Pannonhalmi bazilika belső terének John Pawson tervei szerinti átalakítása
A pannonhalmi bazilika belső terének John Pawson tervei szerint elkészült átalakítása komoly vitákat váltott ki műemlékvédők és építészek között. G.Zs.: 2005-2006 körül intenzív párbeszédet folytattunk Varga Mátyás atyával a liturgiáról és egyéb tervezési kérdésekről a győr-kismegyeri templom kapcsán, amelynek tervpályázatát irodánk nyerte meg 2004-ben. Szóba került a pannonhalmi bazilika régóta tervezett felújítása is, amelyet akkor Peter Zumthor - idő hiányában - nem tudott elvállalni. Javasoltam a bencéseknek a csehországi Novy Dvur trappista monostorának megtekintését, amelynek átalakítását John Pawson tervezte és akkor még dolgozott rajta. Várszegi Asztrik főapát és Varga Mátyás atya el is mentek, és az ott látottak meggyőzték őket. Felvették az építésszel a kapcsolatot, mi pedig „benne ragadtunk" a folyamatban, mint Pilátus a Credo-ban. Számomra teljesen természetes volt, hogy Pawsont javasoljam.
Megnyilvánulások és tervezői módszerek összevetése a bazilika kontextusában: a helyzet Csehországban tiszta lappal indulhatott, Pannonhalmán viszont erőteljes történeti környezet határozza meg a keretet.
G.Zs.: Ezt a hasonlatot veszélyesnek érzem, több szempontból is. Egészen más volt a helyzet Csehországban, ahol tiszta lappal indulva lehetett új templomot építeni, Pannonhalmán viszont meghatározó az erőteljes kisugárzású történeti környezet. Emellett a trappisták a világtól elzárkózó ciszterciek szigorúbb irányvonalát képviselik, míg a bencések - oktató-nevelő munkájukon keresztül is - nyitottak a külvilág felé. Pannonhalmával jobban összevethető a Pawson-irodában jelenleg is folyó másik munka, a szintén középkori eredetű augsburgi Moritzkirche felújítása - de a helyzet ott is egészen más, hiszen egy város központjában álló, tömegeket befogadó templomról van szó.
G.Zs.: A bazilika belső terének a II. Vatikáni Zsinat óta napirenden lévő átalakítási igénye egy hosszú és lassú érési folyamat során formálódott, amely kellően megalapozottá tette a véghezvitt beavatkozásokat. Teljesen helyénvalónak tartom, hogy a bencések sokáig keresték a megfelelő építészt, akiben megbízhatnak. G.Zs.: A történelem folyamán az egyház mindig a haladást, a korszerűséget képviselte, ez csak a 19. G.Zs.: Pawson sokkal rugalmasabb volt, mint vártuk - mind a szerzetesekkel, mind a műemléki hivatallal szemben. Megpróbálta a különféle kívánalmakat maximálisan magáévá tenni, mi pedig az általa felállított kereteken belül tevékenykedtünk. Feladatunk elsősorban kísérő és közvetítő jellegű volt, hiszen nagyon sok múlott azon, hogyan tárgyalunk a megbízókkal, illetve a műemlékesekkel. Itt értékelődött fel igazán az irodánk szerepe, mivel minden rajtunk keresztül folyt.
G.Zs.: Nagyon szimpatikus volt számomra, hogy a tervezés kiindulópontjai, alapelvei mennyire tisztán meghatározottak, az adott munka jellegétől függetlenül. G.P.: Milyen volt Pawson munkamódszere? G.Zs.: Elsőként végignézte, milyen lehetőségeket rejt magában a tér, továbbá megvizsgálta azt, mit lehet kezdeni a meglévő berendezési tárgyakkal. Az első skicc-sorozat egy drasztikus beavatkozást vizionált - fehérre festett falakkal és teljes purizálással -, amely sokaknál komoly ellenállásba ütközött.
