Az Országház homlokzatának 90 szobra: Történet és jelentőség
Az Országház, Magyarország ikonikus épülete, nem csupán a magyar törvényhozás székhelye, hanem a magyar történelem és kultúra gazdag tárháza is. Különösen figyelemre méltó a homlokzatát díszítő 90 szobor, amelyek a magyar nemzet múltjának jeles alakjait és eseményeit elevenítik fel.
Az Országház építésének története
Az Országház építésének ötlete már a reformkorban felmerült, de a tényleges tervek és az építkezés csak a kiegyezés után kezdődött el. Steindl Imre tervei alapján, neogótikus stílusban, 1885 és 1904 között épült fel a monumentális épület. Az építkezés során szigorú kikötés volt, hogy csak magyar alapanyagokat és hazai mestereket használhatnak fel, ami hozzájárult az épület egyediségéhez és nemzeti jellegéhez. Az épület méretei lenyűgözőek: 268 méter hosszú, 123 méter széles és 96 méter magas, alapterülete pedig meghaladja a 17 000 négyzetmétert.
Az Országház Európa egyik leglátványosabb gótikus stílusú parlamentje, amelynek méretei monumentálisak. Az épületet Steindl Imre (1839-1902) magyar építőművész tervezte. A munkálatokat 1885-ben kezdték el és az épületet 1902-ben adták át a képviselőknek. A díszítő és szerelő munkák teljes befejezésére 1904-ben kerül sor. A Parlament a pesti oldalon (a Duna bal partján) a főváros közepén a folyóval párhuzamosan fekszik. A külső kép a neogótikus stílust tükrözi tornyokkal, a belső terek pedig a XX. század elejének szecessziós stílusát, polgári ízlését idézik fel. Középpontjában kupolája van, ebből ágazik ki a két oldalszárny északra és délre. Az épület téglalap alapzata 286x123 méteres, kupolamagassága 96 méter. Nyolc épületszintje közül öt a föld szintje alatt van. Az épület belsejében 50 ötemeletes, átlagos nagyságú modern lakóépületet lehetne elhelyezni. A főépület 96 méteres magassága és a főlépcsősor 96 foka az 1896. évi honfoglalási millenniumi évfordulóra utal. Az európai parlamentek közül itt volt először távfűtés, lift és gázvilágítás. A Parlament felépítésének költsége 37 millió koronába került, ami napjainkban a magyar költségvetés mintegy kétéves teljes kiadásának felelne meg.

A 90 szobor jelentése és ikonográfiája
Az Országház homlokzatát 90 kőszobor díszíti, amelyek a magyar történelem nagy alakjait és az ország fontos eseményeit jelenítik meg. Ezek az alkotások a „száraz realizmus” jegyében készültek, Steindl Imre szigorú irányelvei szerint, a ruházat és a fegyverzet korhűségére törekedve. A szobrok a magyar nemzet történelmét mutatják be, kronologikus sorrendben, az uralkodók a dunai homlokzat északi végénél Árpáddal kezdődnek és V. Ferdinánddal érnek véget az épület déli homlokzatán.
Az épületnek 27 kapuja, 29 lépcsőháza és 13 liftje van. A külső falakat 90, az épületbelsőt 152 szobor díszíti, s ezeken 40 kilogramm 22 karátos aranyfüst (0,1 mm-es aranylemez) a borítás. Belül 17 ezer négyzetméteren 200 irodahelyiség azonkívül több nagyterem található. A központi kupolától északra helyezkedik el a félköríves képviselőházi ülésterem, amely a görög amfiteátrumi nézőtérhez hasonlít, délre pedig a volt felsőházi ülésterem, ma kongresszusi ülésterem. Igen nevezetes a vadászterem, amelynek falait értékes faliszőnyegeken ábrázolt vadászjelenetek díszítik. Itt rendezik a reprezentatív, többnyire nemzetközi fogadásokat.
