Rákosi bunker alaprajza: történet, mélység és technikai részletek

A Szabadság tér felé tartva a Steindl Imre utca 12. szám alatt tekinthetjük meg azt az épületet, amelynek udvarából egykor lejárat volt a párközpont óvóhelyére, a Rákosi-bunkerba. (Ennek a „polgári védelmi objektumnak” a bontása jelenleg is zajlik.) Lábunk alatt a H alakú bunker 45 méter mélységben helyezkedik el, nagyjából az egykori párthivatali tömb alatt, a Szabadság tér és a Kossuth tér között. Építését a kettes metróvonaléval egy időben, 1952-ben kezdték meg.

Kódnevét („F-4”) a földalatti gyorsvasút 4. számú munkaterületéről kapta. A tíztonnás rombolóbombáknak is ellenálló bunker a pártállami vezetés tagjainak nyújtott volna védelmet egy esetleges atomháború idején. A tervek szerint a metróalagutakon keresztül a fővárosi pályaudvarokat, valamint más fontos középületeket is el lehetett volna érni. Áramtalanítás után az objektum metróalagúton is megközelíthető. A bunkerhez tartozó lift annak idején a leggyorsabbak közé tartozott.

A leírás szerint a Steindl Imre utca 12. szám alatti ház udvarában található légvédelmi vasbeton hengerből lehetett megközelíteni a létesítményt, két ún. duplakarú, 283 lépcsőfokot magában foglaló lépcsőn keresztül, ill. egy lifttel. A Steindl utcai épület az építkezés elején ki volt ürítve. Az építkezés elején a Zoltán utcai házban egy földszinti lakást megszüntettek, és a két ház között kapuátjárót nyitottak, azon keresztül oldották meg az anyagszállítást.

Az építkezés a metróépítéssel párhuzamosan zajlott, néha csak állagmegóvási szinten, néha nagy anyagi és személyi ráfordítással. A metróalagutak ekkor csak a Szent István térig épültek ki, az F-4 létesítménynek tehát a metróépítés folytatásáig, 1966-ig nem volt kapcsolata azzal. A megépült objektum a Kossuth tér és a Szabadság tér között H betű alakban helyezkedik el, az Országházhoz nem csatlakozik.

Főbejárata a Steindl Imre utca 12. és a mögöttes Zoltán utca 13-ból nyílik. Vészkijárata a 2-es metró vonali alagútjához, ill. a metró Szabadság térre vezető alagúti főszellőzőjébe vezet, amelyben egy acél csigalépcsőn lehet feljutni a térre. A Steindl utcai ház udvarában található légvédelmi vasbeton hengerből lehetett megközelíteni, két duplakarú lépcsőn és liften keresztül.

A Steindl utcai épület kivitelezésekor a Zoltán utcai házban egy földszinti lakást megszüntettek, és a két ház között kapuátjárót nyitottak. Az építkezés az 1950-es évek végén, illetve a ’60-as évek elején befejezett tömegóvó hellyé alakult át. A későbbiekben a Szabadság téri akna felett a felszíni acéllépcső és a hozzá tartozó szellőzőnyílás is látható maradt.

Az objektum kapacitásai jelentősek: 2200 ember befogadására volt tervezve, 3500 négyzetméteres területen. A védelmi rendszer célja az volt, hogy egy tíz tonnás rombolóbombára vagy atombomba nyomására is védelmet nyújtson, és hogy a felszínre vezető nyílásokat lezárva a belső levegőt regenerálva 24 órán keresztül biztosítsa a bent tartózkodók oxigénellátását. A belső légtérben orvosi rendelő, konyha és ebédlő is helyet kapott a tervezés szerint. A légszállítás kapacitása összesen 4000 m3/h, a teljes elzárkózási idő regenerálás nélkül kb. 4 óra volt.

Az energiaellátás alaphelyzetben a városi hálózatból történt, és a vészhelyzetekre kettős megoldást terveztek: két Ganz Jendrassik diesel aggregátor, egyenként 15 kW, melyek 1800 m3/h levegőt is tudtak mozgatni. A vízellátás a városi közműhálózatról biztosított, az akna végében 150 m3-es víztározó‑tároló állt rendelkezésre. A csatornázás több mint 50 WC‑t és gravitációs elvezetést biztosított.