G.P.: Egy ilyen kitüntetett helyzetű épület esetében nehéz konszenzusra jutni, illetve megvalósítani az előzetesen felállított, önmagában is összetett követelményrendszert. Hogyan zajlott a tervezés, az egyeztetések? G.Zs.: A Bazilika Műhely fogalmazott meg nagyon erős teológiai alapokat, John Pawson ehhez igazodva dolgozta ki az építészeti koncepciót - ezek jelölték ki munkánk határait is. A terv e három csoport együttgondolkodása nyomán formálódott. Minden kommunikáció rajtunk keresztül zajlott, így mi közvetítettünk a bencések, a Pawson-iroda és az örökségvédelem között. A közösen kidolgozott alapkoncepció nyomán 2007-ben elkészült az engedélyezési terv, amely azonban sok kérdést nyitva hagyott - hiszen hogyan is lehetne 1:100-as léptékben megtervezni egy országos jelentőségű középkori templom belső terének átalakítását... A műemlékeken végzett beavatkozásokhoz hasonlóan itt is a kiviteli terv készítése, illetve az építkezés során dőlt el sok minden. A Pawson-iroda minden kérdésben kinyilvánította véleményét - írásban és képben, valamint rajzok formájában -, amit mi továbbítottunk az érintetteknek. Ha az egyeztetés folyamata elakadt, a mi feladatunk volt, hogy a tervet elmozdítsuk a holtpontról. G.Zs.: A Pawson-iroda képviselői eleinte 2-3 havonta vettek részt az egyeztetéseken, később - ahogyan a tervezés folyamata egyre összetettebbé vált - havonta jöttek. A felmerült problémákat fotókon küldtük ki nekik, amire rendszerint gyorsan reagáltak. A tervek és a részletrajzok zömét is a Pawson-iroda munkatársai készítették - ezért van az, hogy a bazilika belső terében az utolsó szögig érezhető a John Pawson-féle design.
G.Zs.: Műemlékek esetében a tervezés irányát döntően befolyásolhatják - esetleg átírhatják - az előzetes történeti-régészeti kutatások, illetve állapotfelmérések. G.Zs.: Óriási segítséget jelentett a történeti előzmények feltérképezésében, hogy 1996-ra elkészült a Mons Sacer-Pannonhalma 1000 éve címet viselő, három részes tanulmánykötet, amely a rendelkezésre álló források alapján részletesen bemutatja az apátság történetét egészen a kezdetektől, esszékkel, leírásokkal. Így a műemlékek esetén egyébként kötelező tudományos dokumentáció összeállítására nem volt szükség. G.Zs.: Szilágyi Klára vezetésével készült egy részletes építészeti felmérés a teljes bazilikáról, 1:25-ös, illetve néhol 1:5-ös részletezettséggel. Ennek nyomán kiderült, hogy a pannonhalmi bazilika egy viszonylag pontatlanul szerkesztett templom, amely az évszázadok során végzett többszöri átépítés eredménye lehet. Nekünk elsősorban a különböző berendezési tárgyak pontos helyét kellett meghatározni.
G.P.: Koncepciótok karakteres, a tér történelmi rétegzettségére reflektáló megoldásokat tartalmazott az átalakításra vonatkozóan. G.Zs.: Az egyeztetések során hamar kiderült, a műemléki hivatal a bazilika meglévő állapotát, a Storno Ferenc (1821-1907) által 1870-76 között végzett átalakításokat védi; kiinduló álláspontjuk szerint az épületből elvenni nem lehet, csak új értéket hozzáadni. Ezzel szemben állt a szerzeteseknek a tér „tisztítására" törekvő szemléletmódja. Mindez kezdetben feloldhatatlan ellentétnek tűnt. A bencések világosan megfogalmazták, hogy a bazilika meglévő állapota nem felel meg a térrel szemben támasztott mai liturgikus követelményeknek. Egyértelmű volt, hogy hozzá kell nyúlni a templombelsőhöz és akkor felborul az addigi egyensúly - ezzel a műemlékvédelem is tisztában volt -, hiszen a Storno Ferenc építész és Kruesz Krizosztom főapát nevéhez fűződő „székesegyház-jelleg" ma már nem tartható.
