tárgyi és immateriális tulajdon jogi fogalmak és példák
A tulajdonhoz való alapjog a kezdetektől jelen van a liberális alkotmányjogi hagyományban. A klasszikusok közül legtöbbet hivatkozott teória John Locke nevéhez kötődik. Szerinte a tulajdon az embert természetes állapotában - az államot megelőzően - is megillette és az államhatalom létrejötte pontosan azért volt szükséges, hogy megvédje az emberek életét, szabadságát és vagyonát. Ilyen értelemben Locke-nál a tulajdon természetes jog, a fogalmába beletartozott a vagyontárgyakon fennálló jogon kívül az élethez és a szabadsághoz való jog is. Észak-Amerikában az „élet, szabadság, tulajdon” triász az angol gyarmattartó hatalom ellen, a függetlenségért folytatott harcokban jelent meg, majd nyert jogi elismerést. Az észak-amerikai államok közül Virginia 1776-ban elfogadott alkotmánya kimondta, hogy az élet és a szabadság mellett a tulajdon megszerzése és birtoklása is alapvető jogosultság.
Az Egyesült Államok 1787-ben elfogadott szövetségi alkotmányának 5. mondatában foglalt elvek a jogállamiságot és a tulajdon védelmét is megalapozzák. Az amerikai előzményeket követően, a francia Alkotmányozó Nemzetgyűlés 1789-ben elfogadta az Ember és Polgár Jogainak Deklarációját (Deklaráció). A Deklaráció 2. cikke négy alapvető emberi jogot sorolt fel: a szabadsághoz, a tulajdonhoz, a biztonsághoz és az elnyomással szembeni ellenálláshoz való jogot. A 17. cikk a tulajdon szentségének elismerése mellett rögzíti a jogbiztonságot.
A XX. század alkotmányait tekintve a tulajdon védelme két szempontból korlátozott volt: egyrészt a védelem csak a közigazgatás ellen irányult, a törvényhozóval szemben nem nyújtott védelmet, másrészt a tulajdonvédelem csak a polgári jog szerinti dolgokon fennálló tulajdonra vonatkozott, elsősorban a földtulajdonra. Az első világháborút és az orosz bolsevik forradalmat követően a tulajdon szentsége helyébe a társadalmi kötöttség lépett. A második világháború után született alkotmányok lehetővé tették a tulajdon korlátozását, a tulajdon elvonását azonban csak közérdekből és kártalanítás mellett engedték meg.
A német alaptörvény példája a kisajátítás közjavára történő alkalmazását és a kártalanítás szabályozását hangsúlyozza. A nemzetközi szabályozás szintjén számos univerzális és regionális dokumentum rendelkezik a tulajdonhoz való jogról. Az Egyesült Nemzetek Szervezete égisze alatt létrehozott Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata (EJENY) szerint minden személynek jogában áll a tulajdonhoz, továbbá tilos a tulajdon önkényes elvétele.
Az EJENY-hez képest az Emberi Jogok Amerikai-közi Egyezménye viszonylag részletesen ír a tulajdonhoz való jogról, elismeri a tulajdon használatához és hasznosításához való jogot, és előírja a kisajátításnál a megfelelő kártalanítást. A nemzetközi jogban az EJEE eredetileg nem tartalmazott részletes szabályt a tulajdonról, de az Első Kiegészítő Jegyzőkönyv 1. cikke deklarálja minden természetes és jogi személy jogát a javai tiszteletben tartásához.
A magyar alkotmányjogban a tulajdonhoz való jog alapjogként történő elismerése fokozatos fejlődés eredménye. Az 1949. évi XX. törvény eredetileg nem ismerte fel a tulajdonhoz való jogot, amit az 1989. évi XXXI. törvény módosított, és rögzítette a kisajátítás szigorú feltételeit. Az Alaptörvény XIII. cikke szerint mindenkinek joga van a tulajdonhoz és az örökléshez, továbbá a tulajdon társadalmi felelősséggel jár. A XIII. cikk (2) bekezdése kimondja, hogy tulajdont kisajátítani csak kivételesen és közérdekből, törvényben meghatározott esetekben és módon, teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett lehet.