1962-63-ra érte el teljes befejezését állami beruházásban. A 2-es metróhoz kapcsolódó alagútban és a védelmi rendszerben felhasznált acélszerkezetek, a keszonos módszer és a másodlagos szellőzés mind befejezett, de soha sem használták eredeti funkciójára. A költségek a korszakban 34 millió forint körüli összegre rúgtak, és a munkálatok 63%-os műszaki készültségen álltak, miközben a vízszintes alagutak és függőleges aknák együttesen 73%-os készültségen voltak Magyarország és a főváros politikai és gazdasági döntéshozó szervei között zajló viták miatt.

Napjainkban a Rákosi-bunker hivatalos tevékenysége megszűnt, a szerkezetek és a megmaradt védelmi létesítmények pedig történelmi-tudományos érdekességgel bírnak. A vészhelyzeti megközelítés és a metróval való összekapcsolás kivitelezése ma már csak múzeumi vagy kutatói kutatási témát képezne.

Rákosi bunker látképe a Steindl Imre utca felől

Fő műszaki jellemzők és elrendezés

  • A bunker 45 méter mélyen helyezkedik el, H betű alakban a Szabadság tér és a Kossuth tér között.
  • Bejárat Steindl Imre utca 12. szám alól nyílik, a mögöttes Zoltán utca 13-ból pedig közvetlen hozzáférés volt a rendszerhez.
  • Vészkijárat a Szabadság téri alagúti főszellőzőhöz kapcsolódik, amelyben acél csigalépcső és felszínre vezető lépcsők találhatók.
  • Az építést 1952-ben kezdték meg, az Állami Pártfőhatóság utasításait követve.
  • A belső elrendezés szerint 250 aktív, magas nívójú dolgozó részére tervezték a védelmet, külön irodákkal, szobákkal és étkezési lehetőségekkel.
  • Építmény 3500 négyzetméteres területet fedi, befogadóképessége 2200 fő feletti; belső berendezések és szolgáltatások részleges megvalósítása a terveken szerepelt.
  • A fűtés-hűtés és szellőzés kapacitása 4000 m3/h, energiaellátás a városi hálózatból, szükség esetén két diesel aggregátor (15 kW) üzemeltetése.
  • A kapacitás vízellátása, belső víztározó és szennyvíz-elvezetés gravitációs rendszerrel kiépített részekkel.

Jelentőség és történeti kontextus

A bunker eredeti célja a pártvezetés védelme volt egy esetleges háborús helyzetben, a metróhálózathoz csatlakoztatva a gyors hozzáférés biztosításával. A terep gazdasági és politikai döntéseinek függvényében a befejezés 1962-63 körül zárult le, bár a beruházás eredeti tervei szerint egy szintű óvóhelyet terveztek, amely irodákkal és kiszolgáló helyiségekkel bővült a későbbiekben.

Az 1957-es Politikai Bizottság ülésein felmerült, hogy a beruházást befejezzék, de végül az egyik legszimpatikusabb megoldás a Szabadság téri lejárat befejezése és a szükséges összegek biztosítása lett. A projekt gazdasági és politikai hatásai egyaránt hozzájárultak ahhoz, hogy a végleges kialakítás a városi védelmi rendszer részeként endurált.

Különleges helyek, EXTRÉM helyszínek - Rákosi bunker

Ma a F-4 objektum már nem látogatható a közönség számára, de a bejárat és a vészkijárat maradványai, valamint a föld alatt rejtőző szerkezetek történelmi rétegeket tárnak fel a korszakról és a statikus tervezésről. A Steindl utca 12. szám alatti ház udvarában található a régi védelmi objektum egykori hozzáférési pontja, amely a múlt nagyhatalmi törekvéseinek árnyékában íródott.

Az alábbi adatok betekintést nyújtanak a létesítmény mélyére: a 4 db 1950-es években gyártott légóajtó különleges szerkezeti megoldást alkalmazott, a levegő csak kifelé engedélyezett a KOP szelepes megoldás révén, a belső levegő pedig regenerálódhatott. A szellőzés gerinces rendszere és az aktív szűrőberendezések az orosz gyártmányú technológiával és aktív szén megkötőkkel biztosították a védelmet a mérgező gáztörvények elől.

tags: #rakosi #bunker #alaprajza

Népszerű bejegyzések: