Pécsi ókeresztény sírkamrák és a Cella Septichora alaprajza
A II. század elején a rómaiak Pécs területén alapították meg Sopianae nevű városukat, amelynek késő római ókeresztény temetője 2000-ben felkerült az UNESCO világörökségi listájára. Kultúrtörténeti kategóriában ez az egyetlen magyarországi világörökségi helyszín az UNESCO listáján.
Ezen a régészeti bemutatóhelyen a IV. századból, az akkori ókeresztény közösségből ránk maradt sírépítményeket tekinthetjük meg. A 200 éve folyamatosan történő - városon belüli és kívüli - feltárások során több kápolna, sírkamra, épített sír és több ezer késő római tárgy előkerült már.
A temető szerkezete és típusai
A pécsihez hasonló temetőkre nem voltak jellemzőek a nagyobb mennyiségű kőből épített temetkezőhelyek. Sopianae ókeresztény temetőjében azonban több kisméretű családi sírkamrát, nagyobb közösségi sírboltot és különféle temetői építményt tártak fel.
A késő római, ókeresztény temető különlegességeinek számítanak a kétrészes - föld alatti kripta és fölé emelt emlékkápolna, mauzóleum - sírépítmények, amelyek ma is rendkívül jó állapotban vannak. Emellett találunk itt néhány, részben a földbe mélyített nagyméretű, egyszintes sírépületet is, amelyek közül az egyik, az úgynevezett V. építmény kiemelendő.
Kisméretű családi sírkamrák
A kisméretű családi sírkamrák a helyi közösségek temetkezési szokásait tükrözik. Ezek a sírkamrák általában egyszerűbb alaprajzúak, a családok igényeihez méretezve, és gyakran tartalmaznak sírhelyeket, fülkéket és festett vagy faragott díszítéseket.
Közösségi sírboltok és építmények
A nagyobb közösségi sírboltok és temetői építmények azt mutatják, hogy Sopianae-ben nemcsak egyéni, hanem közösségi jellegű temetkezés is folyt. Az ilyen építmények alaprajza és szerkezete a közösség társadalmi szerkezetéről és vallási gyakorlatáról ad információt.
A Cella Septichora - ritka alaprajz és történeti sors
Még a fentieknél is érdekesebb az az 1938-ban felfedezett, a 2000-es években újra feltárt hétkaréjos ókeresztény kápolna, a Cella Septichora, amely valószínűsíthetően egy előkelő személy, vagy család számára épült, ám befejezetlenül maradt. Különlegessége abban is rejlik, hogy alaprajza saját korában az egész Római Birodalomban ritkaságnak számított.
A későbbi ásatások során fény derült arra is, hogy az építkezést valamikor a IV-V. században kezdték el, ám csak az Árpád-korban fejezték be. A római korban elkészült kőalapokra valószínűleg egy faépület került, amely aztán legkésőbb a tatárjárás idején pusztult el.
A Cella Septichora alaprajzi jellemzői
A hétkaréjos elrendezés - a központi térből kiinduló boltozott vagy fedett karéjok - ritka megoldás volt, és arra utal, hogy az épület különleges, talán rituális vagy emlékező funkciót töltött be. Az alaprajz sajátossága megkülönbözteti a helyet a korabeli temetői építményektől és világszerte ritkaságnak számít a római kori építészetben.
Az ásatások és találatok jelentősége
A 200 éve folyamatosan történő feltárások során több kápolna, sírkamra, épített sír és több ezer késő római tárgy előkerült már. Ezek a leletek nemcsak a temetkezési szokásokat és építészeti megoldásokat dokumentálják, hanem betekintést adnak a késő római ókeresztény közösség mindennapjaiba, hitébe és társadalmi szerkezetébe.
Megőrzés és bemutatás
A késő római ókeresztény temető és a Cella Septichora kiemelt kulturális örökségi értékek. A világörökségi helyszínek a Székesegyháztól délre, a Szent István téren és környékén találhatók, így részei a pécsi történelmi városszövetnek és könnyen megközelíthetők a látogatók számára.
| Típus | Jellemzők | Példa |
|---|---|---|
| Kisméretű családi sírkamra | Egyszerű alaprajz, családi temetkezés | Több feltárt kamra a temetőben |
| Közösségi sírbolt | Nagyobb méret, közösségi használat | Nagyobb egyszintes sírépületek |
| Mauzóleum / emlékkápolna | Kétrészes: föld alatti kripta + fölé emelt kápolna | Sopianae mauzóleumai |
| Cella Septichora | Hétkaréjos alaprajz, ritka és előkelő jelleg | 1938-ban felfedezett, 2000-es években újra feltárt |
Miért különleges Sopianae ókeresztény temetője?
A sírépítmények változatossága és a jól megőrzött állapot önmagában is ritkaságnak számít. A kétrészes kripta-kápolna szerkezetek és a Cella Septichora egyedi alaprajzi megoldásai értékes adalékok a római kori építészeti és vallási kutatások számára.
A kutatások és bemutatások révén a pécsi ókeresztény temető nem csak helyi, hanem nemzetközi jelentőségű műemlékké vált. A feltárások során előkerült tárgyak és építmények dokumentálják a város római kori arculatát és a késő római keresztény közösség jelenlétét a térségben.
A Cella Septichora és a temető többi eleme ma múzeumi és bemutatóhelyi formában hozzáférhető, lehetővé téve a látogatók számára, hogy személyesen is megismerkedjenek e páratlan régészeti és építészeti értékekkel.
tags: #pecsi #okereszteny #sirkamrak #alaprajz