Regi palóc házak építészete: történet, forma és életmód a Palóc Múzeum szabadtéri gyűjteményében
Az 1930-as évek elején, amikor már a hagyományos népi építészet utolsó emlékei is pusztulásnak indultak, Nógrád megye főispánja, dr. Soldos Béla törekvése folytán a balassagyarmati Nagy Iván Múzeum (ma Palóc Múzeum) udvarán szabadtéri gyűjteményt nyitottak meg. A gyűjteményről 1933-ban „Palóc faház és udvar a Múzeum mögött” ill. „Néhány szó a palóc faházról” címmel Bátky Zsigmond és Ébner Sándor emlékezett meg a Nógrádi Hírlapban. A Palóc Múzeum szabadtéri gyűjteményének épületegyüttese a XIX. század eleji nógrádi falusi építkezést és életmódot mutatja be.
A bejárat és az alapépítészet
A szabadtéri gyűjtemény magját képező palóc faházat 1932-ben Karancskesziből, a Széchenyi utca 7. számú ház helyéről szállították Balassagyarmatra. Gazdája, Mákos József 350 pengőért vált meg tőle. A hagyomány alapján 150-200 esztendősre becsült házat darabjaira bontva, hét szekéren szállították a múzeum udvarára, ahol karancskeszi ácsmester állította össze eredeti formájának megfelelően. A „kontyolt nyeregtetejű”, „zsupfedeles”, háromosztatú ház Nógrád megye régi háztípusát reprezentálja, s egyben az egész palóc építkezés jellemző képviselője, mely az északabbi erdős övezet faházaival tart rokonságot, illetve nagyobb egységet véve alapul, a kelet-európai típushoz tartozik.
Az épület belső elrendezése és a szokásos helyiségek
A régi palóc parasztházakban általában lakószoba, pitvar és kamra volt megtalálható. Később a pitvarból az első- és a hátsó szobába lehetett jutni. Az első házat tisztaszobává alakították. Az utcára néző „első szobába” a tiszta, megvetett ágyak, a fiókos szekrények kaptak helyet. Ide vezették a vendégeket, míg az egykori „komora” vagy „komra” második szobává alakult át, ahol a sarokasztalon és a sarokpadokon túlmenően két-három ágyat is elhelyeztek. Ez a helység volt a palócok legfőbb tartózkodási, étkezési és fekvőhelye. A mai ember számára meglepő, hogyan tudott ennyi ember egy fedél alatt élni, hiszen a palócok akkoriban többgenerációs nagycsaládokban éltek. Megjelent az udvarra nyíló kamra is, amit rendszerint egy fedél alatt álló istálló követett.
A gazdasági és közösségi épületek
Az udvar legnagyobb és gazdaságilag legfontosabb építménye a csűr és a pajta volt. A Palóc Múzeum szabadtéri gyűjteményében az istálló, a pajta és az olajütő gazdasági funkciói együttesen mesélik el a 19. századi gazdálkodás mindennapjait. A palóc bútorok jellegzetes darabjai az ülő- vagy tároló alkalmatosságok (lóca, vizesszék stb.). A rózsás, tornyos ágyak, a díszes faragott szekrények, az ácsolt, festett ládák, a nagyfiókos, terpeszlábú asztalok is a palóc lakásberendezés régi emlékei.
Az 1980-as években a Csemadok nyári néprajzi szemináriumokat szervezett, ahol az egyes tájegységek gyűjtöttek és fényképeztek. Ennek köszönhetően megőrzésre kerültek régi helyszínek, bár sok ház az idő múlásával mára átalakult. Például Pincén, Losoncon és Rimaszombat mellett egy nagyon szép házsor a 19. század végi állapotot tükrözte, de ma már csak nyomai láthatók.",
A házépítés sajátosságai és a hegylakta tájak kapcsolata
Az egyedi palóc hangulatot többek között a tornácok és oszlopos szerkezetek adják. A palóc házak homlokzata két ablakkal az utcára nézett, hosszasan benyúlt a telekre, és a tornác a ház udvara mentén végigfutott. A házakat főként vályogból építették, a tető pedig hódfarkú, kisebb méretű cseréppel fedették. A belső elrendezésben a középen futó konyha, utána a kamra, majd az istálló követte az udvari pozíciók szerint.
