Oszi alaptrágyázás: kg/ha és hektárra vonatkoztatott tápanyag-ellátás a növényállományokban
A tápanyagellátás a sikeres növénytermesztés egyik meghatározó tényezõje. Az alaptrágyázással a területünkön termesztett következő növényállomány (növényállományok) számára azokat a tápelemeket juttatjuk ki a szántóföldre, amelyek a talajban nem, vagy csak nem számottevõ mértékben mozognak. Nem kell számítani ezért kimosódásukra és olyan - illetve azt közelítő - mélységben kell elhelyezni õket, ahol a gyökérzet túlnyomó része megtalálható és ahol a talajnedvesség is állandóbb, mivel a növények így könnyebben felvehetik ezeket a tápanyagokat.
A tápelemek mélységbeli elhelyezkedése ugyanakkor számos esetben a gyökérzet fő tömegének elhelyezõdését is befolyásolhatja, ezért célunk ezeknek a tápelemeknek minél mélyebb elhelyezése, biztosítva ezáltal a gyökérzóna mélyebb rétegekben történõ kialakulását. Közvetett hatásként javul a növényállomány szárazságtûrése, mivel a gyökérzet könnyebben hozzájut talaj mélyebb rétegeiben tárolt vízhez is, illetve a talaj fölülrõl történõ fokozatos kiszáradása során a növényt csak késõbb éri vízhiány.
Alaptrágyázással elsõsorban a szerves trágyákat, továbbá a foszfor és kálium hatóanyagokat tartalmazó mûtrágyákat juttatjuk ki, mivel a nitrogéntõl eltérõen a foszfor és a kálium mozgása a talajban jelentéktelen. A kálium kismértékû mozgása humuszban szegény homokokon fordulhat elő, a foszforra pedig inkább a túlzott mértékû lekötõdés a jellemzõ. A nitrogén hatóanyagból mozgékonysága miatt õsszel alaptrágyaként csak kisebb mennyiséget célszerû kijuttatni, annyit amennyit őszi vetésû kultúrák esetén az állomány õsszel igényel, illetve amennyit az elõvetemény nagy mennyiségben talajba dolgozott szármaradványa indokol.
A tápanyagadagok kalkulálásakor figyelembe kell venni, hogy a talajba bevitt tápanyagoknak csak egy bizonyos részét veszik fel a növények. Az egyes tápelemek hasznosulásának mértékét befolyásolja a talaj tápelem tartalma, fizikai-kémiai tulajdonságai, ökológiai tényezõk, a tápanyagok formája, kölcsönhatása és a növények felvételi kapacitása. Gyenge ellátottságú talajokon a növények fajra jellemzõ fajlagos tápanyagigényét meghaladó mennyiségû - fõként foszfor és kálium - hatóanyagot kell kijuttatni ahhoz, hogy a növények igényeit kielégíthessük. A talajoldatban a P mozgékony, de amíg a talaj szorbciós kapacitása nem telítődik, a mûtrágya-P alacsony hasznosulást mutat. Ezt követõen a talaj(oldat) P-forrásul szolgál.
A főbb makro- és mikroelemek szerepe az őszi kalászosoknál
Az őszi kalászosok között a három makrotápanyag - foszfor (P), kálium (K) és nitrogén (N) - meghatározó szerephez jut. A foszfor és a kálium mozgása a talajban korlátozottabb, ezért az alaptrágyázás során ezekbõl a tápelemekbõl a talajban könnyen felvehetõ formákat juttatunk ki. A nitrogénnél pedig figyelembe vesszük, hogy a talajban található nitrogén legnagyobb része szerves formában van, és csak részben válik felvehetõvé szervetlen formában. A szerves trágyák tápelemeik nagy részét közvetlenül nem felvehetõ szerves kötésben tartalmazzák, ezért az ásványosodásuk hosszú távú folyamat, ami befolyásolja a hasznosulásukat is.
A szerves trágyák - különösen az istálló trágya - kijuttatásakor nagy gondot kell fordítani a munkaszervezésre. Kiszórás után ugyanis a lehető legrövidebb idõn belül a talajba kell azt forgatni, különben nagymértékû tápanyagveszteséggel számolhatunk, elsõsorban a nitrogén tartalmú gázok elillanása miatt. A szerves trágyák így az istálló trágya tápanyagtartalma jóval alulmarad a mûtrágyákéhoz képest, ezért jelentõsen nagyobb adagokat kell kijuttatni belõle.
