spanyol filmesesszéjét, amelyhez több mint 30 alkotás képi anyagát használta fel. A film a cinematográfiák és építészeti terek kapcsolatait járja körül, bemutatva, hogyan formálja a tér a mozgóképet és hogyan formálódnak a történetek a terekben.
További megfontolások és felhasználói kérdések
- Hogyan formálja az épített környezet a karakterek identitását?
- Melyik film mutatja a legérzékenyebben a tér hatását a történetre?
- Milyen szerepe van a valós helyszínek és a díszletek egymáshoz viszonyított realizmusának?
- A bemutatott példák közül melyik tűnik leginkább relevánsnak a kortárs építészet számára?
- Hogyan lehetne egy filmben egy városrész történetét közvetlenül az építészeten keresztül elmesélni?
- Milyen kölcsönhatásokra figyeljen az operatőr a térérzet erősítéséért?
tags: #legkisebb #epitkezes #filmek