Észak-Korea elit lakhatása és a modern hanok reneszánsza
A főváros Phenjan egyik legtehetősebb negyedében kapott luxuslakást az észak-koreai köztévé leghíresebb bemondója, Ri Csun Hi, amelyet az országot vezető diktátor Kim Dzsong Un személyesen adott át neki. A köznyelvben csak „rózsaszín hölgyként” elhíresült, az észak-koreai munkáspárt szócsöveként funkcionáló tévés bemondó 79 éves, és 50 éve segít az állampártnak.
Szakértők szerint Kim Dzsong Un azért próbál az észak-koreai elitnek kedvezni, mert a járvány, a gazdasági válság és a patthelyzet a nukleáris diplomáciában rontott a megítélésén.
A lakás a főváros Phenjan egyik újonnan felépült negyedében található, a háztömbbe több, a pártot hosszú ideje hűségesen szolgáló köztisztviselő költözik be. A környék ott helyezkedik el, ahol Észak-Korea első vezetőjének (egyúttal Kim Dzsong Un nagyapjának), Kim Ir Szennek volt a rezidenciája - az ő születésének 110. évfordulóját ünnepli az ország pénteken, amely a legnagyobb állami ünnepnek számít.
Mint írja a Reuters, Phenjanban fényűző életet él az elit, miközben az ország kevésbé városias részein nyomorognak az emberek.
Ri Csun Hi egyébként azt mondta a lakásról, hogy olyan, mintha egy hotelben lenne, családja pedig egész éjjel fent volt és hálakönnyeket ejtett a párt nagyvonalúsága miatt.
A hagyományos koreai lakóház, vagyis a hanok (한옥, ejtsd. hánok) értelmezésének „21. századivá” való transzformálása napjainkban reneszánszát éli Dél-Koreában.
Hagyományosan a házak felépítésekor tudatosan figyeltek a természettel való szoros összhang kialakítására, a pungsu (풍수, ejtsd. pungszu) filozófia elveit követve. Szerencsére a legtöbb ház maradt az eredeti helyén, így jelenlegi tulajdonosaik is élvezhetik az előnyös fekvés pozitívumait.
Továbbá az alaprajz általában a koreai ábécé „ㄷ” (digeut, ejtsd. digüt) mássalhangzójának alakját követi, amely biztosítja a jó szellőzést és a bőséges napfényt.
A hatalmas, „fényáteresztő” ablakok nemcsak a napfény kapujaként szolgálnak, de keretet is adnak a házból kémlelt táj látványának.
A tradicionális házak jellemzően egyszintesek voltak, azonban manapság nem ritka, hogy több emeletesre bővítik (vagy építik), ennek megfelelően tehát az alaprajz is változhat. Ennek ellenére napjainkban is fontos a jól bevált építészeti tradíciók megőrzése, így az újítások főképp a belső tér, és nem a külső architektúra megváltoztatására irányulnak.
A padló kapcsán érdemes megjegyezni, hogy máig töretlen sikerű Koreában a padlófűtéses rendszer (온돌, ejtsd. ondol). A mechanizmus kivitelezése a technikai újításoknak köszönhetően változott, így már nem a konyhából érkező meleg hő által hevítődik fel a padlózat, hanem gáz vagy villamos energia forrósítja fel a burkolat alatti csövekben folydogáló vizet.
Talán nem is gondolnánk, de az ondol-hoz két, egymással szoros összefüggésben lévő, nagyon jellemző koreai szokás is kapcsolódik. Az egyik, hogy az emberek levetik a cipőjüket, mielőtt belépnek egy helyiségbe, a másik pedig, hogy 21. század ide vagy oda, sokan még ma is a földön alszanak. A padló kellemes hőmérsékletét kihasználva alakult ki ez az alvási (és étkezési) szokás, a lábbeli levétele pedig a padló tisztán tartását szolgálja. Valljuk be, praktikus megoldás bútor és helyspórolás szempontjából is.
Jellemző az eklektikus stílus is, vagyis a modern berendezés mellett egy-egy hagyományos építészeti elem (pl. oszlop) megtartása, régi bútorok használata. A bútorok és a falak meleg, egyszerű földszínűek, ezzel is hangsúlyt teremtve a természettel való harmonikus kapcsolat tradíciójának.