Az istállótrágyázás tápelem tartalma számos tényezõ függvénye (az állat faja, neme, kora, a takarmány és az alomanyag mennyisége és minõsége, az állat kora, egészségi állapota, a trágyakezelés és tárolás módja, stb.), de átlagosan az érett szarvasmarha trágya N:P:K tartalma 0,5:0,25:0,6 %. A 49/2001. (IV. 3.) Kormányrendelet alapján a szervestrágyával, szennyvízzel és szennyvíziszappal éves szinten kijuttatott nitrogén mennyisége nem haladhatja meg a 170 kg/ha értéket. Ezen számok alapján a hektáronként 35 t körüli istálló trágya adag megengedett, ami fedezheti a következõ évi termés tápelem-igényét, figyelembe véve azt is, hogy az istállótrágyázás tápelem-tartalmának csak egy bizonyos része táródik fel a kijuttatást követõ esztendõben.
Általában a legkönnyebben és leghamarabb a kálium szabadul fel, az elsõ évben mintegy 60-80%-a hasznosul. A foszfor nehezebben tárul fel, az elsõ évben csupán 30-50%-a. Az istállótrágyázásból ásványosodó foszfor felvehetõsége nagyon jó, mivel a bomlás során megteremtõdõ enyhén savanyú közegben a foszfor oldott állapotban marad. A nitrogén ásványosodása igen változó. Minél nagyobb az istálló trágya nitrogén tartalma, annál nagyobb mértékû az elsõ évi hasznosulás.
Az istállótrágyázás hatástartamát a talaj kémhatása és porozitása is jelentõsen befolyásolja. Savanyú kémhatású, illetve levegõtlen, kötött talajokon a lebontást végzõ mikroorganizmusok számára a körülmények kedvezőtlenebbek, ezért lassúbb, elhúzódóbb a trágya ásványosodása. Az istállótrágyázás-mûtrágyázás kérdéskör régóta vita tárgya. Tény, hogy közel sem képzõdik olyan mennyiségben istállótrágya, ami a növénytermesztés tápanyagigényét biztosítani tudná. Közismert, hogy az istállótrágyának számos kedvezõ hatása van, de növénytáplálási szempontból azt is be kell látnunk, hogy a növény „nem válogat” a különbözõ forrásból származó tápanyagai között.
Őszi kalászosok és a tápanyag-igények mintanál
Az őszi kalászosok fajlagos tápanyagigénye - például N, P2O5, K2O - különbséget mutat a növények között, de közös vonás, hogy mindhárman nitrogén- és káliumigényesek, foszforigényük pedig közepes. A nitrogén a tél folyamán bokrosodó állományokban különösen fontos, ezért annak kiajánlását az őszi alaptrágyázásnál célszerû megfontolni. A foszfor a növénygeneratív fejlõdés motorja, nélkülözhetetlen a gyökérképzõdéshez és a virágképzéshez. A kálium pedig segíti a növény télállóságát és az aszály stressz elviselését.
Az őszi búza alá mindenképpen javasolt a kompaktált NPK-mûtrágyák kijuttatása, melyekkel kihasználható a friss PK-hatás és a könnyen felvehetõ foszfor és kálium. A nitrogénnél fontos, hogy az őszi N adag a teljes szükségletnek csak 20-30%-a legyen, a fennmaradó részt tavasszal adjuk ki a vetés után, vagy a növény állapotától függõen több részletben. A foszfor és a kálium teljes mennyiségben kerülhet ki ősszel alaptrágyaként, míg a nitrogént részben a tavaszi kijuttatással egészítjük ki. A komplex NPK készítményeknél gyakran ajánlott a 8-24-24, 6-26-30 jellegû összetétel a PK-tartalom növelésére, a nitrogént pedig szükség szerint külön fejtrágyaként adagolni.
A kombinált makrotápanyag-ellátásnál kiemelt fontosságú a harmonikus tápanyag-ellátás megteremtése: a talaj felvehetõ NPK-tápanyag-tartalmának ismerete, a szármaradványok tápanyag-tartalma és a növények igénye közötti összhang. A Genezis technológiában a foszfortúlsúlyos N:P:K 1:2:1 arányú komplex mûtrágyák, például NPK 10-20-10 + CaO + MgO + S, alkalmazása hatékonyan növeli a termésmennyiséget, és a kén tartalma javítja a nitrogén hasznosulását.
Az őszi búza vetésének és trágyázásának gyakorlata az ökológiai adottságoktól és a gazdálkodói céloktól függ. Ahelyett, hogy hagyományos módon vagy megszokásból trágyázzunk, a választott termék és a kijuttatott mennyiség alapjaiban befolyásolja a várható hozamot és a hasznot. Ma a kompaktált NPK és a Pétisó, GreenMax támogatásával a szántóföldi termesztés hatékonysága jelentõsen emelkedhet. A nitrogén trágyázás elsődleges feladat, de a foszfor és kálium folyamatos és megbízható ellátásáról sem szabad megfeledkezni.