Oromzat és díszítés
A régi házak utca felé néző homlokzatának oromfala gazdag díszítéssel rendelkezett. A kivésést és anyagválasztást a helyi ácsok és faragók végezték. Az oromzat anyaga és díszítésmódja sajátságos volt, és a 19. század második harmadától terjedő kőoszlopos tornác kialakulásában is szerepet játszott.
Az elbeszélt példák és az építészeti emlékek
Az egyik leglátványosabb példája a régi palóc háznak az Ipolykérben fellelhető faház, a 19. század első feléből. Ipolygalsán 1853-ban épült egy ház, ahol a mesterszerszámokat és a kivitelezésért felelős személyek nevét is felfedik a fabarátok. A fent említett példák jól illusztrálják a palóc népi építészet arányait és technikáit.
Útmenti feszületek, kápolnák és vallási elemek
A vallási építmények a települési tér szakralizációját szolgálták. Nógrád megyében a 19. század második felétől emelt útmenti kiskápolnák jellemzőek, amelyek nem csak misevégzésre készültek. A balassagyarmati szabadtéri gyűjteményben 1996-ban megépített kiskápolna és az útmenti fafeszületek rekonstukciói hiteles példákat mutatnak be. A káponka Szandán (Nógrád m.) 1890-ben létesített építmény hiteles másolata, a faszobor Szűz Mária alakját idézi, karján a gyermek Jézussal.
A palócföldi fafeszületek archaikusabb típusainál az oszlopforma hangsúlyozódik, és a felső csúcs képezi a latin keresztet. A keresztfa alsó részén életfa-szerű növényi motívumok láthatók. A feszületekre gyakran kerültek motívumok az úrmutató, gyertyák, korpusz és Szent IHS jeleivel, keresztény szimbólumokkal. A kínszenvedés eszközei - létra, dárda, ostor, töviskorona, kalapács - is megjelennek, és a hagyomány szerint Krisztus feszületén Ádám koponyája is megidéződik, a korpusz alatt pedig a sírhely jelzéseit láthatjuk. A feszületeken a kozmosz elemei is megjelennek: a Hold és a Nap korongja, amelyek a világegyetem kettősségét tükrözik.
A Palóc Múzeum szellemi öröksége
A szabadtéri gyűjteményben a tradíció megőrzése mellett a látogatók megismerhetik az 18. századi nógrádi falusi építkezést és életmódot. A faház és a hozzá tartozó gazdasági épületek, a fazsindely, a vályogfalak és a tornácos kialakítás mind fontos tanúságot adnak a palóc kultúráról. A gyűjtemény történetében kiemelt szerepet játszott, hogy 1932-ben Balassagyarmatra szállították a házat, majd a helyi ácsok az eredeti formát megőrizve újraépítették.
Érték és megőrzés
Bár több falubeli ház mára már átalakult vagy eltűnt, a gyűjtemény igyekszik megőrizni a palóc népi építészet jellegzetességeit. Hiába nem minden falu védett, a táj emlékei és építészeti megoldásai értékes források a kutatók és a látogatók számára.
Az útmenti és vallási elemek összefonódása a palóc építészetben nem csupán formai, hanem társadalmi és vallási dinamizmust is tükröz. A családi és nemzetségi kapcsolatok, a gazdálkodás és a mindennapi élet összetett kapcsolatrendszerét a házak és az épületek elrendezése közvetíti, amelyben a nagycsaládok együttélése, a gazdasszony vezető szerepe és a közösségi terek egyaránt helyet kaptak. A szabadtéri gyűjtemény magja a palóc faház, amely három fő részből áll: a lakóház, az istálló és a csűr/pajta, amelyeket a 19. század elején alakítottak ki és amelyeket a 20. században, kezdetben Karancskesziből szállítottak Balassagyarmatra.
| Épület típusa | Jellemzők | Kor |
|---|---|---|
| Palóc faház | 19. század eleje | |
| Istálló | 19. század eleje | |
| Csűr vagy pajta | 19. század eleje |
Az eredeti 18-19. századi falusi építkezés bemutatása mellett a múzeum 1996-ban megújította az útmenti feszületek és a kiskápolna rekonstrukcióját, így a látogatók a palóc népi építészet teljes spektrumát átélhetik: a házak, a gazdasági épületek, a vallási elemek és a mindennapi használati tárgyak egy egységben mesélik el a palóc kultúrát.