Országos kataszteri felmérés: földadó, kataszter és nyilvántartás 1895–1905

Az 1849. évi császári pátens írta elő a földadó bevezetését és az állandó kataszter létesítését, ennek nyomán indult meg a Magyar Királyság területén a kataszteri felmérés, amelynek elsődleges célja az volt, hogy a földadó megállapításához pontos adatokat szolgáltasson. A kataszteri térkép tehát a vizsgált időszakban a földadó megállapításához végzett felmérések eredményeképpen készített, nagy méretarányú (1:2880) térkép. Ugyanakkor a térképezés az állam területének minél jobb megismerését és a tudományokat is szolgálta.

A felmérések kezdetei és szervezete

Az 1850-ben indult ideiglenes felmérés során csak a községek és dűlők határát mérték fel, az egyes telkek méretét bevallás alapján állapították meg. 1856-ban kezdődött a részletes, telkenként történő felmérés, amely az ország nagy méretarányú (1:2880) térképezését jelenti. Az állandó kataszter részletes, telkenkénti felmérése 1856-ban kezdődött (előmunkálatai 1853-ban), 1916-ig az ország közel 80%-át térképezték fel.

A kataszter ügyeit a Pénzügyminisztérium alá rendelt szervek intézték. Az ideiglenes földadó megállapítása kezdetben a kerületi és tartományi adóbizottmányok feladata volt, amelyet 1858, illetve 1856 folyamán átvettek a pénzügyigazgatási osztályok, illetve pénzügyigazgatóságok. Az Állandó kataszter szervezete 1854-1865 között a kerületi pénzügyigazgatósági osztályok, 1866 folyamán az országos pénzügyigazgatóság, 1867-től a magyar Pénzügyminisztérium hatáskörébe tartozott. 1894-től Országos kataszteri felmérésre változott a megnevezése.

A felmérés hatalmas vállalkozás volt, melyhez kezdetben a Habsburg Birodalomból vezényelték át a már nagy tapasztalattal rendelkező osztrák, cseh és galíciai földmérőket és felmérési felügyelőket, hisz a birodalomban már a 19. század elején elkezdődtek a kataszteri munkálatok. A kiegyezést követően megnövekedett a magyarországi mérnökök száma. 1869-ben pl. 375 személyt alkalmaztak a kataszteri felmérés szervezetében. A mérnökök száma azonban nem volt elegendő ahhoz, hogy a részletes felmérést befejezzék, főként azért, mert egyéb feladatokat is elláttak, pl. részt vettek a földadó-szabályozásban, az államhatár rendezésében, helyszínelést végeztek, a mérnöki nyilvántartásokban vezették a változásokat, az ingatlan-nyilvántartás számára adatokat szolgáltattak.

Térképtípusok és iratok

A felmérés során többféle nagy méretarányú (1:2880, 1:1440, 1:720) térképet rajzoltak: felvételi előrajzot, birtokvázlatot és a kataszteri térképet. A felvételi előrajz megrajzolása megelőzte a kéziratos kataszteri térkép elkészítését; ennek méretaránya szintén 1:2880. A felvételi előrajzon ugyanakkor nem találhatók helyrajzi számok, a telkek területében a birtokos nevét és házszámát tüntették fel. A kéziratos kataszteri térkép másolataként keletkezett a birtokvázlat, amely tartalmazza a helyrajzi számot, a birtokos nevét és házszámát is. A kéziratos kataszteri térképet nyomtatott formában megjelentették, a kéziratos térképtől eltérően a nyomtatott példányok nem színesek.

A térképek a hozzájuk kapcsolódó iratokkal együtt információkat közölnek a földrészletek (parcellák, birtokrészletek, telkek) területéről, művelési ágáról és birtoklásáról. A kataszteri felmérés során, 1856-tól kezdődően számos olyan irat keletkezett, amelyeket a családtörténeti kutatásokhoz is használni lehet: térképek (felvételi előrajz, birtokvázlat, kataszteri térkép) és iratok (kataszteri telekkönyv, házszámjegyzék, birtokosok névjegyzéke, lakóházak jegyzéke). Ezek a források a következő kérdésekre adhatnak választ: hol laktak a felmenőink, hol volt birtokuk, mekkora volt és milyen művelés alatt állt a telkük.

A kataszteri telekkönyv és a települési „mutatók”

A kataszteri telekkönyv a földadó megállapítása céljából végzett kataszteri felmérés során, 1850 és 1918 között keletkezett telekkönyv. Két fajtája van: az ideiglenes földadóhoz és az állandó földadóhoz (állandó kataszterhez) kapcsolódó telekkönyv. 1850-től az ideiglenes földadó meghatározásához dűlőnként mérték fel a településeket, térképet rajzoltak, telekkönyveket állítottak össze. A telekkönyvek korabeli megnevezése: Vallomány- vagy telekkönyv (Fassions- oder Lagerbuch), ami arra utal, hogy a telkek nagyságát a telekkönyvben a tulajdonos bevallása alapján rögzítették. A részletes, telkenkénti felmérés során szerkesztett telekkönyvekben a mérnökök pontos mérések alapján adták meg a telkek nagyságát. A telekkönyvek korabeli megnevezése: birtokrészleti jegyzőkönyv (Parzellen-Protokoll), majd 1904 után a „kataszteri telekkönyv” elnevezés is megjelent.

Milyen adatokat tartalmaz a telekkönyv? Az ingatlanok (pl. helyrajzi szám, művelési ág, terület) és a tulajdonosok (pl. név, lakhely, házszám) adatait tartalmazza. Az ingatlanok földrajzi helyét a térképeken rögzítették. A különféle jegyzékek és a felvételi előrajzok a telekkönyvek használatát, értelmezését segítik.

A kataszteri iratok közül a házszámjegyzék, a birtokosok névjegyzéke és a lakóházak jegyzéke „mutatóként” szolgálhat a kataszteri telekkönyvhöz és a térképekhez, ezért ezekkel érdemes kezdeni a kutatást, különösen nagyobb település esetén. A házszámjegyzékben a házszámok sorrendjében szerepelnek a tulajdonosok, és értelemszerűen csak az adott településen lakók találhatók meg benne. A birtokosok névjegyzékében a más településeken lakó tulajdonosok is fel vannak tüntetve. A lakóházak jegyzéke a házról nyújt információkat, azonban az adatok itt a helyrajzi számok sorrendjében szerepelnek.

Földrajzi és helytörténeti kutatások gyakorlati példája: Abaliget

Példaként tekinthetjük Abaligetet: Abaligetet 1864-ben mérték fel, 1889-ben mérnöki helyszínelés (a felmérési munkálatok helyesbítése és továbbvezetése) történt. Az abaligeti adatanyag szép példája annak, hogyan használhatók a házszámjegyzék, birtokosok névjegyzéke, lakóházak jegyzéke és a telekkönyv egymás kiegészítéseként. A házszámjegyzékben a 30. házszám alatt lévő lakóház Schwarzkopf Konrád tulajdonában volt; a kataszteri telekkönyvbe bejegyzett telek a belterületen (Ortsried) feküdt, a telek a térkép 4. és 7. szelvényén található, nagysága 126 négyszögöl (1 négyszögöl = 3,6 m2). A név szerinti kereséssel további telkeket találunk Schwarzkopf Konrád birtokaként: 300., 301., 302., 303., 458., 459., 502. hrsz.-okkal, különböző művelési ágakkal (konyhakert, rét, szántóföld, gyümölcsös, szőlő pincével).

A birtokvázlaton a parcellákba piros színnel írták be a helyrajzi számokat, feketével a házszámot, és feltüntették a birtokos nevét is. A Mapire georeferált anyagán az 1864. évi birtokvázlat és kiegészítései összehasonlíthatók a mai térképpel és műholdfelvétellel: ebből kiderül, hogy Schwarzkopf Konrád lakóháza a mai Kossuth utca 44-nek felel meg, vele szemben a mai 45. szám alatt terült el a szántóföld, rét, gyümölcsös és konyhakert.