Repce talajmûvelése és alaptrágyázás
A repce talajmûvelése a betakarítással kezdõdik. A tömörödött talaj és a nagytömegû, csomós, egyenetlenül elkevert szalmamaradványok megakadályozhatják a gyökér fejlõdését és gyengébb gyökérrendszer kialakulásához vezetnek. Az elõvetemény betakarítása után azonnal tarlóhántást és zárást szükséges végezni 5-8 cm mélyen. A gyökérzet kiforgatásával, a kapillárisok lezárásával megakadályozhatjuk a nedvességvesztést, a gyommagvakat csírázási pozícióba helyezzük, a szármaradványok aprításával és bekeverésével a bontást is elõsegítjük. A bontás erõsségét biológiai szárbontó készítményekkel javíthatjuk.
A terület várható gyomosodását követõen kerüljük a mechanikai beavatkozásokat, a talaj nedvességének megõrzése érdekében kémiai tarlóápolást glifozát hatóanyag-tartalmú gyomirtó szerrel alkalmazunk. Az alaptrágyázást a talajmûvelés megkezdése elõtt végezzük el, kielégítve ezzel a repce őszi nitrogén- (25-50 kg/ha), foszfor- és káliumigényét. A repcének mélyre hatoló gyökérzete van, ezért mélymûvelést igényel; ennek minimum mélysége 30 cm.
A vetés optimális ideje és sűrûsége meghatározza az áttelelés biztonságát és a növényállomány produktivitását. Optimális vetésidõ: augusztus 25. - szeptember 5., de szükség esetén szeptember 10-ig is eltolható. A MAP (monomónium-foszfát) és a DAP (diammónium-foszfát) fontos foszfor-források; a kálium-tartalmú műtrágyák közül a Kálisó a legkoncentráltabb, alaptrágyaként gyakran ajánlott.
A repce esetében a növény 3 cm mélységre kerül vetésre. A magágyelõkészítõ és sávtisztító egység segít a száraz talajfelszín megkísérlésében, miközben a szükséges nedvesség megmarad a mag számára. A FORRÁSBÚZÁK és egyéb növények esetében is hasonlóan fontos a talaj felkészítése a biztonságos kelés érdekében.

Nitrogén-kálium-foszfor arányok és példák a konkrét takarmányozási vegyületekre
A MAP 11% N és 52% P2O5 tartalommal, valamint a DAP 18% N és 46% P2O5 tartalommal a foszfor leggyakoribb forrásai közé tartoznak. A kálium (K2O) legkoncentráltabb formája a kálium-klorid alapú Kálisó, amely 60%-os K-tartalommal rendelkezik. A literális példák között említésre kerülnek olyan készítmények, mint az NPK 7-21-21 és az NPK 10-26-26, vagy a CaO és MgO tartalmú kiegészítõk. A Calciprill pedig kalcium-karbonát tartalmú granulátum.
Az őszi búza és a rá épülõ őszi kalászosok esetében a tápanyag-bevitel döntõ: ha 170 kg/ha össz NPK-t juttatnánk ki túlzott mennyiségben, annak környezeti kockázatai is lehetnek, ezért fontos a harmonikus elosztás és a talajvizsgálat alapján történõ kijuttatás. Az őszi búza esetében a teljes NPK-ellátás mellett hosszú távon a nitrogén, foszfor és kálium kiegyensúlyozottsága a döntõ a hozam és a minõség szempontjából.
Összefoglaló adatok és tippek a gyakorlathoz
- Őszi alaptrágyázás során a foszfor és a kálium az alapvetõ, a nitrogént pedig részben osztva adjuk ki ősszel és tavasszal.
- A talaj felvehetõ NPK-tápanyag-tartalmát ismernünk kell, hogy a tápanyag-ellátás megfeleljen a növények igényeinek (Liebig elv).
- A szerves trágyák hatóanyag-tartalma nagy mennyiségben tartalmazza a felszabaduló tápanyagokat, de lassabb lefolyású है; ezért magasabb adagokra van szükség az azonnali hatáshoz.
- A nitrogénnél a téli növényállomány túlzott túladagolása ronthatja a télállóságot, ezért a nitrogént részben tavasszal adjuk ki.
Kálium dús tápoldat készitése házilag, fekete nadálytőből
A cikk szerzõje bemutatja, hogy milyen stratégiákkal lehet a búza, őszi árpa és tritikálé tápanyag-igényét kielégíteni a különbözõ talajok és elvárások mellett, és hogy milyen konkrét készítményekkel érdemes dolgozni a legjobb hozam és minõség érdekében a hazai adottságok tükrében.
tags: #oszi #alaptragyazas #map #kg #hektar
