Ópusztaszeri monostor alaprajza és története

Ópusztaszer (korábban Sövényháza) Csongrád megye Kisteleki kistérségében található, a Pusztaszeri Tájvédelmi Körzet közepén, a Tiszától nyugatra.

A monostor a Bor-Kalán nemzetség birtokán épült meg a 11-12. században, és az Alföld egyik legnagyobb szerzetesi intézményeként ismert lehetett.

A monostor története és jelentősége

A 12. században épült a Bor-Kalán nemzetség monostora, mely az Alföld egykori leggazdagabb, legnagyobb szerzetesi intézménye volt.

A XII-XIII. század fordulóján élt Kalán, a pécsi püspök, aki fontos alak volt a monostor fejlődésében, és nevét összefonja a település történetével.

A 1233-as beregi egyezmény az első hiteles forrás, amely említi a Bor-Kalán nemzetség monostorát, és ez a nyomtatott történet szerint összefügg a királyi udvar építőmestereinek kezeivel.

A monostor része volt a középkori Szer mezővárosának; a környék gazdasága is ebben az időszakban nyüzsgő eseményekkel teli volt.

A tatárjárás után a monostor megújult, de épületei későbbiekben szerényebbekké váltak, és a védőfalat mély árok övezte.

A középkor folyamán a térség igazi rangját a bencés monostor és templom adta, amelynek legkorábbi elődje a Tisza magas partján alakult ki a XI. században.

Az 1233-as beregi egyezmény a Bor-Kalán nemzetség jelentős monostorát és az ott működő kolostort említi.

A monostor templomát a 12. század végén kezdték meg, majd Kalán püspök idejében háromhajós bazilikává bővítették, amely freskókkal díszített és márványpadozattal ellátott volt.

A kolostorkert és gazdasági udvart körülvevő épületegyüttes feltárása során megállapították, hogy a gazdasági épületeket gyakran fachwerk technikával, később pedig agyaggal töltötték ki.

A templom körüli temető a 13. század végétől a 16. század elejéig nyúlik vissza, a leletanyag alapján a gótikus periódusból kerültek elő sírok és tárgyak.

A monostor egyidejűleg a térség központi gazdasági és vallási központja volt; a királyi udvar építőmestereinek keze nyomát is kiemelik a felületeken fennmaradt faragványok.

A 15. században a monostor fénykora idején a gazdasági udvar és a templom gazdag díszítése, köztük vörös márvány faragványok és a nagy kaputorony is tanúskodott a rangról.

Az ásatások és a ma látogatható emlékpark

1882-ben Göndöcs Benedek címzetes pusztaszeri apát kérte fel Rómer Flóris bencés szerzetest, aki a romok feltárására indult, s ennek eredményei 1883-ban megjelentek.

Az 1970-1976 közötti ásatásokat Trogmayer Ottó vezette, és ezalatt feltárták a monostor több periódusban épült templomát, amely leginkább a boldvai temploméhoz hasonlítható.

A 6-7. periódusban a templom nyugati toronyépítése és a kerengő megújítása is elhangzott, a kolostor fénykora ekkor volt.

A monostor és a kerengő megvalósításához Kr. Kalán püspök idejében készült fel újabb alaprajz és faragványok, melyek alapján a templom végső formája is kibontakozott.

A Rotunda jellegű 120 méter hosszú panorámaképet a kiállításokhoz kapcsolódóan alkalmazzák, hogy a látogatók történelmi epizódokat képzelhessenek el.

Az Árpád-emlékmű szomszédságában található az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark középkori monostora, amelynek romjai ma is megtekinthetők.

Gyógynövényház és kolostorkerti fejlesztések

A kolostorkertben található Gyógynövényház a középkori kolostori növénytermesztés hagyományait idézi fel, és a 21. századi látogatók számára is megismertető programokat kínál.

Az intézmény az ásatások nyomán létrejövő gazdasági udvaron található, és célja a tevékenységek bemutatása, a látogatók bevonása a kolostori gazdálkodás mindennapjaiba.

A Gyógynövényház kollokációja a monostorkert nyugati épületszárnyához kapcsolódóan valósult meg, a falazat és a tető megválasztásával az ősi anyagokat idézi fel.

Építészeti leírások és a kaputorony

A 12. századi templom több építési perióduson ment keresztül: az első alaprajz egy rövid, egyhajós templom volt, míg később a kerengő és a torony kibővült, végül a kolostor lakóépülete is összeköttetést kapott a templommal.

A 6. periódusban lévő nyugati kaputornyot és a kerengő helyét egyaránt feltárták, és a 7. periódusban az északi kerengő is bővült.

Az 8. periódus újjáépítése a pusztulás után történt, a kolostor nyugati tömbje ekkor már nem épült többé."

Opusztaszer_monostor_alaprajz_infografika

Rendkívüli országgyűlés: Magyar Péter A Parlamentben, Óriási Vita!

A régészeti leletek és a periodizáció részletei

A templom 11-13. századi román stílusú faragványai a II. periódushoz kötődnek, míg a Sankt Gallen-i típusú templom a 5. periódusban épült meg.

A középkori templom háromhajós bazilikává bővült, a keleti oldalú kolostorszárnyak pedig kapcsolódtak a templomhoz, a falak vastagsága és a márványpadló rögzítése pedig a korabeli gazdagság bizonyítéka.

Az 1241 utáni újjáépítés során a templom új alapokra került, a tornyok viszonylag tisztázottak, bár a 19. századi leírások szerint a torony egy vagy kettő is lehetett.

A kutatások során számos vörös mészkőlap és faragvány került elő, ami a kolostor gazdasági udvarának díszítését és a kegyurak udvarházának jellegét erősíti meg.

Összegzés és jelenkori értékteremtés

Az 1970-es évek óta folyamatosak a feltárások, a látogatók pedig ma is megtekinthetik a régészek munkáját, és a kolostor több korszakát is érzékelhetik az ásatások nyomán.

A monostor romjai és a Pusztaszer-i Emlékpark összekapcsolása valós történelmi emléket adó élményt nyújt a látogatóknak, és hitelesíti Anonymus Gesta Hungarorumának eseményeit.

tags: #opusztaszeri #monostor #alaprajz