Az uralkodók kronologikus sorrendje a dunai homlokzat északi végénél Árpáddal kezdődik, és időben előrehaladva V. Ferdinánddal ér véget az épület déli homlokzatán. Az alakokat biai (biatorbágyi) mészkőből formázta meg több szobrász, többek között Kallós Ede, Köllő Miklós, Mayer Ede, Szász Gyula. Az alkotás folyamán a szoborbíráló bizottság vizsgálta a ruházat, a fegyverzet korhűségét és az ábrázolt személyek vonásainak hitelességét. A szobrokat az utóbbi száz év felújításai során kicserélték, az eredeti alapján újrafaragták.

Felújítások és a szobrok sorsa
Az Országház épülete az évtizedek során több felújításon is átesett, amelyek során a szobrok is megújultak vagy kicserélésre kerültek. A déli torony rekonstrukciója során például 50 kőszobrot és 2800 díszítőelemet újítottak fel, fehér mészkőre cserélve a korábbi sárgás homokkövet. Érdekes adalék, hogy az Országház északi és déli kőtornyán eredetileg is állt egy-egy rézből készült, négy méter magas katonaszobor, középkori páncélba öltöztetve, kezében lándzsával. Ezek a "rézvitézek" nemcsak tetszetős megoldások voltak, hanem az Országház villámhárítójaként is szolgáltak.
A Parlamentben évente átlagosan 1800 rendezvényt - plenáris üléseket, nemzetközi tanácskozásokat, államfői fogadásokat, miniszteri találkozókat, állami kitüntetések és kinevezések átadását, eskütételeket - tartanak. Minden karácsonykor kb. 20 méter magas karácsonyfát állítanak az ünnepre meghívott hazai és külföldi gyerekeknek, illetve vendégeknek. Nemcsak képviselők által keresett az Országgyűlési Könyvtár, amely 1870-ben 50 ezer kötettel kezdte meg működését és 1902-ben, vagyis felavatásakor költözött a parlament épületébe. A fő gyűjtőkör a legújabb kori egyetemes történelem, az állami és jogtudomány, a hazai és külföldi politikai irodalom. A turistacsoportok egész évben látogatják a Parlament épületét, amelybe fémvizsgáló biztonsági ellenőrzés után a kormányőrség előtt elhaladva fél óra alatt idegenvezetővel bejárják a márványfőlépcsőn át a történelmi freskókkal, gobelinekkel és olajfestményekkel ékes palotaszerű épületet. 2000 január elsejétől a közvetlenül a bejárattal szemben helyezték el a magyar államalapítás jelképét, a Szent Koronát és a koronázási ékszereket, a királyi palást kivételével. (Az ereklyéket az államalapító és a kereszténységet meghonosító I. A második világháború kártevéseit rendbe hozták, de az épület nagy rekonstrukciójához csak 1990-ben kezdtek hozzá. 1994-ig elkészültek az északi torony rekonstrukciójával, most pedig - átmeneti megtorpanás után - átadták a helyreállított déli tornyot is. A déli torony rekonstrukciója során 50 kőszobrot, 2800 díszítőelemet újítottak fel, azaz cseréltek ki a korábbi sárgás homokkő helyett fehér mészkőre, s ezáltal az épület világosabb képet nyújt. A munkák mostani szakaszának érdekessége a rézvitéz" elhelyezése volt. A Parlament északi és déli kőtornyán eredetileg is állt egy-egy rézből készült, négy méter magas katonaszobor, középkori páncélba öltöztetve, kezében lándzsával. A tetszetős megoldás mellett a két rézvitéz" a Parlament villámhárítója. Az északi 1994-ben, a déli 2002-ben került végleges helyére, a kőtornyok csúcsaira. A renoválás során a felsőházi üléstermet is felújították, az elnöki pulpitust eredeti állapotában állították helyre.
A következő szakaszban a Dunára néző homlokzat renoválását 2008-ra szeretnék befejezni, a tervezett költség négymilliárd forint (kb. 16 millió euró). A magyar főváros arculatát meghatározó Parlament a Duna szemközti oldalán lévő Budai Várral együtt az esti kivilágításban igazán látványos.