A tulajdon intézményét nem tekinthetjük természet adta, magától értetődőnek. A tulajdon megítélése attól függ, hogy a jogalkotó meghatározó szabályokat alkotott-e. A magyar alkotmányozásban a tulajdonhoz való jog védelme összefügg a polgári jogi tulajdon és a vagyontárgy fogalmával, amelyet a törvények értelmeznek. A jogi személyek és önkormányzatok vonatkozásában is komplex viszonyokat teremt a jogi szabályozás, amely a vagyontárgyak és a kötelezettségek összességét érinti.
Tárgyi és immateriális javak: alapfogalmak és példák
A tárgyi eszközök a mérlegben olyan eszközök, amelyek anyagi formában léteznek, és hosszabb távon szolgálják a vállalkozás tevékenységét. Ide tartozik az ingatlan, a gépek, a járművek, illetve a kapcsolódó vagyoni értékű jogok. A mérlegben az aktívák között jelennek meg, és a források oldalán a saját tőke és a kötelezettségek találhatók.
A tárgyi eszközök csoportjai a következők: ingatlanok és a kapcsolódó vagyoni értékű jogok; műszaki berendezések, gépek, járművek; egyéb berendezések; tenyészállatok; beruházások és felújítások. A bekerülési érték és az értékcsökkenés alapján a nettó érték kerül kimutatásra.
Az immateriális javak olyan forgalomképes, de nem kézzelfogható és nem pénzügyi jellegű dolgok és jogok, amelyek egy éven túl szolgálják a vállalkozás tevékenységét. Immateriális javak például a vagyoni értékű jogok, a szellemi termékek, a szoftverek, a szabadalmak, a know-how és a goodwill is. A bekerülési érték meghatározásánál figyelembe veszik, hogy beszállítás, saját előállítás vagy apport alapján hogyan kerül a vállalkozáshoz.
A számvitel elve szerint a tárgyi eszközök és immateriális javak a mérlegben nettó értéken kerülnek nyilvántartásra, azaz a bekerülési értékből kivonják az értékcsökkenést. A vagyont és annak értékét befolyásolja az eszközök értékcsökkenése és a piac értéke.
Az immateriális javak között olyan eszközök szerepelnek, amelyek hosszú távon szolgálnak, és előfordul, hogy értékük a piaci viszonyok miatt módosul. A vagyontárgyak és a kötelezettségek kettős oldala a mérlegben tükröződik: a vagyon összes értéke megegyezik a források összegével.
Példák a jogi környezetben
- Az önkormányzatok tulajdonába kerülő vagyontárgyak jogi védelme és a vagyoni- és kötelezettségviszonyok összefüggései.
- A tulajdonhoz való jog korlátainak és kivételeinek vizsgálata az alkotmányos védelem keretein belül.
- A végrehajtható bírósági ítéletben foglalt követelések és azok vagyontárgyként történő számbavétele.
A vagyontárgy fogalma és a vagyonkép elméleti különbségei a gyakorlatban is megnyilvánulnak, hiszen a vagyontárgy fogalma a dolog, a jog és a követelés összességét is felöleli bizonyos jogi kontextusokban. A törvényben látható, hogy a vagyon kifejezés egyszerre jelenti a dologokat és a jogokat, de a polgári jogi kifejezéseket összhangban kell értelmezni az alkotmányos védelemmel.
A jogi személyek és az önkormányzatok példáján jól látszik, hogy a vagyontárgyak és a kötelezettségek összességeként a vagyon dinamikus és kontextusfüggő fogalom. A vagyontárgyak és a kötelezettségek egyaránt a jogi személyek sajátja, és a jogi környezetben a vagyonon belüli arányuk és védelmük különös figyelmet érdemel.
tags: #materiaalis #es #inmaterialis #tulajdon