G.Zs.: Allison Morris, a Pawson-iroda munkatársa - aki végzettségét tekintve irodalmár, az építész műhelyből kikerülő szövegek gondozója és részben szerzője - által írt esszében olvashatjuk, hogy „a Storno Ferenc nevével fémjelzett munkálatok töredékessé tették a középkori épület szimbolikus, holisztikus nyelvezetét, amelyet az allegória didaktikus nyelvezete és a historizmus váltott fel. Ehhez a felújításhoz nagyszerű romantikus hátteret szolgáltatott a középkori templom." A mostani átalakítás során megfogalmazott koncepció célja pedig a középkori szellemiség erősítése volt, a szimbólumok szintjére, vagy még lejjebb, a dolgok legmélyére történő (szinte kifejezhetetlen) lehatolás révén. Ezt a Storno által létrehozott tér átértelmezésével próbáltuk megvalósítani, megkeresve a védendő és lehántható rétegeket. Például a szentély rózsaablakába került új ónix lapok - a középen kirajzolódó kereszt-motívummal - és az azokon át beáradó fehér fény a kereszténység által a kezdetektől fogva tisztelt örök értékeket, a tisztaságot, az örökkévalóságot és a megváltást jelképezik. A szimbólumok indirekt módon élnek és bomlanak ki; itt már nem a „biblia pauperum" jellegű történetmesélés a cél, mint például a 19. G.P.: Ezek szerint Storno Ferenc - a korszellemez igazodva - egy szinte tisztán neogótikus templombelsőt hozott létre, az átalakítás során a külsőt viszont érintetlenül hagyta. Érthető, hogy a bencések újra a középkori állapot szellemiségét szerették volna erősíteni.
G.Zs.: Az átalakítás rendkívül erős teológiai alapját az Isten és ember közötti kapcsolat lépcsői (hívek szintje - szerzetesek szintje - szentély) és az ezt kifejező, ősi beavatási rítus építészeti megfogalmazása adta, amelyhez a támpontot a szerzetesi regula előírásai adták. G.P.: Hartmann Gergely Fehérvári Jákó atyával készített interjújában olvashatjuk, hogy az átalakítás teológiai koncepcióját megfogalmazó és az építkezést koordináló Bazilika Műhely munkáját egy építészekből, művészettörténészekből álló csoport is segítette. G.Zs.: Rengeteg egyeztetéssel, vitával és kompromisszumok sorozatával. Szükség volt egy bizonyos hosszúságú érési folyamatra, amíg a projekt szereplői végiggondolták, milyen szintig restauráljuk a templombelsőt és milyen mértékben tompítsuk a Storno-féle koncepció élénk tónusait, színgazdagságát. G.P.: Mi indokolta a 19. G.Zs.: Látni kell, hogy a templombelső egy viszonylag kis tér, ezért kiemelt figyelmet kaptak azok a Storno nevéhez fűződő - mára funkciójukat vesztett, kiüresedett - liturgikus tárgyak, amelyek dominánsan jelen voltak, „súlyos" hatásukkal túl sok helyet követeltek maguknak a bazilikán belül, továbbá a bencések szerint nehezítették a meditációt és elvonták a figyelem fókuszát. Ezek voltak a szószék, a padok, Szent István és Szent Benedek szobra, valamint a baldachinos oltár. Az utóbbi eltávolítása nem valósulhatott meg, így a koncepcióban szereplő, a kelet-nyugati tengelyt a szentélyben lezáró, ún. G.Z.s.: A templomból kikerülő 19. századi berendezési tárgyak helyére hasonlóan „elmozdíthatatlan" jelleget sugárzó, az új liturgikus követelményeknek jobban megfelelő oltárt, ambót és stallumot terveztünk, amelyek helyreállítják a tér egyensúlyát. A fontosabb liturgikus tárgyak kőből, tehát szolid, súlyos anyagból készültek. A kitüntetett pontokon különleges a kő, melynek nagyon sok biblikus vonatkozása van (például Krisztus, a sarokkő; Péter, a kőszikla). A fehér ónix többek között a tisztaságot is jelképezi, a Teremtés könyvének második fejezet szerint az Édenkert egyik drágaköve volt. Az amerikai dió erezete, sötétbarnára pácolt színe elegáns és visszafogott, megjelenése közel áll a barokk sekrestye bútorainak textúrájához.
