Mikor épült utoljára állami lakótelep: a pestszentlőrinci Állami lakótelep története és a Havanna-lakótelep megújulása

A pestszentlőrinci Állami lakótelep 100 éves története összefonódik a tragikus és reményt jelentő eseményekkel: a háború előtti lőszergyár bemérésével, a menekültáradattal, a lakásépítési programokkal, majd a modernizációval és végül a bontással. Az 1916-ban megkezdett lőszergyártás és a háború utáni lakáshiány megoldása idézi elő az állami telep létrejöttét, amelynek célja az volt, hogy minél gyorsabban, jó minőségben, a lehető legjobb feltételeket biztosítsa a beköltözőknek. A területet a Magyar Lőszergyár Rt. telepéül alakították át, és a telepet egységes szándékkal, fallal körülvett, zárt közösségként építették ki, saját intézményekkel és szolgáltatásokkal. A 1920-as években a telep már több ezer lakónak adott otthont, és Pestszentlőrinc városi rangot kapott 1936-ban, részben a telep társadalmi-gazdasági hatásának köszönhetően.

A lőszergyár mint tervezett bérlakás-telep kiindulópontja

Az I. világháború idején a lőszergyár melletti területen létrejött a fallal körülvett lőszergyártelep, amely a Magyar Lőszergyár Rt. keretében működött. A háború után a keleti hadszíntérről érkező menekültek elhelyezése sürgette a lakásépítéseket, és a minisztérium a meglévő műhely-épületeket szoba-konyhás földszintes lakásokra alakította át. A telep neve Állami telep lett, mert az állami vezetők személyes nevét nem merték adni hozzá. A 20. évek közepére hatezer ember lakott a házakban, és a telep egyes részein már intézmények is működtek: elemi iskola, közfürdő, sőt sport- és kulturális élete is kialakult. A telep sajátossága, hogy beépített és beépítetlen területeken egyaránt fejlesztettek, és az épületek száma, szobaszáma szerint alakították ki a lakhatást.

A Havanna-lakótelep elődje: a mai Havanna alapkőletétele

Az 1930-as években a telep az ellentétes kettősséget hordozta: a 70-80%-os állami alkalmazott, bérlő lakásból származó jövedelem lehetővé tette a társadalmi támogatásokat, például az ingyenkonyhát, míg a 30% nyomorban élő rész a társadalmi problémákat tükrözte. A telep építészeti terveit Virág Csaba készítette, aki a LAKÓTERV vezető építésze volt, és a lehető legtöbbet igyekezett kihozni az adott keretekből. A Havanna-lakótelep építése végül 1985-ben fejeződött be, bár a terület már a 1920-as évek óta funkcionált lakótelepként. A 60 hektáros területen 6020 lakás készült el, amely körülbelül 20 000 ember számára biztosított lakhatást, és a legtöbben a környékbeli gyárakban dolgoztak. A korszak kezdetén azonban a lakókörülmények még így is nehéznek számítottak, és a telep a későbbi fejlesztések során alakult át.

Az 1945 utáni átszervezés és a Vivienda-fejlődés nyomai

A háború után a telepet többször is felmerült, hogy felújítják, azonban a megoldás gyakran a régiók közösségi életének átdolgozásában rejlett: a kamrákból fürdőszobákat, a lakásokban pedig cserépkályhákat alakítottak ki. A telep mai Havanna-neve egyebek mellett a kubai összeköttetésnek köszönhető, hiszen az első utcát Kubáról nevezték el. A 1960-70-es években rengeteg lakótelepet építettek a fővárosi lakáshiány enyhítésére, és a Havanna-lakótelepen is megkezdődött a panelrehabilitáció. A sétálóutca, Kondor Béla sétány felújítása, a fák ültetése, új játszóterek és futókörök létrehozása mind a közösségi élet javítását célozták. A 2000-es években kamerákat szereltek fel a bűnözés visszaszorítására, s ennek hatására a közösség élete biztonságosabbá vált.

