Sarga csapda szantofold: szárat károsító ormányosok monitorozása és védekezésének időzítése
A repce kora tavaszi növényvédelmének fontos eleme a szárat károsító ormányosok elleni hatékony védekezés. Ennek kulcsa a jó időzítés, amely nem képzelhető el a kártevők betelepedésének csapdázással történő nyomon követése nélkül. Az őszi káposztarepcére a tenyészidőszak során számtalan rovarkártevő jelent veszélyt, amelyek közül két faj már a tavaszi vegetáció indulásakor, rendkívül hamar jelentkezik. Felmerülhet a kedves olvasóban, hogy januárban vajon nincs-e még korán ahhoz, hogy erről beszéljünk. Az utóbbi évek kitavaszodását látva azt kell mondanunk, hogy nincs!
A tapasztalat ugyanis azt mutatja, hogy akár már az első februári felmelegedési hullámmal megkezdődhet a kártevők repcetáblákra történő betelepedése, mint ahogyan ez 2022-ben is történt. Ezt követően már hiába hűl vissza a levegő, ritkán következik be olyan mértékű visszaesés a hőmérsékleti értékekben, amely tartósan hátráltatná a kártevők érési táplálkozását, párosodását, majd tojásrakását. Az újabb felmelegedési periódusokkal pedig további betelepedési hullámok indulnak el.
Amennyiben nem akadályozzuk meg a repcetáblákra elsőként érkező kártevők korai tojásrakását, akkor fontos, hogy legyenek eszközeink a betelepedés nyomon követésére. Jelenleg két olyan kártevőt tartunk számon, amelyek lárváinak repceszárban történő kártétele gondot okoz számunkra: a repceszárormányos, valamint a nagy repceormányos. Bár életmódjukat tekintve sok hasonlóságot találhatunk a két faj között, van néhány jelentős különbség is. Ezért - évjárattól függően - akár már február közepén érdemes megkezdeni a szárat károsító ormányosok csapdázását annak érdekében, hogy érdemi információkhoz jussunk az ellenük történő védekezés pontos időzítéséhez.
A szárat károsító ormányosok csapdázására a leggyakrabban két csapdatípus kerül alkalmazásra: a sárga tálcsapdák (2. kép) és a ragacsos sárga fogólapok (3. kép), amelyek színe vonzó a kártevők számára. A kihelyezés szabálya: - táblamérettől függően - több csapda kerüljön kihelyezésre, egy lehetőleg a táblaszélre, egy másik pedig annak belsejébe. A szegélyben lévő csapda olyan helyre kerüljön, ahol a táblát fás, bokros, füves, esetleg gyeppel borított szegély övezi. Kártevőink ugyanis ezekről a területekről telelnek az avarszintben, így betelepedésük is főként ebből az irányból fog megtörténni. Amennyiben a táblaszomszédságban a megelőző évben repce volt vetve, kötelező a két tábla határán is csapdát kihelyeznünk!
A fentiekben említett csapdatípusok mindegyike alkalmas a kártevők aktivitásának jelzésére, de mindegyik esetében léteznek olyan előnyök és hátrányok, amelyeket érdemes ismerni. A sárga fogótálakban az ormányosok összegyűjtésére a tálban lévő víz hivatott, ami a kora tavaszi időszakban befagyhat. Könnyen belátható, hogy ez akár jelentős mértékben is ronthatja az előrejelzés pontosságát. A víz megfagyását konyhasó vagy fagyálló folyadék bekeverésével egyszerűen elkerülhetjük. A fogás hatékonyságát javíthatjuk néhány csepp mosogatószer felhasználásával is, amely a felületi feszültség csökkentésével megakadályozza, hogy a már megfogott kártevők kimászhassanak. A ragacsos sárga fogólapnál a fentiekben említett veszélyek nem állnak fenn, ez azonban érzékeny a szennyeződésekre. Amennyiben száraz és poros viszonyok uralkodnak, szeles az időjárás, a ragacsos felület gyorsan megrakódhat porral, ami akár olyan mértékű is lehet, hogy a fogási eredményekre is hatással van.
