Ogorog lakohazak kialakitasanak szerepe az ókori városépítésben
Orraonban négy jól megőrzött késő klasszikus kori épület található: három magánház és egy középület. A városban a legtöbb ház még mindig kétemeletes, ráadásul még az utca alaprajza is látható. Két másik ókori ház, amely még a mai napig részben áll. A település száz, helyi mészkőből épült házból állt. A házakból több darab máig fennmaradt. Orraon városában mindenki egy ciszternát (víztározót) használt. A ciszterna a főkapu közelében volt, amely a város északkeleti részén helyezkedett el. Azért itt, mert ez volt a város legmagasabban fekvő területe. A lépcső lehetővé tette a lakók számára, hogy hozzáférjenek a tartály aljához, hogy megtisztítsák azt, és vizet vegyenek ki belőle.
Csak néhány ókori görög épület maradt fenn. A legtöbb esetben csak a középületek, például templomok, előadótermek, stadionok, orákulumok, piacok és temetők vannak tökéletes állapotban. Feltételezések szerint Orraont a Kr. e. 4. században alapították, és Orraon sajátossága a védekező jellege volt. A helyenként tornyokkal és vízgyűjtő ciszternával megerősített, masszív erődítményfalakkal rendelkező város stratégiai fontosságú helyen feküdt. Egy épület maradványai Orraonban. Forrás: Wikimedia Commons/Φωτο Χ.
Orraont a rómaiak i. e. 167-ben lerombolták, de ezt követően újjáépítették. Lakói végül elhagyták a települést, és i. e. 31 után Nikopoliszba kényszerültek telepedni. Az Epirusz nyugati részén, Préveza közelében fekvő ókori Nikopolisz jól megőrzött régészeti lelőhely. Az ókori Görögország elnevezést a görög világ leírására használják, amelynek lakosságát főleg az ókori görög törzsek alkották. Nemcsak a mai görög állam területére vonatkozik, hanem azokra a területekre, ahol görög nyelvű és kultúrájú lakosság telepedett le és élt, amely Görögországban és Kis-Ázsia nyugati részén alakult ki, majd a terjeszkedés több hullámát követően Cipruson, a Földközi-tenger partvidékén és környékén, Szicíliában, Itália déli részén, Egyiptomban, Cyrenaicában, Szíriában, Palesztinában és a Fekete-tenger partvidékén is létrejött.

A görög életépítészet védelme és lakóházak felépítése
Az ókori Görögország kulcsfontosságú eleme a poliszok kora és a városépítés. A görög házak tervezésénél a belső udvar, a perisztílium és a funkcionalitás dominált. A görög lakóházak belső udvarosak voltak, napfényt a belső udvar felől kaptak a terek, az átszellőzés biztosított volt. Ahogy a nemek szerepei elkülönültek, úgy az otthonokban is elkülönült helyeken éltek a nők, általában a ház belső mélyebb részein, hogy elbújjanak a férfi vendégek elől. A gazdagabbak házai általában többszintesek voltak, ahol a földszinten a konyha, kamra, fürdőszoba és a férfiak szobája kaptak helyet, míg az emeleten a nők szobái és hálószobák voltak.
A görög ház a hosszú mediterrán nyarak védelmére és a hideg téli napokra lett tervezve. A tető alacsony hajlásszögű vagy lapos lehetett. A falak kívül-belül vakítóan fehérek és vastag, jól hőszigetelő elemekből épültek (kő, tégla), az ablakok kicsik voltak. Az ablaknyílások némely részen zárt nyílásokkal rendelkeztek, különösen a földszinten. Az építészeti megoldások a belső udvar központi szerepét hangsúlyozták, ahol a terek a napfényt és a levegőt fogadták.