Az 1980-as évek végi bontás és a Havanna utca története

Az 1980-as évek elején megkezdődött a Havanna-lakótelep bontása. A közigazgatási döntések és a fővárosi tanács követelései alapján kezdődtek meg a bontási munkálatok, és 1978-ban épült fel az első három ház, végül 1985-re a teljes beruházás befejeződött. Az újonnan épült 10 emeletes panel-épületekben 6289 lakás található, és a Havanna első utcája Kuba fővárosáról kapta a nevét. A kubai kapcsolatok ünneplése a helyi önkormányzati döntéseket is befolyásolta: a kubai közösség elismerése, a Világ Ifjúsági Találkozó emlékét idéző névadás is hozzájárult ennek a korszaknak a formálásához. A bontás során a telep jellegzetes, zárt közössége idővel integrálódott a XVIII. kerület városi környezetébe.

Az emlékhelyek és a kulturális memória

A telepen emlékművek és emlékhelyek is találhatók: kopjafa az egykori kapu előtti kis téren, amelyet 2017-ben avattak fel. A kopjafa szövege a 1921-ben létrehozott, Trianon miatt menekülő családoknak új otthont adó pestszentlőrinci Állami Lakótelep emlékére készült. A kopja és a hozzá tartozó emléktábla a közösség összetartását és a történelmi emlékek megőrzését szolgálja. A telep története szorosan összefonódik a városrész történelmével, amelyet a Szent Imre-kertváros és az országzászló-művek emlékei is erősítenek. A történeti áttekintés után a Havanna-lakótelep a mai napig élő része a XVIII. kerületnek, amelyet a környékbeli ipari múlt és a modern fejlesztések kovácsoltak össze.

Ma, a Havanna-Kubai kapcsolat és a közösségi megújulás

A Havanna-lakótelep ma már nemcsak a múlt emléke, hanem élő közösség, amely a panelrehabilitáció, köztük sétálóutca felújítása, a fák ültetése, új közösségi kertjei és a közösségi események révén igyekszik megőrizni identitását. Bár a belvárostól távolabb van, az ott élők élete élhetőbbé vált a 90-es évek óta végbement változások során. A telep történetében az építészet és a társadalmi folyamatok összefonódását láthatjuk: a lőszergyártástól a lakásépítésen át a modern közösségi térig vezető út bemutatja, hogyan formálta a városi környezetet a történelmi események láncolata.

Az 1916-os alapítás és a későbbi események megmutatják, hogyan lehet egy lőszergyári telepből, menekülteket befogadó közösségből, majd egy 60 hektáros panelvárosi negyedből egy mai, zöldebb és közösségközpontú városrész. A Havanna-lakótelep sokféle identitást hordoz: a Nosztalgia és a valóság találkozását, a régi és az új közösségi életeket, amelyek összekapcsolják a múltat a jelenlegi megújulással.

Az 1920-as és 1930-as évek közigazgatási és társadalmi átalakulásai, a menekültek elhelyezése és a lakótelep életének kialakulása összetartó közeget teremtett, amelynek eredményeként 1976-tól bontás és 1985-ig tartó fejlesztés zajlott. A Havanna-lakótelep sztorija a közösségi összetartás és a városi megújulás példája marad, amely a múlt emlékeit a jelenre és a jövőre vonatkozó tervekkel köt össze.

Releváns adatok és vallomások

A Pest-Szentlőrinci Állami lakótelep 60 hektáron épült 6020 lakással, körülbelül 20 000 ember lakhatását biztosította a kezdetekben.
Az 1921-1924 között átépített üzemekből jöttek létre az első lakóházak; később négy- és hatlakásos földszintes házak, illetve emeletes épületek is felépültek.
A telep saját vízműve, szennyvízcsatornája, szennyvíztisztítója és elektromos hálózata volt; saját sport- és kulturális szervezetei működtek, kaszino és egyéb közösségi infrastruktúra is létezett.
A háború után a telep az 1950-es évek végén felújításokra került, egyre több lakásban állt cserépkályha, és a társadalmi közösség összetartó maradt.
A Havanna utca elnevezése a kubai fővárosról származik; az első utca neve a kubai kapcsolatok ünneplése részeként jött létre, a 1978-as adásban pedig a világ ifjúsági találkozó emlékére kapta meg a nevét.

Értékes idézet a történetből

„Büszke vagyok a Havanna-lakónegyedre, még ha sokan bírálják is. Lakónegyedet tervezni nagyszerű dolog lenne. Sajnos az adottságok és a lehetőségek igen szűkösek.”

Meta leírás és kulcsszavak

tags: #mikor #epult #utoljara #allami #lakotelep