G.P.: Milyen elhatározás született a 19. G.Zs.: Mindenképpen tompítani szerettük volna a Storno-féle festett felületek tónusát, az egyszerűsítést és a sallangok eltávolítását célzó koncepció szellemében. Az örökségvédelem hozzájárult ahhoz, hogy az eredeti szövetszerű falfestést jó minőségű, követ imitáló falfestéssé alakítsuk át, az oldalfalak 19. századi kváderes, kőutánzatú felületei pedig az eredetinél neutrálisabb színt kaptak. Kiderült, hogy a Storno Ferenc tervei alapján megvalósult átalakítás során szinte mindenhol leverték az eredeti vakolatot, a kőfelületeket pedig mesterséges koromfoltokkal, „patinával" látták el. A boltozati mezőkben található freskókat megtisztítottuk, de az eredetinél tompább tónusokat kaptak. Ezek talán apróságoknak tűnhetnek, de a tér összhatásának szempontjából meghatározó momentumok voltak.
G.Zs.: A középkori katedrálisok színes üvegfelületei sok apró részletből tevődnek össze, ezzel szemben Pannonhalmán a templom védőszentjét, Szent Mártont ábrázoló üvegablak viszonylag nagy, homogén részekből áll. A szerzetesek úgy érezték, ez az elem is túl erősen van jelen a térben, eltereli az emberek figyelmét, ezért döntöttünk az eltávolítása mellett. A déli gádorfalon megmaradtak a 19. G.Zs.: A kutatások alapján kiderült, hogy a kőből faragott középkori küllők már akkor jelentősen károsodtak, amikor a 19. században a Szent Márton-üvegablakot belehelyezték - így a hiteles rekonstrukció nem volt lehetséges, ezért ezt a gondolatot elvetettük. Helyette indirekt módon próbáltuk megidézni a középkor szellemiségét, a korábban már említett kereszt- és fény-szimbolikával. G.P.: A templomban található solnhofeni kőburkolat felszedése nagy vihart kavart. G.Zs.: A padlóburkolat cseréje valóban egy „botránykő" volt sokak számára, a műemléki hivatal a végsőkig ragaszkodott az eredeti állapot megtartásához. A bazilikában eddig látott kelheimi kő a 18. század második felétől kezdve terjedt el hazánkban és a 19. század elején, a klasszicizmus idején vált különösen kedveltté. Az átalakítás előtti padlóburkolatot Stornó Ferenc tervezte, részben a barokk kori köveket rakta újra, amelynek tömörsége megfelelő ugyan, de az egyes lapok színe eltérő volt. Ez a sajátosság és a kikoptatott felületek tükrözött, fényes hatása bánthatta a szerzeteseket, akik az immár tónusaiban is tompított belső térrel szemben érzett disszonancia miatt kezdeményezték a burkolat cseréjét. Ez a törekvés is a templom 19. G.Zs.: Hosszas keresés után találtunk rá a megfelelő, középkori jelleget leginkább erősítő kőfajtára. Először egy Majna-menti homokkővel próbálkoztunk - ami mintegy 30 éve a bambergi dóm padozatát is borítja -, ám a kopásállósága nem volt kielégítő. Ezután egy angliai, portland mészkő került Reflektorfénybe, ami a Brit Nemzeti Könyvtárban is megtalálható - nem mellékesen Pawson irodája is ennek közelében van -; ennek keménysége megfelelő lett volna, a műemléki hivatal számára azonban nem volt elfogadható. Végül az itthoni kínálatból a süttői mészkőre esett a választás; a haraszti bányarészben sikerült találnunk elegendő mennyiségű, azonos színű kőanyagot. G.Zs.: László Csaba régész a középkori lettner helyének feltárásánál talált erre utaló nyomokat. Feltehetően rózsaszínes-fehéres árnyalatú mészkő alkothatta eredetileg a templom padozatát, de az elemek méretét és mintázatát nem lehetett rekonstruálni a hiányos információk miatt. A koncepció nem a rekonstrukcióra épült, hanem egy mai, átértelmezett tér létrehozására, amely a középkor szellemiségét indirekt módon idézi fel. Ezt a megközelítést a padlóburkolat nagy méretével és homogén megjelenésével értük el. A 6 cm vastag tömbök 40, 50 és 70 cm széles sorokban követik egymást, így a kő anyagszerűsége és textúrája érvényesül. A padló egy részét az apátság területén belül helyezzük el, például Szent Benedek és Szent István szobrát. A szószéket a Millenniumi Emlékmű épületében állítjuk fel, ennek tartószerkezeti környezeteet az iroda tervezi, a padok Bakonybélbe kerülnek.
Az apátság története és jelenkori szerepe: Az ezeréves Pannonhalmi Bencés Főapátság 1996 óta a Világörökség része. Ma is áll a XIII. századi háromhajós, gótikus boltozattal fedett bazilika, alatta az apátság legrégibb részleteit őrzi a román stílusú altemplom. A monostor a barokk időket idézi. Ennek legértékesebb látogatható része a faoszlopos könyvtárcsarnok. A főapátság működő monostor, ezért a műemléki részek közül csak a bazilika és az altemplom, a kerengő, a könyvtár tekinthető meg csoportosan, idegenvezetéssel. Ugyancsak vezetéssel, külön belépővel ismerhető meg az apátsági pincészet. A gimnázium újkorban emelt tömbje és a barokk kolostor között haladunk tovább, korban is egyre „beljebb".
Az apátság és környéke turisztikai jelentősége: Két emlékmű utal első királyunkra: Asztrik apát szobra (ő hozta a koronát) és egy kő dombormű. Továbbhaladva egyik oldalon a Győri-medence látványa fogad, a másikon a kolostor. Az 55 méter magas torony a magyar klasszicizmus egyik legismertebb alkotása. A figyelmet az 1909-ben elhelyezett mozaikkép köti le. Róth Miksa az apátság történetét meséli el. A torony 1996-ban elkészült bronzkapuján jutunk a templomba. A bazilika stílusú hosszhajót hatalmas gótikus boltozatot hordozó oszlopsorok tagolják. Egyedülálló érték a Szent Benedek-kápolna és a Szűz Mária-kápolna. A szentély csillag alakú, hálóboltozatos. A templom berendezési tárgyai a XIX. századból valók. A márvány főoltár és a szószék Storno Ferenc tervei szerint készült. A szentély alatt húzódó altemplom majdnem teljesen eredetiben maradt fenn a XIII. században. A XV. századi kőbordák és faragványok alatt sétálva megérezzük a középkor hangulatát. A kerengőből összekötő folyosó vezet az „újabb" monostorépületbe (1734-1832).
Más szempontok a látogatói élményhez: Az apátság évszázadokon át szellemi központ volt, hihetetlenül nagy, felhalmozott kulturális értékekkel. Az első bencés szerzetesek Géza fejedelem hívására 996-ban érkeztek Magyarországra. A kolostor a XII. század elején leégett, majd 1137-ben helyreállították és kibővítették. A központi udvar (kerengő) körül szerveződő kolostorépület a XIII. század első évtizedeiben keletkezett. A turisztikai és oktatási tevékenység mellett az apátság könyvtára XIX. századi klasszicista nagyterem, amely számos könyvritkaságot őriz. A borászat és vendéglátás - Viator Apátsági Étterem és Borbár - modern lehetőségeket kínál a látogatóknak, a pincészet pedig vezetett túrákkal várja a vendégeket.
A bazilika és az altemplom, a kerengő és a könyvtár együttese a magyar klasszicizmus egyik legismertebb alkotása. A 19. századi restaurálások során a Storno Ferenc-féle elemeket tompították, és a liturgikus tér modern igényekhez igazították, miközben igyekeztek megőrizni a történelmi rétegek értékét. 2012-re a szerzetestemplom belső terenek teljes megújulásán dolgozott a Pawson-iroda közreműködésével, amelyet Várszegi Asztrik püspök mutatott be. A monostor 2024-ben ünnepelte 800. évfordulóját, és napjainkban is élő közösségként működik, bemutatva, hogyan lehet egy történelmi örökséget modern liturgikus és kulturális igények mellett élő közösségben megőrizni.
Gyakorlati adatok a látogatáshoz
A Pannonhalmi Bencés Főapátság látogatható részei közé tartozik a XIII. századi templom és altemplom, a XV. századi kerengő és a XIX. századi könyvtárterem. A látogatók a csoportos idegenvezetéssel, vagy külön belépővel érhetik el az apátsági pinceféléket és a könyvtárat. Az apátság pincészete vezetett borászati túrákkal várja az érdeklődőket, és az új fogadóépületben a Viator Apátsági Étterem és Borbár modern, magas színvonalú szolgáltatást nyújt. Az arborétum különleges növény- és gyógynövénykertjei is részét képezik a látványosságoknak. Az apátság az UNESCO Világörökség része, és hosszú története mellett a mai napig aktív kulturális és oktatási központként működik.
tags: #pannonhalma #bazilika #alaprajz