A görög lakóház részletei Homérosztól a klasszikus korig
A homerusi leírások nagy részben a tirynsi felső vár palotájának elrendezéséhez hasonlíthatók, ahol a középpontot a peristiliummal körülvett udvar és a μέγαρον képezi. A mérnöki és részlettervezés megmutatja az összhangot a tágas belső terek és a külső falak között. A nők és férfiak részlegessége a házban világosan megjelenik a szobák elrendezésében: a ház középpontja a περιστύλιον, amely a belső udvar nyitott részét alkotta. A gazdagabbak házai kerítéssel határoltak voltak, és előcsarnokokkal, pitvarokkal érkeztek az udvarra.
A görög lakóházak legfontosabb alapeleme a megaron típusú reprezentatív terem volt, amely a belső tér központi eleme. A belső terek világítása az ablaknyílásokkal és a tető fölött elhelyezett nyílásokkal történt. A görög házakban a belső terek rugalmassága a későbbiekben a polisz és a városi fejlődés részévé vált, de csak a gazdagabb rétegek birtokában volt jellemző. A görög városokban a közterek, az agóra, és a nagy tömegű társadalom szerkezete is alakította az utcaképet és az épületek elrendezését.

A görög építészet mítosz- és valóságkapcsolata
A klasszikus kor építészetében a Parthenon és az Akropolisz összetett megoldásokat mutat. A Parthenon tervezésében Kallikrates, Pheidiász és Anaxagorász, Iktinosz hozzájárulásai kiemelkedőek. A templomok aránya a dór oszlopok és a peripterosz elrendezésének köszönhető, a görög építészet alapértékei között pedig a szigorú arányérzék és a geometria játszik fő szerepet. Az Erechteion a jón stílus jegyeit is megmutatja, amely az athéni templomépítészetben is hangsúlyos volt. A görög építészet a természetes adottságokhoz igazodott: az épületek aránya és elhelyezése a domborzat és a városi tér igényeihez igazodott.
A görög ház és az olvasott forrásokból kiinduló rekonstrukciók bemutatják, hogy a magánházak és a középületek hogyan szolgálták a mindennapi életet és a politikai-társadalmi szerkezetet. A görög lakóházak belső udvarra épültek, a férfiak és nők külön szobákban éltek, és az udvar közepén állt ZEUS oltára. A házakat gyakran kerítették és a belső udvar köré csoportosították a helyiségeket, a kor adta társadalmi viszonyok szerint. A városokban a külsejű pompát a magánházak szegénysége ellensúlyozta, mert a közösségi élet és a köztársasági szellem a magánélet részleteitől elválasztotta a lakóházat a városi tértől.

A római kori bérházak és a társadalmi különbségek
A rómaiak korában az insula-k, azaz a többemeletes háztömbök jelentették a városi élet központját. Míg az előkelők továbbra is kényelmes magánházakban laktak, addig a tömegek a bérházakban tömörültek. Az építészeti megoldások viszont nem egyenlőek voltak: az insula-k rendszeressége és a lakókörnyezet elrendezése eltérő volt a görög magánházakétól. A római korban az építészeti megoldások a városi közlekedés és a lakófunkciók összetettségét tükrözték, miközben a magánházak belső tereinek megvilágítása és fűtése is speciális előírásokat követett.

Táblázat: jellemzők a görög és római magánházakról
| Jellemző | Görög ház | Római ház |
|---|---|---|
| Alapterv | Udvar-központú, peristylium | Elsődleges központ a belső udvar, többszintes rétegek |
| Világítás | Többnyire udvari fény, kevés ablakkal | Külső és belső ablakok, átrium és világítás |
| Elrendezés | Férfi- és női zónák külön | Külön részek a lakók számára, de gyakori közösségi terek |
| Építőanyag | Kő, vályog, fa | Kő és tégla domináns |
| Funkció | Otthon középpontja és vendégfogadás | Polgári lakóház és központosított station |
tags: #ogorog #lakohazak #kialakitasanak #szerepe
Népszerű bejegyzések:
- Birtokvédelem és szomszédjogok a társasházakban: helyi szabályozások áttekintése
- Parad Szabályozási Terv részleteinek elemzése: helyi építési szabályzat és módosításai – összegző cikk
- Garzonház árnyékában: a biztonsági problémák és az öngyilkosság Egerben
- 80 négyzetméteres lakás a Rákóczi Lakóparkban, Csepel
- Hogyan találhat gyorsan eladó és kiadó ingatlanokat? Aktuális hirdetések áttekintése
