Népi építészet a feudális Magyarországon — néprajzi lexikon
A Nemzeti Kulturális Alap támogatásával elkészítettem a magyar népi építészet kisszótárát. Egy teljes, nagy lexikon elkészítése hatalmas feladat, több szerző közös munkáját igényli.
A népi építészet kutatásának múltja és jelentősége
A népi építészet kutatásának tudománya jó 125 éves múltra tekint vissza hazánkban azóta megszámlálhatatlan mennyiségű tanulmány jelent meg e témakörben. Ezek a művek a népi építészet szinte minden egyes szegmensét feldolgozták, bemutatták, s ma már nem csak a szakemberek, de a nagyközönség is válogathat a jobbnál jobb, közérthető alkotások között. Nincs olyan tája az országnak, amelyről ne látott volna napvilágot a nép építőművészetét bemutató leírás, tanulmány, vagy éppen könyv.
Amíg sok más tudományágra elmondható, hogy csak a szakavatottak, csak a kifejezetten a témával foglalkozók forgatják a szakirodalmát, a népi építészet az egyik olyan "műfaj", amely felé a nagyközönség folyamatos és kitüntetett figyelemmel fordul. Éppen ezért a népi építészettel foglalkozó könyveket, írásokat már évtizedekkel ezelőtt is nagy érdeklődés kísérte, manapság pedig egyrészt a hagyományokhoz való visszatérés igénye, másrészt pedig a gyakorlatiasság tartja magas szinten ezt az érdeklődést.
Mert egyre több ember, család vállalja fel, hogy régi, hagyományos építőanyagokból és módon készült épületben éli életét, s ugyancsak sokan vásárolnak szabadidejük, kikapcsolódásuk eltöltésére ilyen épületeket, megmentve azokat az enyészettől.
Fogalmi sokszínűség: helyi elnevezések és jelentéskülönbségek
Jól ismert az a tény, hogy számos olyan kifejezés van a népi építészet tárgykörén belül, ami az ország különböző tájain más és más tárgyat jelöl. Ugyanakkor számos olyan építményt, alkotást ismerünk, ami kivitelezésében, formájában, funkciójában ugyanaz, mint az ország másik vidékén található épület de neve egészen más.
Csak két példa: mást jelent a "fecskefal" megnevezés a Nyugat-Dunántúlon és mást az Alföld keleti sarkában, és bár ugyanolyan formájú és kivitelezésű épületet használnak élelmiszertárolásra Vas megyében, mint a moldvai csángóknál, az egyik helyen azt "csűrnek", a másikon "pajtának" nevezik.
Ám annak ellenére, hogy a népi építészet így vagy úgy százezrek, milliók életében jelen van, a mai napig nem jelent meg még olyan mű, ami a hozzá kapcsolódó szakkifejezéseket tárgyalja, megmagyarázza. A mű mintegy 430-440, a magyar népi építészet tárgykörébe tartozó kifejezés, szó magyarázatát adja az olvasó kezébe.
A kutatás tárgya és módszerei
A népi építkezés kutatása az anyagi kultúra feltárásában specializált szakágazati vizsgálat foglalkozik a népi építkezés kutatásával. Az építő tevékenység elemzése során a kutatók megfigyelik, elemzik az építés folyamatát, valamint összegyűjtik az erre vonatkozó szellemi és tárgyi emlékeket; fényképek, rajzok, műszaki dokumentumok segítségével rögzítik az épületeket.
A vizsgálódás kiterjed az építő anyagok fajtáira, lelőhelyeire, előállítására, alkalmazási módjára, az alkalmazott építési technikára, szerkezetekre. Az építőanyag határozza meg leginkább a következő házak jellegét: földház, lábasház, putriház, talpasház, tűzfalas ház.
A lakóházak tipologizálása elsősorban alaprajz és tüzelőberendezés szerint történik. Ennek alapján megkülönböztethetünk: északi háztípust, keleti háztípust, középmagyar háztípust, valamint nyugati háztípust. Az elemzés kiterjed az építmények alakján, formáján túl az építmények telepítési kérdéseire, egymáshoz való viszonyukra, továbbá részletes vizsgálat tárgya az építmények belső tagolódása (egysejtű ház, háromosztatú ház, keresztszárnyas ház, keresztszínes ház, kétosztatú ház, kör alaprajzú épület, L alaprajzú ház, nyújtott, soros alaprajzú ház, oldalház, soros alaprajzú ház), beosztása, használati módja, rendje különös tekintettel az ezzel szervesen összefüggő társadalmi, családszervezeti sajátosságokra.
A kutatás foglalkozik az egyes épületszerkezeti részelemekkel (szoba, konyha, kamra, padlás, pince) (még: kapu, kerítés, pitvar, tornác, ablak, ajtó). Többek közt különösen alaposan igyekszik megvilágítani az épületbelsők járulékos beépített berendezéseit, így a lakóépületeknél elsősorban a tüzelő és fűtőberendezéseket (a füsttelenítő szerkezetekkel együtt), amelyek a közelmúltig meghatározó szerepet játszottak a belső terek használati és beosztási rendjében (belső fűtésű szobai kemence, külső fűtésű szobai kemence, konyhai sütőkemence, kályha, katlan, kandalló).
