A vagyonszerzési illeték alapja: a forgalmi érték
A vagyonszerzési illetékek kiszabása szempontjából alapvető jelentőségű a vagyonszerzési illeték alapjául vagy kiindulási pontjául szolgáló vagyon, vagyontárgy forgalmi értéke. Ennek kiszámításához ad segítséget az Adó szaklap 2009/9. számában megjelent cikk. Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra, és bár a cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, mára elavultak lehetnek.
Míg a forgalmi érték az ajándékozási és öröklési illetékügyekben az illeték kiszabásául szolgáló illetékalapnak, azaz az ún. tiszta érték meghatározásának a kiindulási pontja, addig a visszterhes vagyonátruházási illeték körében ez - fő szabály szerint - az illetékalapot fogja jelenteni.
A forgalmi érték meghatározása
Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 102. § (1) bekezdésének e) pontja rögzíti azt, hogy mit kell forgalmi érték alatt érteni. A forgalmi érték tehát az a pénzben kifejezett érték, amely a vagyontárgy eladása esetén az illetékkötelezettség keletkezésekor volt állapotában árként általában elérhető.
Ebbe beletartozik:
- Vagyontárgy kiadására vonatkozó követelés esetén a vagyontárgy illetékkötelezettség keletkezésének napján fennálló forgalmi értéke.
- Szolgáltatás nyújtására irányuló követelés esetén a pénzben kifejezhető értéke.
- Tagsági jogviszonyt megtestesítő értékpapír, valamint üzletrész, vagyoni betét esetén az illetékkötelezettség keletkezésének napján érvényes tőzsdei átlagár alapján számított érték. Ennek hiányában annak a gazdasági társaságnak, szövetkezetnek, egyéb jogi személynek az illetékkötelezettség keletkezésének napján rendelkezésre álló, a gazdasági társaság, szövetkezet, egyéb jogi személy arra feljogosított döntéshozó szerve által elfogadott utolsó számviteli beszámoló mérlegében szereplő saját tőke mérleg szerinti értékének a megszerzett értékpapírra, üzletrészre, vagyoni betétre jutó hányada.
A fentiekből megállapítható, hogy fő szabályként a forgalmi érték az átlagos piaci viszonyok között, független felek között elérhető napi piaci árat jelenti.
Ingyenes és visszterhes vagyonszerzések
Az ingyenes vagyonszerzéseknél ugyanis a tiszta érték után állapítja meg az illetékhatóság a fizetendő illetéket, mely a megszerzett örökség és ajándék terhekkel csökkentett forgalmi értéke. Az előzőek alapján a tiszta érték kiszámításánál a megszerzett vagyon forgalmi értékéből tehát le kell vonni ajándék esetén az ajándékot terhelő adósságot - mely után visszterhes vagyonátruházási illetéket fizet a megajándékozott! - és hagyaték esetén a hagyatékot terhelő tartozást, továbbá a hagyatéki eljárásban kirendelt gondnok és végrendeleti végrehajtó tiszteletdíját is.
Ezzel szemben a visszterhes szerzéseknél viszont már a terhekkel nem csökkentett forgalmi érték lesz az illetékalap.
Megszűnt követelés forgalmi értéke
Vagyontárgy alatt valamennyi értékkel bíró dolgot érteni kell, nyilvánvalóan e körbe beletartozik a fizetőeszközre irányuló követelés is. A forgalmi érték megállapítása ideje kapcsán a fő szabályhoz képest - miszerint azt a vagyonszerzés illetékkiszabásra történő bejelentése időpontja szerinti állapotnak megfelelően kell megállapítani, - eltérő rendelkezés került megállapításra.
Amennyiben a forgalmi értéket a vagyonszerzés illetékkiszabásra történő bejelentésekor kellene megállapítani, akkor felmerülne az a problematika, hogy egy megszűnt követelésnek - mivel az megszűnt az elengedés, átengedés, illetve az arról való lemondás pillanatában - a forgalmi értéke 0 forint lenne, tehát illetéket is ilyen illetékalap mellett kellene kiszabni. Ezt azonban feloldotta az Itv. akképpen, hogy a forgalmi érték megállapítása időpontját az illetékkötelezettség keletkezés időpontjában jelölte meg. Tehát pénzkövetelésről történő lemondás esetén az elengedett pénzösszeg lesz az illeték alapja.
A napi tőzsdei átlagár nem más, mint a kereskedési napokon történő, a tőzsde napi kötéseiből számított érték. Előfordulhat természetesen, hogy valamely kereskedési napon - amely nap egyben az illetékkötelezettség keletkezésének napja - a megszerzett értékpapírnak nincs forgalma, nincs kötés, vagy az illetékkötelezettség keletkezése napján nincs kereskedési nap. Ilyenkor a rendes piaci viszonyok között a rendelkezésre álló legutolsó érvényes tőzsdei átlagár (árfolyam) fejezheti ki legpontosabban a részvény piaci árát.