Források őrzése, gyűjtemények és digitalizálás

Számos magyarországi közgyűjteményben találhatók kataszteri dokumentumok, azonban ezek többnyire a mai Magyarország területére vonatkoznak. A trianoni békeszerződés értelmében ugyanis a két világháború között át kellett adni az utódállamoknak a területüket ábrázoló kataszteri anyagot. A megyei levéltárakba, illetve Budapest Főváros Levéltárába kerültek a helyi földmérési felügyelőségekben, pénzügyigazgatóságokban, földhivatalokban stb. őrzött iratok. Ez azt jelenti, hogy egyik gyűjtemény sem teljes: ahhoz, hogy egy település kataszteri anyagát összegyűjtsük, több helyen kell kutatást végezni.

Az Országos Levéltár gyűjteményébe több részletben kerültek ezek a források. A Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztálya kezdeményezte a térképek közgyűjteménybe kerülését, és a két világháború között nagy mennyiségű térképet vett át a Földmérési Térképtártól. 1934-ben az MNM Levéltárát az Országos Levéltárhoz csatolták, és hamarosan megkezdték a térképek levéltári nyilvántartásba vételét. Ezt követően az 1950-es években térképeket és iratokat vettünk át a FÖMI jogelődeitől, Országos Földmérési Intézettől, a Geodéziai és Kartográfiai Intézettől, valamint az Állami Földmérési és Térképészeti Hivatal Központi Adattárából.

A gyűjteményt mindig is kiemelt kutatói érdeklődés övezte, mivel a korszakból ezek a térképek a legnagyobb méretarányú térképek, amelyek az ország nagy részéről rendelkezésre állnak és egységes, tudományos szempontok alapján készültek. Számos gyűjtemény - MNL OL, megyei levéltárak, Lechner Tudásközpont - őrzi a kataszteri anyagokat; egyes esetekben a települési önkormányzatok irattárában is maradtak fenn példányok. Az MNL és a BFL nyilvántartásai az Levéltár oldal keresőfelületén és a Magyar Levéltári Portálon kereshetők. Az MNL OL gyűjteménye (2014. évi állapot) digitális felvételekkel együtt kutatható a Hungaricana Közgyűjteményi Portálon.

A digitalizált állomány folyamatosan bővül. Az eddigi szkenneléseket részben az MNL végezte saját munkafeladatként, nagyrészt azonban külső partnerek bevonásával, projektek keretében (OTKA K 105886, 2013-2015; NKFIA K 132723, 2019-2023) történt a felvételezés. Az MNL OL már megkezdte a „mutatók” (házszámjegyzék, birtokosok névjegyzéke, lakóházak jegyzéke) digitalizálását és online közzétételét, de még több település anyaga hátra van.

Az ingatlan-nyilvántartás és a kataszter kapcsolata

A 19. század második felében Magyarországon kétféle földnyilvántartási rendszert hoztak létre. Az egyik az ingatlan-nyilvántartás, a telekkönyvezés, a másik az 1849-ben bevezetett földadó-kataszteri nyilvántartás volt. Az előbbi az Igazságügyi Minisztérium, az utóbbi a Pénzügyminisztérium hatáskörébe tartozott. Az 1886. évi XXIX. törvénycikkben már alapvető követelményként jelent meg, hogy összhangba hozzák egymással a telekkönyvet és a katasztert. Az ingatlan-nyilvántartás hivatalosan bejegyzi a földhöz kapcsolódó jogokat, míg a kataszter a földrészletek határait és az azokhoz kapcsolódó adatok térképi és leíró nyilvántartását adja meg.