E részvizsgálati szempontok egyidejű, együttes szintetikus alkalmazásával a népi építkezés kutatói igyekeznek meghatározni a népi építkezés táji és történeti alaptípusait, variánsait. Az ilyen célú munkában felhasználják a nyelvtörténet, nyelvjárás-kutatás, a régészeti feltárások, történeti-levéltári kutatások témába vágó analógiáit, valamint igénybe veszik az egyetemes építészettörténet tanulságait.
Talpasház: leírás, elterjedés, műemléki jelentőség
„favázas, legtöbbször sövény-, paticsfalú vagy zsilipeléses falú ház, amelynek falazatában a függőleges tartóelemek egységesen az alapul szolgáló talpgerendákba vannak beállítva. A talpgerendák hossz- és keresztirányban egyaránt elhelyezésre kerültek, egységes keretté ácsolták, csapolták össze. Talpgerendának rendszerint különleges méretű fákat alkalmaztak, nem voltak ritkák a fél méternél vastagabb törzsűek sem. Gyakran a talpgerendák alá kőből alapot is raktak.
Erdős vidékeinken, ahol a paraszti faépítkezést nem korlátozták, a legutóbbi évekig elég gyakori volt, bár általában a 19. sz. második felétől új házakat alig építettek. A talpasházak készítéséhez kevesebb fára és főleg kevesebb jó minőségű fára volt szükség, mint a borona építkezéseknél. - Fő elterjedési területe a közelmúltban Ny- és D-Dunántúl, továbbá Szlavónia.
Az okok amiért talpakra kellett állítani a házakat sajnos többnyire az akkoriban gyakori árvizekkel hozhatók összefüggésben, de ettől függetlenül nyilván nem csak árterületek közelében voltak ilyen típusú házak. Később már nem csak lakóházak, hanem gazdasági melléképületek (istállók, tárolók stb.) is épültek ezzel a talpgerendás építkezési módszerrel. A talpasházak ma már műemléki védettséget élveznek, páratlan ritka épített kincsek, melyek a régi időkről mesélnek nekünk.
No, de ennyit akkor a talpasház jelentéséről, nézzünk meg inkább közelebbről egy párat!
Virtuális talpasház-túra: néhány kiemelt példa
1. Kezdjük először is az Ormánság „fővárosának” Sellyének a talpasházával a kis virtuális túránkat: Sok előzmény és gyűjtési folyamat után az 1960-as években nyitotta meg a kapuit a régi katolikus iskola épületében a Kiss Géza Ormánsági Múzeum, ahol 1968 októberében kapott helyet a múzeum udvarában a skanzen, melynek fő látványossága a bejegyzésünk főszereplőjeként szereplő talpasház volt ami mellé idővel került egy szintén talpakra épített pajta, majd számos bővítés vette itt kezdetét.
Gémeskút, gabona tároló, méhes, kovácsműhely és még egy gyöngyfai harangláb is helyet kapott itt. A tájház kiállítása a látogatók elé tárja az Ormánságban élők egykoron a mindennapjaikban használatos eszközeit és tárgyait, népviseletét, hagyományaikat, szőtteseiket, szokás rendszerüket, játékaikat stb.
2. Virtuális túránk második talpasháza a Nagydobszán található talpasház: Ez a talpasház 1853-ban épült és Benked István építette rokoni segítséggel a családja számára akkor még nem is sejtve azt, hogy végül a Benked család több generációját is kiszolgálja majd családi fészekként ez a ház. Maga a ház szerkezetét tekintve talpas-vázas falszerkezetű, fatornácos ház és a falazata karós sárfalú, teteje pedig zsúpfedelű. Berendezése pedig az akkori idők berendezésének megfelelő. A ház mögött található egy az 1900-as években ide telepített kis talpasház is, mely szintén az 1850-es években épült. Az udvaron egy istálló is található, ha jól tudom ez is be van rendezve régi munkaeszközökkel.
3. Következő állomásunk: Vörs. Bizony Vörsön is található egy talpasház, melynek utolsó gazdája állítólag 1971-ben hagyta el az akkor már rossz állapotú otthonát. A talpasházat a teljes pusztulástól végül az Országos Természet- és Környezetvédelmi Hivatal mentette meg az 1970-es évek végén és ekkor tájt nyert műemléki védettséget is a hely. A hely berendezését a vörsiek gyűjtötték össze és saját kis (néprajzi szempontból értékes) kincseikkel töltötték meg a házat.