Bár a legtöbb modern családi hanok vidéken a legjellemzőbb, Szöulban sem nehéz megtalálni a tükörképüket a felhőkarcolók erdejében. Érdekes példa, és talán az új reneszánsz alapja a sokak által ismert Bukchon Hanok Village (북촌한옥마을, ejtsd. bukcson hánok máül), ahol a házak bár öregnek tűnnek, sok társukhoz képest viszonylag későn épültek.
A „település” 1920-30 között született, az akkori kor és persze Korea tradícióihoz viszonyítva a modernitás jegyében. A külső formák bár jól illeszkedtek a hagyományokba, a korszerűnek számító téglafalak és üvegablakok új hangulatot teremtettek a házaknak.
1960-90 között korlátozások szabályozták a lakás - és házépítéseket, ugyanis a gazdasági fellendülés a modernizáció legteljesebb kiépítését követelte meg. A hanok tehát egy időre visszavonulót fújt, azonban a 2000-es évek elejétől, talán a hallyu (한류, ejtsd. hálju) hullám globális sodrásával összefüggésben, újból teret „engedtek” neki, sőt állami támogatás keretében a Bukchon-ban élőknek fel is ajánlották a konvencionálissá való renoválás lehetőségét.
A hagyományos házak helyét nagyon körültekintően választották ki a koreai emberek. Fontos volt, hogy legyen a ház mögött hegy, és vízfolyás, akár csak egy patak csordogáljon a ház előtt.
A házakat természetes anyagokból készítették, főleg fából, agyagból épült a faluk, padozatuk, a tetejüket szalmával borították, gazdagabb családok kerámia cserepeket tettek rá, amelyek télen kitűnően szigetelték a házat.
Az ablakokat olajjal átkent papír szolgáltatta. Az 1920-as években már üvegablakokat használtak főként a városokban megépült hanokban.
A házak udvarába kapun lehet bejutni. A kapu annál magasabb, minél gazdagabb a család.
A régi hanok közös jellemzője, hogy egyszintesek, és speciális alakzatban, U vagy L alakban rendezték el a szobákat. Tulajdonképpen nem is házakról beszélünk, hanem házkomplexumokról. Ilyenkor mindig van ún. férfi ház, ahol a családfő, a ház ura lakott és aludt, itt fogadhatta saját vendégeit, de itt taníthatta a gyerekeit is. A nőknek külön ház és udvar jutott, amely sokkal gazdagabban volt berendezve, képekkel díszítve. Ezekben a szobákban éltek a feleséggel együtt a gyerekek, de az idős szülők is itt kaptak helyet. Az ún. női részben volt a konyha is, amelyben a nemesi hanokban szolgák is tüsténkedtek.
A házaknál a meleget ondol, vagyis padlófűtés szolgáltatta. A padló alatt kövek voltak, amelyekhez a meleg levegőt egy külső, fával vagy faszénnel fűtött „kemence” adta. A meleg levegő átjárta a padlózatot, a kövek felmelegedtek, és aztán folyamatosan bocsátották ki magukból a hőt. Valószínű, hogy a cipő levétele a házba lépéskor, papucs használata is a padlófűtés miatt terjedt el.
Télen a fagyok miatt fűteni kellett a hanokat, de nyáron a hőmérő higanyszála akár a +25 °C-t is elérhette.
Az egyik udvaron tárolották azokat az edényeket, amelyekben a kimcshit, vagyis az erjesztett zöldségeket tették.
A tradicionális házakat mára már felváltották a lakótelepek, társasházak. A hanok főként a Csoszon-dinasztia idején terjedtek el, a koreai háborúk alatt, a településeket sújtó tüzek során nagy részük megsemmisült.
Ahol megmaradtak, ott sem lakásoknak használják, hanem boltokká, kis vendéglőkké, turistáknak vendégházakká alakították át.
Szöul, a főváros egyik kerületében, a Namsangol Szöul torony tövében nyílt egy skanzen öt hagyományos hanokkal.
Június 24-én a rettegett vezér, Kim Dzsongun személyesen avatta fel a Vonszan-Kalma tengerparti üdülőkomplexumot, amely az állami hírügynökség (KCNA) szerint akár 20 ezer vendég befogadására is alkalmas. Az ambiciózus projekt így számos kérdést vet fel. Mégis kinek épült ez a komplexum? Vajon valódi turisztikai nyitásról van szó, vagy csupán egy kirakatberuházásról, amely a belföldi elitnek és a szövetségeseknek szól?