Ha pedig a tagsági jogviszonyt megtestesítő értékpapír, vagyoni betét nincs tőzsdei forgalomban, akkor a társaság saját tőkéjének legutolsó számviteli beszámoló mérleg szerinti összegének a megszerzett értékpapírra jutó hányada lesz a forgalmi érték. Az Itv. értelmében tehát a fő szabály szerint az abban az időpontban fennálló forgalmi érték az irányadó az illetékkiszabási eljárás során, amikor a vagyonszerzést a közjegyző bejelenti, illetve a földhivatal a hozzá érkezett vagyonszerzési ügy iratait továbbítja az állami adóhatóságnak. Bizonyos esetekben pedig, amikor az adózó maga jelenti be a vagyonszerzést, vagy egyéb módon - például egy vagyongyarapodási vizsgálat során - jut az állami adóhatóság tudomására a vagyonszerzés ténye, akkor az ebben az időpontban érvényes forgalmi érték az irányadó.
Garancia a hatóságok késedelme esetén
Az Itv. 68. § (2) bekezdése a hatóságok esetleges késedelmes ügyintézése esetére garanciális jellegű rendelkezést tartalmaz az adózó védelme céljából. Annak érdekében, hogy a vagyonszerzőt ne érje tehát vagyoni hátrány azért, mert például a földhivatal késlekedése miatt a vagyonszerzés hosszú idő múlva jut csak az állami adóhatóság tudomására, ha az illetékkötelezettség keletkezésének időpontjától számított 6 hónap elteltével kerül az ügy az állami adóhatósághoz, akkor a forgalmi értéket az illetékkötelezettség keletkezésétől a vagyonszerzési ügy iratainak bejelentése (továbbítása) napjáig terjedő időszak minden naptári napja után a felszámítás időpontjában érvényes jegybanki alapkamatnak megfelelő mértékben, de legfeljebb 50 százalékkal mérsékelni kell. Az illeték alapja azonban ez esetben sem lehet kevesebb a szerződésben szereplő, illetve ennek hiányában a vagyonszerző által megjelölt értéknél.
Bejelentési kötelezettség és az adóhatóság szerepe
Az illeték alapjául szolgáló forgalmi értéket a vagyonszerzőnek kell bejelentenie, ha e kötelezettség őt terheli. Egyéb esetben pedig az állami adóhatóság felhívására kell a bejelentést megtenni.
A megszerzett vagyontárgy forgalmi értékének bejelentése alapján az állami adóhatóságnak nem kötelessége a bejelentett értéket forgalmi értékként elfogadnia, az csupán iránymutatásul szolgál számára. Az illetékhatóság az Itv. 70. § (1) bekezdése alapján a tényleges forgalmi értéket ugyanis maga állapítja meg, méghozzá helyszíni szemle, összehasonlító értékadatok, a fizetésre kötelezett nyilatkozata ismeretében, szükség szerint külső szakértő bevonásával.
Forgalmi érték vs. Vételár
A forgalmi értéknek különösen nagy jelentősége van az adásvételre irányuló - ún. visszterhes - ügyletekben. A forgalmi érték kapcsán rögzíteni kell, hogy az nem azonos a felek által kölcsönösen kialkudott vételárral, a vételár összegének megállapítása ugyanis a szerződő felek polgári jog által nyújtott szerződéses szabadsága körébe tartozik. Éppen ezen esetek miatt ad az adóhatóságnak lehetőséget az Itv. 70. § (1) bekezdése arra, hogy a vételárat felülvizsgálva - törvényben meghatározott rend szerint - állapítsa meg a forgalmi értéket. Ha egy adásvételi szerződést a vagyontárgy napi piaci árán kötnek meg, akkor az illetékhatóság a bejelentett vételárat forgalmi értékként természetesen elfogadja.
A forgalmi adó - mint árképző tényező - része nemcsak a vételárnak, hanem a forgalmi értéknek is. Az általános forgalmi adó a forgalmazása révén kapcsolódik a dologhoz, ily módon alakítja annak árát, vagyis a forgalmi értéket is.
Részvényszorzók: Hogyan állapítható meg, hogy egy részvény olcsó/drága
Árverés és a forgalmi érték
A vétel egyik speciális esete, amikor az árverés keretében történik. Az árverési vételár tehát ún. versenyár, amelyet az árverésen részt vevők alakítanak, számolva azzal, hogy esetlegesen a napi piaci árhoz képest kedvezőbb vételáron juthatnak a tárgyhoz. Árverés általában a forgalmi érték körüli vagy annál alacsonyabb értékről indul - ez lesz a kikiáltási ár -, és gyakran ehhez képest alacsonyabb vételáron kerül sor a szerződéskötésre. Ilyen esetben nincs szó arról, hogy az árverésen elért ár fogja a forgalmi értéket jelenteni, azaz attól az állami adóhatóság eltérhet, és maga állapíthatja azt meg.
dr. Vámos Ildikó cikke teljes terjedelemben az Adó szaklap 2009/9.. számában olvasható.
tags: #milyen #forgalmi #erteke #van #a #2009