4. Utolsó állomásunk helyszíne a Balatonszentgyörgyi talpasház: Ez a talpasház is a helyi néprajzi emlékek bemutatásának helyszínéül szolgál jelenleg. Építésének idejéről, körülményeiről sajnos nem találtam semmilyen információt, de ami biztos, hogy nagyon jó állapotú, páratlan kincsről van szó ebben az esetben is.
Bár a talpasház kereső virtuális utunk most a végéhez ért, de közel sem említettem meg az összeset, hiszen található még talpasház például: Szennán és a szívemnek oly’ kedves Magyarlukafán is akár stb. Ti melyik talpasházban jártatok már?

A népi építkezés kutatásának tárgyi és intézményi megőrzése
Mivel az építmények önmagukban (tömegük megformálásában, kialakításában) esztétikailag értékelhető alkotások is, természetszerűen ízlés- és művészettörténeti szempontú vizsgálatok tárgyai is lehetnek. A fejlődés magasabb fokán az építmények külső és belső kiképzése, díszítése külön, sok tekintetben önálló kutatási feladatot jelent.
Az utóbbi 30-50 év a népi építkezés objektumainak tömeges és gyökeres megváltozását vagy átalakulását, esetleg pusztulását eredményezte, a kutatás elkülönült ágazatává vált a népi műemlék feltárása, elemzése, helyreállítása, karbantartása. A népi építkezés tárgyi anyagának megőrzését különleges helyzetben a szabadtéri néprajzi múzeumok biztosíthatják.
A népi építkezés körébe tartoznak azok az építmények is, amelyeket népi specialisták, falusi, mezővárosi környezetben élő mesterek vagy maguk a népi közösség tagjai készítettek hagyományos anyagok, szerkezetek felhasználásával, nem népi megrendelők számára (pl. kolostorok, uradalmak stb.). Továbbá természetesen a népi építkezés kutatásának érdeklődésébe vonják azokat az objektumokat is, amelyeket iparosok, népi közösségek, ill. egyes tagjaik számára építettek.

Fogalmi gyűjtés és lexikális munka szükségessége
A kifejezések között nem csak a jelenlegi magyarországi népi építészeti kifejezések szerepelnek, hanem a környező országokban élő, és a távoli magyar közösségek (pl. a moldvai csángók) kifejezései is, és amennyire mód volt rá, a múltban még létező, de mára már javarészt elfeledett szavak is. Az irodalom és a gyűjtések forrásaiból fakadó anyag alapján a lexikon célja a kifejezések megmagyarázása és kontextusba helyezése.
A népi építkezés kutatásában felhasználják a nyelvtörténet, nyelvjárás-kutatás, a régészeti feltárások, történeti-levéltári kutatások témába vágó analógiáit, valamint igénybe veszik az egyetemes építészettörténet tanulságait. Irodalom: Vajkai Aurél, Gunda Béla, Vargha László és mások munkái adnak szerteágazó módszertani és történeti hátteret.

Gyűjtési források és képi anyag
A képek forrásai (ahol egyébként remek cikkekkel is találkozhattok az adott talpasházakkal kapcsolatban) a következők: Sellyei talpasház (színes fotó): Utazási Magazin, 1981.06.01.; Nagydobszai talpasház: Kisalföld, 1987.02.14.; Vörsi talpasház: Élet és Tudomány, 1979.11.30.; Balatonszentgyörgyi talpasház: Turista Magazin, 1973.08.01.
A feltaláló
További megfontolások a lexikon bővítéséhez
A mű mintegy 430-440, a magyar népi építészet tárgykörébe tartozó kifejezés, szó magyarázatát adja az olvasó kezébe. Az ilyen lexikális munka során fontos a terminusok helyi variánsainak, táji használatának pontos rögzítése, mert a terminológiai sokszínűség etnográfiai információt is hordoz.
A népi építkezés kutatói igyekeznek meghatározni a népi építkezés táji és történeti alaptípusait, variánsait. Az ilyen célú munkában felhasználják több tudományág eredményeit, és a lexikon így válhat majd valódi híd szereplővé a nyelvészet, a régészet, az építéstörténet és a néprajz között.
| Fogalomtípus | Példa | Elterjedés / megjegyzés |
|---|---|---|
| Favázas szerkezet | Talpasház | Ny- és D-Dunántúl, Szlavónia; árvízveszély miatt talpakra állítva |
| Élelmiszertároló | Csűr / Pajtás | Vas megye, moldvai csángók - névhasználat területi eltérései |
| Alaprajz típus | Kétosztatú ház, háromosztatú ház | Alapvető tipologizálás alaprajz és tüzelőberendezés szerint |
A népi építészet a népművészet sajátos részterülete, amelynek kutatására módszerében, célkitűzésében jól elkülönült tudományág alakult ki. A népi építészettel foglalkozó lexikon hozzájárulhat ahhoz, hogy a hagyományos ismeretek, anyag- és névhasználatok ne vesszenek el, és a nagyközönség számára is hozzáférhető formában maradjanak meg.
tags: #nepi #epitkezes #a #feudalis #magyarorszagon #neprajzi