Az Országház szobrai a magyar történelem tükrében
Az Országház homlokzatán elhelyezett 90 szobor nem csupán díszítőelem, hanem a magyar történelem fontos pillanatainak és alakjainak vizuális reprezentációja. Ezek az alkotások a magyar nemzet identitásának és múltjának részét képezik, és emlékeztetnek az ország évszázados küzdelmeire, sikereire és örökségére.
Az Országház építése hazánkban nem pusztán építészeti probléma volt a XIX. században. Szimbolikus erővel bírt, a függetlenség jelképét látták a megvalósításban, és része volt ebben az országgyűlés Pestre történő áthelyezésének is. Az Országház építése több javaslat, három tervpályázat (1844, 1861, 1882) és az ideiglenes jelleggel megépített képviselőház (1865) megépítése után valósulhatott meg. Az 1880. évi LVIII. törvénycikk kimondta, hogy az Országházat a Tömő téren kell megépíteni. Az 1882 áprilisában megjelent pályázat meghatározta az épület elhelyezését, miszerint a főhomlokzatnak a Dunára kell néznie, de az épület párhuzamosan, vagy merőlegesen is elhelyezhető. A beérkezett 19 pályázatból négyet díjaztak (Steindl Imre, Hauszmann Alajos, Schickedanz Albert és Freund Vilmos, illetve Otto Wagner pályázatait). A bizottság Steindl Imre tervét választotta, annyi változtatással, hogy egy félemelet beiktatását kérte, és a homlokzati két főtorony és az üléstermek négy-négy tornyát kupola helyett hegyes sisakokkal váltották fel. Az átdolgozott terveket 1884-ben fogadták el, az első kapavágást 1885-ben tették meg.
Az Országház épületében és a külső falakon elhelyezett szobrok a magyar nemzet történelmét mutatják be. A külső falakon elhelyezett alkotások a magyar történelem nagy alakjait és kísérőiket ábrázolják. Az alkotásokat huszonhárom alkotó készítette, de egyéni stílus nem fedezhető fel rajtuk.
| Téma | Szobrok száma |
|---|---|
| Uralkodók | kb. 30 |
| Híres hadvezérek és katonák | kb. 20 |
| Művészek, tudósok, írók | kb. 15 |
| Államférfiak és politikusok | kb. 15 |
| Vallási és mitológiai alakok | kb. 10 |
A budapesti Kossuth tér a magyar történelem fontos színhelye, amelyet az Országgyűlés 2012. január 1-jei hatállyal egyedüliként kiemelt nemzeti emlékhelynek nyilvánított. A teret meghatározó hatalmas épület, a törvényhozásnak helyet adó Országház előtt rendezik a legtöbb állami megemlékezést és ünnepséget. Habár az egykori Tömő tér korábban is köztér volt, a mai Kossuth tér egyértelműen az Országház megépítését követően jött létre. A kiegyezés után a magyar politikai elit fontos célja volt, hogy az országgyűlés állandó, minden igényt kielégítő, reprezentatív épületet kapjon, amely méltó a világvárossá fejlődő fővároshoz. Ekkor ugyanis a képviselőház a Főherceg Sándor (ma Bródy Sándor) utcában, a főrendiház pedig a Nemzeti Múzeum dísztermében ülésezett. A kormányzat nem csupán hivatali épületnek szánta az Országházat, hanem az ezeréves magyar államiság és az „ősi alkotmány” mementójának is, ezért elő- írták, hogy a terveknek historizáló stílusúaknak kell lenniük. A tervek átdolgozása után, 1888-ban fogadták el az Országház végleges változatát. A teret 1898-ban Országház térre nevezték át, az épület 1904-ben készült el, habár a képviselőház már két évvel korábban ide költözött. Az építkezést is vezető tervező, Steindl már nem érhette meg főműve elkészültét, 1902-ben elhunyt. A tér másik két jelentős középületét, a Bukovics Gyula tervezte Földművelésügyi Minisztériumot és Hauszmann Alajos egyik legnagyszerűbb alkotását, az Igazságügyi Palotát (a Kúriát) 1887-ben, illetve 1896-ban adták át.

tags: #orszaghaz #homlokzat #90 #szobor