A csapdák kihelyezése mellett soha nem szabad elfeledkeznünk a növényvizsgálatról sem, a két módszer egymást kiegészítve ad valós képet a kártevők betelepedésének aktuális állásáról. Sok esetben tapasztalhatjuk, miközben a csapdák üresek, a növények vizsgálatakor sorra találjuk az ormányosokat a növényeken. Ennek oka az is lehet, hogy nem sikerült jó helyet találnunk csapdáink számára. A növényvizsgálat ideális helyszínét a tábla adottságai határozzák meg. A legjobb találati eséllyel az a táblarész, főként táblaszegély szolgál, amely napos, szélvédett vagy bármilyen más ok miatt könnyebben melegszik fel a környezeténél.
A következő kérdés maguknak a kártevőknek a megtalálása és felismerése. Ehhez érdemes tudnunk, hogy azok mozgásuk vagy a növények bolygatását érzékelve a legtöbbször levetik magukat a levelekről. Ilyenkor gyakran begurulnak a levelek tövéhez. A két ormányosfaj, ha nem is könnyen, de nagyító nélkül is megkülönböztethető. Amennyiben a fellelt kártevő háta, azaz szárnyfedői egyöntetűen grafitszürkék, jól érzékelhető sávozással, akkor nagy repceormányosra találtunk. Ha pedig barnás színű, jól érzékelhető kisebb foltokkal és egy fehér, határozott, gyakran kissé szögletesnek ható világos alakzattal a szárnyfedők felső részén, akkor repceszárormányosról van szó.
A növényeket vizsgálva találhatunk olyan jeleket is, amelyek a kártevők jelenlétére utalnak: érési táplálkozás során a levélnyélen ejtett rágások, egyéb sebzések. Ezek a jelek fontosak a védekezés időzítéséhez. A fent leírt szempontok és javaslatok mindegyike egyetlen célt szolgál: időben végezhessük el a szárat károsító ormányosokkal szembeni növényvédelmi beavatkozást.
A kártevők elleni védekezés határfontosságú szempontjai
Milyen egyedszám az, amely már indokolttá teszi a kezelés elvégzését? A szokványos megközelítés szerint a sárga tálak vagy fogólapok által egy nap alatt fogott 4-5 darab vagy a növényvizsgálat során 2 darab, egy négyzetméteren talált kártevő esetén mindenképpen meg kell kezdenünk a védekezést. A természet ébredésével megindulnak a kártevők is, a kertésznek már az első rajzáskor résen kell lennie!
A kereskedésekben számos kész ragacsos lap kapható, ezek legtöbbször a használatot követően a szemetesben landolnak. Az alap, amire felvisszük az anyagot, mosható műanyaglap legyen, amelyhez plasztik poharakat, régi dobozokat, edényeket is felhasználhatunk. Attól függően, hogy mely kártevők ellen kívánjuk bevetni, a lapoknak sárgának (pl. tőzeglegyek, liszteske, levéltetvek, cseresznyelégy ellen) vagy kéknek (pl. tripszek ellen) kell lenniük. Ragacsos hurkapálca segítségével könnyen a földbe szúrhatjuk a lapocskákat.
A színes csapdák részletes használata: a sárga, fehér és kék csapdákat különböző rovarok megfigyelésére és gyérítésére használják. A sárga csapdákat általában molytetű, levéltetű, tripszek, cseresznyelégy és egyéb nappal aktív rovarok gyérítésére és megfigyelésére használják. A fehér csapdákat gyakran használják fürkészlegyek és levéltarazsak megfigyelésére és gyérítésére. A kék csapdákat üvegházban nevelt növények kártevőinek megfigyelésére és gyérítésére használják, például nyugati virágtripsz ellen. A csapdák használata egyszerű, és segítenek a kártevők időben történő észlelésében és a szükséges védekezés elvégzésében.
A ragacsos sárga lapokkal kapcsolatos részletes útmutatások szerint a fa magasságának minden méterére 2-3 lap kerüljön. Száz négyzetméternyi lombfelületre 10-12 lapot célszerű feltenni a rajzás dinamikájának megfigyelése érdekében. A lapokat úgy készítsük, hogy kartonpapírból vágott, körülbelül 8x18 centimeteres darabokat használunk, amelyeket melegen kenjünk be a színre illő keverékkel: lisztet, olajat és egy kis liszt hozzáadásával. Ekkor tegyünk hozzá még egy negyed rész lisztet, valamint fél rész olajat és keverjük össze. A keverék melegen legyen felhordva a lapokra.