Gyűjteményi gyarapodás, projektek és kutatási lehetőségek

A gyűjtemény a 19. század folyamán jelentős mértékben adományokból és vásárlások révén gyarapodott. A 20. század elején a könyvtár vezetői felismerték a nagy méretarányú topográfiai térképek értékét a különböző történeti kutatásokban és lépéseket tettek az ilyen jellegű magyar térképanyag beszerzésére; ennek eredményeként az 1920-as évek közepétől nagy mennyiségben kerültek a könyvtár térképállományába a nagy méretarányú kéziratos térképek.

Megyei levéltári projektek is készítettek geoereferált kataszteri térképeket, illetve DVD-kiadványokat; a Békés Megyei Levéltár például a megyei kataszteri térképanyagot adatbázissá rendezte és geoereferálta, mely anyag később a mapire.eu portálra került fel. Az elkészült térképanyagok elérhetősége és az együttműködés a FÖMI-vel hozzájárult a további digitalizálási munkákhoz és a kutatás könnyítéséhez.

Kutatási javaslatok és használat

  • A kutatás megkezdéséhez érdemes a „mutatókkal” (házszámjegyzék, birtokosok névjegyzéke, lakóházak jegyzéke) kezdeni: ezekkel gyorsan beazonosítható a településen élők sorrendje és a külterületi birtokosok nevei.
  • Ha ismert a helyrajzi szám, a telekkönyvben könnyű a keresés; ha csak név vagy házszám ismert, akkor a mutatók és a telekkönyv együttes vizsgálata szükséges.
  • Georeferált térképek (Mapire) és a Hungaricana online anyagai segítik a térképi beazonosítást; a felvételi előrajzok a házszámot és birtokos nevét tartalmazzák, ezért ezek hasznos első lépésként.
  • A kutatáshoz gyakran szükség van több közgyűjtemény anyagára: MNL OL, megyei levéltárak, Lechner Tudásközpont és helyi földhivatalok anyagát egyaránt érdemes áttanulmányozni.

Adattábla: kataszteri térképtípusok és jellemzőik

TérképtípusMéretarányJellemző tartalom
Felvételi előrajz1:2880birtokos neve, házszám, nincs helyrajzi szám
Birtokvázlat1:2880helyrajzi szám, birtokos neve és házszám
Kataszteri térkép (kéziratos)1:2880parcellahatárok, művelési ágak, épületek, tereptárgyak
Kataszteri térkép (nyomtatott)1:2880helyrajzi számok (nyomtatott, általában nem színes)
Telekkönyv-helyrajzi szám, terület, művelési ág, tulajdonos adatai
birtokvázlat példa - kataszteri parcellák és helyrajzi számok

A kataszteri gyűjtemény kutatása különösen ajánlott hely- és családtörténeti, gazdaság- és társadalomtörténeti, történeti földrajzi és tájtörténeti kutatásokhoz. A források képesek megmutatni, hol és mennyi földtulajdon volt, milyen művelési ág alatt állt, és kik voltak a korabeli birtokosok.

GeoHumanities'20 - 02 - Crowdsourcing for georeferencing Napoleonic cadastre over a wide area

Az MNL OL kataszteri gyűjteménye és a digitalizált adatbázisok folyamatos bővülése révén a kutatók egyre több településre vonatkozó forráshoz férnek hozzá online, azonban még mindig gyakori, hogy a teljes anyagért több intézményben is kutatni kell.

Jelen kutatás a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal támogatásával az NKFI Alapból (K 132723) valósult meg. Köszönöm Reisz T. Csaba és Szabó Viola segítségét.

Hasznos irodalom és források

  • Török Enikő: Felvételi előrajz, kataszteri térkép és birtokvázlat.
  • Török Enikő: Néhány kataszteri irattípus.
  • Török Enikő: Kataszteri térképek és iratok (1850-1916).
  • Tuza Csilla: Az 1849. évi császári pátens a földadókataszter bevezetéséről.
  • Reisz T. Csaba: Lajoskomárom kataszteri iratai (1857-1859).
  • Ember Alex, Fenyő György, Matúz György - jog- és intézménytörténeti tanulmányok.

tags: #orszagos #kataszteri #felmeres #foldadokataszter #es #nyilvantartasa

Népszerű bejegyzések: