Limburszky József tervei: a kasselik ház és a fasori villák szerzősége

A következő írás Limburszky József fasori és városligeti terveiről, valamint a Kasselik családdal és kortársaival való kapcsolódásokról ad részletes képet. A forrásanyagban található mondatokból álló szövegrészeket összefűzve próbáljuk bemutatni Limburszky művészi helyzetét, egyes terveinek körülményeit és azt a vitát, amely a szerzőségük körül keletkezett.

Limburszky József pályafutása és kapcsolatai

A kevésbé ismert Limburszky József, aki 1830-1847 között Hild József mellett pallérként szerzett építői gyakorlatot és 1845-ben kapott építőmesterjogot, 1856­-1868 között négy fasori tervet szignált. Itteni tervei között jelentősebb még a városligeti 55-56. számú telekre 1867-ben tervezett Wodianer-villa. (37. kép)

Ennek homlokzatát nem ismerjük, alaprajza kissé eltér a „szabványtól", de nem oly mértékben, hogy kétségbe vonjuk Limburszky szerzőségét. (Csengery Antal klasszicista jellegű, portikuszos villáját is ő tervezte, vagy csak szignálta 1863-ban.) (58. kép)

Vita a szerzőség körül: kivitelező vagy tervező?

A Schosberger-villa (39. kép) esetében szintén felmerült, hogy talán csak a kivitelező volt Limburszky, és a tervet akadémiai képzettségű építész, talán Weber Antal készíthette. Több, mint valószínű, hogy nem Hild Károly tervezte például 1857-ben Tabermann Lajos városliget 16. számú telkére a gótizáló kerti pavilont. (53. kép)

Az a feladat adódik, hogy a szerény átlagból kiemeljük a jobb kvalitásúakat, és megnézzük, hogy készültük idején kik voltak az építőmesteri joggal még nem rendelkező invenciózusabb építészek, akiknek tervei Hild Károly neve alatt szerepelhetnek. Ki tervezhette például 1857-ben Tabermann Lajos városliget 16. számú telkére a gótizáló kerti pavilont? (53. kép)

Limburszky jelentősebb fasori munkái

1867-ben tervezett Wodianer-villa alaprajza kissé eltér a „szabványtól", de nem oly mértékben, hogy kétségbe vonjuk Limburszky szerzőségét. (37. kép) A Schosberger-villa esetében szintén felmerült, hogy talán csak a kivitelező volt Limburszky. A kevésbé ismert Limburszky József 1856­-1868 között négy fasori tervet szignált.

Schosberger-villa és a források

A Schosberger-villa (39. kép) esetében szintén felmerült, hogy talán csak a kivitelező volt Limburszky, és a tervet akadémiai képzettségű építész, talán Weber Antal készíthette. Itteni tervei között jelentősebb még a városligeti 55-56. számú telekre 1867-ben tervezett Wodianer-villa. (37. kép)

Limburszky és kortársai: Unger Emil, Weber Antal, Hild Károly

Öccse, Hild Károly neve szintén több terven és építési engedélyen szerepel, 1856-1870 között hat esetben. Ezek után az a feladat adódik, hogy a szerény átlagból kiemeljük a jobb kvalitásúakat, és megnézzük, hogy készültük idején kik voltak az építőmesteri joggal még nem rendelkező invenciózusabb építészek, akiknek tervei Hild Károly neve alatt szerepelhetnek.

Hasonló módon kérdéses, hogy ki tervezte Madarász Viktor - szintén Hild Károly neve alatt szereplő - fasori villáját. (41. kép) Ez esetben analógia alapján Unger Emil nevét hoztuk szóba.

Unger Emil és Weber Antal már nem építőmesterek, hanem az új korszakhoz tartozó, akadémiát végzett építészek. Unger Emil (1839-1873) Pollack Mihály leányági unokája, építészeti tanulmányait Pesten és Berlinben folytatta. Korai halála éppen megkezdett építészi pályáját szakította meg.

A fasori villák kontextusa: más tervezők és ismert épületek

Diescher János (1788-1862) 1842-1851 között négy tervvel szerepelt, ezek közül érdekesebb a városligeti 45-46. számú telken álló épületek összehangolása a részleges emeletráépítéssel (63. kép), és 6. számú kertben a korábbi emeletes pavilon 1851-es átépítése villává. (25. kép)

Fia, Diescher József (1811-1874) 1840-1868 között öt tervével szerepel, ezek közül az 1840-ben tervezett Grossinger-villa (városligeti 10. szám) Kasselik emeletes villái mellett a korai évek legfigyelemreméltóbb alkotása. A környezetével szerves kapcsolatban együtt tervezett épület igényességével kiemelkedik a fasori villák közül. (14. kép)

Pollack Mihály fia, Pollack Ágoston szignálta azt az érdekes villatervet, amely Wanko Dániel városligeti 57. számú telkére épült 1847-ben. (22. kép) Az itáliai villastílushoz kapcsolható épületet - e típus poroszországi elterjedtsége miatt - elfogadjuk a berlini tanulmányokat is folytató, egyébként nem túl invenciózus ifjabb Pollack művének.

További kortársak és fasori munkák

Wieser Ferenc neve három épülettel kapcsolatban jelent meg. Ezek közül a Zsigmondy Pálnak a városligeti 5. számú kertbe 1856-ban épített villa jelentős, mivel összekötő kapcsot jelent a klasszicista nyaralók és a neoreneszánsz villák között. (26. kép) Alaprajzi elrendezése is az állandó lakásul szolgáló polgári villák rendszeréhez közelít.

Lohr Antal (1824-1887), bár csak 1863-ban kapott építőmester jogot, már 1860-ban saját neve alatt tervezte a városligeti 38. sz. telekre, az utcai határra épült lakóházat. 1860-1871 között hat alkalommal szerepel. Tervei nem különösebben jelentősek.

Lohr János (1822-?) 1863-1864-ben szerepel két tervével. Ezek közül a Fleischmann és Weber cégnek tervezett növényház a fontosabb. (57. kép)

Senger András (1786-?) mindössze két tervével szerepel, a városligeti 58-59. szám alatti Wurm-villa bővítése (24. kép) és az Engesser-féle pavilon (52. kép) nem különösebben jelentős, de jó minőségű munkák. Zofahl Lőrinc (1791-1864) neve négy építkezéssel kapcsolatban tűnik fel, de egyik sem jelentős munka.

Limburszky és a Kasselik család emlékezete

A 18-19. században a pesti klasszicista építészet korai alakjai voltak az építészdinasztia alapítói a Kasselik család. Kasselik Fidél kortársa, és abban időben a városban fontos tisztségeket töltött be. Kasselik Fidél részt vett több jelentős pesti épület létrehozásában, és művei között említjük a klasszicista Terézvárosi plébániatemplomot, amely 1803-11. között készült. Tervezés és kivitelezés is az Ő munkája.

A Kasselik család műhelye, munkái és a 19. századi pesti építészeti környezet fontos kontextust adnak Limburszky tervtevékenységének, hiszen a korszakban a tervezés és kivitelezés szerepei sokszor átfedték egymást, és a szerzőség kérdése gyakran viták tárgya volt.

Adatok és összevetés (táblázat)

Források és képanyag

A fenti adatok és állítások a forrásanyagból származó szövegrészek átvételén és összekapcsolásán alapulnak. Több tételnél a képaláírásokhoz kapcsolódó hivatkozások (pl. 37., 39., 41., 53. kép) jelzik a terv- és fotódokumentumok meglétét vagy hiányát. Sok esetben a homlokzatot nem ismerjük, alaprajzi eltérések vagy stílusbeli sajátosságok miatt merült fel a szerzőség megkérdőjelezése.

Összekötő megállapítások

Limburszky József esetében az a fő kérdés, hogy a szignó mögött amikor megjelenik a neve, milyen mértékben tekinthetjük őt valódi tervezőnek, illetve mikor működött kivitelezőként vagy aláíróként. Ennek tisztázása sok esetben a fennmaradt tervlapok, alaprajzok, homlokzati rajzok és korabeli dokumentumok részletes vizsgálatára hív. A forrásanyag rámutat, hogy a 19. századi pesti építkezések gyakori problémája volt a tervezői és kivitelezői szerepek egymásba fonódása, valamint az, hogy az akadémiai képzettségű fiatal építészek munkái gyakran más, elismert mesterek neve alatt jelentek meg a hivatalos engedélyezési anyagokban.

Így a Limburszky-tervek vizsgálata egyszerre építészettörténeti kérdés és forráskritikai feladat: a stílusbeli elemek, az alaprajzi sajátosságok és a fennmaradt dokumentumok összevetésével közelebb juthatunk a tényleges szerzőség feltárásához, vagy legalábbis a valószínűsíthető szerepek pontosabb meghatározásához.

tags: #limburszky #jozsef #tervei #kasselik #haz

Népszerű bejegyzések:

• Tudjon meg többet Barkóczi Attila földmérő munkájáról
• Baross utcai lakás eladó
• Tudnivalók a tűzgátló szekcionált kapukról
• Kozma Lajos: az építészet és a népművészet összekapcsolódása a XX. század magyar művészetében
• Írásbeli szavazás a társasházak közgyűlésén: jogszabályi keretek és gyakorlati megvalósítás