A lapokban felszaporodott kártevők száma jelzi a rajzás beindulását. A rovarok párosodása után következik a peték lerakása, amit a lárvák kikelése követ majd. A földibolhák elleni védekezésre is szükség van: egy nagyobb műanyag tálat vagy kartondoboz alját megkenjük mézzel, és ezt függőlegesen a növény mellé helyezzük; a bolhák beleugranak és beleragadnak a mézbe. A déli órák a legaktívabbak.
A cseresznyelégy elleni sárga lapok színkódja kicsit más, mint az általános sárga lapoké, ezért sokkal célzottabban vonzzák a cseresznyelégyet. Egy trükk a lapok alakja: két szemközti sarkukon lyukak találhatók, amelyeket dróttal összefogva egy félcsövet kapunk, mely kívülre kerül a ragadós rész. Így egy nagy sárga cseresznye formájú felületet kapnak a legyeknek, akiknek peterakási reflexét a sárga szín és a gömbfelület váltja ki. A legveszélyesebbek az általános sárga ragadós lapok, melyek veteményesben jöhetnek szóba elsődlegesen. A virágzó gyümölcsökre hatásuk korlátozott, de a rajzás időszakában hasznos információt szolgáltatnak.
A fehér lapok rövid ideig alkalmazhatók a virágzás idejére, amikor a gyérítésre koncentrálunk, mivel a virágzás ideje alatt a darazsak és más hasznos beporzók is jelen vannak. A fehér lapokat a lomborona déli, keleti és nyugati oldalán alkalmazzák, és minden méterenként 2-3 lapot érdemes elhelyezni.
A cseresznyelégy időzítéséhez és a védekezés beállításához elengedhetetlen a megfelelő információáramlás: a cseresznyefán a sárga lapokat a déli oldalra, a keleti és nyugati oldalra érdemes kihelyezni, míg az északi oldalra vagy a fa közepére helyezett csapdák félrevezető információkat adhatnak. Egy vizsgálat szerint a helyes tájolás mellett 2 m-en 6 imágót fogott a csapda, 4 m magasan már 21 darabot, míg 6 m magasan 214 egyed ragadt a csapdába, természetesen azonos időtartam alatt.
Az Európai és az amerikai keleti cseresznyelégy megjelenése és megtelepedése hazánkban tovább nyújtotta a repülési időszakot, akár júliusban is találhatunk repülő imágót. A frissen előjött cseresznyelégy előszeretettel napozik magasan, a fa déli oldalán. A sárga lapokat is ide kell kitenni. A cseresznyelégy hatékony és pontos csapdázásához a ragacsos sárga lapot minél magasabbra, akár 3-5 méter magasra, a cseresznyefa déli oldalára kell kihelyezni. A fa északi oldalára vagy a fa közepére lógatott csapdák félrevezető információkat mutathatnak, akár tízszeres is lehet az eltérés a pontatlanul és a jól elhelyezett csapdában fogott cseresznyelégy mennyisége között.
Az időzítés és a fajspecifikus megfigyelések mellett a természet ébredésével meginduló rajzás következtében gyakran a védekezést többször is meg kell ismételni. A cseresznyelégy felszaporodásától függően a védekezést többször is ismételni kell a gyümölcs beéréségi idejéig. Természetesen minél közelebb a szüret, annál rövidebb lebomlási idejű és élelmezés-egészségügyi várakozási idővel rendelkező szert kell választani.
Színcsapdák és praktikus útmutatások
A kártevők elleni védekezésben nagy segítségünkre lehetnek a különböző színű csapdák. A sárga, fehér és kék csapdákat különböző rovarok megfigyelésére és gyérítésére használják. A színcsapdák működése a rovarok színpreferenciáin alapul. A sárga csapdákat általában molytetű, levéltetű, tripszek, cseresznyelégy és egyéb nappal aktív rovarok gyérítésére és megfigyelésére használják. A fehér csapdákat gyakran használják fürkészlegyek és levéltarazsak megfigyelésére és gyérítésére. A kék csapdákat üvegházban nevelt növények kártevőinek, például nyugati virágtripsznek a megfigyelésére és gyérítésére használják.
A csapdák használata egyszerű, és segítenek a kártevők időben történő észlelésében és a szükséges védekezés elvégzésében. A sárga ragacslapos csapdákat a kertészetekben üzemi méretekben, de kisebb hobbikertekben is használják. A sárga lapokat készíthetjük saját magunk is: körülbelül 10-12 lapot célszerű feltenni 100 m2 Lombfelületre, 8x18 centiméteres darabokat vágva kartonpapírból vagy sárga műanyagból. A lapokat melegen kenjük be a keverékkel, amelyet liszt és olaj tartalmaz. A keverékhez adhatunk még egy kevés olajat és lisztet a jobb tapadás érdekében. A kész lapokat ragasztófelülettel látjuk el, és a növények fölé helyezzük.
A ragacsos lapok használata során fontos a megfigyelés: a csapdákban felszaporodott kártevők száma jelzi a rajzás beindulását. A kártevők párosodása után következik a peték lerakása, amit a lárvák kikelése követ majd. A földibolhák elleni védekezésre külön megoldások léteznek: a talajfertőtlenítés például Artis Pro alkalmazásával nyárig megoldhatja a problémát. A repcebodhák és a földibolhák elleni lokális nyomás csökkentésére kimondottan hasznos lehet egy szárba szúrt sárga lap erdő, amely a káposztafélék fölé telepítve számos rovar megfigyelését és befogását teszi lehetővé.
Ha előre gondolkodunk és megismertetjük magunkkal a kártevők életciklusát, a növényvédelmi beavatkozás időzítése pontosabbá válik. A cseresznyelégy és a repceormányos elleni védekezésben a sárga lapok által adott információk kulcsfontosságúak lehetnek a megfelelő időben történő kezeléshez. A színcsapdák és a fedélzeti megfigyelések kombinációja széles körű lefedettséget biztosít a rajzásdinamika nyomon követésére és a beavatkozások időzítésére.

Kolorcity Kazincbarcika SC - Videoton FC Fehérvár
Az alábbiakban összegzett adatok és elvek segítenek abban, hogy a tavaszi vegetáció kezdetén hatékonyan nyomon kövessük és kezeljük a kártevőket:
- Jó időzítéshez időszakonkénti monitorozás szükséges a csapdákkal és a növényvizsgálattal kombinálva.
- A táblaszél és a belső terület meghatározó a telelésből kelő kártevők betelepedésének kezdete szempontjából.
- A sárga csapdák fő célja a rajzás időzítésének és a kártevők jelenlétének detektálása, nem pedig a teljes gyérítés.
- A ragacsos sárga lapok általában megbízhatóak, de szennyeződés és porosodás esetén pontosságuk csökkenhet.
- A fehér lapokkal a virágzás idején a hasznos polinatorokra kell figyelni és rövid ideig alkalmazni.
- A különböző rovarok színpreferenciája alapján válasszunk lapot: sárga a legtöbb nappal aktív kártevőre, kék tripszekre, fehér pedig különleges megfigyelésekre alkalmas.
- A helyes elhelyezés (magasság, oldal) jelentősen befolyásolja a csapdázás hatékonyságát.
Gyakorlati tippek a hétköznapi kertészeknek
1) A saját készítésű sárga táblák előkészítése és bevetése: készítsünk 8x18 cm-es lapokat, kenjük fel őket meleg keverékkel, és tegyünk rá lisztet és olajat. 2) A ragacsos lapoknál figyeljünk a szennyeződésre és a porosodásra; ha szükséges, cseréljük vagy tisztítsuk. 3) A földibolhák elleni védekezésben használjunk mézzel kent lapokat, amelyeket a növény mellé helyezünk délben. 4) A rajzás megfigyeléséhez és időzítéséhez rendszeresen ellenőrizzük a lapokat és a növényeket egyaránt.
tags: #sarga #csapda #szantofold