A valóságban azonban az elsődleges célközönséget valószínűleg a pártelit, a hadsereg magas rangú tisztjei és a politikai vezetéshez lojális felső osztály képviselői alkotják.
A külföldi turizmus sosem volt könnyű vagy éppen szabad Észak-Koreában. A látogatások mindig szigorúan szabályozottak, minden lépést kormányzati idegenvezetők felügyelnek, és szigorúan korlátozzák, mit fényképezhet, mit kérdezhet vagy hogyan viselkedhet egy külföldi.
A nyitási szándék pedig már az 1990-es évek végén megszületett, amikor a Kumgang-hegység térsége megnyílt a dél-koreai turisták előtt. egy észak-koreai katona lelőtt egy turistát, aki véletlenül katonai területre tévedt.
A 2013-ban megnyitott Maszikrjong síközpont újabb példája volt a turizmuspolitikai nyitásnak, amely főként orosz turisták fogadására koncentrált. Mindez ugyan aligha volt nevezhető valódi nyitásnak, a koronavírus-járvány utáni időszakban Észak-Korea gyakorlatilag teljesen bezárta határait, és az országban máig csak orosz turistacsoportok látogatását engedélyezik - rajtuk kívül csupán néhány szerencsés (?) látogathat el a zárt államba.
Olyannyira, hogy a vlagyivosztoki székhelyű Vostok Intur utazási iroda már három szervezett utat is meghirdetett az új üdülőbe, a legelsőt már július 7-i indulással. A nyolcnapos program része a Kalma üdülőben töltött négy éjszaka és egy látogatás a Maszikrjong síparadicsomba is. Az ár nagyjából 620 ezer forintnyi észak-koreai von egy főre.
A külföldi turisták számára engedélyezett észak-koreai utak továbbra is rendkívül ritkák, és minden részletük kormányzati felügyelet alatt zajlik.
A kalma-i üdülő felépítése nem csupán gazdasági projektként értelmezhető, hanem szimbolikus jelentőséggel is bír. Az állami média „világszínvonalú” fejlesztésként hirdeti, amely a „népbarát politika” bizonyítéka. Ezt a narratívát megerősítve Kim Dzsongun személyesen legalább hétszer látogatott el az építkezésre, hogy „helyszíni útmutatással” segítse a munkálatokat. Ugyanakkor a nemzetközi szakértők szkeptikusak a hosszú távú gazdasági sikerrel kapcsolatban.
A tengerparti üdülő hivatalos átadása így valószínűleg inkább egy újabb fejezet Észak-Korea ellentmondásos turisztikai politikájában. Bár a létesítmény ezúttal fizikai valójában létezik, kérdéses, hogy valaha is széles körű idegenforgalmi célokat szolgál-e majd.
Észak-Korea legőrültebb szabályai, TOP10
A járványhelyzet alatt az országot elhagyták az Európai Unióhoz tartozó diplomaták is, így Észak-Koreában jelenleg nincs működő uniós - így magyar - külképviselet sem. Ez azt jelenti, hogy ha valaki bajba jut, helyben elérhető segítség gyakorlatilag nem létezik.
A magyar állampolgárok sürgős konzuli ügyekkel a szöuli vagy a pekingi magyar nagykövetséghez fordulhatnak - már ha valamilyen módon képesek kapcsolatot teremteni a külvilággal, ami Észak-Koreában finoman szólva sem egyszerű.
Aki valamilyen kivételes engedéllyel mégis bejuthat az országba - például diplomáciai vagy humanitárius célból -, annak is számolnia kell azzal, hogy minden mozdulatát szigorúan ellenőrzik. Az egyéni turizmus fogalma nem létezik, kísérő nélkül szinte sehová nem lehet menni, a turistákat kijelölt útvonalakon, előre egyeztetett program szerint viszik, szigorúan tilos a szabad felfedezés vagy az engedély nélküli fényképezés.
A tömegközlekedés megbízhatatlan, a vasúti hálózat elavult, a rendszeres áramkimaradások miatt a késések mindennaposak. A közegészségügyi ellátás állapota is aggasztó, az egészségügyi intézmények rosszul felszereltek, az alapvető gyógyszerek is hiányozhatnak. A csapvíz nem iható, csak forralt vagy palackozott víz fogyasztása ajánlott.
tags: #nagy #ablakos #luxus #haz #koreaba